Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1931-12-09 / 49. szám
Budapest, 1931. december 9. Függecfen Budapest 3 M HÉ „Budapesten nem szabad éhező embernek lenni“ Fenyegetésnek hangzik ez a mondat. Tilalomnak, melynek az áthágására szigorú büntetés vár. „Nem szabad, éhező embernek lenni“: tehát ha éhezni mersz a tilalom ellenére, súlyos büntetés, vár rád. Börtön vagy kötél, aszerint, hogy a közönséges, vagy pedig a staláriális bűncselekmények közé sorozza az ügyész az éhezést. Megmondta már Károlyi miniszterelnök, megmondta Ernszt Sándor, Ripka meg Sipöcz is megmondták, hogy nem. szabad éhezni, most meg Schuler Dezső mondja el ugyanazt a Független Budapest más helyén, tehát bizonyos, hogy tilos a dolog. És most mégis úgy fest a dolog, hogy nagyon sok ember fog éhezni Budapesten a tél folyamán. Nem bűnözési szándékkal, hanem azért, mert egyenesen belekényszeritik az éhezésbe. Az elmúlt héten már Ízelítőt kaptunk belőle, amikor váratlanul elfo- Siyott egy napon az elöljáróságok ebédje és ezer meg ezer ember hiába várta a meleg falatot, a kanál forró levest. Ha a kormány nem adja ki a fővárosnak azt a bizonyos 6.6 milliót, mégpedig a legsürgősebben, akkor igenis, éhezők lesznek Budapesten. Minden miniszteri és polgáirmesteri nyilatkozat ellenére. Beszélni könnyű, pénzt adni nehéz: de „muszáj“ pénzt adni, mert elmúltak azok az idők, amikor beszédekkel is jól lehetett lakatul az embereket. Ut a halhatatlanság felé A halhatatlansághoz vezető út a Fővárosi Közlönyön keresztül vezet. Aki ezt nem tudja — mint például Sipöcz —, az most megtanulhatta. Naiv, jóhiszemű emberek, akik komolyan veszik a takarékos- sági jelszót, úgy képzelik el a dolgot, hogy ott kell kezdeni a takarékos sói got, ahol az legkevésbé fáj, ahol senkit sem ér károsodás. Ha a Fővárosi Közlöny nem közli dz összes beszédeket, kisebb lesz a lapterjedelem, kevesebb papírt kell külföldről hozatni, nem kell senkit sem. elbocsátani, sem leépíteni és a főváros mégis megtakarít sokezer pengőt, amelyet eddig kidobott az ablakon. így képzeli a naív ember. De nem így van. Az ember felszólal a közgyűlésen', mert felszólalni muszáj. Ezzel tartozik az emberiségnek. A papírrendelet miatt azonban a napilapok nem közlik a beszédet. Lehet, hogy nem is a papírrendelet miatt, de kifogásnak mindenesetre jó ez a rendelet: a szegény, szorongatott újságírónak van mire hivatkoznia, amikor a szónok tír szemrehányást tesz, hogy világmegváltó eszméi nem kaptáik meg a kellő meny- uyiségű nyomdafestéket. Az pedig örök szabály, hogy amit nem írtak meg- az újságok, az olyan, mintha nem is történt volna meg. Nem aMmk a tíz ásítozó embernek beszél a szónok, aki véletlenül nem ment a büffébe, hanem az egész világnak: a sajtónak, amely azonban a rendelet mögé rejtőzik. Marad tehát egyedül a Közlöny, amelynek a beszédet közölni — muszáj. Kötelessége, mégpedig szóról szóra, betűről betűre. A Közlöny tehát újra egész terjedelmükben közölni fogja a remekeket. Volna azonban egy indítványunk, megszívlelendő és becsületes„• Tessék kötelezővé tenni a Közlönynek, hogy úgy közölje a beszédeket, ahogy azok elhangzottak, Szó szerint, betű szerint, minden utólagos korrektúra nélkül, ahogy a gyorsíró azt lejegyezte. Sokkal érdekesebb lenne olvasmánynak: mulatságos, szívet üdítő lap lenne a Közlöny, melyen derülne a szomorú, reménytelen honfikebel. A Városi tragikomédiája Baj van a Városi Színház körül. Szegény Ferenczy Károly megpróbált mindent, hogy mozgásba hozza és üzemben tartsa a gépezetet, de hiába: nem akar működni a masina. Nyilvánvalóan azért, mert hiányzik a szükséges kenőolaj. Deháit ezt tudhatta előre mindenki, csak egy ember nem tudhatta: Ferenczy Károly. Ö művészember, optimista, bohém, bízik magában és az emberekben. Ferenczyn kívül azonban aligha volt ember, aki bízott volna a vállalkozás sikerének állandóságában. Tudtuk mi is, mások is, legfeljebb nem akartuk rontani azt a kevés lehetőséget, amely a prosperitásra esetleg megvolt, hogy a Városi Színház idei szezonjának horizontja némileg ködös. Most újból akut a válság. Decemberben vagyunk, a színházi szezon derekán, nem lehet tovább várni. Nevetséges és boszanló lenne, ami a színház körül történik, ha nem emberek sorsáról és egy komoly művészi intézményről lenyie szó. És ha nem a fővárosról. De a főváros presztízse nem engedheti meg ezt a játékot, melyet be kell fejezni. Elég volt. Tessék segíteni Ferenczyn, vagy másképpen elintézni a dolgot. Azt azonban, ami szeptember óta történik a Városiban, folytatni nem- lehet. Szégyene a fővárosnak a komédia, amely a színházon kívül játszódik le, ahelyett, hogy a színpadon történnék. BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS Szent Gellert Gyógyfürdője a régi Sárosfürdő rádióaktív hévforrásai A legtökéletesebben berendezett gyógyintézet! Iszapkezelések, vízgyógyintézetek, szénsavas és sósfürdők, gyógytorna 'Zunder), foirólég és villany kézelések. Inhala- __________ tórium, pneumatikus kamra stb. Be csey Antal tervei az üzemek fokozatos leépítésére Öt osztályba hell sorozni az üzemeket — A monopolisztikus üzemek közös igazgatás alá kerülnek — Erős tempójú leépítés az élelmező üzemeknél A Független Budapest legutóbbi számában közölte a fővárosi pártok vezetőinek a nyilatkozatait az üzemi problémák megoldásának előkészítéséről. A pártok vezetői — a szociáldemokraták kivételével — egytől egyig követelik annak a régi Ígéretnek a beváltásai, amely a magániparnak konkurrcnciát esi nádé) üzemek megszüntetésére vagy legalább is erős leépítésére vonatkoznak. Főként Rassay Károly1 pártja, a Nemzeti Szabadelvű Párt és a Demokrata-Párt követelnek itt radikális intézkedést, amennyiben ez a két párt az, üzemek kérlelhetetlen megszüntetése mellett lrai- dakozik. A kereszténypártban megoszlanak a vélemények. A kereszténypárt iparos és kereskedő- tagjai üzem ellenesek, a párt más tagjai azonban többé-kevésbbé hajlanak a szociáldemokrata álláspont felé. Ilyen körülmények között a kormány városházi pártjának, az Egységes Községi Polgári Pártnak az állásfoglalásától függ a végleges döntés. Legutóbb Kozma Jenő nyilatkozatát közöltük, aki az üzemek fokozatos leépítésének a híve. Ezúttal szükségesnek tartottuk, hogy Becsey Antalnak, a városházi kormánypárt közgazdasági szakértőjének a véleményét kérjük ki. Beesey Antal, akinek konkrét tervei vannak az üzemi problémák megoldásáról, a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Nem kétséges, hogy a főváros törvény- hatósági bizottságának közgyűlése élénken érdeklődik az üzemi problémáik iránt. A közgyűlés többsége feltétlenül azon az állásponton van, hogy a felesleges üzemeket, amelyek versenyt támasztanak a magániparnak és a kereskedelemnek, azonnal meg kell szüntetni. Egyelőre részletekbe menően nem lehet megjósolni a várható döntést, annyi azonban bizonyos, hogy a polgári pártok egységesek az alapelveket illetően. A kérdésnek a megoldására, nézve vannak különböző terveim. Minden egyes üzemet külön kell megvizsgálni és üzemről üzemre menve kell megállapítani a megszüntetés, a fentartás, vagy a leépítés szükségességét. El kell dönteni tehát minden egyes üzemről külön-külön, hogy 1. megszüntetendő-e, vagy fenntartandó. Ha fenntartandó, akkor 1. leépítendő-e, vagy összevonandó-e más üzemmel. Az üzemi problémák megoldásánál ugyanis nemcsak arról kell dönteni, hogy valamelyik üzemet megszüntetjük-e vagy sein, hanem arról is, miként lehet az üzcm>k viteléi racionálisabbá- tenni. A rációnálizalus osuk összevonás útján érhető el. Az üzemek természetüknél fogva a következő öt csoportba oszthatók: 1. A monopolisztikus üzemek: Vízművek, Gázművek, Elektromos Müvek. 2. Közlekedési vállalatok. 3. Élelmezési üzemek. 4. Fürdő- és idegenforgalmi üzemek. 5. Pénzintézetek, — Az első csoportba tartozó monopolisztikus üzemeknél a központi adminisztrációt kell egyesíteni. Régi keletű terv ennek a három üzemnek a* centralizálása. A mérőleolvasásoknál és az inkasszálásnál lényeges megtakarításokat lehetne elérni. De egységesebb és racionálisabb üzletviteli politikát lehetne megteremteni azáltal is, hogy e három üzem közös, magasabb fórumnak, mint központi szervnek rendeltetnék alá. A három tizem megtartaná autonómiáját, de egy széles alapokra fektetett központi szervnek kellene intézményesen intézkednie. — A második csoportba és a negyedik csoportba sorolt közlekedési vállalatokat, továbbá a fürdőüzemeket és idegenforgalmi intézményeket feltétlenül egyesíteni kell. A BSzKRt és az Autóbuszüzem egyesítése iránt már megtörténteia a lépések, most a fürdők egyesítését kell kisürgetnünk. Ugyanez a helyzet az ötödik csoportba sorolt pénzintézeteknél is. Itt egyes osztályokat kell összevonni, ami részben már most bekövetkezik a Vá,sárpénztárnak a Községi Takarék- pénztárba való beolvasztásával. Ami a harmadik csoportba osztott közélelmezési üzemeket illeti, itt a fokozatos leépítésnélr vagyok cl híve. Azok az üzemek, amelyek ennek az öt csoportnak valamelyikébe nem sorozhatok be, feltétlenül megszüntetendők. így például feltétlenül megszűnik a Byógy szerüzem, a Műszerüzem, továbbá megszűnnek az összes különböző kisebb javítóműhelyek, amelyek úgyszólván minden egyes nagyobb üzem keretében megtalálhatók. Meggyőződésem, hogy ez az első lépés, amit most az üzemi problémák megoldása terén teszünk, — ha nem is fog mindenkit kielégíteni — igen komoly eredményekkel fog járni az iparos- és kereskedőtársadalom forgalmának emelkedése tekintetében, Meg kell szüntetni a javítóműhelyeket A főváros nem teremthet konkurenciát a munka nélkül tengődő legitim kisiparnak A magániparral konkurráló közüzemeit számát erősen csökkentette a főváros. Ennek ellenére még mindig akadnak olyan kiselbb-nagyobb terjedelmű háziüzernek, melyek szemetszúrnak az iparosságnak és amelyek működése elkeseredést vált ki. Az utóbbi időkben különösképpen nagy szerep jut ezeknek a háziműhelyeknek, amennyiben egyes fővárosi hivatalok és intézmények kényelmi szempontból nem hirdetnek versenytárgyalásokat, szűkebbkörű ajánlat- tételre sem hívnak fel cégeket, hanem egyszerűen a háziüzemek útján végeztetnek el kisebb építkezéseket, tatarozásokat és javításokat. Az iparosság, amely már jó ideje nem kap munkát a várostól, lehetetlennek tartja, hogy ép a mostani válságos időkben vonják el a közüzemek az iparosság elől az imitt-amott jelentkező munkaalkalmakat. Ezt az álláspontot egyébként a főváros középítési ügyosztálya is osztja. Wossala Sándor tanácsnok, a magasépítési ügyosztály vezetője a társügyosztályoknál erélyes intervencióra készül, hogy a házilagos építkezéseket megakadályozza. Főleg a városi bérházaknál rendszeresítették újabban a házitatarozást és még csak kivételesen sem vonnak be magán- iparosokat e munkákba. A középítési ügyosztály teljes tétlenségre van kárhoztatva és ilyen viszonyok mellett furcsa, hogy a jelentkező építési alkalmakat nem ennek a szakhivatalnak a közbenjöttével bonyolítják le. Újabban a kórházakban is felállítottak háziműhelyeket. Az iskolák tatarozásait sem végeztetik már vállalkozók útján, A középítési ügyosztály vezetősége most a vállalkozókkal karöltve igyekszik ezeket az állapotokat megszüntetni és remélik, hogy az akció sikerrel jár. Ez esetben az iparosság legalább kisebb arányú közmunkákhoz juthat. Saly Árpád ny. min. osztálytanácsos tűzifa- és szénnagykereskedő BUDAPEST. Belső iroda: Horthy Miklós út 29. Telefon : 690-01 és 680-99. Külső iroda és csúzda: I., Kelenföld, Budaörsi út 56-58. szám — Telefón: 686—15 VASS ÉS KOVÁCS sodronyfonat-, kerítés-, ágybetét- és vasbutorgyár BUDAPEST, ll.v FŐ UCCA 48 Telefón: AuL 517-87 — Alapítási óv 1893
