Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1931-11-18 / 46. szám
HUSZONHATODIK évfolyam 1931 november 18 46. szám 3sXj Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 34-5-82 Postatakarékpónztári csekkszámla: 45476 Kezdjék meg az urak! Irta: PAKOTS JÓZSEF, országgyűlési Képviselő A költségvetési vita nagy iramban folyik. El kell ismerni, hogy eddig igen komoly szín- vonalú, értékes felszólalások hangzottak el minden párt részéről. Egyáltalán a nehéz, kegyetlen idők jelensége: parlamentben és városházán is megszólalnak a lelkiismeretek s mindenki igyekszik elmélyülni a problémákban, keresi a kibontakozás útjait, töpreng, ■erőlködik és — mosakodik. Legjellemzőbb volt a városházi vitában Wolff Károlynak, a keresztény községi párt vezérének beszéde. Összefogást hirdetett, a baloldali ellenzéket a béke olajágával simogatta, közben maga is megállapította a múlt hibáit s egyáltalán az igazságos bíró gesztusát mutatta. Szeretnék jóhiszeműen, lojálisán nyugtázni ezt a magatartást. Elvégre csakugyan nehéz, komoly időkben félre kell tenni minden kicsinyeskedést s a feledés fátyolát kell borítani sok olyan emlékre, amely keserűséget támaszt. Csakhogy baj van a jóhiszeműség körül. Én lehetek jóhiszemű, ha a velem szemben álló fél is annak mutatkozik. Viszont bizonyos szellemi gvöngeségre vall, ha egyoldaliján vállalom a hívő, bizakodó ember szerepét, míg a másik fölényesen mosolyog a haívságomon. Emlékszünk rá, -hogy ugyanarról a helyről, ugyanez a Wolff Károly, ugyanilyen lírai lágysággal intézett békeszózatot az ellenzékhez és mi lett a zengzetes allocutióból? Az új fővárosi törvény. Az a törvény, amely meghamisította Budapest választóinak akaratát és többséget bűvészkedett ki a Wolff és Kozma kisebbségéből. Az a törvény, amely kinevezettekkel, érdekképviseletekkel, örökös tagokkal, mint segédcsapatokkal biztosította a Wolff és Kozma-rezsim további uralkodását. Lehet-e ezt a tényt csak úgy a feledés lomtárába hajítani, amikor az ríj törvény béklyói az ellenzék eleven húsába, vágnak, amikor illu- zóriussá van téve Budapest igazi közvéleményének érvényesülése? Lehet-e elfelejteni azt a verejtékes mesterkedést, amelyet a tanácstagságok betöltésénél, az örökös tagok választásánál vittek véghez? Valamennyien matematikai tudósok voltak s az volt minden vezéri gondjuk, hogy hogyan semmizzék ki az ellenzéket. És sok minden mást vájjon el lehet felejteni? Ök felejtenek. Felejtik,'hogy az ő rezsimjük méretezte tói az adminisztrációt a közigazgatásban és az üzemekben is. Felejtik, hogy ők nyitották fel az álláshalmozások zsilipjét. Felejtik, hogy ők szavazták meg a mammutfizeté- seket az adózó polgárok zsebéből. Ők ezt most mind annyira elfelejtik, hogy beállnak „érdektelenekének, purifikátoroknak, nagytakarítóknak és nem akarják észrevenni, hogy milyen rosszul áll nekik ez a szerep. Mi benne az őszinteség? Ez a kérdés. Mi a jóhiszeműség? Erre adjanak választ. Ügy tetszik, semmi más ez a taktikusan scenírozott felvonulás, mint menekülés a felelősség alól. Hát hiszen érthető ez. A nagy költekezés, lleje- huja, palotavásárlások és egyéb cifra mulatságok után a nyomor ez infernójában, az adók által agyonnyomorított közönség jajgató kórusa lehetetlen, hogy meg ne riassza a rendszer felelős gazdáit. .Jó volna, tompítani a felzúgó keserűség felelősségre vonó hangjait, jó volna elterelni csendes mederbe a számonkérés torlódó áramát. Okos, taktikus magatartás. De az a baj, i hogy csak gesztus az egész, védekező gesztus s a látszólag kinyitott, kézfogásra lágyult kéz tovább is görcsösen markolja, a hatalom kormány- j rúdját. < Az új törvény rossz. Az új törvény halálra ítélte az autonómiát. Ha az urak a jóhiszeműségüknek bizonyítékát akarják adni, határozzák el a törvény revízióját. De amíg Kozma Jenő, a másik hatalmi párt. vezére apológiát zeng az új törvényről, amíg tehát fenn akarja tartani a polgári önkormányzati akarat guillotinját, addig bármennyire is szeretnénk békét, összefoA költségvetés vitájában — úgy a tanácsban, mint a közgyűlésen — sok szó esett a főváros közlekedési politikájáról. Pártkülönbség nélkül minden oldalon j szóvátették a legutóbbi közlekedési | zavarokat és a közlekedési vállalatok j egyesítését követelték. A főváros kö- j zonségét is érdekük ezek a kérdések j nemcsak azért, mert a felmerült köz- 1 lekedési problémák végleges megoldásától a villamosközlekedés mcgja- vulása várható, hanem amiatt a bejelentés miatt is, ami a főváros vezetősége részéről történt a belvárosi villamoskocsiknak autóbuszokkal való végleges felcserélésére vonatkozóan. Éppen azért, mert a főváros közön- Borvendeg Ferenc gégének legszélesebb rétegeit érdeklő kérdésekről van itt szó, szükségesnek tartottuk, hogy Borvendég Ferenc alpolgármesterhez forduljunk felvilágosításért, tekintve, hogy a közlekedési ügyosztály működésének irányítása és ellenőrzése az ő hatáskörébe tartozik. Borvendég Ferenc alpolg’ármester kijelentette, hogy az új közlekedési program elvben teljesen elkészült, majd a vele folytatott beszélgetésünk során kimerítő részletességgel ismertette a főváros vezetőségének a terveit az összes szóbanforgó közlekedési problémák megoldására nézve. Mindenekelőtt aziránt érdeklődtünk, hogy mikor és milyen keretek között cserélik ki a főváros belterületén a villamosokat autóbuszokkal. Borvendég Ferenc alpolgármester a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának : —- A villamoskocsiknak a belvárosban autóbuszokkal való felcserélés.3 végleges elhatározásunk. Ennek az elhatározásnak a végrehajtása csak fokozatosan történhetik. Egyelőre arról van szó, hogy az Orczy térről a Baross uccán, a Kecskeméti uccán és az Irányi uccán az Eskü térig közlekedő villamoskocsikat B jelzésii autóbuszokkal cseréljük fel. Ez az első lépés. A kicserélés időpontjának a megállapítása attól függ, hogy mikor lehet ólel beléptetni a IíSzliKt új, racionális menteremijét, amelynek az előterjesztésére a legközelebbi napokban kerül a sor. Ezt az előterjesztést előbb le kel 1 tárgyalnia a közlekedési bizottságnak, majd a főváros tanácsának. Amikor ez az új racionális ment- rend — elfogadás esetén ■— életbelép, akkor Indul meg a B autóbuszrcláció. Ez az időpont 5—6 hét múlva következik be. A két kérdés: az új BSzKRt-menetrend elfogadása és a B jelzésű autóbuszjárat megindítása, egymással szorosan összefüggő kérdések. A BSziKRt-nak előbb el kell döntenie, hogy a felszabaduló Baross uccai villamoskocsik a jövőben milyen útvonalon járnak. Mindezeknek a kérdéseknek gást, nem hihetünk a sziréndallamoknak, bármilyen szépen intonálják is. Mi is azt mondjuk, nehéz időkben félre kicsinyes pártszempontokkal, gravamenekkel, múltbéli emlékek hánytorgatásával. A jövőt kell kiépíteni, ezt a gyönyörű és ékes várost kell ismét megelégedetté, bizakodóvá tenni. De ebhez nem elég a béke-malaszt, a szép szó, a fuvolázó kísértés, ehhez az időkhöz mórt komoly cselekedetek kellenek. Kezdjék meg az urak! függvénye a mai közlekedési zavaroknak a megszüntetése. A törvényhatósági tanács döntései alapján ugyanis a BSzKRt vezetőségének csökkenteni kellett a kocsikiloméh?rck számát. A koesikilométeresökkentést organizálni kell. A csökkentés most bizonyos átlag-százalékban .jut kifejezésre. Minden vonalon egyformán bizonyos százalékkal csökkentik a kocsikilométert és ez okozza egyes helyeken a zsúfoltságot. A BSzKRt kötve van bizonyos menetrendhez és mindaddig, amíg az új menetrend nem lép életbe, a helyzeten nem lehet változtatni. Egészen más 'lesz a helyzet a belvárosi villamoskocsik felszabadulása és az új villamos- menetrend életbeléptetése után. < Az egyesítés Közbevetően felvetjük a kérdést: mikor és hogyan kerül végrehajtásra a főváros autonómiájának az a határozta, amely kimondotta a közlekedési vállalatok, vagyis a BSzKRt és az Autóbuszüzem egyesítését. Borvendég alpolgármester ezeket felelte: — Mihelyt a közgyűlés (megszavazta a költségvetést. Bódy László tanácsnok, b közlekedési ügyosztály vezetője, elkészíti az egyesítésre vonatkozó előterjesztését. Az egyesítésre vonatkozó előterjesztés 'letárgyaló sát /és az illetékes 'autonónvkus szervek döntésének kisürgetését elsőrendű feladatomnál' tekintem. Arra törekszünk, hogy még újév előtt döntés történjék laz egyesítésről és így 1932 január 1-én már közös igazgatás alatt legyen a BSzKRt és az Autóbuszüzem. Amennyiben a még hátralevő egv hónap alatt nem tudnánk ezt a problémát megoldani, akkor mór csak 1932 április 1-vel lephet életbe az egyesítés, tekintve, hogy negyedévi terminusokhoz kell ragaszkodnunk különböző okokból, mint amilyen a mérlegkészítés, a felmondások eszközlése és a forgalmi statisztika elkészítése. Szó van a BSzKRt részvénytársasági formájának megszüntetéséről, vagyis a RSzKRt-nak az iizemesítéséről is. Az előterjesztés g_ törvényhatósáaj tanács döntését veszi alapul, amdi tudvalévőé)) a megszüntetés mellett nyilatkozott meg. Megszűnnek a zavarok Arra a kérdésre, hogy milyen eredményeket vár. a főváros vezetősége a. két közlekedési válla-. Borvendég Ferenc alpolgármester nyilatkozik a főváros új közlekedési programjáról, amely elvben teljesen elkészült Még újév előtt egyesíteni akarják a BSzKRt és az Autóbuszüzemet — Fokozatosan cserélik fel a Belvárosban a villamoskocsikat autóbuszokkal — A polgármester előterjesztést tesz a BSzKRt üzemesítésére
