Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1931-10-07 / 40. szám

HUSZONHATODIK évfolyam 1931 oKtóber 7 40. szám Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon : József 34-5-82 Postatakarékpónztári csekkszámla: 45476 Fel kell oszlatni a közgyűlést! mánybiztos kell közgyűlés helyett, hanem új köz­gyűlés. Vissza kell állítani az autonómia jogait, vissza kell szerezni a polgárság bizalmát a vá­rosháza iránt és akkor nem lesz sem bizalmi válság, sem pedig botrány. Ha a közgyűlésen a tényleges többségé lesz a közgyűlési többség is, nem pedig — amint ez most van — a kisebb­ségé, ha megszűnik az az erkölcsi paradoxon, amely megfertőzi a maga igaztalanságával a közélet levegőjét, akkor megszűnik az a bom­lasztó folyamat is, amely most a városházát le­degradálja és a hatalom szemében annyira jelen­téktelenné teszi, hogy — pótolhatónak tartja egy kormánybiztossal. Szétkergetik a közgyűlést? Beavatottak szerint a kormány fel akarja oszlatni a törvény­hatósági bizottságot és kormány biztost nevez ki a város élére Hogy igazak-e a hírek, melyek arról beszél­nek, hogy a kormány fel akarja oszlatni a köz­gyűlést és kormánybiztossal dirigáltatni a vá­rosházát, nem tudjuk. De régi tapasztalatunk, hogy az ilyen hírek nem oknélküliek, és hogy az a bizonyos haraszt sohasem zörög automati­kusan. Egyáltalán nem lepne meg bennünket, ha bebizonyosodnék, hogy a szállongó hírnek száz- százalékos valóság az alapja: a magyar állam vezetésének és a fővárosi ügyek intézésének metódusa olyan, hogy nem hangzik valószínütle- nül ez az egyébként valószínűtlen lehetőség. Nem okvetetlenkedés tehát, ha már most foglalkozunk vele, amikor még csak folyosói sut­togás, szállongó hír, amíg nem található forrású szóbeszéd. És mingyárt elöljáróban meg is mondjuk: helyesnek tartjuk a közgyűlés feloszlatását. He­lyesnek, sőt okvetlen szükségességnek, mert ez így tovább nem maradhat. Fel kell oszlatni a közgyűlést, ezt követeli az igazság és a főváros minden érdeke. Fel kell oszlatni, mert ezt kívánja a becsület és közéleti morál. Fel kell oszlatni, de — nem kormánybiz­tos kell helyébe, hanem új, becsületes választás, olyan, amely hűséges kifejezője a főváros lakos­ságának. Olyan, amely a választók igazi, válasz­tási trükkök és igazságtalan intézkedések által meg nem hamisított akaratát jelenti. Ehhez azonban az szükséges, hogy előbb hoz­zanak új fővárosi törvényt és ennek kapcsán új kerületi beosztást. Aztán még az is kell hozzá, hogy semmisítsék meg az ajánlási rendszert, szüntessék meg azt a csúnya komédiát, melyet a bolettavásár jelent és mindenki odaállhasson a választóközönség elé a maga programjával, nem pedig csupán azok, akiket a választási elnök starthoz bocsát. Demokratikíis, se jobbra, se balra nem. tekintő, a huszadik századnak és Közép-Európának megfelelő választási törvényre üan szüksége Budapestnek, mert csak így lehet megszüntetni azt a bizalmi válságot, amely kö­rüllengi a városházát és csak így lehet vissza­hozni a megnyugvást, hitet és szeretetet a pol­gárság szívébe. Mert valljuk be: a közönség gyanakvással, bizalmatlansággal tekint ma a városháza felé. Még olyankor is, amikor nem lenne oka erre, bár a mai rendszer mellett erre mindig minden •ok megvan. A bizalomkeltésnek nem éppen a leg­jobb módja a titkos tárgyalás, a nyilvánosság- kizárása a publikumot közvetlenül érintő legfon­tosabb kérdéseknél. Természetes következménye a fővárosi törvény által statuált helyzetnek, hogy az emberek mindenben gyanús dolgot szi­matolnak és nem bíznak még azokban a vezetők­ben sem, akiket ők maguk küldtek maguk közül a dolgok intézésére. Igen: fel kell oszlatni a közgyűlést. Inkább ma, mint holnap. A levegő tele van robbanó anyaggal. A nyomorúság nem válogat, nem disz- tingvál, mindenkit egyaránt bűnösnek ítél önma­gával szemben, azokat is, akik egyébként sem­miért sem felelősek, mert hiába folytatnak szél­malomharcot egy születésétől kezdve romlott rendszer ellen. Tehetetlenek és meddőek a törvény jóvoltából: tehát el kell a törvényt tüntetni. Beteg a főváros közélete. Az elmúlt héten lefolyt események nem a véletlen folyományai, szervi bajok vannak, melyeket ki kell küszöbölni. A közgyűlés botránya betegségi tünet volt: elő­idézője az a helyzet, melyet a törvény intézke­dései, a választások hoztak a városházára. Fel kell oszlatni a közgyűlést! De nem kor­A mullheti közgyűlések zajos jelenetei nem múlnak el nyomtalanul a főváros autonómiájá­nak életében. Már ezeket az eseményeket meg­előzően olyan hírek keringtek várospolitikai körökben, hogy a kormány nincs megelégedve a főváros munkásságával, elégedetlenül szem­léli a törvényhatósági bizottság tétlenségét, az alkotó munka megbénulását és a városháza életében a politika elhatalmasodását. Beava­tottak úgy tudják, hogy a kormány erélyes lépésre készül ezeknek ^ az állapotoknak radi­kális megváltoztatása érdekében és feloszlatni készül a törvényhatósági bizottságot. A közgyűlésen történt botrányos jelenetek után az eddig suttogva terjesztett híresztelések erőre kaptak és e héten már komolyabb formában beszéltek jól értesültség hírében álló várospoli­tikusok és egyéb közéleti férfiak, a közgyűlés feloszlatásának közeli lehetőségéről. Csütörtökön kerül a törvényhatósági tanács elé | a takarékossági-bizottság előterjesztése, a főváros j -.jövő évi költségvetési egyeinsiilyának biztosításáról, j A takarékossági bizottság 12,340.495 pengőt törölt a költségvetési tervezetből, ami azonban még nem jelenti a deficit teljes meg­szűnését. A pénzügyi egyensúly csak akkor állna helyre, ha az állam megfizetné a fővárossal szemben fennálló kórházi ápolási díj tartozásait, vagy lega­lább is módot adna ezeknek a követeléseknek bank­szerű leszámítolására. Miután a kormánykörök ed­digi magatartásából ítélve kevés remény van e kér­dés rendezésére, valószínűnek látszik, hogy a takarékossági bizottság intézkedései nem tudják biztosítani a főváros jövő évi gazdálkodásának deficit- mentességét, a közszolgáltatások megdrágítá­sának mellőzése esetén. Alább ismertetjük a takarékossági bizottság meg­állapításait, javaslatait. A jelentés a bevezető ismertetés után a követ­kezőket mondja: Lesújt6 kritika a kSzigazgatásról i — Ha a főváros közigazgatásának az 1932. évi költségvetési tervezetben tükröződő állapotát vizs­gáljuk, az bizony — a már végrehajtott jelentékeny költségvetési redukciók ellenére is -— még mindig a személyi túltengésnek, a személyzet nem megfelelő felhasználásának, a személyzeti ki­adásoknál túlköltekezéseknek, a rossz szerve­zetnek és a bonyodalmas és drága kezelésnek a törvényhatósági tanács előtt nem egészen ismeretlen képét mutatja. Senkit sem szabad elbocsátani — Még ilyen helyzet mellett is meg kell azonban fontolnunk, hogy a mai súlyos időkben javasoljuk-e A beavatottak szerint napok kérdése, mikor jelenik meg a kormány erről szóló rendelete, amely egyidejűleg a fő­polgármesteri állás ideiglenes megszün­tetéséről is intézkednék és kormánybiz­tos kezébe helyezné Budapest ügyeinek teljhatalmú irányítását. A jólinformáltak egy kitűnő közigazgatási ás üzemi szakférfiú nevét kolportálják a kormány- biztosi kinevezés hírével kapcsolatban. Az illető személyében a kormány garanciát látna a tekintetben, hogy a főváros ügyei tényleg gyors, radikális és eredményes módon szanál- tatnának, miután a kombinációba vett szak­férfiú ilyenirányú feladatra mindenképpen al­kalmas és rátermett. A közeli napok tehát — ha csak a beavatot­tak jőlinformáltsága nem csal — jelentős vál­tozási hozhatnak Budapest jelen és jövő életére. Ezzel a kérdéssel lapunk vezetőhelyén bőveb­ben foglalkozunk, ahol kifejtjük erre vonat­kozó álláspontunkat. a kemény kézzel való belenyúlást a tagadhatatlanul elburjánzott igazgatásba, amikor ez csak személyek elbocsátását, munkaalkalmak megszüntetését, vagy az intézmények visszafejlesztését, sőt esetleg azok megszüntetését jelenti és amikor meggyőződésünk szerint a gyökeres és egyben gazdaságos orvoslá* csak az egész önkormányzati igazgatás átszervező- sével és az igazgatásnak az önkormányzat által való kézbevételével következhet be. — Ebhez képest a személyzet elbocsátását az 1932. évi költ­ségvetés megállapításánál figyelmen kívül hagyhatónak tartjuk. Ellenbev javasoljuk, hagy az 1932. költségvetési évben semmiféle új alkalmaztatás ne történjék. Amennyiben a takarékosság szükségessé’ tenné, a munkabérkiadások csökkentését, ennek, nézetünk szerint, létszáma pasztás helyett a munkaórák leszállí­tásával kellene történni. A személyzet apasztásának kétségtelenül fennálló problémája a szervezési reform és a tervbevett státnszrendezée során lesz megoldható. Megtakarítások a személyi Járandóságoknál •— Megokolinak látjuk a különmunkadíjak, jutal­mak és más címen szereplő nem rendszeres fizeté­seknek leszállítását és általában az ilyen fizetések­kel való takarékoskodást. Javasoljuk, hogy az e címeken szereplő fize­tések költségvetési kerete egészében 20 száza­lékkal leszállíttassék. Az így elérhető meg­takarítás 560.00(1 pengő. Megokolinak látjuk és ezért javasoljuk, hogy az új állásszervezések végrehajtása az 1932. évre felfüg- gesztessék. Ha már vállalni kell ebben a kritikus időben a túlméretezett személyzet megtartását. \ taharéhossági bizottság három expedienst tud a mai súlyos helyzet szanálására A bizottsági jelentés részletes ismertetése — Hosszú lejáratú bölcsön, vagyon elidegenítés vagy rendbivíili adóztatás segithet a deficiten

Next

/
Thumbnails
Contents