Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1931-09-23 / 38. szám
HUSZONHATODIK évfolyam 1931 szeptember 23 38. szám Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 34-5-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Könyörüljön a kék plajbász! Amikor ezeket a sorokat írjuk, még- nem tették közzé az új költség-ve'tési tervezetet. A takarékossági bizottságok jelentése sem ismeretes még, csak annyit tudunk, hogy a bizottságok megtalálták azoka't a módokat, melyekkel egyensúlyba lehet hozni a főváros mérlegét. Papiroson, ahol csak a számok fontosak, nagyon szépen hat ez az egyensúly. De a papirosnak — sajnos — köze van az élethez is. Emberek életéhez. Szenvedő, dolgozó, nélkülöző emberekéhez, akiknek kenyerét, mindenét veszi el az egyensúly, akiket a tél beállta. előtt kitesz az uccára, a, legszörnyűbb nincstelenségbe. Ahol a kék ceruza végigszánt a papiros rovatai fölött, ott emberéletek hullanak rendre, mint a kasza nyomán az érett kalász, egzisztenciák pusztulnak el, családok kerülnek a kétség-beesés örvényébe. Ép azért megkell állnunk egy pillanatra annál a nagy „örömnél“, amely az egyensúly nyomán fakad fel a fővárosért aggódok szívéből. Néhány év óta új szóval gazdagodott a magyar nyelv szótára. Magyartalan és ostoba kifejezéssel úgy hívják, hogy „leépítés“. A német Abbau szót fordították le magyarra és _ ezzel egy értelmetlen, a magyar nyelv logikájával teljesen ellenkező gondolatnak adtak kifejezést. A kifejezés nem magyar, de belső tartalma nagyon is magyarrá vált: évek óta nem történik más a magyar gazdasági életben, mint leépítés leépítés után, ez lett úgyszólván az egyetlen program, minden bajnak kizárólagos csodaszere. A leépítés fegyvere pedig az a kékplaj- bász, amely most a városházán is átvette a diktátori uralmat. A városháza szanálásának van külön, egyéni mérlege is. Ennek egyik oldalán a leépítés, másik oldalán a tarifaemelés hozza meg az egyensúlyt. Egyre több és több a leépítés, minélfogva a másik oldalon elkerülhetetlen az emelés fokozása. Még egyelőre titkolják, tagadják, de nem kell túl sok intuitív megérzés ahhoz, hogy előrelássuk a jövendőt és ne bizakodjunk olyan illúziókban, amilyeneket We- kerle és társainak állandó optimizmus-injekciói sem tudtak rózsaszínűre festeni. Pedig be szépen, be gyönyörűen tudták dalolni a gazdasági optimizmus énekét... Eljött a magyar nemzet legszomorúbb ősze, amely lehervasztott minden optimizmus-rózsát és helyükbe megérlelte a leépítés és emelés fekete virágait. A fővárosban most folyik a szüret, most szedik le elmúlt esztendők gazdálkodásának termését és hogy milyen ez a termés, arról Becsey Antal mond szakvéleményt a Független Budapest más helyén. A tarifaemelésről nincs sok mondanivalónk: újat nem tudnánk amúgyse mondani. Tiltakozni ellene egymillió ember nevében? Hiábavaló. Tudjuk, hogy sem a város vezetősége, sem a pártok nem akarják, senkinek se kell és mégis meglesz. Az angol kormány se akarta beszüntetni az aranyfontot, mégis megtette pont az elenkezőjét annak, mint a mi kormányunk: ők papírfontot csináltak az aranyfontból, mi pedig aranypengőt a — papírból. Operációs beavatkozásra van szükség mindenütt a világon és ha fáj is a vágás, bele kell törődnünk a tarifák emelésébe. Nem is erről, hanem a mérleg másik oldaláról akarunk szólni. Arról, hogy mit jelent a leépítés. Arról, hogy közüzemi munkások és alkalmazottak kenyerét akarják máról holnapra elvenni egy fikció, az „egyensúly“ érdekében. Szörnyű dolog! Elképzelni is rettenetes, hogy Budapest székesfőváros az Egyensúly molochjának emberi életek százait dobja áldozatul! A főváros nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi és szociális közület is. Kötelességei vannak a kék ceruzával szemben is, de még nagyobb kötelességei morál-etikai és szociális téren. Ezek a kötelességek pedig hangosan sikoltják fülünkbe azt, hogy: nem lehet, nem szabad! Nem szabad a fővárosnak máról-holnapra éhenhalásnak kitennie embereket, nem szabad azzal megbékíteni a kékplajibászt, hogy tengődő ^ családokat dob a legkíméletlenebb nélkülözések karjaiba. Más megoldást kell találni. Áldozatokat kell hozni az egész köznek, áldozatokat egye- j seknek is, de nem szabad elvenni senkinek az életét sem. Könyörületet, emberiességet kérünk a könyörtelen Kékplajbásztól, életet azok részére, akiket ki akarnak végezni. Gondolja meg ez a plajbász: 1931 tele előtt állunk. Nyolcvanmillió pengő a hiány a főváros háztartásában Becsey Tintái feltűnést keltő nyilatkozata a fövános vezetőségének súlyos gondjainál — Nem volt őszinte a tavalyi zárszámadás — 1930-ban 15 millió pengőt 1931-ben 20 millió pengő a fővárosi háztartás deficitje — Bejár a főváros 45 millió pengős függő kölcsöne Becsey Untai szerint csak idegen tőkéknek a nagyüzemekbe való bekapcsolásával lehet szanálni a fővárost A két kiküldött takarékossági bizottság befejezte tanácskozásait. Úgy a közigazgatási kiadások csökkentésére. mint az üzemek gazdálkodásának felülvizsgálására delegált bizottság is elkészítette jelentését. A két jelentés a főváros tanácsának csütörtöki ülése elé kerül. A holnapi tanácsülésen előreláthatóan érdekes és izgalmas vita zajlik le. A főváros közönségét elsősorban és mindenekfölött egy kérdés érdekli: sikerült-e a k£t kiküldött bizottságnak annyi megtakarítást elérnie, hogy a költségvetési deficit eltüntethető legypn. A költségvetési deficit eltüntetésének lehetősége ugyanis egyet jelent az üzemi tarifák emelésére vonatkozó terveknek az elejtésével. Ezt a kérdést vetettük fel mi is Becsey Antal előtt, aki a kiküldött takarékossági bizottságok munkálatainál a vezetőszerepet játszotta. Hosszabb beszélgetésünk során, amelyet a kormány városházi pártjának társelnökével folytattunk, Becsey Antal több olyan kijelentést tett, amelyek méltán fognak feltűnést kelteni úgy az illetékes városházi tényezőknél, mint a nagyközönségnél is. Első kérdésünkre, amely a tarifaemelés tervének várható elejtésére vonatkozott, Becsey Untai a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: Eltüntethető a deficit — Meg- vagyok győződve arról, hogy a két takarékossági bizottság által elért megtakarítások elegendők lesznek a jövőévi költségvetés egyensúlyának biztosítására. Ha pedig az egyensúlyt biztosítani tudjuk, akkor nem fog sor kerülni az üzemi tarifák emelésére. Két szempontból kell elbírálnunk a két takarékos- sági bizottság működésének az eredményét. Az egyik szempont az, hogy elérte-e a két bizottság a kitűzött célt: a húszmillió pengős deficitnek a kiküszöbölését, a másik szempont pedig annak a kérdésnek az eldöntése volt. vájjon a leromlott gazdasági viszonyok között nem kell-e számítani az üzemi fogyasztás csökkenésére. Nem kétséges ugyanis, hogy a kiküldött takarékos- sági bizottságok hiába értek el nagy megtakarításokat, ha viszont a másik oldalon a fogyasztás csökkenésének a bekövetkezésére kell számítani. Egy abnormális fogyasztási csökkenés ugyanis felboríthatja az összes számításokat és megzavarhatja a jövőévi háztartási menetet, — bármennyire egyensúlyozott legyen is a költségvetés. — Mind a két kérdésre határozott választ adhatok. Teljes határozottsággal jelenthetem ki, hogy sikerült annyi megtakarítást elérni, amennyi az egyensúly biztosítására elegendő, viszont határozott bizonyítékokat kaptunk arravonat- kozóan is, hogy a fogyasztásban esés nem fog bekövetkezni. Az Elektromosműveknél például az elmúlt félesztendőben, — amikor a gazdasági romlás jelei már nagymértékben mutatkoztak, nem következett be semmiféle csökkenés, sőt bizonyos mértékben fejlődés állapítható meg. Kisebb mértékben ugyanez áll a Gázmüvekre is, sőt a kokszfogyasztás tekintetében egyenesen jó konjunktúra alakult ki. Ezek az aggodalmak tehát teljesen elesnek. A Vízművek ebből a szempontból nem is okoznak gondokat, hiszen itt a fogyasztás mértéke sohasem a gazdasági viszonyoktól, hanem az időjárás szárazságától vagy nedvességétől függ. — Megállapíthatom tehát, hogy az üzemeknél elért megtakarítások reálisak. Meglepetéstől tartanunk nem kell. A közigazgatásnál a fizetésredukció négymillió pengő javulást eredményez, az üzemi tisztviselők fizetéscsökkentése további egymillió pengőt, az üzemi munkabérek csökkentése ötmillió pengőt jelent, az üzemek gazdálkodásában elért megtakarítások viszont elérik a tízmillió pengőt. Mindez összesen kiteszi a húszmillió pengőt, vagyis a deficit ilyen körülmények között el- imináltnak vehető. — Egészen más a helyzet a közlekedési vállalatoknál. A közlekedésben általános csökkenés észlelhető és pedig nemcsak Budapesten, hanem az összes nyugateurópai államokban. Nekem — őszintén bevallom — az a véleményem, hogy a villamosközlekedés korszaka lejáróban van. Vagy földalatti villamos, vagy autóbusz! A BSzKRt gazdálkodásában is sikerül megtakarításokat elérni, ez azonban effektiv eredményt nem jelent, mert viszont számolni kell a forgalom csökkenésével. Súlyos kijelentések a főváros gazdasági helyzetéről Ilyen körülmények között — vetettük közbe — szanáltnak tekinthető a főváros gazdasági helyzete? Aligha lehet ezt a megállapítást tenni, hiszen a főváros ezévi gazdálkodása súlyos deficittel végződik. Becsey Antal teljes mértékben osztja felfogásunkat, sőt a következőket állapítja meg: — Mindenekelőtt tudni kell, hogy a főváros 1930. évi zárószámadásai nem juttatták kifejezésre a főváros pénzügyi helyzetének őszinte képét. A zárószámadásból tízmillió pengős deficitre lehet következtetni az 1930-as gazdálkodásban. Szerintem azonban a zárószámadás nem volt eléggé őszinte, mert hiszen majdnem ötmillió pengőt tesz ki az az összeg, amit a főváros vezetősége 1930-ról 1931-re tolt át olyan értelemben, hogy az 1930-ban megrendelt és elvégzett munkálatok megfizetését 1931-re halasztotta annak ellenére, hogy ez az összeg bennszerepelt az 1930. évi költségvetésben. Az 1930-as év deficitje tehát 15 millió pengőt tesz ki. A folyó évben ez a deficit még nagyobb, hiszen szeptember 1-ig 12 millió pengőt költött el a főváros folyó kiadásokra abból a pénzösszegből, amelyet kölcsönként szereztek beruházásaik céljaira az üzemek. Ez a deficit december 31-ig legalább húszmillió pengőre fog szaporodni. Az 1930. évi és az 1931. évi deficit együttvéve tehát 35 millió pengőt tesz ki. De még- ezzel a hatalmas összeggel sem merítettük ki a főváros tehertételeit. Hátra van még a nyolcmillió dolláros függőkölcsön- nek a kifizetése. E fiiggőkölcsön egy része ez év végén, másik része 1932 június 30-án jár le. Az új költség- vetésben tehát gondoskodni kellene ennek a nyolcmillió dolláros függőkölcsönnek, vagyis 45 millió pengőnek az előteremtéséről is. A 35 millió pengős deficit és a 45 millió pengős fiiggőkölcsön együttvéve 80 millió pengős olyan terhet jelent, amelyre, mint hiányra, fedezetet kell találnia a főváros vezetőségének. Valószínű, hogy a függőkölcsönöket a főváros meg tudja hosszabbíttatni, a fennálló adóssággal azonban e pillanatban számolni kell. Százmillió pengőre volna szükség — Teljes lehetetlenség ezeket a tételeket költség- vetési úton fedezni. 'Nem szabad továbbá megfeledkezni a főváros beruházási feladatairól sem. Nem vagyok hajlandó túlzott takarékossági szempontokból lemondani a főváros közmunkakötelezettségeinek a teljesítéséről. Produktív beruházási terveket feltétlenül végre kell hajtani, mert különben adófizető alanyainkat fogjuk katasz-
