Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1931-08-12 / 32. szám

7 Budapest, 1931 augusztus 12. Független Budapest Nem lesz éjjel-nappali luxus-uszoda a Dunán A hajóslarsaságoh ellenzésén dőlt meg a terv. miután a vállalhozó 80 ezer pengőt már beleült az építkezésbe Nemrégen megírtuk, hogy dr. Bogda/novics Milosné világvárosi, újszerű uszodát akar épí­teni a pesti Duna ^szakaszon és ezirányú kér­vénye már az illetékes hatóságok előtt fekszik. Bogdanovicsné már a múlt évben is kísérlete­zett terve megvalósításával, de mielőtt az enge­délyt megkaphatta volna, elmúlt a nyár és az új Dunauszoda megnyitása elvesztette aktuali­tását- Bogdanovicsné az idén korábban adta be kérvényét a fővároshoz és előadta, hogy a par­lament és a Margithíd közötti pesti Dunapar- ton szeretne nagyobbszabású uszodát felállí­tani, mely nemcsak nappal, hanem éjjel is üzem­ben lenne és az uszodán kívül kávéház, vendéglő és bár is működnék az, éjsza­kai órákban a víziépítményén. Vágó László műépítészt bízta meg az új uszoda tervének elkészítésével, a finanszírozásban pe­dig a Fejér és Dános cég vett volna részt. Mindenütt ígéreteket kapott Bogdanovicsné az engedélyezést illetően, úgyhogy a kedvező kilátások birtokában meg is vásárolta az új uszodához szükséges uszályokat és a Szúnyog- szigeten megkezdték Vágó László tervei szerint a nagy üvegterraszos uszoda építését. Idáig több mint S0.000 pengőt öltek bele az építkezésbe, melynek költségelőirányzata 200.000 pengő kö­rül mozgott. A szép terv megvalósítása azonban vá­ratlanul meghiúsul. A Margithíd alatt állomásozó hajóstársaságok tiltakozásukat jelentették be a hatóságoknál a közelükben tervezett dunai uszoda engedélye­zése ellen és arra hivatkoztak, hogy közbizton­sági szempontból nem vállalnak felelősséget, mert könnyen lehetséges, hogy ezen a forgal­mas helyen valamelyik hajó nekiütődik az uszodának es azt elsodorja. A hajóstársaságok a Közmunkatanácsnál is bejelentették óvásu­kat és értesülésünk szerint a hatóságok meg is tagddják az uszoda engedélyezését. Felajánlot­ták ugyan a budai partot, ezt azonban a vál­takozók nem tartják alkalmasnak a nagy be­fektetési! üzlet jövedelmezőségének biztosí­tására. The Neucüöfel Asphalte Corapanu Limited BUDAPESTEN, Iroda: VI.. Vilmos császár út 31. sz. Telefon: Ant. 212—46. Gyár: VI., Váci út 35. Telefon: Aut. 914—88. Alapítva: 1873. Alaptőke: I millió font sterling. Egyedüli tulaj­donosa a Val d. Traversi aszfaltbányáknak, Neuchatel kanton­ban, Svájcban, valamint a Scafa-San Valentinéi aszfaltbányák­nak, Chieti tartományban, Olaszországban. Gyárt és elad: Val ■de Traversi mastixot, raffinált bitument, falszigetelő aszfaltot, stb. Készít: Traversi természetes tömörített aszfaltutakat és ön­tött aszfaltból járdákat és kocsiutakat. Waldmann Sándor egészségügyi-, kórházi-, víz-, gőz-, légszesz-szerelvé- nyek, műszaki cikkek és fémáruk kereskedése. — Fürdő­szoba-, mosdó-, klosett-berendezések nxgy választékban. Budapest, VI, Vilmos császár út 61. Tel.: Aut. 102-74 Teherautókarosszériák Teherautópótkocsik Autóbuszok Gyártja: NAY..RÓNA Gép-, szállítóeszköz és szivattyúgyár rf Budapest, X, Kápolna tér 27-29. Tel.: J. 463 88 KÖNIG JUNOS OKL. GÉPÉSZMÉRNÖK Műszaki iroda, grafikai szaküzlet Budapest, IX., Remete ucca 23 Saját gyártelep. Telefon: József 453—58 , A modern orvosi tudomány miiiden eszközével éaa külön, »bözó'gyógyeljárásokhoz szükségéé fölszerelésiekkel, ellátva. A váróé minden pontjáról könnyen megközelíthető. UNITfiS OUTÓGVPR^fciá^V. ZOPOLVO-U.13. Telefon: Aut. 923—85 Az alsórákosi rétek — Potemkin-kertváros írta a PIROVITS ALADÁR, ny. székesfővárosi műszaki főtanácsos A Független Budapest július 15. számának egyik cikke azt a kérdést veti fel, miért nem lehet épít­kezni az alsórákosi réteken. Mielőtt erre a kérdésre érdemleges választ adnánk, nagyarázatképpen meg kell mondanunk, hogy itt egy ll év óta húzódó, még gondolatban is szerencsétlen Potemkin-kertváros ver­gődéséről van szó. Valóban felette kívánatos volna ezt a kérdést egyszer már a való és igaz tényállás megismertetése útján tisztázni, vagyis megadni azt a feleletet, mely azonnal mindent felderítene ami erre a misztikus problémára tartozik. Az abszolút merev jog még soha akkora rést nem ütött bírói ítéleten, mint ütött maga az élet az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak azon az íté­letén, mellyel az Alsórákosi Rétek dűlőjében már- már hírhedté vált „Nagyszuglói Kertvárosépítési Szö­vetség■“ számára 600—700 telekigónylő részére a meg­állapított megváltási áron (5—8 pengő négyszögölen­ként) telkeket jelölt ki a földbirtoktörvény alapján. Ennek az egész ominózus ügynek keletkezési ide­jét az 1920. évre vihetjük vissza, amikor is közéleti előkelőségek vezetése alatt megszervezett ú. n. Kert­város-Szövetség arra határozta magát, hogy az akkor már a földbirtoktörvény alapján gyakorlatba vett vitézi telkek kiosztásának mintájára, itt Budapest székesfőváros területére tartozó és arra érdemeket szerzett házhelyigénylők részére is kérnek az Or­szágos Földbirtokrendező Bíróság útján telkeket, il­letve azoknak a vitézi telkek mintájára való meg­ítélését. A bíróság a földbirtoktörvénynek betűsze­rinti értelmezése alapján, mely szerint t. i. a> kérelem nincs ellentétben a törvénnyel, — annak helyt adott és ezen az alapon történt azután, hogy az említett kertvárosérdekeltség által már előzetesen kiszemelt fővárosi területen a bíróság az említett számú telket a jelent­kező igénylőknek megítélte. Jött azonban a főváros és kereken kijelentette, hogy a házhely igénylésnek helyet adni nem lehet. Mert a kertváros céljaira kiszemelt és a földbirtok­törvény által követelt egész telekkomplexum a fő­város érvényben levő városszabályozási terve és az ezzel szerves kapcsolatban álló építési szabályrende­letek szerint a kiszemelt nagy telekterületnek egész más rendeltetést jelölt ki, semhogy ott az érdekeltség a saját szabályozási terve alapján és építkezési ter­vei szerint kertvárost létesítsen. Egyébként pedig azíérdekeltség által kijelölt terület a Rákos-patak ár­terébe tartozik és jelenleg teljesen ősállapotában mű­velés alatt áll, ahol hosszas esőzések után a terület egy része víz alá jut, úgyhogy horribilis költségekkel lehetne csak ezt a te­rületet városiasítani és ez a kertváros csak az elsősorban érdekelt köz- tisztviselőség, mint házhelyigénylők anyagi romjain volna megvalósítható. A főváros tehát — miként a jóságos édes anya a gyermekeiért — küzdött a tervbevett kertváros megvalósítása ellen, miközben tiltakozott az ellen is, hogy az O. F. B. oly szuverén módon akar beleavat­kozni a főváros teiiiletén a városfejlesztés rendjébe. így keletkezett azután az a nagy harc a főváros és az O. F. B. között, miközben maga a nemzetgyűlés is észrevette, hogy a földbirtöktörvény körül baj van, mex-t ez a törvény hiányos, nem tesz különbséget falu és város, de sőt város és Budapest székesfővá­rosa között sem, miért is határozatba ment, hogy a törvényen novelláris úton változtatni fog­nak, mely szerint annak rendelkezései alól Budapest ki fog vétetni. Ámde ez nem sikerült, mert a nemzetgyűlés terve akkor már törvényes úton meghozott kész bírói íté­lettel állt szembe, amelyet tehát új törvénnyel ha­tálytalanítani nem lehetett, azért is a nemzetgyűlés többsége a szociális úton való reparálásba nem ment bele. Így folyik még a harc 11 év óta tovább most is. Minden bajnak és bonyodalomnak egyetlen és igazi okozója a Földbirtokrendező Bíróság­volt, illetve az általa alkalmazott földbirtoktörvény, mely az abszolút doktrinerség .jegyében születve, teljesen merev voltánál fogva egyszerűen képtelen most a saját eredeti rendelkezéseit az érdekelt felek kölcsö­nös megnyugtatására az életbe átültetni. Felette ér­dekes volt, mikor annak idején a székesfőváros vá­rosrendezési szakértője Vargha László, ezidőszerint műegyetemi tanár, a bíróság előtt fölvetette azt a kérdést, vájjon a. kertváros teljes megépítésével járó horribilis költségeket ki fogja viselni? A bíróság az akkoriban a tárgyalások folyamán nyilvánított szak- véleményt azzal a megokolással mellőzte, bogy: A földbirtoknak az illető házhely igény elök számára való megítélését kimondó törvény nem tartalmaz olyan irányú rendelkezést, mely szerint egyrészről a házhely igénylők anyagi viszonyai, másrészről pedig az építendő kertváros építési költségei a megítélés kö­rül mérlegelendők lesznek. Itt rejlik minden bajnak oka. Ez az igazságszolgáltatás történetében szinte pá­ratlannak minősíthető merev, egyoldalú bírói ítélet végzetes csapást mért nemcsak az egész kertváros­akció sorsára, hanem az abban érdekelt fővárosi pol­gárságra is, úgyhogy a már említett 11 év alatt föl­merült panasz-özön, az érdekelt házhelyigénylők anyagi károsodása, — mert hiszen ezeknek a házhelyigénylőknek egy része a befizetett pénzüket elvesztették és ebben az ügyben jelenleg bűnvádi eljárás van folya­matban, — végül pedig az a kálváriajárás, melyet nekik még külön elszenvedniük kell, — megállapíthatóan egye­dül és csakis arra a megmagyarázhatatlanul téves bírói ítéletre vezethető vissza. Az egyoldalúan magyarázott hiányos földbirtok­törvény volt tehát az oka annak, hogy ez a kezde­ményezők részéről tagadhatatlanul nemes intenciók­tól vezetett, de szerencsétlen kertváros-gondolat ahelyett, hogy csírájában halt volna el, — ellenkezően életben maradt és most csak az a szerencse, hogy mind a fővá­ros, mind pedig a közmunkatanács hatalmi eszközökkel kénytelenek szabályrendeletekben gyökerezett akadályokat gördíteni az egész akció elé, csak azért, hogy ez az egész terv egy Potemkin-kertváros képében életre ne kelljen. Ezek után pedig most már a tárgyilagos ítéletre hivatkozva kérdezzük, vájjon lehet-e ilyen körülmé­nyek között olyan érvekkel előhozakodni, hogy 474 családiház építése volna azonnal megkezdhető és hogy ez a nagy munkatömeg 8 millió értékű foglal­koztatást jelentene 4000 iparos számára? A Pesti Hírlap július 23-ik számának fővárosi rovatában olvasom, bogy az O. F. B. erélyesen beleavatkozott ebbe az ügybe és 29.915 1931. sz. vég-zés alapján kéri Budapest polgármesterét, hogy közölje vele azokat az okokat, melyek miatt a törvényes úton (a való­ságban azonban kényszer útján) házhelyhez juttatott telektulajdonosok házaik felépítésére miért nem kap jóik meg a közigazgatási ható­ság építési engedélyét. Erre a kérdésre a fővá­ros most frappáns választ adhat. Ugyanis azért nem kaphatnak építési engedélyt, mert még most sincs tisztázva az a kérdés (11 év óta!), amit a főváros szakértője annakidején a bíró­ság előtt felvetett, hogy tudniillik — miként elől már szóvátettük — „ki viseli azokat a hor­ribilis városiasítási költségeket?“ Ez a fentemlített legújabb O. P. B. végzés most valóban kapóra jött abból a szempontból, hogy jelen cikkemet oly csattanós válasszal fejezhetem be. — A Szent István napi ünnepségek programja. Az Idegenforgalmi Hivatal csinos kiállítású füzetet bocsátott ki — a kiállítás a Házinyomdát dicséri — amely a budapesti Szent István napok egész pro­gramjóit felöleli. A vasúti és hajókedvezményekről, a vízummentességről, elszállásolásról, közlekedési tari­fákról és a kereskedelmi árleszállításokról részle­tesen informál a praktikus kis tanácsadó, amely ezenkívül pontos kalauza a Budapestre zarándokló idegenek részére abban a sok látnivalóban, melyek az idei Szent István ünnepet az eddigiek fölé emelik. I utt lakk- és festékgyár r.-t. la w I Mm BUDAPEST, VII. KÉR., ŰRNAGY-UTCA 4, SZÁM. ÁNON ANTAL ÉS FIAI kövozőmesterok, út-, osaterna- és beton- építési vállalkozók, földmunka, v&gtay- fektetés, mész.kőb&nya Vili,, Futó-utca 10. Telefon: J. 305-05 SOLTY LÁSZLÓ kertépítő KERTÉSZETI TELEPEI) BUDAPEST telefon: SOLTSZENTIMRE II., Pasaréti-út 129. Alit. 644-31. Pest megye HAUERJÓZSEF háztatarozási és tetőfedési vállalkozó I., Vár, Országház ucca 25. Telefon : Aut. 608-23 OLNÁR ISTVÁN építész Telefon: Lá. H-©9 Dudapest. I.. Vfortliu Miklós út 36

Next

/
Thumbnails
Contents