Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1931-08-05 / 31. szám
HUSZONHATODIK évfolyam 1931 augusztus 5 31. szám Megje lenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA Dr. Telefon: József 345-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A stfányfelűguclő Megható az az atyai gondoskodás, mely- lyel a kormány a fővárost dédelgeti. Mindenre kiterjedő, szinte határtalan ez a gondviselés. íme, itt a leirat, melyet a népjóléti miniszter intézett a fővároshoz : figyelmezteti a főpolgármestert arra, hogy ... Nos, nem arra, mért nem épül meg az új Rókus, nem is arra, hogy nem bírja már tovább szemlélni a kórházak küzködését, hanem: rávilágít a parkőrökre, akik — horribile dictu — kétféle javadalmazást is kapnak egyidejűleg a várostól. Egyet mint nyugdíjasok, egyet pedig mint napszálmosok. A miniszter rájött erre a kirívó álláshalmozásra, — a kormány szeme hál’ Istennek mindent lát — és az aggodalom elborult hangján mutat rá arra, milyen veszedelmes példa az ilyen visszaélés a mai súlyos időkben. Kicsit zavaros ez a sétányfelügyelői dolog. Nehezen tudjuk elképzelni, hogy a miniszter azok ellen az öreg, rokkant, bácsik ellen szólalna fel, akik a nyilvános sétatereken a játszadozó gyermekek rémei. Nem valószínű, hogy ezek az öregek lennének a veszedelmes álláshalmozók, akiket külön is pellengérre kell állítani. Fel kell tételeznünk, hogy a (miniszter valami titkos, kívülről láthatatlan állást vett észre sasszemeivel, olyat, melyet a nyilvánosság kizárásával kreáltak protekciósok részére sinecuraképen. Ha tényleg így van, akkor visszaélésről van szó, melyért valaki, vagy valakik felelősek. De ha csak a gyermekek mumusaira vonatkozik a leirat, akkor — enyhén szólva — csodálkozunk. Mert csodálatos a miniszteri leirat még akkor is, ha sétányfelügyelői leleplezés mögött kisebbfajta panama húzódik meg és vannak, akik nyugdíjukon kívül még nap- t száfmo'si bért is kapnak a főváros valamelyik j ügyosztályának jóvoltából. Különös poén j ebben a leiratban, hogy a miniszter az ősz- | szes álláshalmozók közül éppen a sétányfelügyelőkre vetíti a nyilvánosság reflektorát, míg a többieket meghagyja az ismeretlenség jótékony homályában. Ebben a reflektorfényben sok mindent meg lehet látni. Olyan dolgokat is, amelyekre talán nem is akarta felhívni a figyelmet a miniszter és amelyeket a mai rendkívüli időkben káír feszegetni. A kritikát a mainál jobb időkre halasztják az emberek, nem úgy, mint a miniszter, aki nem állhatta meg, hogy szó nélkül haladjon el a parkőrök mellett. Sokkal érdekesebb szerintünk, ha a derék sétányfelügyelőket félretéve, azokat figyeljük, akik sétálnak. Az álláshalmozás virányain andalgókat, akik két marokkal szedik a mai rendszer ibolyáit. Tehetik nyugodtan : a kormányrendszer scheinwerf ere nem fogja megzavarni őket ebben. A közvélemény ugyan már régebben észrevette, de ez nem bántotta volna őket, most azonban mégis kellemetlenül érzik magukat, mert a kormány leirata — volens, nolens — mégis rájuk is vetett egy fénysugárt, ami kényelmetlen a világosságot kerülő szerényeknek. Kiadta rendeletét az ügyosztályoknak Borvendég alpolgármester, hogy állapítsák meg, kik azok a nyugdíjasok, akik nyugdíjukon felül még bármiféle jövedelmet kapnak a várostól, valami ellenszolgáltatásért. Az alpolgármester már nemcsak a sétányfelügyelőkre kíváhcsi, hanem a sütkérezőkre is. Sőt: elsősorban a sütkérezőkre. Készül a kimutatás, sokat tanulunk majd belőle. Ez a kimutatás hű tükre lesz egy rendszernek, mely ellen hiába küzdöttünk sok, sok év ótia. Végét jelenti egy beteg rendszernek és kezdetét egy újnak, jobbnak, melyet annyiszor, olyan, hangosan követeltünk. Most Borvendég alpolgármester kíméletlen fényszórójának világosságába kerülnek ezek a sétálók. Sokan vannak, sokklal többen, mintsem sejti az elmerülő lélek. Nem azokra gondolunk, kiket a nyilvánosság már eddig is felfedezett, nem Folkusházyra, akinek ügye már-már unalmassá vált a közvélemény előtt, hanem a sok rejtett virágszálra, amelynek ibolyaillatát eddig nem érezték, nem álmodták. Talán, új kor kezdete ez a zivataros nyár, amely felfakasztotta a magyar társadalom kelevényeit, melyek közt nem utolsó az a láthatatlan sétányfelügyelő, akit a miniszter sem vett észre, de észrevesz majd Borvendég alpolgármester, a városnak ez a lelki- ismeretes parkőre, aki mem hiába mumusa azoknak, akik tilos gyepeken andalognak. Húszmillió pengős deficit az új költségvetés tervezetében M -pénzügyi ügyosztály igyekszik Helyre állítani az egyensúlyt — Borvendég Ferenc alpolgármester nyilatkozata a költségvetés összeállításának alapelveéről Mfámíat a Gázművek és az Elektromosmüvek megvásárlására Nagyarányú törlések mindenütt 20 százalékkal leszállítják a tisztviselő fizetése két? A főváros vezetőségét ma egyetlen, rendkívül súlyos kérdés foglalkoztatja: a jövőévi költségvetés összeállítása. Nehéz feladat előtt áll a főváros polgármestere, aki az új fővárosi törvény értelmében az ügyosztályvezetők előirányzatai alapján a törvényhatósági tanács elé terjeszti az új költségvetés tervezetét. Nemcsak az ország gazdasági és pénzügyi helyzetének súlyossága okoz gondokat, hanem a speciális fővárosi viszonyoknak a' megrosszab- bodása is, amely az előirányzott bevételek állandó és fokozatos visszaesésében jelentkezik. Az egyes városházi ügyosztályok befejezték jövőévi költségvetési előirányzataiknak az összeállítását és most a pénzügyi ügyosztály tagjaira hárul a feladat, hogy ezeket az előirányzatokat felülvizsgálják, revideálják és egymással összeegyeztessék. A pénzügyi ügyosztály Borvendég Ferenc alpolgármesternek a legfőbb felügyelete és ellenőrzése alá tartozik. Borvendég alpolgármester nyilatkozik a költségvetés összeállításának atapelveiröl Borvendég Ferenc alpolgármester, aki augusztus 1-én kezdte meg nyári szabadságát, Lamotte Károly dr. pénzügyi tanácsnokkal megbeszélte a jövőévi költségvetés összeállításának irányelveit. A Független Budapest munkatársa még elutazása előtt beszélt Borvendég Ferenc alpolgármesterrel, akit megkértünk arra, hogy ezeket a költségvetési irányelveket ismertesse. Borvendég Ferenc alpolgármester a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — A főváros vezetősége rendkívül nehéz helyzetben van, amikor a jövőévi költségvetési tervezetet kell összeállítania. Ha reális terve»- zetet akarunk készíteni, —- mint ahogy ezt akarunk —, akkor számolnunk kell a bevételek további csökkenésével is. Éppen ezért ezeket a bevételeket a jövőévi költségvetésben az ideinél alacsonyabb mértékben kell előirányoznunk, nehogy a jövő év folyamán túlságos optimizmusunk miatt költségvetési egyensúlyunk felboruljon. A bevételi oldal csökkenése maga után vonja a kiadási oldalnak a megszorítását is. Ez a nehezebbik, sokkal fogasabb kérdés. A főváros mindenkor hatékony támogatója volt az iparnak és a kereskedelemnek. Joggal megállapíthatjuk, hogy a főváros mindenkor nagy áldozatkészséget tanúsított az iparosság és a vállalkozások támogatása körül. Teljesen nem vonhatjuk meg a jövőben sem ezt a támogatást, amely beruházási tervek végrehajtásában, vagyis közmunkák kiadásában nyilvánult meg. Ebből a szempontból okoz különösen súlyos gondokat nekünk a költségvetés összeállítása. Annyi bizonyos, hogy a főváros polgárságának vállaira újabb terheket nem rakhatunk. A főváros közönségének valamiképpen mégis vállalnia kell újabb áldozatokat, a mi felada-
