Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1931-06-10 / 23. szám

Budapest, 1931 június 10. 5 Független Budapest M HÉT rr nr\rv Megjegyezett a liberális ellenzék rvJC LJLJ két pártja, a Nemzeti Szabadelvű Párt és a Demokrata Párt. Együtt indulnak a választási küzdelembe és nem egymás ellen, ha­nem egymás mellett fognak küzdeni. A meg­egyezés híre örömmel és megelégedéssel tölti el a főváros dolgozó népét, amely eddig sem ér­tette, miért kell testvérnek a testvér ellen har­colnia, azért nem küzdhet a reakció, a közös el­lenség ellen. Hogy kifejeződik-e ez a megegye­zés a mandátumok száméiban, az a jövő titka. De hogy ennek a kibékülésnek nem szabad csu­pán a választási aktusra, szorítkoznia, hanem egy táborban kell maradnia a szövetkezett két pártnak, az már most is bizonyos: kiderült ez a szükségesség abból a megelégedésből-, amellyel Budapest szenvedő népe fogadta a testvéri kéz­fogást. ^ 7 P R n A Gyűjtenek Budapest uccáin. kik és milyen célra. azt nem tudja senki sem, nem is érdekel mást, csak azokat, akiknek számára a gyűjtés folyik. Gyűjtöttek tegnap és gyűjtenek holnap is, két­ségtelen, hogy azoknak, akikért az akció folyik, szükségük van a befolyó összegekre, de a fásult polgárságot ez már nem érdekli, közönyösen inti le a perselyt csörgető hölgyeket: nincs, nincs, miből adjak?! Szegény gyermekeknek? Mindnyájan szegény gyermekek vagyunk, gon­doktól tépázó ttok, nyomorultak ... budapestiek. Adjunkf Igen, adunk, odaadunk és odaadtunk mindent, nincs már semmink sem, csak a szi­láink. Budapest szíve csörög a perselyekben, egyebe nincs már ennek a. városnak és ez is el­fogy, ezt is elvették, beledobták a közöny és fá­sultság nagy urnájába. CSÜTÖRTÖK A főváros kibérelt Becsben, a. Kärntner- strassén egy üzlethelyiséget, hogy onnan irá­nyítsa az idegenforgalmi propagandáit. A sta­tisztikai adatok azt mutatják, hogy az európai idegenforgalom mindenütt csökken, az embe­reknek nincs pénzük utazásra és a számok egyre kisebbek lesznek. Ezzel szemben a buda­pesti idegenforgalom ebben az évben sem ma­radt el a múlt évi mögött. Mit jelent ez? Azt, hogy Budapest vonzóereje növekedett és ez okozza, hogy a világátlag nem terjedt ki reánk? Nehezen hisszük. Inkább az az érzésünk, hogy a mi idegenforgalmunk csak azért maradt meg a régi nívón, mert alább már nem szállhatott. A Kärntnerstrdssén negyedmillió idegen forog, ennek a. tíz százalékát szeretné az új iroda Bu­dapest felé terelni. Sikerül-e, nem-e, majd meg­látjuk, de akár sikerül, akár nem, nem az iroda lesz az oka. Ezt a propagandáit meg kellett csi­nálnunk, ez az alapvető ábécéje Budapest ide­genforgalmi kistükrének: régi, önmagunkkal szemben való adósságot törlesztünk le, mikor most megcsináltuk, köszönet illeti érte Kovács­házi/ Vilmost, ezt a fiata, agilis européert, aki megértette, mit követelnek az új idők az új Bu­dapesttől. PFNTFA mondják, az elkövetkező r 1 Cj iv választásoknál a kormány sza­badjára ereszti a népakaratot, nem lesz erő­szak, nem lesz csendőrszurony, mert erre most nincs szüksége már a kormánynak. Bethlen tíz­éves munkája olyan propaganda, hogy az or­szág jó kritikája felől biztos a kormány. A nyílt szavazás azért megmarad, mert így még- biztosabb ez a kritika. Akár lesz csendőrszu­rony, akár nem, mégse bízunk abban, hogy az összeülő új képviselőház az ország igazi hangu­latát fogja kifejezni, aminthogy a kormány is ebben.' bízik. De ma —• pénteken —, megjelent az első plakát a pesti uccáin, amelyen azt olvas­hatjuk, hogy Bethlen István az egész világ el­len egymaga, harcol. Hát ez bizony szép. De még szebb az ellenzék küzdelme, mert az ellen­zék egymaga harcol az egész világ és még ezen kívül Bethlen István ellen is. C 7 fA M R A T Neloszlatták az órszággyű- ^^ ‘ VS. 1 lést. Előbb a képviselőhá­zat, aztán a felsőházat. A kormány választatni akar, el akarja, vetni a gondokat hat eszten­dőre. Elment, a nmlté lett az a parlament, amelynek munkálkodása közönybe fulladt, ér­dektelen volt és jön helyébe egy másik, amely époly érdektelen lesz, époly tehetetlen, mint az előbbi volt. Lesz benne egy miniatűr ellenzék és egy túltengő kormánypárt, amely megszavaz mindent, amit felülről, diktálnak. Ez az „alkot­mányos küzdelem“ amely három hétig tart, nem lelkesít és nem melegít, hidegen hagy teljesen, mert a rendszer mxirad a, régi, a reakció marad továbbra is, legfeljebb a fogaskerék egy-két fo­gát cserélik ki. A taposómalom, amely minket letaposott, tovább is őrölni fog, míg csak min­den és mindenki fel nem őrlődik benne. TIp'TpöS -4 zuglói, választások eredménye nßl FU nem meglepetés, nincs benne semmi búsulni, vagy örülnivaló. Nem hisszük, hogy lelt volna olyan ember, aki azt hitte, hogy ennél a második választásnál változatlan ma­rad az eredmény és hogy nem történt sérelem az anyagi igazságon az első választással. Ha mos! már tanulságot keresünk, meg kell állapí­tani, hogy a két szélsőség veszített csupán és az aranyközépútnak nevezett pártot: nyertek ezen a megismételi választáson, ami hizlaló elég­tételül szolgálhat ezekben a súlyos időkben, amikor a titkos választás kiterjesztése ellen az­zal szoktak érvelni, hogy mm ugorhatunk, sö­tétbe. Másodszor választott a Zugló és íme, nincs semmi meglepetés, nincs csalódás: nem kell félni a néptől, hiszen tizenkét teljes év vá­laszt el bennünket a forradalmaktól és min­denki nyugalmat, összefogást kíván. Ezzel mi levontuk a, zuglói tanulságokat, reméljük, hogy a felelős kormánytényezők is levonják a ma­guk részéről a demokrácia javára. Egu hang a túlsó partról... A mammuffízefések — nem is mammutfízefések — „Az elkeseredett és meghurcolt üzemvezetők esetleg otthagyják a várost és magánüzemeknél helyezkednek el“ Az üzemvezetők fizetéseinek ügyét, mint ismeretes, csak ideiglenesen intézték el és ősz­szel módosított formában újabb tárgyalás alá veszik. Addigra — mint lapunk más helyén megírjuk — új javaslatot dolgoznak ki és úgy az üzemek csoportosítása, mint a fizetések ma­ximálása tekintetében lényeges változtatásokat eszközölnek. Nem csak az érdekelt üzemveze­tők között, de komoly fővárosi tisztviselői kö­rökben is elkeseredést váltott ki az a meghurcoltatás, amelyben az utóbbi időben az üzemigazgatóknak lépten- nyomon részük van. Tudomásunk szerint többen azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy megválnak a főváros szol­gálatából, nyugdíjba vonulnak és magánválla­latnál keresnek módot, és alkalmat szakértel­mük értékesítésére. Egyik előkelő üzemünk igazgatója máris konkrét ajánlatot kapott egy nagy magánvállalattól, hogy évi 60.000 pengő jövedelem biztosításával átveszik saját alkal­mazásukba. Beszéltünk egy „illetékes tényezővel“, aki jól ismeri az üzemvezetők körében kiala­kult elkeseredett hangulatot. Személy szerint érdektelen, tehát objektíve tudja megítélni a helyzetet. Ez a pártatlan tényező így nyilat­kozott a sok vihart keltő kérdésben:- A közvélemény hangulata nagyon ellen­ségessé vált a köztisztviselőkkel szemben, aki­ket úgy tekint, mint, akik nagy fizetések elle­nében semmit,sem tesznek, jót pedig véletlenül sem cselekszenek. Különösen a közüzemek vezetői ellen irányulnak a támadások, mesterségesen uszították a dolgozó társadal­mat a közüzemek ellen, azt állítva, hogy minden gazdasági bajnak a közüzemek a kútforrásai és miközben a szegény kisiparosnak, kiskeres­kedőnek nincs meg a betevő falatja sem, a köz­üzemek vezetői százezres honoráriumokat vág­nak zsebre. A közvélemény, amely a tendenció- | zus izgatásokra mindig reagál, száz százaléko­san hitelt ad az ilyen uszításoknak, aminek azután az a következménye, hogy a. legképtele­nebb hírek kelnek, szárnyra a közpénzekkel való gazdálkodásról. — Odáig fajult a helyzet, hogy az üzem­igazgatók ma már restéinek bemutatkozni, mint közüzemek vezetői. Arra nem kíváncsi senki, hogy a nagy közüzemek megváltása előtt meny­nyi jövedelme volt e magánvállalatok vezetői­nek, pedig könnyen megállapíthatnák, hogy a villamos társaságok vezérei hány százezer aranykorona jövedelmet húz­tak a községesítés előtt? — Azt is elfelejtik, hogy közüzemeink élén a legkiválóbb szakem­berek működnek, akiknek tehetségét messze külföldön is nagy elismerés kíséri. Konjunktúra idején magán- vállalatoktól csábított el a főváros több neves szakembert jelentős fizetéssel s ezekét most a konjunktúra végén, a válság mélypontján nem lehet becsapni. Sok szakemberünket szívesen fogadná most is akármelyik szakmabeli ma­gánvállalat, mint ahogyan egy ajánlat máris történt egyik üzemigazgatónk részére. Ha a főváros így fog bánni becsületesen dolgozó, a köznek nagy hasznot hajtó kiváló embereivel, lígy annak az lesz a következménye, hogy a tehetségesek — amint kissé javulni fog a helyzet — egymásután fogják ott hagyni a várost és olyanok avatatlan kezébe fog kerülni az ér­tékes közüzemek vezetése, akiknek szolgála­taira másutt nem reflektálnak, vagy akiket po­litikai szolgálatok jutalmául ültetnek felelős­ségteljes, hozzáértést kívánó állásokba. A fő­város nem fog sokat megtakarítani az egész fizetésrendezésen és az elérendő anyagi meg; takarítás nem éri meg azt a súlyos erkölcsi veszteséget, amelyet az üzemvezetők szenved­tek a meghurcoltatások során. Elhibázott volt az egész akció, amely egy cseppettsem szolgálja azt a célt, hogy a főváros vagyonát mindenki­től független, csupán a köz érdekét szemelőtt tartó tisztességes, becsületes emberek kezeljék. A főváros középületeiben egyik párt sem tarthat népgyűléseket Sipőcz Jenő polgármester szigorúan elutasítófáiláspontra helyezkedett a különböző pártszervezetek kéréseivel szemben — Fővárosi kultúr­intézményt nem szabad a napi politika szolgálatába állítani, — mondja Liber alpolgármester Az országgyűlési képviselőválasztások kö­zeledése fokozott tempói diktál az agitációban. Alig három hét áll rendelkezésre és így ért­hető, hogy minden kerületben, sőt úgyszólván minden körzetben napról-napra egymást érik a gyűlések. A főváros vezetőségéhez sűrűn érkeznek be kérések középületek átengedése iránt. Főként a Városi Színháznak, a város­ligeti Színkörnek, a Népszállónak és más fővá­rosi középületeknek az átengedését kérik a kü­lönböző pártszervezetek. A főváros vezetősége azonban úgy határozott, hogy ezeket az épületeket agitációs gyűlések céljaira nem engedi át. Egy konkrét kéréssel kapcsolatosan Sipőcz •fenő polgármester elé került ez a kérdés, aki határozottan elutasító álláspontra, helyezkedett. Biber Endre alpolgármester, akit ebben az ügyben megkérdeztünk, a követ­kezőket mondotta a Független Budapest mun­katársának:- Fővárosi tulajdonban lévő középüle­tek termeinek pártgyűlések céljaira való átengedését kezdet tői fogva elleneztem. Egész sereg ilyen kérés érkezett hozzám, en azonban azt javasoltam a, polgármester úrnak, hogy ezeket a kéréseket kivétel nél­kül utasítsuk el. A polgármester úr teljes mértékben osztota felfogásomat. Elhatáro­zásunknak legfőbb indoka az, hogy az ilyen nagy pártgyűléseken és népgyűléseken erősen rongálódik a közvagyon. Ezt pedig meg kell akadályozni. De nem másodrendű szempont azt a nézet sem, hogy kultúrintézményeket nem állítha­tunk a napi politika szolgálatába. A főváros polgármesterének és alpolgár­mesterének az elhatározása folytán tehát fő­városi intézményben, fővárosi középületek ter­meiben agitációs gyűléseket egyik párt. sem tarthat. {"'IpiGINAL'f 'loHNEP svéd ft Budapest, IV, számológép Haris köz 6 <r magyarország i •■'te» IflK Telefon : Aut. eladási helye » 893 -85

Next

/
Thumbnails
Contents