Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1931-05-27 / 21. szám
HUSZONHATODIK évfolyam 1931 május 27 21. szám Várospolitikai és közgazdasági lap Megje lenlk minden héfen Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 60 fillér Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA Dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 345-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 46476 A liberális polgárság összefogása A közigazgatási bíróság semmisnek deklarálta azt a tréfás mókát, amelyet a XIV. zuglói kerületben választás helyett folytattak le és elrendelte az új választást. Erösdy nyugalmazott főispán úr erdélyi szabadalmazott módszerét itt Nyugat-Európá- ban szokatlannak ítélte a közigazgatási bíróság és most hamaroslan új alkalmuk nyílik a zuglóiaknak arra, hogy alkotmányos jogaikat gyakorolhassák. Ez csak az első, melyet követni fog a többi. A petíciók egymás után kerülnek sorra és nem kételkedünk benne, hogy a Zuglót követi majd a Belváros, a Lágymányos és a többi: utóvégre is a Közigazgatási Bíróság nem politikai fórum, nem igazodik Petro- vácz, Wolff vagy Kozma Jenő akarata után, mint azt a választási elnökök egy része tette. Kellemetlen, hogy vannak még bíróságok, mint azt az a bizonyos potsdami molnár mondta, de vannak még — szerencsére — és így megmarad bennünk, fásult és hitetlen polgárokban, a morálba és törvénytiszteletbe vetett hitnek egy csekély töredéke. Nagyon csekély, mert a mai közélet képe nem nagyon növeli meg ezt a hitet. De új országos választások is lesznek. Most már nem is tagadják, csak éppen — titkolják. Nem mondják azt, hogy «nem», csak éppen la boldogító igent hallgatják el, mert Magyarország politikai rendszerében az utóbbi évek a meglepetéseket uralkodó gondolattá érlelték. A kormányzat senkinek sem köti az orrára, mit gondol, még kevésbé, hogy mit akar; a kíváncsiság bűn és a kormány nem lehet bűnpártoló. De akárhogy palástolják is, az utolsó percben mégis ki kell rukkolni a farbával, mert a szavazás alkotmányos kötelesség, különösen pedig a kormánypártra való szavazás. Bethlen Gaál Gasztonnal paktál. Megállapodtak, de — természetesen — tagadják. Minthogy ellenzékre szükség van az ország mai nyomorúságos viszonyai közt, jobb, hla ez az ellenzék — álellenzék. Fenntartják a választásoknál a látszatot, de ennek ellenére mégis egy táborban vannak: egymásra lelt az egész reakció és vállvetve indul «győzelmes» csatájába, melynek sorsát, mint azt már évtizedes prakszis bizonyítja, pontosan kiszámította a belügyminisztériumi vezérkar, nem lehet tévedés vágj'- meglepetés. Ebben a helyzetben írta meg Vázsonyi János a múlt héten kitűnő, okos cikkét, melyben összefogásra hívta fel a liberális gondolkozáséi polgári pártokat. Az ellenfél összefogott, csak a polgárság harcol egymás ellen. A brutális hatalom, a megszervezett reakció együtt van, a polgárság pedig frakciókra bo- j molva, mint széthullt kéve, a szelek játéka. , Az egyes frakcióknak pedig nem az a gondjuk, hogyan induljanak harcbla a reakció ellen, hanem, hogyan szakíthatnak el egymástól minél több hívet. A demokráciába, az európai ideálokba vetett hit el lankad ilyen körülmények közt. A hatalmi pártok, akár belülről, akár kívülről támogatják a kormányt — helyesebben: akár belülről, akár kívülről támogatja is őket a kormány, — mosolyogva szemlélik, mint küzdenek utolsó vérig egymással a polgárság, a demokrácia, a liberalizmus frakciói. Nem kell semmit sem tenniök, megsemmisíti ez a belső küzdelem úgyis az erőket és mire elmúltak a választások, az a csekély ellenzék is, amely megmaradt gerincesnek, bátornak, nem hallathatja a hangját, mert a szervezett reakció döntő győzelmet ült a széthúzó, elbukó szervezetlenségen. Ha élni akiar a polgári öntudat, a huszadik század szellemében élő polgárság, úgy össze kell fognia. Közös fronton kell gyülekeznie, amelyen nem egymás ellen, hanem a reakcióval szemben veszi fel a küzdelmet. Vájjon olyan erős-e már a liberális demokrácia Magyarországon, hogy most már önmaga Ök voltak az augur ok: Wolff és Kozma urak! Ők dajkálták a világra az új fővárosi törvényt, amely rövid néhány hónapos élet után máris — megbukott. Mert megbukott. Még nem akarják elismerni, még úgy tesznek, mintha a szörnyszülöttnek ép volna a keze-lába, de ime egy pillanatra megmutatkozott a valóság. á közigazgatási bíróságnak a zuglói községi választás ügyében hozott döntése mindent leleplezett. A szörnyszülöttet ez a döntés kiemelte a gyerekkocsiból s most már mindenki láthatja, hogy az csakugyan torz, kezetlen-lábatlan, idétlen teremtés. De nemcsak ez a nyilt leleplezés fedte fel a féltőn rejtett valóságot. Az egész városházi zűrzavar, tehetetlenség, kapkodás, rendszertelenség, hatásköri zenebona biztosítja, hogy a golem szerkezete rossz. Elhajították a gépezet kulcsát, sutba dobták az önkormányzatot s ezzel az élet eleven elemeit vonták 'el a nagy organizmustól. És a golem inog, botorkáló, dülöngélő lépéseket próbál tenni előre és össze- csuklik. Nézni kell azt az össze-visszaságot, ami a városigazgatás terén mutatkozik. Sehol egy komoly program, sehol egy irányt mutató koncepció. Pedig most, most kellene megmutatnia a mesterségesen. kierőszakolt és többséggé kibűvészkedett uralmi rendszernek, hogy képes a komoly alkotásokra. Most, amikor a milliós város lakossága a gazdasági válság örvényében fuldoklik. Amikor elpusztulnak az ipari és kereskedelmi vállalatok, cégek, exisztenciák, amikor a munkanélküli szellemi és fizikai munkások döbbenetes száma szinte a nap minden percében nagyobb és ijesztőbb lesz, amikor az enyészet apokaliptikus árnyai borulnak a tavaszi virágzásba borult, májusi fénnyel elöntött város uccáira, hajlékaira. Most, most! | Nem érzik a felelősségüket? Nem tanultak a keserves múlt tragikus eseményeiből, amelyek azt bizonyítják, hogy éppen az ilyen válságos idők látszólagos, merev, letargikus, dermesztő és erőtlen nyugalma mögött szoktak ki- bomlani a legvégzetesebb erők. Merüljenek önnön lelkűkbe, hogy azon keresztül megérez- zék a tömeglélek kozmikus vonagiásait. Az ember szinte retteg attól, hogy beszéljen rossz sejtelmeiről, fél attól, hogy ha hangot ad babonás szorongásának, felidézi a szellemeket. De azért ha nem is beszél róluk, gondolkozni kell, gondolkozni, gondolkozni! És — cselekedni! ellen küzdhet? Nem kell törődnie többé ia sötétséggel, hatalmi önkénnyel, rossz gazdasági és politikai kormányzattal? Gaál Gasztonék a városi polgárság esküdt ellenségei. A kormány ezirányú felfogásáról nem beszélünk: eleget mond az a tíz év, amely a szörnyű mához süllyesztette Budapest népét. Itt az utolsó óra, az utolsó perc: gyerünk, kéz a kézben, együtt, egységesen, találják meg a vezérek az együttműködés útját, mert ha nem — nincs többé polgárság, nincs jövő, nincs reménység. Kötelesség megtalálni ezt az utat és el kell rajta jutni a szebb jövőhöz, Budapest népének hajnalhasadásához, ahhoz a világossághoz, melyet ma fekete sö étség rejt, el a csüggedt, vigasztalan pesti polgár elől. Ami most folyik, az szánalmas mimelése a semmittevésnek. A törvény jóvoltából vannak új, kisarjasztott szervei a városigazgatásnak, amelyek olyanok, mint a fagyöngyök a törzsön. Nem táplálják azt, csak belőle táplálkoznak. A főpolgármester, polgármester hatásköre, hatalma megnövekedett. Mit csinálnak e túlméretezett hatalommal? Kineveznek tisztviselőket? A törvényhatósági tanács elvétve tart üléseket, amelyeken tömegesen, szinte százszámra, egy lélegzetre intéz el ügyeket. Micsoda elintézés lehet az? Az urak, még ha leglelkiisme- retesebbek is, nem ismerhetik az ügyeket, amelyek előkészítésében, kialakításában nem vesznek részt, az ügyosztályokkal nincs meg az intenzív, állandó kapcsolatuk. Az ügyosztályokat vezető tanácsnok urak véleménye eldönti előre minden ügy sorsát, és csak ritkán van ez alól kivétel. A szakbizottságok alig üléseznek. Vannak bizottságok, amelyek még meg sem alakultak. Hová vezet ez? A figyelő ember előtt nem titok, hogy a város urai is kényelmetlenül érzik a helyzet súlyosságát és tisztázatlanságát. Nem bírnak megbirkózni az új törvény adminisztrációs képtelenségeivel. Az augurok bizonyára egymás között el képed ten állapítják meg, hogy holtpontra jutott a bölcsességük, amellyel kieszelték a városigazgatás új gépezetét. Most a gép fellázadt alkotói ellen is. Valami groteszk wellsi fantázia valósul meg a gép e fellázadásában s a tehetetlenné vált ember szánalmas, vergődésében. Mit kell tenni? Visszacsinálni gyorsan az egészet, újra kell gombolni a rosszul gombolt mellényt. Ez így nem maradhat tovább. Persze azonnal nemi fog menni. A képviselőház fel- oszlóban van, nemsokára újra hangos lesz az ország a kortes jelszavaktól. Várni kell az új képviselőház összeilléséig. De az új parlament első feladatai közé kell tartoznia a mai fővárosi törvény halálra ítélésének és új törvény alkotásának. Nem közömbös országos nemzeti szempontból, hogy Budapest háztartásában megindulhasson a komoly munka, az élettel kapcsolatos, intenzív tevékenység. Program, koncepció csak úgy érvényesülhet, ha nem szorítja azt a rendszer Prokrutes ágyába a törvény rossz mechanizmusa. Vissza kell helyezni jogaiba Budapest népét, vissza kell állítani az önkormányzatot, levegőt, életet a szervezetbe, ki kell nyitni a börtönLegmodernebb gyógyi ntézet sebészi és bel- betegekrészére Dr. PAJOR*SANATORIUM BudaPest>vi"> !|k9bÄÄ Vas UCCa 17-SZ. vízgyógyintézet szív- es Érbetegeknek uj gsztaly nap-és légfiirdök. Uj fővárosi törvényt! ívta: PfflKGTS JÓZSEF ovszággyíííési képviselő
