Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1931-05-27 / 21. szám

HUSZONHATODIK évfolyam 1931 május 27 21. szám Várospolitikai és közgazdasági lap Megje lenlk minden héfen Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 60 fillér Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA Dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 345-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 46476 A liberális polgárság összefogása A közigazgatási bíróság semmisnek deklarálta azt a tréfás mókát, amelyet a XIV. zuglói kerületben választás helyett foly­tattak le és elrendelte az új választást. Erösdy nyugalmazott főispán úr erdélyi sza­badalmazott módszerét itt Nyugat-Európá- ban szokatlannak ítélte a közigazgatási bíró­ság és most hamaroslan új alkalmuk nyílik a zuglóiaknak arra, hogy alkotmányos jogai­kat gyakorolhassák. Ez csak az első, melyet követni fog a többi. A petíciók egymás után kerülnek sorra és nem kételkedünk benne, hogy a Zuglót kö­veti majd a Belváros, a Lágymányos és a többi: utóvégre is a Közigazgatási Bíróság nem politikai fórum, nem igazodik Petro- vácz, Wolff vagy Kozma Jenő akarata után, mint azt a választási elnökök egy része tette. Kellemetlen, hogy vannak még bíróságok, mint azt az a bizonyos potsdami molnár mondta, de vannak még — szerencsére — és így megmarad bennünk, fásult és hitetlen polgárokban, a morálba és törvénytiszteletbe vetett hitnek egy csekély töredéke. Nagyon csekély, mert a mai közélet képe nem nagyon növeli meg ezt a hitet. De új országos választások is lesznek. Most már nem is tagadják, csak éppen — tit­kolják. Nem mondják azt, hogy «nem», csak éppen la boldogító igent hallgatják el, mert Magyarország politikai rendszerében az utóbbi évek a meglepetéseket uralkodó gon­dolattá érlelték. A kormányzat senkinek sem köti az orrára, mit gondol, még kevésbé, hogy mit akar; a kíváncsiság bűn és a kor­mány nem lehet bűnpártoló. De akárhogy palástolják is, az utolsó percben mégis ki kell rukkolni a farbával, mert a szavazás al­kotmányos kötelesség, különösen pedig a kor­mánypártra való szavazás. Bethlen Gaál Gasztonnal paktál. Meg­állapodtak, de — természetesen — tagadják. Minthogy ellenzékre szükség van az ország mai nyomorúságos viszonyai közt, jobb, hla ez az ellenzék — álellenzék. Fenntartják a választásoknál a látszatot, de ennek ellenére mégis egy táborban vannak: egymásra lelt az egész reakció és vállvetve indul «győzel­mes» csatájába, melynek sorsát, mint azt már évtizedes prakszis bizonyítja, pontosan kiszámította a belügyminisztériumi vezérkar, nem lehet tévedés vágj'- meglepetés. Ebben a helyzetben írta meg Vázsonyi János a múlt héten kitűnő, okos cikkét, mely­ben összefogásra hívta fel a liberális gondol­kozáséi polgári pártokat. Az ellenfél össze­fogott, csak a polgárság harcol egymás ellen. A brutális hatalom, a megszervezett reakció együtt van, a polgárság pedig frakciókra bo- j molva, mint széthullt kéve, a szelek játéka. , Az egyes frakcióknak pedig nem az a gond­juk, hogyan induljanak harcbla a reakció el­len, hanem, hogyan szakíthatnak el egymás­tól minél több hívet. A demokráciába, az európai ideálokba vetett hit el lankad ilyen körülmények közt. A hatalmi pártok, akár belülről, akár kívül­ről támogatják a kormányt — helyesebben: akár belülről, akár kívülről támogatja is őket a kormány, — mosolyogva szemlélik, mint küzdenek utolsó vérig egymással a polgár­ság, a demokrácia, a liberalizmus frakciói. Nem kell semmit sem tenniök, megsemmisíti ez a belső küzdelem úgyis az erőket és mire elmúltak a választások, az a csekély ellenzék is, amely megmaradt gerincesnek, bátornak, nem hallathatja a hangját, mert a szervezett reakció döntő győzelmet ült a széthúzó, el­bukó szervezetlenségen. Ha élni akiar a polgári öntudat, a hu­szadik század szellemében élő polgárság, úgy össze kell fognia. Közös fronton kell gyüle­keznie, amelyen nem egymás ellen, hanem a reakcióval szemben veszi fel a küzdelmet. Vájjon olyan erős-e már a liberális demokrá­cia Magyarországon, hogy most már önmaga Ök voltak az augur ok: Wolff és Kozma urak! Ők dajkálták a világra az új fővárosi törvényt, amely rövid néhány hónapos élet után máris — megbukott. Mert megbukott. Még nem akarják elismerni, még úgy tesznek, mint­ha a szörnyszülöttnek ép volna a keze-lába, de ime egy pillanatra megmutatkozott a valóság. á közigazgatási bíróságnak a zuglói községi választás ügyében hozott dön­tése mindent leleplezett. A szörnyszülöttet ez a döntés kiemelte a gye­rekkocsiból s most már mindenki láthatja, hogy az csakugyan torz, kezetlen-lábatlan, idétlen teremtés. De nemcsak ez a nyilt leleplezés fedte fel a féltőn rejtett valóságot. Az egész városházi zűrzavar, tehetetlenség, kapkodás, rendszer­telenség, hatásköri zenebona biztosítja, hogy a golem szerkezete rossz. Elhajították a gépezet kulcsát, sutba dobták az önkormányzatot s ez­zel az élet eleven elemeit vonták 'el a nagy organizmustól. És a golem inog, botorkáló, dü­löngélő lépéseket próbál tenni előre és össze- csuklik. Nézni kell azt az össze-visszaságot, ami a városigazgatás terén mutatkozik. Sehol egy komoly program, sehol egy irányt mutató koncepció. Pedig most, most kellene megmutatnia a mes­terségesen. kierőszakolt és többséggé kibűvész­kedett uralmi rendszernek, hogy képes a ko­moly alkotásokra. Most, amikor a milliós vá­ros lakossága a gazdasági válság örvényében fuldoklik. Amikor elpusztulnak az ipari és kereskedelmi vállalatok, cégek, exisztenciák, amikor a munkanélküli szellemi és fizikai munkások döbbenetes száma szinte a nap min­den percében nagyobb és ijesztőbb lesz, ami­kor az enyészet apokaliptikus árnyai borulnak a tavaszi virágzásba borult, májusi fénnyel el­öntött város uccáira, hajlékaira. Most, most! | Nem érzik a felelősségüket? Nem tanultak a keserves múlt tragikus eseményeiből, ame­lyek azt bizonyítják, hogy éppen az ilyen vál­ságos idők látszólagos, merev, letargikus, der­mesztő és erőtlen nyugalma mögött szoktak ki- bomlani a legvégzetesebb erők. Merüljenek önnön lelkűkbe, hogy azon keresztül megérez- zék a tömeglélek kozmikus vonagiásait. Az ember szinte retteg attól, hogy beszél­jen rossz sejtelmeiről, fél attól, hogy ha han­got ad babonás szorongásának, felidézi a szel­lemeket. De azért ha nem is beszél róluk, gondolkozni kell, gondolkozni, gondol­kozni! És — cselekedni! ellen küzdhet? Nem kell törődnie többé ia sö­tétséggel, hatalmi önkénnyel, rossz gazdasági és politikai kormányzattal? Gaál Gasztonék a városi polgárság es­küdt ellenségei. A kormány ezirányú felfogá­sáról nem beszélünk: eleget mond az a tíz év, amely a szörnyű mához süllyesztette Buda­pest népét. Itt az utolsó óra, az utolsó perc: gyerünk, kéz a kézben, együtt, egységesen, találják meg a vezérek az együttműködés út­ját, mert ha nem — nincs többé polgárság, nincs jövő, nincs reménység. Kötelesség megtalálni ezt az utat és el kell rajta jutni a szebb jövőhöz, Budapest népének hajnalhasa­dásához, ahhoz a világossághoz, melyet ma fekete sö étség rejt, el a csüggedt, vigasztalan pesti polgár elől. Ami most folyik, az szánalmas mimelése a semmittevésnek. A törvény jóvoltából vannak új, kisarjasztott szervei a városigazgatásnak, amelyek olyanok, mint a fagyöngyök a tör­zsön. Nem táplálják azt, csak belőle táplálkoz­nak. A főpolgármester, polgármester hatásköre, hatalma megnövekedett. Mit csinálnak e túl­méretezett hatalommal? Kineveznek tisztvise­lőket? A törvényhatósági tanács elvétve tart ülé­seket, amelyeken tömegesen, szinte százszámra, egy lélegzetre intéz el ügyeket. Micsoda elin­tézés lehet az? Az urak, még ha leglelkiisme- retesebbek is, nem ismerhetik az ügyeket, ame­lyek előkészítésében, kialakításában nem vesz­nek részt, az ügyosztályokkal nincs meg az intenzív, állandó kapcsolatuk. Az ügyosztályo­kat vezető tanácsnok urak véleménye eldönti előre minden ügy sorsát, és csak ritkán van ez alól kivétel. A szakbizottságok alig üléseznek. Vannak bizottságok, amelyek még meg sem alakultak. Hová vezet ez? A figyelő ember előtt nem titok, hogy a város urai is kényelmetlenül ér­zik a helyzet súlyosságát és tisztázatlanságát. Nem bírnak megbirkózni az új törvény admi­nisztrációs képtelenségeivel. Az augurok bizo­nyára egymás között el képed ten állapítják meg, hogy holtpontra jutott a bölcsességük, amellyel kieszelték a városigazgatás új gépe­zetét. Most a gép fellázadt alkotói ellen is. Va­lami groteszk wellsi fantázia valósul meg a gép e fellázadásában s a tehetetlenné vált em­ber szánalmas, vergődésében. Mit kell tenni? Visszacsinálni gyorsan az egészet, újra kell gombolni a rosszul gombolt mellényt. Ez így nem maradhat tovább. Persze azonnal nemi fog menni. A képviselőház fel- oszlóban van, nemsokára újra hangos lesz az ország a kortes jelszavaktól. Várni kell az új képviselőház összeilléséig. De az új parlament első feladatai közé kell tartoznia a mai fővárosi törvény ha­lálra ítélésének és új törvény alkotá­sának. Nem közömbös országos nemzeti szempontból, hogy Budapest háztartásában megindulhasson a komoly munka, az élettel kapcsolatos, inten­zív tevékenység. Program, koncepció csak úgy érvényesülhet, ha nem szorítja azt a rendszer Prokrutes ágyába a törvény rossz mechaniz­musa. Vissza kell helyezni jogaiba Budapest népét, vissza kell állítani az önkormányzatot, levegőt, életet a szervezetbe, ki kell nyitni a börtön­Legmodernebb gyógyi ntézet sebészi és bel- betegekrészére Dr. PAJOR*SANATORIUM BudaPest>vi"> !|k9bÄÄ Vas UCCa 17-SZ. vízgyógyintézet szív- es Érbetegeknek uj gsztaly nap-és légfiirdök. Uj fővárosi törvényt! ívta: PfflKGTS JÓZSEF ovszággyíííési képviselő

Next

/
Thumbnails
Contents