Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1931-05-13 / 19. szám
Budapest, 1931 május 13. Független Budapest 3 Beszélgetés Kassag Károllyal a városházi pártdihtaioráról. az áilás- halmozóhról es a fővárosi közmiinhatcrvch megvalósításáról Rassay Mároly a Hargif-frórtiáz Kibővítését, szühségiahásoh és tőmeg-strand- fürdőft építését tarifa legsürgősebb íeendőKnelí — Mii ielení a palgarmester kinevezési joga ? — Nyugdíjazott főíísztvíselő ne kapjon állási az üzemeknél A hídépítés pénzügyi megoldására vonatkozó polgármesteri előterjesztésnek a vitájában komoly figyelmet és érdeklődést keltett Rassay Károly felszólalása. Rassay Károly ezúttal először beszélt a közgyűlésen és beszédét olyan nagyarányú érdeklődés kísérte, amilyenre ritkán van példa a mindig zajos és mozgalmas közgyűlési teremben. Rassay Károly beszédében szembehelyezkedett a polgár- mesteri előterjesztéssel és pedig több okból. Főként azért ellenezte az előterjesztés elfogadását, mert a pénzügyi megoldásra vonatkozó tervezetet nem tartotta igazságosnak, de hangsúlyozta azt is, hogy a fővárosnak volnának sürgősebb teendői is, mint a hidak, főként a Boráros téri hídnak a megépítése. A Független Budapest munkatársa a beszéd elhangzása után hosszabb beszélgetést folytatott Rassay Károllyal, a Nemzeti Szabadelvű Párt vezérével, aki a leginten- zíveben belekapcsolódott a városházi életbe. Mindenekelőtt aziránt érdeklődtünk, hogy milyen közmunkáknak a megindítását tartaná a közeljövőben sürgősen szükségesnek. Rassay Károly Rassay Károly a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának f — A közmunkák megindításánál elsőrendű szempont a munkanélküliség’ enyhítése. Ha ebből a szempontból nézem a közmunkák ügyét, akkor elsősorban arra kell törekedni, hogy a megindított közmunkáik minél szélesebb körben nyújtsanak munkaalkalmakat. A munkanélküliséget leghatékonyabban építkezések megindításával lehet csökkenteni. Volna is nem egy közmunkaterv, amelyet sürgősen meg lehetne valósítani. Itt van például az új Rókus-kórház megépítésének esztendők óta húzódó terve. Ügy tudom, hogy erre a célra négymillió pengő van tartalékolva. Ezt az összeget a mai nehéz viszonyok között nem volna szabad felhasználatlanul hagyni. Ha az új Rókus-kórház építését bármilyen okból most mindjárt megkezdeni nem lehet, akkor hajtsák vlégre a közgyűlési határozatnak a Margit-kórház kibővítésére vonatkozó részét. A budai közönségnek különben is szüksége volna ágy létszám-emelés re. A, Margit-kórház ágylétszámát IGO-ról ötszázra lehetne felemeltetni a kibővítési terv megvalósításával. Ez körülbelül éppen négymillió pengőbe kerülne és ez az összeg rendelkezésre áll. — He nem tudom megérteni, hogy miért késlekedik a főváros a szükséglakások megin- dításával. Tudomásom szerint négyszázezer pengős tétel szerepel az idei költségvetésben ezen a címen. Bár a fedezet biztosítva van, mégis egyre késik a szükséglakások építésének a megkezdése. Ugyanilyen késedelem tapasztalható a tömeg-strandfürdők megépítése terén. A beszélgetés további során szóbakerült az a. rendelet, amit a polgármester az üzemigazgatóságokhoz intézett. Ebben a rendeletben a polgár- mester magának tartja fenn a megüresedő tisztviselői állások betöltését. A városházán központi nyilvántartót állítanak fel és így kézenfekvőnek látszik az a gondolat, hogy a, megüresedő állások betöltésénél párt szempontok fognak közrejátszani. Rassay Károly véleménye ebben az ügyben a következő: — Ennek a rendeletnek a kiadásánál a lényeget abban látom, hogy ez a rendelet még jobban kiszélesíti, még jobban megerősíti, egységesíti és központosítja a fővárosban uralkodó pártdiktatúrát. Feltétlen elismeréssel vágyok a polgármester személye, egyéni korrektsége és jóhiszeműsége iránt, de az nem lehet kétséges senki előtt, hogy a polgármester ma szimbóluma a két többségi párt hatalmi szövetkezésének. Ilyenformán a polgármester kinevezési joga — kapcsolatban a központi nyilvántartás rendszeresítésével — azt jelenti, hogy itt többé eleven ember nem csúszhat keresztül azon a drótakadályon, amelyet a fővárosnál való alkalmaztatás lehetősége elé a hatalmi többség a maga szempontjainak és érdekeinek a védelmére kiépített. A jövőben nem az üzemigazgatók felelősség- érzete és lelkiismerete fogja megjelölni a megüresedő állások betöltésére alkalmas személyeket, hanem a többségi pártok vezetőinek az akarata. A mai nehéz viszonyok között, amikor ezrével vannak állás nélkül diplomás, tehetséges, képzett emberek, akkor minden egyes üzemvezetőnek tüzetes mérlegelés után kellene döntenie, hogy a legalkalmasabb embert állítsa a legmegfelelőbb helyre. Ehelyett az fog történni, hogy távol és magasban trónoló hatalom fogja kijelölni a nagy. ,és komplikált gépezet minden egyes kis srófócskáját'. Rassay Károly végül szóválette a városházi álláshalmozások ügyét. A következőket mondotta: — Nagy érdeklődéssel várom, hogy mi lesz a polgármester úr előterjesztése az álláshalmozások megszüntetésére vonatkozóan. Úgy hallom, hogy az álláshalmozókról szóló kimutatás elkészült. Sajnálnám azonban, ha megfelelnének a valóságban azok a hírek, amelyek úgy szólanák, hogy nyugdíjas főtisztviselők továbbra is megmaradhatnak üzemvezetői pozícióikban, legfeljebb újabb szerződést kötnek velük. Általános alapelvként kellene kimondani, hogy nyugdíjas városházi főtisztviselők újabb pozíciót nem kaphatnak. Olyan súlyos viszonyok között élünk, hogy a köz nem biztosíthat egy embernek két állást, két nagyon jól jövedelmező állást — akkor, amikor másoknak szárazkenyér sem jut. Én mindenesetre nagy figyelemmel fogom kísérni ennek a kérdésnek az alakulását. Rassay Károly nyilatkozata újabb bizonyság amellett, hogy a Nemzeti Szabadelvű Párt vezére a legmelegebben érdeklődik minden városházi kérdés iránt. Ez az érdeklődés, amely azután tárgyilagos kritikában kap hangot, komoly eredményeket hoz az egész vonalon. Európa IegszeMMegmoűerneM) subalpin hlimaiihus gyógyhelye sudapesfen van, a SvAbhegQl Szanatórium Fővárosunk büszkesége SOVÁNYITÓ GYÓCnTTOIlJMrA a Szánt deliért Gyógyfürdő legtökéletesebben berendezett gyógytorna (Zander) termében. Mérsékelt árak. A magyar gyermek* írta : LIBER, ENDRE alpolgármester Ebben az évben először szenteltek az arra hivatottak emlékhetet a magyar gyermekvédelemnek. Olyan feladatkört érintettek ezzel, mely általánosabb érdekű bármi másnál, hiszen jövendő nemzedékek életlehetőségeiről, szóval egy eljövendő kor emberanyagának oltalmáról van szó. Nagyon örvendetes, hogy ezt a kérdést ilyen pompás propagandaeszköz keretében vihetjük a társadalom elé, mert bizony sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az utánunk következők bol- _ , dogságának érdekében szinte ha- Liber Endre íaszthatatlamú itt az ideje annak, hogy minden lehető eszközt egyesítsünk a magyar gyermek, a magyar jövendő fakadó rügyének védelmében. Egy hetet szentelünk ezeknek az eszméknek, de nemi mintha egy hét elegendő lenne az összes problémák felvetésére és megoldására. Ezek a problémák mindennapjaink problémái, melyekkel lépten-nyomon találkozhatunk, csak ne zárjuk előle közömbösen, vagy ridegen szemünket. A gyermekvédelmi intézkedések^ történeti ősei csak a jótékonysági téren próbáltak mozogni. Az árva és elhagyott gyermekek oltalomba fogadása volt az a kezdő szükséglet, mely legelőször merült fel a múltban és melyre nem egyszer találtunk törvénycis intézkedéseket a magyar Corpus Iurisban. Ezzel a veszélyeztetettség végső1 fokát megváró védelmi in* Libor alpolgármester a „Magyar Gyermekhét“ felavató ünnepén mondta el ezt a gyönyörű tanulmányt, melyet egész terjedelmében közlünk. tézkedéssel szembeállítva a modern gyermek- védelem preventív munkakörének széles területét. kapjuk meg a legalkalmasabb alapot ahhoz, hogy a gyermekvédelmi eszméinek fejlődését legkönnyebben érzékeltethetjük. A régi eszme az emberbaráti érzés eszméje volt a sors csapásai közt hányódó, tehetetlen gyermekkel szemben. Az új eszme, ezzel szemben, akár a legkisebb és leg elhagy atottabb gyermek emberi értékének mérlegelését állítja. Nem kegyes jóakarat, nem alamizsna többé a juttatás, mely a rászorultat visszasegíti a társadalom írtjaira, hanem elismerése egy mindenkiben rejlő: és a jövendőben kibontakozó értéknek, mely joggá teszi az oltalom eszközeinek igénybevételét. A legfontosabbnak látszik a meg szervezettség kérdése, hiszen úgy számban, mint terjedelemben, igen nagy arányú szükséglettel állunk szemben. Nagyon világosan látszik a történelmi fejlődés során, amint az egyes társadalmi körük jótékonyságából alakult gyermekvédelmi intézményeket lassan felváltják a céltudatosan, akár kormánytámogatással, akár egyenesen hatósági keretben alakult intézmények, melyek már egy átfogó rendszer részei, egymást kiegészítő tagozatai. Komoly hivatást tölt be a társadalmi alakulatoknak az a számos intézménye, mely kömy- ny ebben tud kapcsolatot teremteni az oltalomra szorulóval, könnyebben tudja őt megközelíteni és bizalmát megnyerni. Ezzel szemben a sokféle társadalmi intézmény fölött, mint egységesítő, szabályalkotó áll az állam, mely viszont ezen a téren tölt be nélkülözhetetlen szerepet. A törvényhatósági, jelen esetben éppen székesfővárosi szervezet külön vizsgálatot érdemel. A hatóságok működése nagyobb és precízebb intézkedési jogkörével, d*e a végrehajtási lehetőségek változatosabb módozataival egyesíti magában úgy az állami, mint a társadalmi tagozat előnyeit és közvetlen érintkezést teremt a társadalmi szervekhez hasonlóan, de a hatóság súlyával. Nem is lehet ezt csodálni, hiszen a törvény- hatóság, így a székesfőváros i's, voltaképpen polgárok testületé, amelynek szervezetében érvényesülnie kell az ennek következtében adódó könnyebb működésnek. A székesfővárosnak kell annak a testületnek lenni, mely összefogja a társadalmi munkálatokat, hogy egységben irányítást adhasson nekik az állami szabályalkotás szellemében. Közvetítés, az állami akarat érvényesítése, a társadalmi alakulatok tapasztalatainak hasznosítása, ezekben a feladatokban kulminál a törvényhatósági szervezet legfőbb jelentősége és ez jelenti a rendszeres, egységes működés biztosítását. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja, hogy például a székesfőváros új szegénygondozó szabályrendelete, amely moist van kidolgozás alatt, kifejezetten létesít olyan szervet, melyben úgy az állam, mint a társadalmi intézmények illetékes képviselői helyet foglalnak és így cselekvő részt vehetnek az általános gyermekvédelem irányításában. Budapest székesfőváros a múlt évben nyitotta meg a Hidegkúti úton, valamint Bicskén nagyszabású gyermekotthonát, melyben ezek az egymáshoz kapcsolódó intézmények, a csecsemőotthon, 3—6 éves árvaház, az átmeneti leányotthon olyan szerves egésszé forrnak, ösz- sze, hogy hozzászámítva még a főváros más gyermekvédelmi intézeteit, egyik intézmény a másiknak tudja átadni, egyik intézmény a másik részére tudja nevelni azt,^a talán pár napos korában hozzájutott csecsemőt, egészen az önálló lábraállásig. Azonban itt éppen ennél az otthonnál kell rámutatnom a legszembeötlőbb kapcsolatára az összes általam itt tárgyalt tagozatoknak. Ez az intézmény a székesfőváros intézménye, de megvalósítása nem kizárólag a főváros munkája, közreműködött annak létesítésében maga
