Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1931-04-15 / 14-15. szám
Budapest, 1931. április 15. Független Budapest 3 Bud János kereskedelmi miniszter A Független Budapest; munkatársának érte.'-ülést1 szerint a költségek viselésére nézve olyan megállapodás fog létrejönni, hogy és Ripka főpolgármester kijelentik, hogy a jövő héten addig ankéieznek, amíg alá nem Írják a megállapodást a hídépítés ügyében Egyelőre csak a borárostéri híd megépítéséről lehet szó — Borvendég alpolgármester álláspontja győzött, a főváros csak évi 900.000 pengőt ad a hídépítési költségekhez a kormány a közlekedési adók felemelése iránt sürgős törvényjavaslatot terjeszt a képviselőház elé. Az e címen várható jövedelemtöbblet évenként 1,100.000 pengőt tesz ki. Az államkincstár évi egymillió pengő hozzájárulást, ad, a főváros hozzájárulása viszont 900.000 pengő lesz. A kormány nem ragaszkodik a fővárosi vámok emeléséhez és így a főváros minden évben tetszése szerint megállapítandó forrásokból teremti elő ezt az évi 900.000 pengős hozzájárulási összeget. Ez a megállapodás Borvendég Ferenc alpolgármester álláspontjának a győzelmét jelenti. Városházi körökben erősen nehezményezik, hogy «hetek óta tartó ankétezés, amit a tavaszi közmunkatervek megvalósítása érdekében indítottak meg — még mindig eredménytelen. A tavaszi időjárás már bekövetkezett, de a tavaszi közmunkák megindítása még mindig késik. Különösen a Duna-hidak megépítésének a halogatása okoz aggodalmakat, már csak azért is, mert a hídépítési terveket jelölték meg illetékes körökben olyanoknak, amelyeknek a megvalósítására a tavaszi időjárás beálltával feltétlenül sor kerül. A Független Budapest munkatársa beszélt Ripka Ferenc főpolgármesterrel, akitől megkérdeztük, hogy valóban ismét elejt ettnek kelt-e tekinteni a hídépítési terveket, vagy pedig remélni lehet, hogy legalább az előkészítő munkálatok még a tavasszal megindulhatnak. Ripka Ferenc főpolgármester a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: Közvetlenül a húsvéti ünnepek előtt hosszas tárgyalások folytak a főváros és a kereskedelmi minisztérium között. Személyesen tárgyaltam a kereskedelmi miniszter úrral és ezeken a tárgyalásokon lényeges közeledés jött létre, úgyhogy a Duna-hidak pénzügyi problémái a közeljövőben feltétlenül megoldódnak. A kereskedelmi miniszter úr kijelentette nekem, hogy rövidesen végleges megállapodást kötünk, amelynek alapján az építkezés megkezdődhetik. Beszéltünk ebben az ügyben Búd János kereskedelmi miniszterrel is, aki a következőket mondotta a Független \ Budapest munkatársának: —- A jövő hét folyamán folytatjuk a hídépítési ankétet, Feltétlenül megegyezünk, mert a kormánynak elhatározott szándéka, hogy még a tavaszi munkaszezónban megindítja az építkezést. Addig fogunk együtt ülni ezen az ankéten, amíg létre nem hozzuk a megállapodást a hídépítési költségek viselése tekintetében. Egyelőre természetesen csak a Boráros-téri híd megépítésének a megkezdéséről lehet szó. SIDOb FÉMTISZTfTÓ GYÁRTJA: GÖTZL LIPÓT „SÍDÜL“ Vegyitermékek Gyára Rt. Budapest, VII., Cserei ucca 14. Tel.: Zugló 66-86 és 68-27 Regi illetmttiijeih meghaggásáf kérik a BSzKiH alkalmazottai A ftcreszíénuszocíalisfa DSzlíRí-aHialmazoílak nagygyűlést tartanait anyagi természetű sérelmeid dolgában Még mindig nem csöndesedtek le azok az j izgalmak, melyeket a belügyminiszter ismere- j tes határozata váltott ki a városi tisztviselők j és alkalmazottak körében a segélyek és jutalmak leszállítása és részben megszüntetése miatt. A tisztviselők úgy-ahogy beletörődtek ebbe a megváltczhatatlannak látszó döntésbe, ellenben a többi alkalmazottak, különösen a közüzemi munkások a végsőkig küzdenek a rendelet megváltoztatásáért. Főként a BSzKRt. alkalmazottak •vannak nagyon elkeseredve, mert a remuneráeiók és jutalmak a villamosvasúti alkalmazottak jövedelmének jelentős részét tették. A BSzKRt munkásai és alkalmazottai eddig is elégedetlenek voltak, mert előléptetési lehetőségük a minimumra redukálódott; részben vagy teljesen megvonták tőlük a természetbeni ruhaellátást és ennek tetejébe jött a segélyek és jutalmak 50%-os leszállítása. A keresztényszocialisták égisze alatt szerdán este tiltakozó nagygyűlést rendeznek a BSzKRt-alkalmazottak és követelik illetményeiknek csorbíttatlan meghagyását. A gyűlés iránt általános érdeklődés nyilvánul meg. Hasonló tiltakozásra készülnek a többi városi alkalmazottak is, bár előre látható, hogy sok eredménye nem lesz az ilyen demonstrációnak. A belügyminiszter ugyanis most már elvi szempontból sem hajlandó álláspontját revízió alá venni, mert akkor az egész vonalon fel kellene emelnie a segélyösszegeket és ezzel újra megbolygatná a főváros költségvetésének egyensúlyát. A BSzKRt-alkalmazottak konkrét ügyére vonatkozóan pedig az az álláspontja, hogy részükre az úgynevezett prémiumot 100 százalékban amúgy is engedélyezte és így1 nem éri őket sérelem, ha a segélyek és jutalmak ösz- szege a felére csökkent. Hunyadi János természetes keseríiviz ivókúrákra ; az emésztőszervek betegségeinek kiváló gyógyvize Patience (Levél egy kis türelmi játékról) írta: BAKACS MAKCELNÉ Balatonkenese, április hó. A nap lement, hűvösebb lett a levegő; bementem az üdülőtelep olvasójába. Karosszékekben és hosszú, újságokkal és folyóiratokkal borított asztal mellett urak és hölgyek böngészték a híreket és illusztrációkat. A rádió angol leckét közvetített: „when will the birds sing?“ „Mikor fognak a madarak énekelni?“ „When spring will be again.“ „Ha ismét tavasz lesz“... Tavasz! Mikor lesz ismét tavasz? ... Mikor lesz felszabadulás, rügyfaka- dás és feltámadás?... Mikor lesz ismét élet? Igazi örömben fogant és boldogságban életre- kelt szent tavasz!... Szemben velem két gimnazista gyerek magol csendesen az asztal végén, egymásnak súgva felmondva a tételeket; húsvéti vakáción ők is idevetődtek pihenni vágyó szüleikkel a balatoni üdülőbe és az érettségire készülnek nagy szorgalomba merültem Vacsora még nincs; mivel töltsem hát addig az időt? Előkotrom zsebemből hűséges kísérőimet_ — két pakli patience kártyát és kezdem kirakni a „nagy Napóleont“. Rakom-rakóm; telnek ;i sorok és ismét ürülnek, halmokká növekednek, míg a végén ölhe- hullunak kezeim és elgondolkodom... Váratlanul megszólal mellettem ef>y vékony nőj hang; csendesen, szerényen: Kijött kérem? Vagy nem jött ki? Odafordulok a hang felé. Öreg asszonyka ül egy nagy karosszékben, majd elvész benne. Ősz feje búbján kis konty éktelenkedik, úgy, ahogy ezt negyven éve viselték nagyanyáink; egész vékony aranyláncon lóg a lorgnon a nyakában, fehér csipkenyakkendőt rögzít egy fonottkalács formájú fújtarany melltű. — Láttam, hogy oly komolyan tetszik rakni a patiencet... hát gondoltam, én is valamit... valami igen fontosat... — teszi hozzá mosolyogva ... — azért kérdezem, hogy kijött-e? — Hogyne, kérem, kijött — nyugtatom meg, pedig bizony nem jött ki, mert a caro hármas j meg a treff négyes hiányzott az egyik pakliból és így abba is kellett hagynom. — Tessék még egyet rakni, gondolnék még egyet!... Szétválasztom a két paklit ás eggyel rakom ismét. Most azonban csodálatosan gyorsan és simán „kijött“. Amit legott diadalmasan be is jelentettem öreg szomszédnőmnek. — Jaj de jó! — motyogta a néniké. — Adja a jó Isten, hogy igaz is legyen... Tetszik tudni, nagyon sok hadikölcsönöm van és először azt gondoltam, hogy lesz-e valami a valorizációval, másodszor meg azt gondoltam, hogy hamarosan meg lesz-e. Kis madárszemeivel bizalmas-kérdőén rámtekint és én sietek megnyugtatni, hogy okvetlen hamarosan meglesz, mert hiszen muszáj már valaminek történnie vele. — Ttetszik tudni, öreg vagyok én már! Az uram — Isten nyugtassa — és a saját egész életem munkája fekszik benne; és szeretnék még én, ameddig élek, valamicskét élvezni belőle! — Persze, persze — mindóm én — sokan, na- gyon sokan vannak, akik belefektették pénzü- ket, hiszen éppen ezért kell, hogy hamarosan történjen vele valami. „Tetszik tudni, szorgalmas, komoly, szerény emberek voltunk; az uram már nincs... az egyik fiam ott veszett az orosz fronton... a másik tüdőlövést kapott és így nem sokat ér az élete. Jobbára a felesége keres, aki titkári állásban van egy nagyobb üzemnél. Csinos, kedves, fiatal, szorgalmas asszony és szereti a fiamat ... csakhát az a baj, hogy nagyon szeretne gyereket. Dehát nem lehet, kérem, nem tudja az ember illően felnevelni... minek szaporítani a proletárságot — mondja ő. — Ha igazán úgy lenne, ahogy a kártyából kijött, és lenne valami a hadikölcsönökkel... a fiam is elmehetne délvidékre a tüdejével... meggyógyulna— még egészséges, erős, kereső ember lehetne, hisz fiatal... tetszik tudni... a menyemnek is teljesülhetne a vágya, lehetnének gyerekei... Én is nyugodtabb lennék... tessék elhinni... élhetnék is tán még egy pár évet csendesen és... ha meghalok... a temetésem költsége sem okozna gondot a gyerekeimnek ... Elhallgatott és én újból a kártyák után nyúltam. A társalgóból lassan a vacsorához szállingóztak az emberek. A rádió ismételte a leadott leckét: —-If spring, will be again, the birds will sing on the trees in the garden ... — Ha tavasz lesz megint, a madarak éne- i kelni fognak a fák tetején a kertben... THOLT ISTVÁN Budapest, II., Donáti u. 26. Telefon: Aut. 516-75 és szennyvízderito telepelíet OKL. MÉRNÖK — Tervez és Készít : Központi gőz-, víz- és etage- fütést, vízvezetéKet, csatornázást Baracs Marcelné
