Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1931-04-15 / 14-15. szám
HUSZONHATODIK évfolyam 1931 április 15 14—15. szám Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 60 fillér Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA Dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 345-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 46476 nizmusnak régi tápláló szervei, Budapest közönségének közrehatása, a laikus várospolitikusok sokszor lebecsült, de mégis csak az életet reprezentáló erőfeszítései, nyugtalan izgés-mozgása, sarkalása és részessége az ügyek irányításában. Mert az új törvény által kreált új szervek túltengő hatalmi körükkel meg vannak akadva. A főpolgármester, polgármester és a törvény- hatósági tanács működése mintha már egyszerű, bürokratikus mechanizmusra g'épiesed- nék. Nincs élet, nincs tempó sehol. A törvény- hatósági tanács, — mint a régi önkormányzatnak ittmaradt és Noé-bárkájába összegyűjtött faunája — olyan hivatalos testületté konzerválódott, amely már hivatali órákhoz igazodik. Mikor is volt kistanácsi ülés? Hetek előtt. A pártvezér urak vakációt tartanak. Közben dübörög- az élet kapuján a sok gazdasági kérdés, a nyomor kiaszott öklével veri a kaput, itt a tavasz, a munkanélküliek tömegei várják, lesik a közmunkákat, a dolgozó rétegek pusztulnak, csődök, üzembeszüntetések, végrehajtások, árverések a nap minden órájában s ahol a milliós város gondviselőinek kellene forró agyvelővel tanácskozniuk, intézkedniük, ott csönd, béke, nyugalom honol. Jól van ez íg-y? Az urak lelkiismerete nyugodt1? Hát ezért kellett minden erőszakkal keresztülhajszolni az új törvényt, ezért kellett letaglózni az önkormányzatot, hogy most már — re bene gesta — átfeküdjenek a másik oldalukra! Tessék fokozottabban átérezni a felelősséget, tessék dolgozni a halálraítélt közgyűlés helyett is, tessék lelkiismeretesen élni azzal a kivételes, nagy hatalommal, amellyel felduz- zasztották a tisztelt pártvezér urak a maguk jelentőségét. Ne legyen a kistanács kínai mandarinok testületé. Dolgozni, dolgozni! A halott város élni akar! racgfcnekiih a halálsorompó problóita megoldása A raAV azt aharja. hogtj a főváros végűé fel a hülálsorompóh eltüntetéséhez szükséges 12 millió pengős kölcsönt A főváros nem hajlandó teljesíteni a MÁV kérését és ígij a halálsorompóh eltüntetésének munkálatai egyelőre nem kezdődhetnek meg — Borvendég alpolgármester nyilatkozik a halálsorompó-prohléma megoldásának elhúzódásáról A halott város írta: PAKOTS JÓZSEF, orsz. képviselő La citta morte! —- mondja az olasz Raven- náról. — „A halott város“. Valamikor évszázadok előtt, a ravennai kikötőbe messzi tengereket járó hajók futottak be. Élénk kereskedelmi élet zaja, elevensége töltötte be a hatalmasan fejlődő várost, messze Kelet és Nyugat árui cserélődtek ki, hogy a gőzösök a világ minden tája felé vigyék a kultúra, az emberi munka áldásait. Egy napon elemi erejű tengerrengés pusztította el a kikötőt s utána a víz elhúzódott a partoktól. És megszűnt az élet, a hatalmas fejlődés, kis halászfaluvá vált a büszke Ravenna. így lett a nép száján és a valóságban: halott város. Valahogy e különös tragikum képe vetődik elém, amikor a mai budapesti városházán keresem a régi, az alig letűnt élet mozgalmasságát, eleven lüktetését, azt a tervektől, gondolatoktól, kezdeményezésektől, lelkesség-től átfűtött, lázas tempójú tevékenységet, amely ügyosztályokban, hivatali szobákban, bizottságokban, közgyűlésen folyt. Mondhatnak akármit a régi közgyűlésről, a nagyszámú törvényhatósági bizottság nehézkesnek minősített és időfecsérlő- nek megbélyegzett mechanizmusáról, a száznál több bizottság túlméretezett és agyonrészletezett apparátusáról, a sokat beszélő, szinte obstruálni látszó, önnön hangjuk zengésétől el- mámorosodott, nagypipájú és kevésdohányú városatyákról, akiket kifigurázni, lesajnálni, megmosolyogtató mikroszkóp alá tenni olyan hálás, könnyű mesterség volt; mégis az a nagyszámú közgyűlés igazi, és eleven visszhangja volt e város kozmosszának, a sok nagy és kis bajnak, vágynak, kérésnek, panasznak, követelésnek s a legjelentéktelenebb városatya is a lakossággal való szoros kapcsolata révén jelentőséget nyert, mert a mindennapi elei egyszerű problémáit, amelyek a búréban gyakran olyan komplikáltakká válnak, ő fogta meg az élet realitásával. Mert lehet egy város szociális, gazdasági, kulturális szemlélete bármily nagy és komoly tudomány és szükségeltessék hozzá bárminő szakértelem, elemeire bontva mégis csak a millió egyed, a millió ember egyéni boldogulásának, nevelésének, jövőjének primitív kérdése. A kapualatti árus, a csarnoki kereskedő, a kisiparos, a hordár, az uccaseprő, a kis magántisztviselő, a vállalati hatalmasság, a tanár, ügyvéd, magasrangú hivatalnok stb. egyéni életkörének mindennapi életszükségleteiből hang szer elődik egyaránt a nagyvonalú haladás, egyetemes kompozíciójává. Most hiányzik e város sok kis és nagy életerének reservoirja, hiányzik a felelősségre- vonásnak, számonkérésnek, ellenőrzésnek nagy, nyilvános fóruma, hiányzik a napi élet, a születő pillanat rezgésének, fölzengő hangjainak orchestere. Ma a városháza csöndes, néma, mint egy kripta, amelybe belezárták önkor- inányzatát. Az ember kérdi: mi folyik a hivatali szobákban, micsoda tervek születnek, milyen intézkedések történnek? Ki ad rá feleletet? Aki ismerte a régi városháza életét, megdöbbenve látja a sivár változást. És ha véletlenül feleletet kap? A válasz lehangoló, lesújtó, fásult és lélek nélkül való. Csak legutóbb kérdezték meg az egyik tanácsnokot, aki az építkezési ügyek dirigense, hogy mi lesz hát az annyira várt, annyiszor beígért közmunkákkalf Mi lesz? Semmi, semmi. Nincs pénz, nincs lehetőség, nincs reménység. Szinte váll vonással intézik el az életbevágó kérdést. És a többit is. Mintha a közvéleménnyel szemben kevésbé éreznék már a felelősségérzést. Mintha kényelmesen beburkolóznának az új fővárosi törvény köpenyébe, amely olyan, mint a mesebeli kiráiy köntöse, ragyogó, színes, tündöklő, csakhogy egy baja van: az utolsó suszterinas is tudja, hogy — nincs. Csak illúzió az egész cifra köntös. Mögötte lemeztelenítve parádézik a városigazgatás. Tehetetlensége kiderült. A sok kitűnő szakember, polgármesterek, tanácsnokok, s egyéb fő- és melléktisztviselők, íme nem tudják visszakapni a régi lelkűket, erőtlenekké váltak, mert hiányzanak az orgaA törvényhatósági tanács legutóbbi ülésén, amit közvetlenül a húsvéti ünnepek előtt tartottak, napirendre került a halál sorompók eltüntetésének az ügye is. Ez a kérdés most már esztendők óta foglalkoztatja a főváros törvényhatósági bizottságának illetékes szerveit — anélkül azonban, hogy a végleges megoldás felé közeledés történt■ volna. A halálsorompók eltüntetése, __ illetve az ezzel kapcsolatos építkezési munkálatok ügye bennszerepel a tavaszi munkaprogramban és így érthető az a nagyarányú érdeklődés, amely az építkezési vállalatok részéről megnyilvánul. A húsvéti Borvendég Ferem ünnepek elmúltával két küldöttség is járt a városházán a halálsorompók eltüntetése ügyében, de mindenütt azt a választ kapták, hogy egyelőre nem történt döntés a munkálatok megindítására nézve. A Független Budapest munkatársa a halálsorompók eltüntetését célzó munkálatok megindulásának elhalasztásáról beszélt Borvendég Ferenc alpolgármesterrel, akitől megkérdeztük, hogy mi az oka a folytonos halogatásnak. Borvendég Ferenc alpolgármester a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — A főváros a kereskedelmi minisztériummal, illetve a MÁV-val elvi megállapodást kötött, amely úgy szól, hogy a pályatest felemelésével és alagutak kiépítésével fog jak eltüntetni a hálál sorompókat. A kidolgozott tervek végrehajtásának a költségei kereken tizenkétmillió pengőt tesznek ki. Éhből az összegből a megállapodás szerint tízmillió pengőt a MÁV-nak kell előteremtenie, a fővárosra e költségekből csupán kétmillió pengő esik. Amikor szóbákerült a pénzügyi fedezel előteremtésének a. lehetősége, kiderült, hogy ezt a pénzt csak kölcsön útján lehet előteremteni. A MÁV most azt akarja, hogy az egész kölcsönt a főváros vegye fel, mert a főváros kétségtelenül nagy hitel- képességénél fogva könnyen és gyorsan tudná\ a tizenkétmillió pengőt előteremteni. A MÁV azután kötelezi magát arra, hogy a fővárosnak a tízmillió pengőt megtérítse. Ez a megtérítés természetesen úgy történnék, hogy a MÁV a tízmillió pengő arányában venne részt a felvett kölcsön törlesztésében. A főváros a maga részéről ebbe a megoldásba nem mehet bele. Minthogy a költségek nagyobbik része a MÁV-ot terheli, a MÁV-nak kell a kölcsönt felvennie, a főváros pedig az őt terhelő kétmillió pengő visszafizetésére minden esztendőben megfelelő tételt állít be évi annuitásokként a költségvetésbe. Egyelőre így áll a helyzet. A kölcsön felvétele — legalább is ezidőszerint — nem aktuális. Az idén tehát csak a provizórikus vágány- áthelyezés történhetik meg, az építkezés megkezdésére most még nem gondolhatunk. Ügy az érdekelt környék lakosai, mint általában az építőipari érdekeltségek is kétségkívül joggal panaszkodhatnak a halálsorompók eltüntetésének újabb elhalasztása miatt. Ez a kérdés már esztendők óta napirenden van, végre valóban itt volna az ideje, hogy necsak az építkezési tervek készüljenek cl, hanem a■ pénzügyi fedezet problémája -is-• megoldódjék. Minthogy a. költségek nagyobbik része az. ^államkincstárt terheli, elsősorban a kormány volna hivatott végre dűlőre juttatni ezt a sokszor felpanaszolt kéi’dést. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegekrészére PAJO R*SA SZÍV- ÉS E NATORIUH ÉRBETEGEKNEK ÚJ OSZTÁLY _ ^ Idegbetegek, üdii- Budapestv Vilii jök gyógyhelye, Vas ucca 17. SZ. vízgyógyintézet, nap-és légfürdök
