Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1931-04-01 / 13. szám
Budapest, 1931 április 1. Független Budapest 3 Húsvéti beszélgetés Rlpha Ferenc főpolgármesterrel Deielenlí az üzemi törvényi - Rövidesen sor kerül a három nagyüzem központi igazgatásának centralizálására - Tavasszal megkezdik a boráros- téri hid épitését — Megfontolás tárgyává teszi úgy o tisztviselők, mint a tanerők műn h aide jéneh meghosszabbítását — A jövőben csökkenteni kell az adózók terheit és a főváros háztartását inkább a természeti kincsek felhasználásából származó jövedelmekre kell alapítani Ripka Ferenc Seitovszky Béla belügyminiszter legutóbb kijelentette, hogy husvét után a képviselőház elé terjeszti a községi háztartások rendezéséről szóló törvényjavaslatát., amely közelről érinti a főváros közönségét is. A belügyminiszter ugyanis ebben az új törvényben akarja rendezni a községi üzemek ügyét is, amelyről többízben nyilatkozott a Független Budapest hasábjain. Az új törvény hivatva lesz arra, hogy egységes üzletviteli elveket fektessen le a községi üzemek részére, de egyben az is feladata lesz az új törvénynek, hogy megállapítsa: milyen üzemek fenntartásáfa van egyáltalán szükség a jövőben. A Független Budapest munkatársa a húsvéti ünnepek alkalmából beszélgetést folytatott Ripka Ferenc főpolgármesterrel, aki előtt elsőnek az üzemi kérdést hoztuk szóba, mint amely problémának a megoldása a húsvéti ünnepek után egyszerre aktuálissá válik. Rlpha Ferenc főpolgármester a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának; — A székesfőváros életének fontos tényezői az üzemek. A városigazgatásban az utóbbi időben a. gazdasági szempontok kerültek előtérbe és így érthető, hogy a közvéleményt állandóan foglalkoztatja a főváros üzemi gazdálkodása. Sokszor hangzott fel a panasz, hogy egTik- másik üzem indokolatlan konkurrenciát csinál magánvállalkozásoknak. Az ívj fővárosi törvény nem tartalmaz ugyan konkrét intézkedéseket az üzemek további üzletvitelére nézve, az indokolás azonban hangsúlyozza, hogy a közeli jövőben a kormány törvényhozási úton akarja rendezni véglegesen ezt a kérdést. Ez az új törvény, amely valóban készülőben van, ki fogja mondani, hogy üzemet csak a közérdek által megokolt esetben lehet létesíteni és fenntartani. Az üzemek feladata elsősorban az lesz, hogy tömegszükségleti cikkeket olcsón termeljenek és csak másodsorban lesz hivatásuk a székesfőváros háztartásának a megkönnyítése. Én a községi üzemi gazdálkodást a szociális szellemtől áthatott városigazgatás integráns részének tekintem, kijelentem azonban, hogy magam is szükségesnek tartom a közüzemi gazdálkodás elfajulásainak és túltengéseinek a megszüntetését. Nem kétséges, hogy a készülő törvényalkotás e téren sikerekre fog vezetni. — Amíg egyrészről arra kell törekednünk, hogy a fölösleges üzemek megszűnjenek, úgy másrészről feltétlenül szükséges a fenntartandó üzemeknek a technika legmodernebb vívmányaival való felszerelése és tökéletesítése. Szükségesnek tartom továbbá a rezsiköltségek apasztása érdekében az üzemi koncentráció régi tervének napirendre tűzését és valóra váltását. Természetes követelésnek kell ugyanis tekintenem, hogy azonos természetű funkciókat ne irányítsanak három egymástól független helyről és ugyancsak észszerű követelmény az is, hogy az üzemi gazdálkodást drágító és háromfelé ágazó gazdálkodás egységesítésével a kiadásokat az üzemeknél lényegesen redukálhassuk, mert az így felfogott centralizáció végeredményben a közszolgáltatások olcsóbbodására fog vezetni. Szóbahoztuk a főpolgármester előtt az új hidak ügyét is. Hetek óta egyik ankét követi a másikat, érdemleges döntés azonban mindezideig nem történt. Ripka Ferenc főpolgármester a következő felvilágosítást adta ebben a kérdésben: — Az elmúlt napokban beható eszmecserét folytatott velem a hídépítés ügyében a betegen fekvő kereskedelemügyi miniszter úr, akinek az a terve, hogy husvét után a város vezetőivel összeül. A miniszter úr saját kijelentése szerint ez a megbeszélés csak eredménnyel fejeződhetik be, mert mindaddig permanensen együtt ülünk, amíg megállapodást nem létesítettünk. Megbeszélésünk során a hídépítési, költségek részleteit is megvitattuk és véleményem szerint sikerül olyan megegyezést nyélbeütni, amely lehetségessé teszi, hogy még a tavasszal meginduljon a Boráros téri híd építkezése. A főpolgármesternek az üzemek további sorsára, vonatkozó megjegyzései nyilvánvalóan azt jelentik, hogy az üzemi törvény tető alá hozatala után sor kerül a Vízművek, az Elektromosművek és a Gázművek központi igazgatásának centralizálására. A beszélgetés további során szóba kerültek a tisztújítással kapcsolatos személyi kérdések. Megemlítettük, hogy a tisztújítás eredménye általánosságban megelégedést keltett, bár sokan joggal nehézmé- nyezték az átmeneti állapotnak az elhúzódását. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan aktuálissá válik a mam- mutjövedelmek és az álláshalmozások megszüntetése érdekében beígért akciónak az eredményes végrehajtása. Ripka főpolgármester az általunk felvetett kérdésekre ezeket felelte: — Az álláshalmozások és az úgynevezett mammut-fizetések megszüntetése érdekében továbbra is erélyesen fogok küzdeni. Székfoglaló beszédemben is Ígéretet tettem ilyen irányban. ígéretemet be fogom váltani. Arra fogok törekedni, hogy a méltánytalan előnyök megszűnjenek. De egyben arra is törekszem, hogy a pótlékrendszer szabályoztassék és a tisztviselők a hivatali munkaidőt pontosan tartsák be. Megfontolás tárgyóivá kivárnom tenni a munkaidő meghosszabbítását is, mégpedig úgy a közigazgatásban, mint a közoktatásban. Megengedhetetlennek tartom, hogy egyik-másik üzem vezetőjének nagyobb jövedelme legyen, mint a főváros felelős vezetőjének. Azt sem tartom megengedhetőnek, hogy egyes üzemeknél a tisztviselők aránytalanul nagy előnyöket élvezzenek, amivel más pozícióban működő tisztviselőtársaiknál elkeseredést váltanak ki. Elejét akarom venni azoknak a törekvéseknek is, amelyek az üzemeket üzleti vállalkozásokból hivatalokká akarják kifejleszteni. Ezeket a kijelentéseket is csak a legnagyobb megelégedéssel fogadhatja a főváros közönsége. De különösen értékes a főpolgármester nyilatkozatának az a része, amely a főváros háztartás ínak jövőbeni alakulására vonatkozik. A főpolgármester ugyanis erre vonatkozóan a következőket jelentette be: — A főváros háztartását a jövőben egyre inkább olyan jövedelmi forrásokra kell felépíteni, amelyek az adózók különösebb megterhelése nélkül, inkább a természetadta kincsek fel- használásával juttatnak jövedelmet. Ha a főváros háztartását nagyobbrészben ezekre a bevételekre építhetjük fel, akkor egyrészről enyhülni fog a közönség terhe, másrészről nagyarányú forgalom fejlődhetik ki, amely új munkalehetőségeket teremt. Ennek a célnak az eléréséhez vezet a természeti kincsek felhasználása, a fürdőváros kifejlesztése és az idegen- forgalom előmozdítása. Ebben az irányban kell keresnünk Budapest jövendő fejlődésének az útját, ami végeredményben Magyarország feltámadásához kell, hogy vezessen. A feltámadás ünnepének hangulatában tett kijelentések Ripka Ferenc főpolgármester ajkán őszinte, szívből jövő és erős elhatározásból fakadó ígéretek\ amelyek valóra válásában hinnünk kell. a maga falujáról beszél az olyan ember, aki a hazájához való hűségen, ragaszkodáson és sze- reteten kívül elsőnek tartja a világon a maga szűkebb hazáját. A budapesti embernek nagy a lokálpatriotizmusa, rendkívül büszke a fővárosára, amelyben él és féltékeny a hírére. De talán senki annyira nem büszkélkedik a hazájával, az otthonával, sem a német, sem a francia, sem az angol — pedig ezek sem adják olcsón —, i sem senki más, mint az amerikai. Hiszen talán méltóztatnak tudni, hogyan kellett a magyarnak lefőznie a dicsekvő amerikait? Együtt sétáltak és a magyar a főváros nevezetességeit mutogatta. — Ez itt micsoda épület? — kérdezte a jenki az országház előtt. — Ez a parlament. — Mennyi idő alatt épült? — Tíz-tizenkét év alatt. — Nálunk — hencegett a jenki — ilyen palotát egy év alatt felépítenek. Tovább mentek és a tőzsde épülete előtt újra megszólalt az amerikai: — Hát ez micsoda? — A börze. — Hm, hm. És mennyi idő alatt épült? — Egy két év alatt. — No hallja! Nálunk Amerikában három hónap alatt felépítenék. Bosszankodott már a magyarunk és fogad- kozott: megállj te pojáca, majd megtanítlak! A bazilika előtt megkérdezi a jenki: — Hát ez micsoda?- Ez? — álmélkodik a magyar. — Ezt igazán nem, tudom, mert tegnap még nem volt itt. Az amerikai lokálpatriotizmusról érdekes megfigyeléseket hallottunk egy magyar embertől, aki hosszabb ideig tanulmányozta az Egyesült-Államokban az amerikai munkamódszereket. A többi közt ezt mondta: — Az amerikai munkás rendkívüli szívessége és előzékenysége annyira megy, hogy egészen elemi fogásokat is megmutat az érdeklődőnek, mert azt hiszi, hogy a nem amerikai munkásnak minden egészen új dolog. Már az iskolában oly gyakran hallotta, hogy minden találi mány Amerikából származik, hogy kínosan hat reá minden nyilatkozat, amely alkalmas e meggyőződésének megingatására. Egyszer amerikai munkások társaságában almáslepényt ettem és amerikai barátaim nagyon csodálkoztak, amikor azt mondtam, hogy ezt az ételt a magyar falvakban már ősidők óta ismerik. Éppen ily harérozottan erősítgették, hogy az első gépkocsit Ford készítette. — Ezt a fennhé jázást valóban értékes tulajdonságok ellensúlyozzák. Magától értetődik, hogy új munkahely elfoglalásakor különféle körülmények, különösen szokatlan gépek kiszolgálása, zavarba hozzák az embert. Míg Európában ezt a zavart akárhányszor gúnyolódásra használják fel, addig ez a jelenség ismeretlen Amerikában, ahol új gép beállítása csaknem mindennapi dolog. Az új jövevénynek éppen ezért barátságosan megmutatják a neki még ismeretlen és szokatlan fogásokat. — A munkás nekünk egészen szokatlan módon büszke a hazájára. Nálunk is megvan a nemzeti büszkeség, nem hiszem azonban, hogy ez a büszkeség vetekedni tudna az amerikai munkás amaz abszolút fensőbbségi érzetével, amelyet minden más néppel szemben mutat. Ennek az érzésnek is egyik forrása az iskolai könyvekben és a tanításban lelhető fel, amelyek mindenről, ami amerikai, túlzott lelkesedéssel beszélnek. 1— A túlzás odaát különben is megszokott dolog. Ez ott már a levegőben van. Egyszer a newyorki természettudományi múzeumban a rézlbőrűek idejéből származó tárgyakat nézegettem és a többi közt kicsinyített mintában az egyik üvegszekrényben egy indiánus házikót láttam, amelynek felírása szerint ez a gunyhó akkora, hogy aki benn az egyik falnál ül, a szemben levő falnál ülőt nem képes felismerni. A minta méretei azonban azt mutatták, hogy ez az állítás óriási túlzás, mert e méretek szerint a gunyhó legfeljebb nyolc méternyi alapterületű lehetett. — Az iskolai nevelésen kívül más okok is hozzájárulnak ehhez a lokálpatriotizmushoz és büszkeséghez, hiszen ez megnyilvánul olyan embereknél is, akik iskolai nevelésben nem részesültek. így például beszélgettem egyszer egy munkással, akinek erősen olasz han «’hord ozása elárulta, hogy csak rövid idővel előbb vándorolhatott be a szép Itáliából. Ez az ember, akárcsak egy telivér amerikai, így szólt hozzám: — No, most látta Newyörköt és látta a mi felhőkarcolóinkat. Mit szól hozzá? — Ebben a hangnemben folytatta és ^ láthatólag azt várta, hogy csupa csodálkozás leszek, bámulatomat fogom kifejezni, mint olyan ember, aki még soha át nem lépte elhagyott, kis falujának a határát. Hogy megleckéztessem kissé, ezt feleltem neki: — Bizony, mindez nagyon szép és nagy. De hiszen ön olaszországi, nemde? A hazája az az ország, amelynek épületeit és műremekeit az egész világ megcsodálja. Ott van Róma, ott van Firenze... — Meg akartam szólaltatni szívében egy húrt, hogy a hazája jusson eszébe és az a sok pompás látnivaló, amit elhagyott. De hasztalan volt minden, egyáltalán nem értette meg szavaimat. Csak jóval későbben tudtam meg e magatartásának az okát. Azért volt oly végtelenül büszke új hazájára, mert Olaszország az ö száméra, nélkülözést jelentett, Amerika ellenben neki az ígéret földje volt, ahol minden álma valóra váll. Alapítva 1838-ban Legolcsóbban vehet pokrócot, Te,efó"a J-415 07 hátizsákot, szobatornakészle- tét és horgászati cikkeket Szá’lít Hivatalok részére iratkötő- „ , -_,A he vedert, po * és padlótörlőruhát Budapest, V8I., Karoly korút 15. sz» Hauschild Albert Baross Szövetségi tag —jó. —
