Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1931-03-25 / 12. szám
HUSZONHATODIK évfolyam 1931 március 25 12. szám Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 60 fillér Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA Dr. Telefon: József 345-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 46476 Reflexiók a tisztújításhoz Mire ezek a sorok megjelennek, nagyjából már befejeződött a tisztújítás. Ami még hátra van belőle, nem zavarja azt a képet, mely az eddigiek során már kialakult és a város vezetését hosszú időkre biztosítja. Minden választás kockázattal jár, minden választásnál vannak előre nem látott esélyek, véletlenek vagy szándékosságok, melyek befolyásolják az eredményt. Tökéletes, ideális választás nincs, legfeljebb megközelíteni lehet a tökéletest, de elérni nem. A mostani tisztújítással nagy általánosságban meg vannak elégedve, elsősorban a megválasztottak, másodsorban pedig a nagyközönség, Budapest népe, amely ezúttal úgy látja a dolgokat, hogy politikamentes volt a választás és csaknem minden betöltött posztra érdemes férfiú került. Ennél többet nem lehet kívánni választásnál, melyet emberek csináltak. Nekünk, kik a városháza levegőjét szívjuk, alkalmunk van azonban azokat is látni, akiknek minden okuk megvan arra, hogy ne lelkesedjenek a történteken. Azokat, akik éppúgy megérdemelték volna, hogy a tiszt- újítás során előbbre jussanak egy lépéssel, csak éppen nem volt szerencséjük és e miatt kimaradtak. Nem azért, mintha nem szolgáltak volna éppúgy rá a megválasztásra, mint azok, akik most új poziciókba kerültek, hanem mert kevés volt a hely és nem lehetett minden érdemet és minden ambiciót honorálni. A tisztviselői karnak ez a része most elkedvetlenedve, sőt elkeseredve végzi munkáját és úgy érzi, hogy olyan igazságtalanság történt vele, amely joggal fosztja meg munkakedvétől és hivatali ambicióitól. Ezekhez a mellőzöttekhez szólunk most. Megérdemlik, hogy az örvendezők és ünnepeltek mellett őket is észrevegyék, őket, a tisztújítás áldozatait, holott nem szabad megengedni, hogy kedvüket szegje az, ami történt. Meg kell érteniök, hogy a választással, mely őket nem juttatta előbbre, nem. ellenük történt valami, az eredmény nem azt jelenti, hogy őket nem akarta megjutalmazni az autonómia képviselete, hanem csak »annyi, hogy ezúttal nem tudták még honorálni az ő érdemeiket is. Husvét után kerül sor az úgynevezett pót-tisztújításra. Harmadik alpolgármestert is választ a főváros és az előreláthatóan megválasztásra kerülő jelöltek személye a mellözöttek egész sorának kilátást nyújt arra, hogy ők is sorra kerülnek. Természetesen ez a második tisztújítás sem tud minden vágyat kielégíteni, kellene ehhez még egy harmadik, negyedik és tizedik restau- i ráció is és még az sem volna elegendő: még mindig lennének „mellözöttek“, kik úgy érzik, hogy a város vezetősége nem méltányolta kellőképpen munkájukat, szerzett érdemeiket. A hivatalszobában rengeteg az ambició és nagyon helyes, hogy ez így van. Minden tisztviselőnek tarsolyában kell éreznie a marsallbotot, tudnia kell, hogy a kommuni- tás honorálja a tehetséget és szorgalmat. Ez a tudat nagy érték a főváros szempontjából, ez serkenti fokozott tevékenységre a rosszul fizetett, nélkülöző hivatalnoki kart, tehát ezt az egyetlen „komoly“ fizetséget, a reményt nem szabad elvenni tőlük. Most sokan úgy érzik, hogy megcsalatkoztak, nem volt érdemes küzdeni, dolgozni, áldozatokat hozni, hiábavaló volt minden törekvés, minden akarás, a főváros cserbenhagyta őket. Nem ez történt. Szeretettel és megértéssel fordul azokhoz is, akikkel szemben ezt Az elmúlt héten Ereszt Sándor népjóléti miniszternél beható tanácskozások folytak az Országos Társadalombtziosíió Intézet szanálása érdekében. Ezek a tárgyalások rendkívül közelről érintik a. főváros közönségét, nemcsak azért, mert a főváros polgársága által fizetett súlyos járulékok sorsáról van szó, hanem azért is, mert ezeknek a tárgyalásoknak az eredményétől függ, vájjon a kormány hozzájárulhat-e az ÜTI öregségi és rokkantsági tartalékalapjának építkezési célokrai való átengedéséhez. Ma már általános az a vélemény, hogy a munkanélküliség enyhítésére komoly eszköz csak a lakásépítés lehet. Az is köztudomású, hogy az állam elvi és költségvetési okokból nem vállal- kozhatik lakásépítésre, a fővárosra hárul tehát a feladat, hogy komoly építkezési akciók megindításával munkaalkalmakat teremtsen. A magántőke nem érdeklődik építkezések most nem mutathatta meg tettekben. Eljön az ő idejük is. Ne felejtsék, hogy a marsall- bot még mindig ott van tarsolyukban és bízva bízzanak abban, hogy érdemes dolgozni és küzdeni, mert nem hálátlan a főváros, csak nem tudta úgy kifejezni háláját, ahogy szerette volna és ahogy a sok derék elkeseredett „mellőzött“ megérdemelte volna már most is. iránt, sőt az építkezési célokra igénybevett hitel minden mástermészetű hitelnél drágább. Ha tehát valóban hatékonyan akarják az illetékes tényezők enyhíteni a munkanélküliséget, találni kell valamilyen megoldási módot olyan irányban, hogy a. főváros maga építkezzék és pedig olcsó hitelből. így merült fel az OTI-pénzek felhasználásának a terve. A Független Budapest munkatársa ebben az ügyben teljesen beavatott kormánykörökből megbízható információkat kapott, amelyek szerint az illetékes tényezők között konkrét formában folynak már a tárgyalások OTI-pénzek építkezési célokra való átengedésének engedélyezése iránt. Beavatott informátorunk közölte velünk, hogy ezt a tervet maga Bethlen István gróf miniszterelnök is magáévá tette, sőt éppen a, miniszterelnök az, aki a probléma megoldását sürgeti. Ernszt Sándor véleménye az OTI-pénzek átengedéséről Azokon a tárgyalásokon, amelyeken Ernszt Sándor népjóléti miniszter az OTI szanálása érdekében folytatott, már ki is alakult az OTI- pénzek igénybevételének formája. A Független Budapest munkatársa ebben az ügyben, amely rengeteg vállalkozót, iparost, munkást és fővárosi lakót egyaránt érdekel, Ernszt Sándor népjóléti miniszter közvetlen környezetéből a következő teljesen hiteles információkat kapta; — Már az egyik legutóbbi minisztertanácsban is felmerült az a gondolat, nem lehetne-e az OTI öregségi és rokkantsági tartalékalapjának pénzeit építkezési célokra felhasználni. A terv mingyárt kezdetben szimpatikusnak látszott, felmerült azonban az a kérdés, hogy nincs-e szükség törvényhozási felhatalmazásra, de kérdés volt az is, vájjon az öregségi és rokkantsági ágazat bevételeit nem kell-e a biztosítási ágazat deficitjének a fedezésére fordítani. A tárgyalások során megállapítást nyert, hogy a kormánynak feltétlenül törvényjavaslatot kell készítenie, amely némiképpen mérsékelni fogja, az OTI-szolgáltatásokat, ami azután az adminisztrációs költségek radikális csökkentésével párosultál! lehetővé teszi a betegségi ágazatban mutatkozó anyagi nehézségeknek a megszüntetését. Ezen az alapon lehetővé válik a betegségi ágazat deficitjének a megszüntetése, ami viszont azt jelenti, hogy az öregségi és rokkantsági alap jövedelme felszabadul. Az öregségi és rokkantsági alap jövedelméből azután meg lehet indítani egy nagyobbarányú építkezési akciót, ami csökkentem fogja a munkanélküliséget és egyben megfizethető bérű lakásokat termel. — Itt kapcsolódik be a főváros közönsége az OTI szanálása iránt megindított tanácskozásokba. Ernszt Sándor népjóléti miniszter a tárgyalások során hajlandónak nyilatkozott arra, hogy a fővárosnak kölcsönadják az OTI öregségi és rokkantsági Ernszt Sándor népjóléti miniszter hajlandó Oíl-pénzt adni tóvárosi iakáséptthézésékré A Független Dudapest hözli a miniszteriális tervezetet, amelu szerint a főváros kőlcsönkőtvényekre 50-60 millió pengőt Kaphat az OTI-tóI lakásépítési ahcíó sürgős lebonyolítására — Tárgyalások az OTI szanálásáról — a íőváros bevonásával Bethlen mlniszterelnőh is sürgeti e tervek megvalósítását 1"-“‘ Dr. PAJOR-SANATORIUM murrst 13 gyógyi ntézet sebészi és bel- betegekrészére SZÍV- ÉS ÉRBETEGEKNEK ÚJ OSZTÁLY gyógyhelye, Vasucca 17. SZ. víz gyógy intézet, nap-és légfürdök.
