Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1931-01-14 / 2. szám

2. szám HUSZONHATODIK évfolyam 1931 január 14 Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: HPPAY GYULA Dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 345-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45470 tij fővárosi törvényt Meglepő dolgok derülnek ki a legutóbbi választással kapcsolatban, a legmeglepőbb pedig köztük az, hogy egyáltalán nincsenek befejezve a választások, az aktákat nem le­het lezárni és senki sem tud még pontos prognózist adni arról, milyen lesz a válasz­tott tagok arányszáma, másrészt meg, hogy miképpen oszlanak majd meg az erőviszo­nyok. Ami a petíciók körül történik, minden­nél szebben beszél az új fővárosi törvény­ről. Most már nem lehet tagadni, hogy ennél lehetetlenebb, munkára és rendteremtésre alkalmatlanabb törvénye még nem volt a magyar Corpus jurisnak és ha így halad az idő tovább és ilyen tempóban fejlődnek a törvény hibái folytán előállott képtelensé­gek, akkor rövidesen olyan anarchikus álla­potok lesznek a városházán, amilyenek még nem voltak. Van egy törvény, amely nem azért ké­szült, hogy megnyugvást hozzon, igazsá­gos mértékkel mérjen mindenkinek, hanem, hogy egyeseknek, akik a hatalom közelében élnek, biztosítsa privilegisztikus városveze­tési monopóliumát. Valószínűleg úgy van a dolog, hogy ha véletlenül nem éppen azok a személyek és csoportok állnának a város élén, akiket a bravúrosan megkoncipiált te­rületi beosztás odakommandírozott, akkor vége lenne Budapestnek, mert egyébként érthetetlen, miért kellett olyan méltatlan eszközökkel, olyan nyakatekert furfanggal csinálni meg ezt a törvényt. A törvényt, amely rend és munka helyett zavart és bé­kétlenséget hozott magával. Most kiderül, hogy a választási elnökök nem értették meg a törvényt és a petíciók­ban jobb- és baloldal egyaránt azt pana­szolja, hogy ez is megsértette a törvényt, az is. De ki érti ezt a törvényt? Most a közigazgatási bíróságnak kell majd igazat tennie a paragrafusok közt, amelyek azért olyan kacskaringósak, hogy elveszítse benne magát a jámbor ellenzéki utas. Hát el is veszti. De a kormánypárt saját emberei sem értik a törvényt, ők azt hiszik, azért az ő törvényük, hogy rájuk ne legyen kötelező, csak a másik félre és olyan különös dolgok keletkeznek ebből, mint pél­dául a XI. választókerületben lefolyt esemé­nyek, amelyek, ha úgy igazak, ahogy azt a petíció panaszolja, akkor egy „noch nie da­gewesen” helyzet áll elő. Catóról feljegyezte a történelem, hogy minden beszédét így végezte: „Ceterum cen- seo, Carthaginem delenclam esse”. Bármi történik, nem tudunk más kivezető utat a fővárosi politika kátyúba rekedt szekere ré­szére, mint azt, hogy meg kell semmisíteni az új fővárosi törvényt, haladék nélkül hatá­lyon kívül kell helyezni. Igen: meg kell sem­misíteni, mert addig nem lehet rend, munka és igazság, amíg ez a törvény az alapja Bu­dapest életének. Az erőszak és igazságtalan­ság nem válik demokráciává és igazsággá az által, hogy törvénybe iktatják, melyet tisztelni kell. Természetesen: mi is tiszteljük. Nem lehetünk egyebet, mert nem vállaljuk annak Izgalmas csatározás az örökös és érdekképviseleti tagságikért Ripka Ferenc főpolgármester pártközi konferenciát kW össze ügy az érdekképviseleti, mint az örökös tagságok betöltése ügyében — Wolff Károly—Kozma Jenő ellen Bethlen miniszterelnök ragaszkodik a Kozma-Wolff koalíció fenntartásához Városházi tisztújítást nice/ sohasem előztek meg olyan nagyfokú izgalmak, mint ezúttal. De nemcsak magát a tisztújítást, hanem általában az új törvényhatósági bizottság megalakulását is nagyfokú idegesség, példátlanul széleskörű korteskedés és sokszor valóságos közelharc előzi meg. A hatalomért folyik ez a nagyarányú küzdelem, amelynek különös súlyt és jelentő­séget ad az a körűimén’ . hogy a törvényható­sági bizottság élete hat esztendőre szól, a tiszt- újítás pedig életfogytiglani pozícióba helyezi az érdekelt főtisztviselőket. Az újjáalakult törvényhatósági bizottság­nak legelső feladata az érdekképviseleti tagoknak a meg­választása. Az érdekképviseleti tagságok száma Ifi- Ez az ríj csoport tehát, amely a törvényhatósági bi­zottság közgyűlésébe bevonul, felér egy kis párttal, nem csoda tehát, ha izgalmas harc folyik ezeknek a mandá­tumoknak pártpolitikai elkönyveléséért. A harcra sorakozás tehát e pillanatban ezeknek az érdekképviseleti tagságoknak a megszerzé­séért és azután a tíz új örökös tagság elnyeréséért folyik. A múltban minden ilyen kérdést Kozma Jenő és Wolff Károly paritásos alapon intéztek, el. Az előbbi közgyűlésnek ugyanis 40 kinevezett és állami hivatalnok- lag ja volt, ezek közül 36-an Kozma Jenő párt- iát gazdagították és csak négyen csatlakoztak Wolff Károlyhoz. így sikerült Kozma Jenőnek a maga pártját Wolff Károly pártjával egyen­értékűvé tenni. Ez volt a paritásos uralkodás­nak az alapja. Most azonban új helyzet állott elő. Wolff Károly 46 választott éé 10 örökös tag­sággal, tehát összesen 56 bizottsági taggal vo­nul be az új közgyűlésbe. Kozma Jenőnek a 10 örökös taggal együtt csak 32 mandátuma van. Wolff Károlynak tehát majdnem kétszer akkora a pártja, mint Kozma Jenőnek. Ezt a helyzetet Wolff Károly most ki akarja használni, hogy az arányszámához képest elnyerendő ér­dekképviseleti és örökös tagságokkal pártját a végleges megalakulás utáni időkre a közgyű­lésnek számban messze kiemelkedő pártjává) emelje és ezzel minden városházi kérdésben döntő tényezővé tegye^ Kozma Jenőnek kétség­kívül nehéz a helyzete. A választásnál Wolff Károlynak gazdaságosabban sikerült gyiimöl- csöztetnie a Kozma Jenővel közösen kiharcolt fővárosi törvénynek az előnyeit, ami Kozma Jenőt hátrányosabb helyzetbe taszította. Wolff Károly magas követeléseit arra bazírozza, hogy ha Kozma Jenő nem paríroz, akkor neki mégis sikerülni fog a maga álláspontját diadalra vinni — a baloldali ellenzéki pártok segítségé­vel —, mert hiszen ő, Wolff Károly, eziíttal al­kotmányos felfogást képvisel, amikor a válasz­tott tagságok arányszáma szerint akarja szét­osztani az érdekképviseleti és örökös tagságo­kat. Nem kétséges — ezt sem Wolff Károly, sem Kozma Jenő táborában nem cáfolják —, hogy a két jobboldali pártvezér között kiéle­ződtek az ellentétek, ami már-már a személyes érintkezés kerülésé­ben is megnyilvánul. Wolff Károly az xíjjáala- kuláissal kapcsolatosán felkeresi Bethlen István gróf miniszterelnököt, akinek az az álláspontja, hogy feltétlenül ragaszkodik az eddigi város­házi koalíció fenntartásához. Ez azt jelenti, hogy Bethlen István gróf minisz­terelnök egyenesen parancsot adott ki, amely szerint Wolff Károlynak és Kozma Jenőnek feltétlenül meg kell egyeznie. Várospolitikai körökben ezek után felvetik a kérdést, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök miért nem tartja most szükségesnek az antimarxista frontnak a kiépítését, amiért a választások előtt annyira exponálta magát. A választások előtt a kiéleződött pártpolitikai helyzet nem tette lehetővé egy ilyen frontnak a kiépítését, most azonban ismét meg lehetne talán kísérelni a városházi egységes polgári frontnak « kiala­kítását. Még akkor is meg kellene ezt kísérelni, ha ismét kudarccal járna ennek a tervnek a fel­vetése. Kik lesznek az új örökös tagok? Az örökös tagsági helyek betöltése körül megindított tárgyalások során több politikus neve került előtérbe. így például szó van arról, hogy örökös tagságot kap Scheuer Robert, a törvényhatósági bizottságnak ez a népszerű tagja, aki az új közgyűlésből kimaradt. Komoly formáiban beszélnek Szilágyi Lajos örökös tag ­ságáról is, minthogy erre Wolff Károlyiéi és Kozma Jenőtől is ígéretet kapott. A kereszteny- párti oldalon Baffciy Sándor evangélikus püs­pök örökös taggá.választását tervezik. Hír sze­Legmodernebb 1 gyógyintézet 1 sebészi és bel- betegekrészére Dr. PAJORSANATORIUH SZÍV- ÉS ÉRBETEGEKNEK ÚJ OSZTÁLY . _____ Idegbetegek, iidíi- Budapest, Vlllv jők gyógyhelye, Vas ucca 17. SZ. Víz gyógy intézet nap-és légfiirdök. Harcot hirdetünk a törvény ellen, szü­net nélküli, elkeseredett narcot. Ennek a je gyében nézünk az új közgyűlés munkája el« melynek csak egy eredménye lehet: a főv; rosi törvény bukása, teljes revízió. Az új fővárosi törvényt — delendam esse censeu. ódiumát, hogy fel akarjuk forgatni az ál- : lami és társadalmi rendet. De minden erőnk- j kel azon leszünk és állandóan mindig azt j követeljük: tessék ezt a törvényt megsemmi- , síteni, kidobni a magyar törvénytárból, ] amelybe nem méltó.

Next

/
Thumbnails
Contents