Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1931-03-18 / 11. szám

Budapest, 1931 március 18. Független Budapest 3 M HÉT Megtörtént a jelölés: a régi tanács helyébe új kerül. A jelölés szimbo­lizálja azt a nagy változást, amelyet az új fővárosi törvény^ jelent Buda­pest életében. A régiek helyébe újak, fiatalok kerülnek, anélkül, hogy előbb végigkilincselték volna a fél fővárost, anélkül, hogy meglett volna a kötelező szolgálati évszám és rangsor szerinti „soronvalóság“. Nem azok kerülnek az ügyosztályok élére, akik betöltött szolgálati éveik alapján sorrakerülnének, ^ nem is azok, akik egyes pártoknál politikai érdemeket sze­reztek, hanem azok, akiknek ezek után kell csak érdemeket szerezniük. Eddig is volt érdemük; a tehetség, de ezt munkára váltam csak új pozíciójukban lesz alkalmuk. Öröm, hogy munkakört adhatunk nekik, most rajtuk múlik bebizonyítani, hogy nem a régi, hanem az új rendszer a helyes, amely a tehetség egyedül le­hetséges szempontját alkalmazta mértékül en­nél a sorozásnál. Az a hír járja, hogy redukálni fogják a tisztviselői fizetéseket. A státusrendezéssel egyidejűleg öt százalékos fizetéscsökkentést hajtanak végre. Mindez még bizonytalan egye­lőre, de van már pozitívum is: megszüntették a különmunkák honorálását és polgármesteri rendelet intézkedik az üzemi, „túlfizetések“ el­len. Uj stádiumba jutott ezzel a „leépítés“: nem teszik tönkre az egzisztenciákat, nincs hivata­los B-lista, de van egy másik, rejtett, amely ed­dig nem volt. B-listára kerül egy karaj kenyér, amellyel kevesebb jut ezentúl. B-listára kerül egy-egy ruhadarab, amelyet nem lehet megcsi­náltatni, mert „leépítették“. A tisztviselő fényes karrierjét a fényes ruha jelzi, amelynek ezentúl tovább kell szolgálnia, mint eddig. Ezt nevezik a magángazdálkodás „racionalizálásának . Az adóbehajtás eredménye kedvezőbb, mint remélték. A közzétett adatok szerint a főváros polgársága ^ kiiz­zadta azt az összeget, melyet vártak tőle, sőt másfélmillióval még többet is. Különös csoda ez, melyre nincs magyarázat. „Több dolgok van­nak földön s égen Horatio, mintsem értelmünk felfogni képes“ — mondja Hamlet dán királyfi, ez az adóstatisztikai adat ugyancsak ezek közé tartozik. Több adót fizettek... Miből?!... Kik?!... Nem értjük. De a tények beszélnek, nem lehet vitatkozni velük, bele kell nyugod­nunk, hogy a huszadik században is vannak még csodák. Bajok vannak a hídépítés körül. A kormány nem akar pénzt adni, adjon a főváros. Baj van a tata­rozás körül is: nincs hitel. Az új CSÜTÖRTÖK Ernsil Sándor népjóléti miniszter Kijelenő, hogu nem enücdi elejteni az aj Rókus megépítésének tervet Ernszt Sándor népjóléti miniszter nyilaihozíK a független Budapestneh az új Róhus megépítéséről és a Kórházi ápolási díjaK megállapítása Körül támadt eilentéteKről A főváros közönsége nagy örömmel és meg­elégedéssel vette tudomásul a belügyminiszter költségvetési leiratának azt a részét, amely úgy rendelkezik, hogy az új Rókus-kórház megépítésére tar­talékolt négymillió pengőt érintetlenül kell hagyni. A főváros vezetősége ugyanis az ezévi költség- vetés összeállítása alkalmából úgy küszöbölte ki a deficit veszedelmét, hogy az új Rókus meg­építésére tartalékolt négymillió pengőt eredeti rendeltetésétől elvonta és folyó kiadások fede­zésére állította be. Akkoriban nagy visszatet­szést keltett ez az elhatározás, mert hiszen nem kétséges, hogy a jelenlegi' Rókus-kórházban az állapotok tarthatatlanok és a főváros nem te­kinthet el az ií.i Rókus-kórház megépítésétől. Ezek után felmerül a kérdés, hogy mennyiben vált ismét aktuálissá az ú.i Rókus-kórház megépítése? A belügyminiszteri leirat megjelenése óta ugyanis egyetlen hang sem hallatszik az illeté­kesek részéről abban a tekintetben, vájjon az új Rókus-kórház megépítése újból napirendre kerül-e, vagy pedig tartani lehet attól, hogy a szép terv ismét a feledés homályába merül. A Független Budapest munkatársa magához Ernszt Sándor dr. népjóléti miniszterhez for­dult felvilágosításért, akitől megkérdeztük, hogy az új Rókus-kórház megépítésének a ter­vét aktuálisnak tekinti-e? Ernszt Sándor dr. népjóléti miniszter a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — A belügyminiszter rir, mielőtt a költség- vetéssel kapcsolatban az új Rókus-kórház tar­talékalapjára vonatkozó döntését meghozta volna, tőlem véleményt kért. Arra az állás­pontra helyezkedtem, hogy az új Rókus-kórház megépítésére tarta­lékolt összeget eredeti rendeltetésétől elvonni nem lehet. Ezt a véleményemet arra a meggyőződésre ala­pítom, hogy a fővárosnak feltétlenül szüksége van új központi gyüjtőkórházra. Nem kétséges, hogy a Rókus-kórház már elavult, helyébe tehát, újat kell építeni, Mivel a mai súlyos gazdasági viszonyok között az új Ró­kus-kórház felépítésére szükséges összegei egy­szerre előteremteni lehetetlen, az évenkénti tar­talékolás módszeréhez kell folyamodni. Ha pe­dig a főváros a tartalékolásnak erre az egyedül helyes útjára lépett, következetlenség volna az e címen Összegyűjtött négymillió pengőnek más célokra való felhasználása, Hangsúlyozni kí­vánom, hogy az új Rókus-kórház megépítésének a ter­vét nem engedem elejteni. Szóba hoztuk azokat a nehézségeket, ame­lyek a kórházi ápolási díj megállapítása körül merültek fel. Ernszt Sándor dr. népjóléti mi­niszter kérdésünkre így felelt: — A differencia onnan származik, hogy a főváros túlmagasan kalkulál. Azt mondhatnám, hogy a főváros számít a legdrágábban. A két kalkuláció közötti differenciát valamiképpen át kell hidalni. Azon vagyok, hogy ezt a kérdést nyugvópontra juttassam- és a fővárosi kórház- problémát eayszersmindenkorra megoldjam. Ernszt Sándor dr. népjóléti miniszter nyi­latkozata alkalmas arra, hogy az aggodalma­kat eloszlassa. A népjóléti miniszter ugyanis olyan határozottsággal nyilatkozik az új Ró­kus-kórház megépítésének szükségessége mel­lett. hogy joggal bízhatunk kijelentésében: az új Rókus-kórház megépítésének terve nem ke­rülhet többé le a napirendről. Rendezik a Deák- Kálvin- Gellérl teret Borvendég Ferenc alpolgármester nyilatkozik a főváros városrendezési problémáiról Sürgősen elkészítteti a főváros városszabályozási tervét sugárutaknak is nagy akadályai vannak, törvé­nyeknek kell készülniük és érvénybe lépniük, mielőtt az első kapavágást megejthetnék, A fő­város hidakat építene, tataroztatna, sugárutat építene, műiden alkalmat megragadna, hogy munkát és kenyeret adjon a halódó iparnak és a virágját élő munkanélküliségnek, dehát... dehát... a főváros akarata csak függvénye a kormány akaratának. És minthogy a mai kor­mányzati rendszer mellett akarat csak egy le­het, lesz majd munka cikkor, ha... ez az akarat ugyanúgy érez, mint a főváros népe, ha ugyan­úgy érzi a nyomort, a kétségbeesést, a munka- nélküliség ezer szenvedését. A szélvihar lesodorta a „leplet“, amely a proletárdiktatúra ál­dozatai emlékére emelt szobrot takarta. Egy leleplezés, amely tényleg leleplez valamit, azt, hogy a sok rossz pesti szobor után elkészült a- legrosszabb, leg­szörnyűbb. A figurák még nincsenek is ott az emlékművön, de a szobor máris rémes: hát még ha ott lesznek rajta!... Egyébként megtudtuk a leleplezés alkalmából, hogy ezt a szobrot a magyar nemzet emelte. Tiltakozunk ez ellen a magyar nemzet nevében, a magyar nemzet jobb ízlésű. Egyben pedig megkérjük a főváros mű­vészeti bizottságát, maradjon meg továbbra is eddigi álláspontja mellett, ne fogadja el a szob­rot, ne engedje vele elcsúfítani a főváros leg­szebb terét, a parlament gyönyörű környékét... Március 15-ike, a szabad sajtó napja. A nemzeti ünnephez nagyszerű prelúdium volt két hétfői lap betiltása. A negyven- nyolcas időket megelőző évtizedekre szoktak hi­vatkozni, azt mondják, hogy a sajtószabadság ügye ugyanúgy áll, mint Metternich idejében. Ez azonban nem, egészen valószínű. Száz év előtt cenzor elé kerüli minden nyomtatott betű, semmi sem, jelenhetett meet cenzúrázatlanul. Ma megjelenhet, csak éppen utótag kitekerik a lap 'nyakált, romlásba kergetnek vállalatokat, újságíróikat, nyomulói szokat, börtönbe zárnak cikkíróikat. Tehát nem igaz, hogy ma melter- nichi állapotok vannak a sajtószabadság terén... A fővárosi építkezési vállalkozók régóta panaszkodnak amiatt, hogy a fővárosnak nincs évekre kiterjedő városrendezési és városszabá­lyozási terve, amely irányt szab­hatna mindazoknak, akik épít­kezni szándékoznak. Ma nagy- gondot okoz az építkezés Buda­pesten, nemcsak azért, mert drága az építkezési hitel, ha­nem amiatt is, hogy városszabá­ly ozási terv hiányában minden építkezési elhatározás befolyása alá kerül' a mindenkori telek­spekulációnak, Abban a pilla­natban, mihelyt nyilvánosságra kerül a főváros hivatalos vá­rosszabályozási terve, a speku­láció szűk hatóerők közé szorul, Borvendég Ferenc az építkezni szándékozók pedig útmutatást kapnak, amely a jö­vőre nézve úgy útépítései szem­pontból, mint a közüzemek megépítése szem­pontjából is garanciát nyújt. A Független Bu­dapest munkatársa beszélt ebben az ügyben Borvendég Ferenc alpolgármesterrel, aki ezek­nek a városrendezési és városszabályozási kér­déseknek a jövőben legfőbb irányítója lesz. Borvendég Ferenc alpolgármester a következőket mondotta a Független Budapest mun katársán ak: — A főváros városrendezési problémáinak a megoldását sürgős feladatnak tekintem. Nem kétséges, hogy a főváros évekre szóló városszabályozási tervét mielőbb el kell készítenünk, I már csak azért is, hogy az építkezési tevékeny­ség fellendülését elősegíthessük. A munkanél- 1 küliséget tartósan és jelentősen enyhíteni csak építkezések megindításával lehet s mivel a fő- I város, anyagi eszközök hiányában, ilyen terve­ket nem hajthat végre, minden eszközt fel kell használnunk arra, hogy a tőke érdeklődését fel­keltsük. A városfejlesztésnek gyors iramban I kell megindulnia és ezt az iramot nekünk kell i diktálnunk. ! — Ami a speciális fővárosi feladatokat il­leti, ebben a tekintetben különösen a nagyobb- forgalmú terek rendezésére kell elsősorban tö­rekednünk. Három, ilyen tér van, amelyeket rendeznünk kell. Elsőnek a Gellérl teret emlí­tem meg-, amely —■ márcsak idegenforgalmi szempontból is — sürgősen rendezendő. Idekap­csolódik a Gellérthegy háta mögött elterülő vá­rosrész közlekedési viszonyainak a megjavítása. A Gellérthegy mögött elterülő városrésznek nincs közvetlen, kapcsolata a főváros belterüle­tével. Ez a probléma, amely tulajdonképpen út­építési kérdés, könnyen megoldható és pedig úgy, hogy a. Rákóczi utat és ennek egyenes foly­tatását, a Kossuth Lajos uccuit ciz Erzsébethídon túl meghosszabbítjuk új út létesítésével. Ez az út a gellérthegyi támfal és az Er­zsébetim! kávéház között haladna és a Rácfürdő mögött egészen alacsony emel­kedéssel, vezetne fel a vízválasztó pontra. Ügy tudom, hogy az útépítési ügyosztályban ennek az útnak a terve már el is készült. — A másik tér, amit feltétlenül rendezni kell, a Kálvin tér. Itt a. forgalomnak a lebonyo­lítása súlyos zavarokat okoz. Teljesen át kell építeni a járdaszigeteket és új irányt kell szabni a' különböző uccákból a Kálvin térre tor­koló járműveknek. A harmadik tér, amelynek rendezése folyamatban van, a Deák tér. Termé­szetesen csak nagyjából ragadtam ki néhány városrendezési tervet, hiszen más tervek is ké­szülnek, Tervekben nincs is hiány, csak az a kérdés, hogy lesz-e fedezet a költségekre . . . Legolcsóbban vehet pokrócot, hátizsákot, szobatornakészle­tet és horgászati cikkeket Baross Szövetségi tag ■Vedvl^heüéaúő^-r£rpádiá^áL°thaí Budapest, VII-, Károly körút IS. sz. SZOMBAT

Next

/
Thumbnails
Contents