Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-02-19 / 7. szám
Független Budapest Budapest, 1930 február 19. Gallérokat csak a Király gőzmosoda tisztít kifogástalanul v%I!^;"L%l:vYtVbSh,IA;C:u.« tovább harcolnak azért, hogy a főváros közigazgatásának műszaki része műszaki ügyosztályokban mérnöki vezetés mellett történjék, követelik tehát a műszaki alpolgármesteri állás és a műszaki természetű ügyosztályok vezetőinek mérnöki képesítéshez való kötését. Érdekes, hogy ezzel kapcsolatban a műszaki karban tcstvérharc tört ki, amennyiben a mérnökök tiltakoznak az ellen, hogy építészek foglalhassanak el tanácsnoki állást. A műszaki karnak ez a testvérharcra új érdekes fordulatra fog vezetni. Meg kell szervezni a fővárosi húsipart! A „Fügüefien Budapest“ részére írfa: Ereftij Károly EREKY KAROLY A magyar közgazdasági élet betegségében különösen feltűnő az élelmezőipar vágjj betegsége. Igazán nem lehet Trianonra hárítani, ha Budapest húsiparában bizonyos ősbetegségek vannak. Tehát azt az általános okot, hogy a rossz békeszerződés okozta Budapest ^ élelmezőiparának a baját, f élr eteket j ük és szakszerűen kutathatjuk a betegség igazi természetét és okait. Jelen cikkemben különösen a húsipar problémájával foglalkozom. Budapest húsiparosai évenként 103 millió pengő értékű élőállatot és ezenkívül 20—30 millió pengő értékű leölt állatot vásárolnak a vidékről. Semmiféle pontos és hivatalos statisztika nincs még arról. hogy a húsipar mekkora értéktöbbletet produkál. amíg az élő és vágott állatoknak ezt az értékben 150 millió pengőt meghaladó mennyiségét forgalomba hozza, azonban az utóbbi időben végzett becslésem és hozzávetőleges számításom szerint legalább 100 millió pengő az az érték- többlet, amelyet Budapest 1000 húsipari üzeme produkál. Rövidesen készen lesznek azon típus-számítások, amelyek egész precíz adatokkal fogják megvilágítani a helyzetet, egyelőre azonban maradjunk annál a hozzávetőleges becslésnél, hogy 100 millió pengő értéktöbbletet produkál a budapesti húsipar. Ebből a 100 millió pengőből, néhány jómódú hentest és mészárost leszámítva, 1000 iparos földhözragadt szegény ember, akik napi keresetükből élnek. Hogy milyen organizálatlan az egész húsipar, azt mutatja az, hogy évenként több száz húsiparos kér iparengedélyt és ugyancsak több száz adja visz- sza azt. Ez azt mutatja, hogy a húsipar olyan kísérleti terrénum, amelyiken törtető egzisztenciák minden közgazdasági irányítás nélkül próbálnak szerencsét a nélkül, hogy erre bármilyen bázisuk is lenne. A húsiparban dolgozó fiatal generációnak olyan a sorsa, mint az ismeretlen világok aranymezőin kutató szerencsevadászoké. Egv-kettőnek sikerül aranyat találni, de 99 százalék elvérzik. Ennek az ön magában véve ^ is beteges tünetnek a hátterében lappang még azután a nagy baj, hogy a konszolidált és bizonyos vágyómnál rendelkező hús- iparost állandóan attak ir ózza és sorsában veszélyezteti ezeknek a tiszavirág-szerű exisz- tenciáknak kiszámíthatatlan és teljesen bizarr versenye. Az a hentes- vagy mészéroslegény, aki néhány 100 P-vel, amit — mondjuk — házasság útján szerez meg és belevág az önnállós- kodásba, elveszti a saját pénzét és elveszti az úgynevezett nagyvágó pénzét is és katasztrófát hoz a saját családjára és egyidejűleg állandó feszültségben tartja az egész húsipart és különösen annak konszolidált régi tagjait. Sehol a nyugateurópai országokban nem tűrték ezt az állapotot a törvényhozók és a politikusok, egyedül nálunk uralkodik az a szerencsétlen felfogás, hogy a törvényhozásnak semmi köze sincs az egyének szabadversenyéhez, azok csináljanak, amit akarnak és maradjon szervezetlenül, anarchiában az egész húsipar. A nyugat- európaiországokban mindenütt vannak magas- fokú húsipari szakiskolák, ahol a fiatal generációt megtanítják kalkulálni. Megismertetik velük a könyvelés és üzemvezetés alapelveit. Ahol nem azt mondják, hogy általános műveltséget _ kell adni az embereknek és az életben tanulják meg azután a szaktudást, hanem megfordítva. Azt mondják, hogy az iskolákban kell megadni a szaktudást és aki akarja, szérezze meg magának az általános műveltséget az esti órákban, amikor a kenyerét már megkereste és abban találja a gyönyörűséget, hogy általános műveltséget szerezzen magának. Mindaddig, amíg nálunk a húsipart oda vetjük prédául az anarchiának és sem a modern tudomány eszközeivel, sem, a banktechnika apparátusaival alá nem támasztjuk, addig anarchia lesz a húsiparban. Ma a magyar húsipar anarchiája erősen kihat az exportra is. Hogyan tudjon a magyar húsipara« versenyezni azzal a külföldivel, akinek a kormánya külön kutató intézeteket tart fönt a húsipar számára úgy műszaki, mint közgazdasági szempontból és az ottani hús iparosok rendelkezésére áll és ahol a húsiparos éppen olyan nagyszerűen bele van szervezve a közgazdasági életbe, mint a szénbányász, autógyáros, vagy kémiai iparos. Ezekkel az amerikai, dán, németi és egyéb húsiparoisóikkal szemben a mi húsiparosaink export terén inferiorisabb helyzetben vannak. Nálunk nem lehet megszervezni a húsiparosokat és előfordul heteken és hónapokon keresztül, hogy a szalonna és a zsír ára nincs egyensúlyban. Amikor tehát számszerűleg igazolható, hogy a húsiparos a zsírprodukcióra ráfizet, hetekig és hónapokig előfordul az, hogy az élő sertés ára és a hús ára nincsenek paritásban, amikor ugyancsak számszerűleg bebizonyítható, hogy a húsiparos az üzletére ráfizet. Ilyen abszordumok jellemzik a magyar húsipar anarchiáját és ezen az állapoton feltétlenül változ tatni kell. A húsipart úgy kell meg organizálni, hogy a húsiparos jómódú, vagyonos polgára legyen a fővárosnak. Legyen abszolút biztos exiszten- ciája, legyen polgári vagyona és jövedelme és e mellett, a szervezettségben rejlő erő folytán, a közönség olcsó és jó közélelmezése biztosítva legyen. A jelenlegi anarchisztikus állapotok mellett néha előfordul, hogy a közélelmezés olcsó, amikor ugyanis a húsiparos ráfizetéssel dolgozik és feléli vagyona törmelékét. Mikor azután ez a bessz-periódus elmúlik, akkor hirtelen jön egy hossz mozgalom, a hús ára felemelkedik, állandó drágaság van, a húsiparos ismét keres néhány garast, hogy azt az árhullámzás következő fázisban ismét elveszítse. Az utóbbi hónapokban történt meg az az érdekes eset, hogy a nagytétényi hizlaldában hízó 10 ezer darab sertésen 700 ezer pengő veszteség mutatkozott hat hónap alatt az áresés miatt. Aki ennél a mély árnál adta el a sertését, az elvesztette a vagyonát, viszont az egész ország sertésállománya kipusztult, mert a gazdák ész nélkül dobták piacra még tény és zsertés e iket is. A multévi novemberben, tehát négy hónappal ezelőtt, J 1.10 volt a legdrágább és legrosszabb szedett sertés kilójának ára, míg ma a tenyész- állomány kipusztítása után ugyanez a rossz minőségű sertés kilómként P 1.60-ba kerül. Nincs a. világnak olyan iparosa és kereskedője, aki ezek mellett az óriási árhullámzások mellett kalkulálni és becsületesen dolgozni tudjon. Ebben a gazdasági anarchiában, amelyik a húsipar sajátsága, egyformán szenved a gazda, a kereskedő és az iparos és végső konzekvenciája az lesz, hogy a magyar húsipar nem tud fölfejlődni ugyanazon idő alatt, amíg a nyugateurópai országok húsipara nagy,szabás úan fejlődik. És akkor újra hivatkozhatunk arra, -— mint a textilipar esetében történt — hogy Magyarországnak azért nincsen húsipara, mert évszázadokon át a törökök és a tatárok ellen kellett védeni Nyugat-Európa kultúráját ... A BSzKRt-alKalmazottaK mozgalma helyzetük megjavítására PanaszKodnaH a villamos aíKalmazottaK a BSzKRt^ mostoha elbánása miatt Nem KapnaK ruhamegtérítést, de ruhát se KapnaK — Újabb memorandummal forduinah az igazgatósághoz A villamosalkalmazottak helyzetének megjavítására indított mozgalomról több alkalommal beszámolt a Független Budapest. Ezek a mozgalmak azonban alig jártak eddig figyelemreméltó eredménnyel, úgyhogy az alkalmazottak körében az elégedetlenség egyre növekszik. Az elmúlt héten a villamosvasúti alkalmazottak ismét választmányi ülést tartottak, ahol elhatározták, hogy sorsuk jobbra fordulása érdekében újra memorandumot intéznek az igazgatósághoz, abban a reményben, hogy a nagy igazgatói fizetések mellett talán az ő részükre is jut egy kis fizetésrendezés. A memorandumot most adták át a BSzKRt igazgatóságának. A beadványban elpanaszolják az alkalmazottak, hogy az igazgatóság, amikor legutóbb foglalkozott az alkalmazottak kéréseivel, csak a jelentéktelen igényeket elégítette ki. a kívánságok fontosabbik részét figyelmen kívül hagyta, illetve elutasította. Ép ezért most újra az igazgatósághoz fordulnak, hogy ügyüket tűzzék napirendre és vegyék megfontolás alá. Legjelentősebb kívánság az általános béremelésre vonatkozik. 1925 óla nem kaptak a villamosvasúti alkalmazottak bérjavítást, noha az élet azóta 13%-kai drágult. Ezzel szemben az egyeb városi közüzemeknél dolgozó munkások és alkalmazottak 11%-ois béremelést kaptak ez idő óta. Jelenleg a BSzKRt alkalmazottak átlagos havi fizetése 120—130 pengő, míg az index szerint egy 5 tagú család heti ellátására 73.95 pengő létminimumra van szükség. Kifogásunk van az illetmény szabályzat ellen is a mai táblázatos be Osztás mellett. Ma az előlépés fokonként évi 12 aranykorona, tehát olyan minimális összeg, amely igazán nem segít az előlépő alkalmazott helyzetén. Az előléptetéssel kapcsolatban a fizetésjavítást progresszivitáshoz akarják kötni: minél magasabb fokra lép az alkalmazott, azzal arányosan nagyobbbodó különbözettél emelkedjék a fizetése is. A lakbér-illetményck tekintetében azt sérelmezik, hogy az alkalmazottak egy része kevesebb lakbér-illetményt kap. mint amennyi őket joggal megilleti. Azt kérik tehát, hogy mindenki egyformán részesüljön a 25%-os lakbérilletményben. Családi pótlékot is követelnek, mert lehetetlennek tartják azt a helyzeteit, hogy a nőtlen alkalmazott ugyanolyan fizetést kapjon, mint a sokgyermekes, családos apa. Régóta harcolnak a villamosvasutasok a prémium-rendszer ellen. Ennek teljes eltörlését kívánják és azt kérik, hogy az eddig jutalomra fordított összegeket egyenlően elosztva csatolják a törzsfizetéshez. ‘Egyes kategóriáktól az utóbbi időben megvonták ct ruha-ellátást is, ami igen ,súlyo[san érintette az érdekelt alkalmazottakat. Azt követelik tehát, hogy vagy utalják ki részükre továbbra is természetben a ruhákat,^ vagy ha ezt végleg beszüntetik, úgy a ruhák értékeinek megfelelő készpénz-megtérilést adjanak az alkalmazottaknak. A ruha-megvonást annál is inkább sérelmezik, mert a ruhaelllátás értékét a vállalat beszámítja a fizetésbe és most az a helyzet, hogy sem ruhát nem kapnak, sem a fizetést nem emelték fel. Nagy séremük van a villamosvasúti alkalmazottá írnak a véglegesítést illetően. A szabályzat szerint, ha egy alkalmazott 3 éve áll az üzem szolgálatában s még nem múlt el 35 éves, úgy véglegesíteni kell és fel kell venni a nyugdíjalapba. Ezzel szemben az utóbbi időben gyakran, előfordult, hogy a véglegesítés előtt az ilyen alkalmazottakat idénymunkásokká minősítették át és ha már fizették a nyugdíj járulekot, ezeket az összegeket visszautalták nekik. Követelik tehát, hogy ez többé elő ne forduljon és a véglegesítés terén az igazgatóság tartsa be az érvényben levő szolgálati szabályzatot.
