Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-12-24 / 51-52. szám
Budapest, 1930 december 24. Független Budapest 15 Mire Költi a budapesti munkás jövedelmét 50 fővárosi munháscsalád élete a háztartási statisztika tükrében Egyre szaporodik, egyre jobban mélyül a gazdasági válság. Egyre fokozódóbh érdeklődés kíséri ezért a hivatása magaslatán álló fővárosi Statisztikai Hivatal működését. Hiszen már köztudomású, Ihogy dr. Illyefalvy I. Lajos, a hivatal kitűnő igazgatója, szünet nélkül tanulmányozza Budapest lakosságának egyre nehezülő életét. Az 1929. évi statisztikai évkönyv gazdag adatai már sorra beszámoltak ia fővárosi iparosok, kereskedők, köztisztviselők, magántisztviselők életviszonyairól. De a fővárosi munkásság szociális és gazdasági helyzetét még nem világította meg a pártatlan kutatás. A múlt év decemberében végrehajtott^ nagyszabású adatgyűjtés azonban lehetővé tette ezt a fölvételt is. Most jelent meg az ezt ismertető hatalmas munka. Több mint ezer oldala elii-merésreméltó gondossággal nemcsak ennek az új adatgyűjtésnek páratlanul értékes eredményeiről számol be, hanem bemutatja a munkás problémák teljes komplexumát magában foglaló többi adatokat is. Megismerjük a munkástársadalom fejlődését a fővárosban egészen napjainkig. Elénk tárulnak itt a munkásság személyi és lakásviszonyai és népesedési mozgalma. Látjuk a munkanélküliségnek, a munkaidőnek, a munkabéreknek több évi alakulását. Egyik legérdekesebb fejezete arról az úttörő munkáról számol be, amelyet a háztartási statisztika terén évek óta végez a. hivatal. A jövedelemeloszlás és fogyasztás szempontjából olyan értékes adatokat látunk itt, amelyek méltán kívánkoznak a szélesebb nyilvánosság elé. Nem közömbös az, hogy a jövedelemből mennyi jut nélkülözhetetlen célokra, mennyi kell lakásra és mi marad kulturális, meg egyéb iszükségletekre. De fontos annak az ismerete is, hogy milyen élelmiszereket fogyaszt^ a lakosság és mennyire elegendő ez az egészségének és munkaképességének a fenntartására. A fővárosi Statisztikai Hivatal évek óta fáradozik ennek a nehéz feladatnak a megoldásán, s ahogyan most elénktárja 50 munkás- család gondosan feldolgozott háztartási adatait, úgy látjuk, hogy sikerült elérni a kitűzött célt. Ötven munkáscsalád belső élete került a nyilvánosság elé, nézzük hát meg, mit mutatnak a neveket elrejtő számok. Az ötven munkáscsaládfő 14 különféle foglalkozási ágból van kiválogatva. Valamennyinek több gyermeke van és a családtagok száma a legtöbbnél 4—5. De vannak 8 és 9 tagú családok is a megfigyeltek között. Minthogy a gyermekek életkora is különböző, azért statisztikai alapon pontosan meg van állapítva, hogy minden család hány «fogyasztási egységet» képvisel. A családfők évi keresete 529—4652 pengős keretek közt van, de felerészüké 2200 pengőt sem ér el. Pedig több családban a feleség és a felnőtt gyermekek is keresnek, másutt pedig segélyek, kölcsönök, albérletek és elzálogosítások stb. növelik vagy pótolják a szükséges bevételeket. Mindent beszámítva, az összes bevételek évi 1503 és 5376 pengő között mozognak. A fogyasztási egységek száma pedig 2'1 és 6'1 között váltakozik. Minden család kiadásai külön-külön a legpontosabban vannak részletezve. így megfigyelhetjük, hogy mennyit költ mindegyik tej és tejtermékre, tojásra, zsiradékra, húsra, lisztre, egyéb élelmiszerre, szeszesitalra, élvezeti cikkekre, ruházatra, lakbérre, lakásberendezésre, fűtésre, világításra, egészségápolásra, művelődésre, üdülésre, közlekedésre, biztosításra, adóra stb. Sőt még ezeken a főcsooortokon belül is teljesen részletes a feldolgozás. Például a húsféléknél azt is megállapíthatjuk, hogy az 50 család összesen 15.140 pengőt költött húsra és ebből 2421 pengőt marhahúsra, 5081 pengőt sertéshúsra, 864 pengőt borjúhúsra és 580 pengőt lóhúsért adott ki. De amíg marha- és sertéshúst minden család fogyasztott, addig a borjúhús hat család asztaláról teljesen hiányzott. A lóhús pedig csak 9 családnál került terítékre. És még ezek közül is kettő, úgy látszik, csak kóstolóra vette, mert mindössze egy 40 filléres és egy 1 pengős kiadás van róla. Viszont van olyan család is, amely egész évben összesen csak 112 pengőt költött húsra, és ebből is 60 pengőért lóhúst vett. Pedig ez a család éppen a legnépesebb és 9 családtagból áll. Sokkal tanulságosabbak az összefoglaló, adatok. Ezekből azt látjuk, hogy az összes jövedelemnek több mint a fele, pontosan 53'8%-a élelmiszerre fogyott el. Ez pedig túlmagas arány. Németországban 1928-ban ugyanis egy hasonló arányú munkásháztartási statisztika szerint a jövedelemnek csak 42—45%-át kellett élelmiszerekre fordítani. Pedig Magyarország agrárállam, ahol olcsóbbak az élelmiszerek. Ha tehát mégis ennyire súlyos a helyzet, akkor az az alacsony munkabérek rovására Írandó. Az élelmiszerek között a liszt és liszttermékek vezetnek. Az összes bevételeknek 11'76%-a erre fogy el. Húsra a jövedelem 9'65%-a, tej és tejtermékekre pedig 8'15%-a. A második legnagyobb kiadási tétel a lakbéreké. A statisztikai átlag szerint, a budapesti munkásságot reprezentáló 50 család összes jövedelmének csak egytized részét kell lakbérre fordítani. Ez az átlag azonban már bővebb magyarázatra szorul. A megfigyelt 50 család közül ugyanis 8^ egyáltalán nem fizetett lakbért. Részben azért, mert olyan is akadt közöttük, aki saját házában lakott, részben azért, mert természetbeni lakásuk volt. De még a hátralévő 42 család közül is 12 család hozzátartozóinál lakott és sokszor egész jelentéktelen összeget fizettek csak lakbér címén. Minthogy pedig a 10'25%-os átlag úgy állt elő, hogy az 50 család 140.283 pengőt kitevő évi teljes jövedelmének az összege és az ebből lakbérre fordított 14.372 pengő került^ arányba, így ez az átlag nem mutat reális képet. Annál kevésbé, mert a 'megfigyelt 50 munkáscsalád átlagos évi jövedelme is jóval magasabb a budapesti munkásság átlagos jövedelménél. A háztartási statisztika alapjául szolgáló átlagos évi jövedelem ugyanis 2S06 pengő, holott a legutolsó felvétel szerint a fővárosi lakosság nagyobbik része kereső családtagjaival együtt sem keres 1800 pengőt. Másrészt Budapesten a munkásság 86%-a szoba konyhás lakásban él és ezért az egyszobás lakásért a munkások nagyobbik fele évi 450 pengőnél több évi bért fizet. Ügy, hogy a munkásság átlagában a jövedelmének az egynegyed részét adja le lakbér címén. Ha most sorra vizsgáljuk azokat a csaláKarácsonyra GSCHWiNDT GSCHWINDT Aqua vitae likőrt GSCHWINDT Cordial étvágylikört GSCHWiNDT rumokat GSCHWiNDT borpárlatokat GSCHWiNDT gyümölcspálinkákat GSCHWINDT gyümölcskonzerveket GSCHWINDT fözelékkonzerveket vásároljunk, mert minőségileg egyenrangúak a legjobb külföldi gyártmányokkal, árban pedig lényegesen olcsóbbak! Kaphatók az ország összes szakmabeli üzleteiben dókat, lahol mellékkörülmények nem zavarják az átlagot, valóban úgy látjuk, hogy a kisebb jövedelműek között többen keresetüknek a 20—25%-át fordítják lakbérre. De akad olyan család is, ahol a. jövedelemnek a 37%-át emészti föl a lakbér. Ruházatra megy el a jövedelem újabb 10%-a. És ez szintén igen magas arány. De ezt már kimutathatóan a ruházati cikkek drágasága okozza. A ruhaszövetek ára például ugyancsak a most kimutatott adatok szerint a háborúelőtti árakhoz képest négyszeresre drágult Fűtésre és világításra a jövedelem 5'5%-a kell. De még ez is jóval magasabb a német- országi 3'6%-os átlagnál. Bizony ilyenformán művelődési kiadásokra csak alig 2'2% marad. Ami nem éri el a közlekedési költségek 2'6%-os arányát sem. A legszomorúbb eredményt lazonban abban látjuk, hogy egy fogyasztási egységre átlagban csak napi 2458 kalória jut. Ez pedig megdöbbentően hiányos táplálkozásra. vall. Hiszen itt nehéz munkát végző fizikai munkásokról van szó, akiknek pedig annyi táplálékot kellene elfogyasztaniok, hogy azok elégére legalább 3200 kalóriát termeljen. Újév után belecsap a csákány a piaristaházba Áprilisban megKeztíiK a teleli parKozását — Kedvező eredmény a versenytárgyaláson Mint már több cikkünkben bekonferáltuk, újév után megkezdődik a dunaparti régi piaristaépület lebontása. Szombaton tartották meg a nyilvános versenytárgyalást a városházán és a pályázat elég szép sikerrel végződött, mert hét ajánlat érkezett be és aránylag elég jelentős összeget kínáltak fel a lebontandó épület anyagáért. A legmagasabb'árajánlatot Kovács Artur adta be, aki 51.210 pengőt kínált az épületanyagért és vállalta az elszállítást, valamint az összes többi feltételeket. A következő^ ajánlattevő Temesváry Károly 42.000, vitéz Könyves Kálmán 32 000, Kirchner József 25 000, Dangler Lajos és a Magyar Építőipar Rt. 21.500, Tömpe Károly 21.000, végül Feldmann S. József 15.250 pengőt kínált a bontási anyagokért. A polgármester karácsony után dönt az ajánlattok felett és minden valószínűség szerint az 51.210 pengős pályázót fogja megbízni az épület lebontásával. Újév után tehát a munkához hozzá lehet kezdeni és mint közöltük, a feltételek értelmében négy hónapon belül azt be is kell fejezni. Legolcsóbban vehet pokrócot, Te|efó" * 41507 hátizsákot, szobatornakészle- tet és horgászati cikkeket Szár lit Hivatalok részére iratköt ő- Hevedert, por- és padlótörlöruhát Alapítva 1838-ban Hauschild Albert Baross Szövetségi tag Budapest, VII., Károly körút 15. sz. Megtörténtek az előkészületek a szomszédos Petőfi tér 2. sz. kis ház lebontására id. Valószínűleg sikerül a lakókkal olyan megállapodást létesíteni, melynek alapján még a. tavasszal kiköltözködnek az épületből. A kertészeti hivatal a közmunkatanáccsal együtt elkészült a terület rendezésének tervével. Április végén hozzákezdenek a parkozáshoz és nyárra a piaristaépület helyén már virágágyak fognak díszelegni. A rendezés' költségeire elegendő lesz az az 50.000 pengő, amit a főváros a lebontott épületért kap, úgyhogy erre a célra nem kell külön fedezetről gondoskodni. NAGY GYULA lakatosárugyára BUDAPEST, Vili., Köris-utca 10. sz. Telefon ; ]. 348- 15. Siflts Jenő ohl. mérnöh, építőmester Budapest, VIII, SzenfKírálui u. 35 Telefon: József 429 — 43
