Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1930-11-12 / 45. szám

Független Budapest Budapest, 1930 november 12. Friedrich segítségére siet az egész baloldali ellenzék A fővárosi választások harci készülődései — Választás legkésőbb december 14—15 — A plakátháború utolsó napjai Mire e sorok megjelennek, valószínűleg miár hivatalosan is közzéteszik a községi választások időpontját. A kormány most már nem odáz­hatja el a választások kiírását; és ebben a kény­szerhelyzetben a kormány kénytelen eleget tenni a közvélemény óhajának. Legfeljebb 3—t hét választ el már a főváros jövő sorsát eldöntő napi) napoktól és érthető, ha az események rohamos közeledése folytán fokozódó izgalomban tartja a főváros lakos­ságát. Egyhangú a vélemény, hogy az ország, a főváros és az egyes egyén sorsának jobbrafordulása csak teljes rendszer-változástól várható és ezt a változást várják most mindenütt a kü­szöbön álló választásoktól. A városházán, ahol a választások adminisz­trációs lebonyolításának gondjai és szálai fut­nak össze, már napok óta szorgos munka folyik. Miután a közigazgatási bíróság döntésével vén- legessé vált a névjegyzék, intézkedtek a szavazó-igazolványok ki­állításáról és expediálásuk előkészí­téséről. A több mint 300.000 szavazó igazolvány elkészí­tése egész sereg alkalmazottat foglalkoztat és a fiatalabb fővárosi tisztviselők délutáni és éj­szakai különmunkával végezték el ezt a fel­adatot. A szavazókörzetek száma még nincs \ pontosan megállapítva, mert, mint már jelen­tettük, szó van arról, hogy az eddiginél több körzetet létesítenek, tekintettel arra, hogy a választók száma is több, mint a múltban. A szavazóhelyiségek nagyrésze középületekben, iskolákban lesz, de ott, ahol alkalmas középület nincs, magánhelyiséget, többnyire vendéglőt, bérelnek ki. A fővárosnak több százezer pengőjébe kerül a választások előkészítése. Rengeteg nyomtatványt, írószert kell besze­Decemberben megindul a munka a Garay téren Egyszerre írjáK Ki az összes munKáKra a versenytárgyalást Vájná tanácsnok nyilatkozata Kétévi huza-vona után végre csakugyan ko­moly fordulóponthoz jutott a Garay-téri piac és ezzel egyidejűleg a Ferdinánd-téri vásár rende­zésének ügye. Az előbbi munkálatokra már ki­írták a nyilvános versenytárgyalást, az utóbbira pedig most történik meg a költségek engedélye­zése. Vájná Ede tanácsnok, a közélelmezési ügyosztály vezetője ezeket mon­dotta a küszöbön álló munkálatok elindításáról: Sok akadály leküzdése után végre elér­keztünk odáig, hogy kiírhattuk a versenytár­gyalást a Garay téri piac munkálataira. Most már semmi kétség sem lehet a felől, hogy az építkezés még ezévben megindul, mert siettetni fogjuk a döntést, úgyhogy még karácsony előtt a munkálatok megkezd ődhetnek. Ép arra való tekintettel, hogy az ügy elintézése mar eddig is sóikat késett, a versenytárgyalást nem. részletekben, hanem egyszerre 24 munka­nemre, szóval az összes munkákra egyidejűleg irtuk' ki. _természetesen a megbízást nem gene­rálvállalkozónak adjuk, hanem munkanemen­ként kerül az építkezés kiadásra. Mielőtt a Garay téren az építkezés meg­indulna, az árusokat el kell helyezni és tudva­lévőén ezt a problémát úgy oldjuk meg, hogy a környező Uccákban ideiglenes fabódékat állí­tunk fel. A bódékat a főváros saját költség-én készítteti, e tekintetben tehát az árusokat sem­mi kiadás nem terheli. 442 darab fabódét állítunk fel, de miután az árusok száma több, csoportonként fognak az árusok itt megtelepedni. A piac épí­tése is részletekben történik. Számításunk szerint másfél éven belül készül el a Garay téri emeletes, modern piac, melynek költségéne több mint 1,800.000 pengőt fordítunk. — A Ferdinand téri piac rendezésére szin­tén rövid időn belül sor kerül. Az ügyet sür­gőssé teszi az a körűimén:/, hogy a Ferdinánd téren rövidesen megkezdik az új templom épí­tését. Arról a helyről, ahová a templom kerül, 257 piaci árust kell kitelepíteni és erre szintén a főváros költségén építünk fabódékat. A költ­ségekre 118.000 pengőt irányoztunk elő. Szeret­nénk mielőbb a végleges rendezést is keresztül­vinni és mihelyt az erre szükséges 1.5 millió pengő a főváros rendelkezésére áll, azonnal megvalósítjuk a Ferdinánd téri piac. korszerű újjáépítését is. O. M.T. K. védjegyül palacktejben az erő) A Pedagógiai Film- gyár Rt. írta : POSTA SAMDOR Nem lehet ebben a kérdésben tovább sze­mér m cteskedni! Egyenesen elképesztő, ami eb­ben az ügyben évek óta történik! Az iskolai filmoktatás kötelező, a főváros az iskoláiban tartandó filmoktatás céljaira hallatlan áldozat- készséggel megteremti a pedagógiai filmgyár kereteit, és igen okosan gon­dol arra, hogy a kereteken belül üzleti alkalmaknak is lehetőséget biztosítson, tehát a szabadabb mozgású rész­vénytársasági formát tartja be. Igen ám, de a filmgyár vezetésében olyan tekintetek érvényesülnek, amelyek ma­kói messzeségben állnak a filmoktatástól, ellenben be­rendezkedik a filmgyár film­drámák felvételére, és a hal­latlanul drága berendezke­dés kifizetéséhez egyszerűen elhasználja a székesfőváros által kiutalt azon összege­ket, amelyekből az iskolai filmelőadásokat kellett volna kiállítani1 Mi történik tehát? Bekövetkezik az az álla­pot, amely minden üzemnél szükségképpen elő­áll akkor, ha másra fordítják a pénzt, mint amire kérték és kapták, és amire hivatalosan előirányozták! Mert a magyar filmpoducerek mégsem ro­hantak a pedagógiai filmgyár műtermébe, a külföldiek még kevésbé, hogy ott filmeket csi­náljanak, másrészről a saját előállításban vál­lalt filmek árából be kellett hozni az elhasznált másra szánt pénzek nagyrészét, lettek tehát a filmgyár vállalati filmjei oly drágák. hoav tas- san-lassan elmaradtak a megrendelők is. Nem maradt más hátra, mint a főváros tejgazdasági szempontból való igénybevétele — a főváros fe­jőse — a szemforgató bevallásával annak, hogy bizony itt csak ráfizetéssel lehet exisztálni. Bekövetkezett az a természetes helyzet, hogy nemcsak a szakemberek fordultak el kínos mo­solygással, ha a filmgyár működéséről esett szó. hanem elfordult a főváros minden számottevő tényezője is, mert a lyukas korsóba való vízhor­dás mégsem tetszett az illetékes pénzügyi kö­röknek. És tették ezt teljes joggal, mert a deficitek kifizetésének szorgalmazásának, és indokolásán kívül a pedagógiai filmgyárról egyebet megtud- niok nem igen sikerült. Amit beadtak, az oly zavaros volt, hogy at­tól még inkább elment a. kedvük az egész iskolai filmkultúrától. Csak így érthető a törvényhatósági tanács­nak az a határozata, amely a pedagógiai film­gyár üzemmé alakítását határozta el! Enyhén szólva, egy kis törvénysértés is akad ebben a határozatban, amely egy részvénytár­sasági formában működő fővárosi intézményről olymódon határoz, hogy annak az intézetnek törvényes alapokon működő és felelős igazgató­ságát meg sem hallgatják, sőt meg sem kérde­zik, hogy vájjon a filmgyár vezetésének negye­dik hónapjában minő előterjesztést óhajtanak tenni a részvényeseknek, vagyis a főváros kö­zönségének! A törvényhatósági tanácstól elvártuk volna, hogy legalább is informált at ja magát, és pedig az igazgatóság szakszerűen előkészített előter­jesztésében arról, hogy a pedagógiai filmgyár tényleges helyzete minő, és hogy az az igazgató­ság, amely a pártok bizalmából és képviseleté­ben az intézményt vezeti, milyen további meg­oldást, ajánl a tulajdonos részvényeseknek! A jelenlegi igazgatóság máris megállapí­totta, hogy a filmgyár oly túlméretezett elő­irányzattal működött úgy a személyi, mint a do­logi kiadások terén, hogy a deficitnek be kellett következnie! Megállapította azt, hogy adva vannak a tárgyi alapjai annak, hogy megfelelő intézkedé­sekkel az intézmény fenntartása biztosíttassék, sőt, vállalt programjának is teljes mértékben megfelelhet, ha a részvényesek, vagyis a köz­gyűlés az errevonatkozó javaslatokat magáévá teszi. Mindezt keresztülvih etőnek találta az igaz­gatóság anélkül, hogy a fővárostól újabb anyagi hozzájárulásra volna szükség! Érthetetlen tehát a törvényhatósági tanács határozata, mert ha ennek érvényt szerezne, ak­kor elvonatnék a közgyűlés elől egy egészsé­gessé tehető intézmény, csak azért, hogy a fővá­ros közüzemeinek számát még eggyel szaporítsa. Mégpedig azon az áron, hogy a feltárandó és elfogadásra, ajánlandó helyes megoldás — a megérdemelt árnyékot — ne vethesse az elmúlt esztendők deficites gazdálkodásának a rejtel­meire. Ehhez a főváros közgyűlése hozzál nem já­rulhat, és meg kell találja a módját annak, hogy a filmgyár eredeti céljának, visszaadassék. és azt lelkiismeretesen és hasznosan betölthesse. Üzemcsítésre szükség nincs! Beható sze­mélyi és tárgyi változásokra van szükség! Efe­löl hozzon határozatot, de az igazgatóság előter­jesztése alapján a törvényhatósági tanács és a közgyűlés! Posta Sándor rezni, a szavazófülkék bérié ndezése, függönyök­kel való felszerelése is sokba kerül. Amint a vá­lasztás kiírásáról szóló miniszteri rendelet meg­jelenik, a polgármester nyilvánosságra hozza a szavazási helyiségek listáját és kinevezi -a vá­lasztásnál közreműködő tisztviselőket. Ugyan­csak rövid időn belül sor kerül a szavazatszedő küldöttségek megalakítására. Most még ^ dü­höng a főváros uccáin a plak át harc a pártok között, de amint a választás kiírása megtörtént, attól a perctől kezdve agitációs plaká­tokat kiragasztani többé nem szabad. Csupán népgyűléseket hirdethetnek, a gyűlés helyének, idejének és a szónokok nevének fel­tüntetésével. Ép ezért a pártok most, az utolsó napokban igyekeztek kihasználni a lehetősége­ket és nagy tömegekben dobták az uccára pla­kátjaikat, amelyek között több szellemes, raj­zos ralragasz is volt. Nemcsak a plakátok mennyiségében, hanem ízléses kivitelében r is elől jártak a szocialisták. Valójában csak a négy nagy párt küzd a plakátokon teljes erővel, mel­lettük a kisebb pártok is felvonulnak szerény eszközeikkel. A Friedrich-csoport az utóbbi na­pokban elcsendesedett és az a hír kering, hogy nem tudják minden kerületben a szükséges ajánlásokat megszerezni. Szorult helyzetükből, úgy hírlik, a baloldali ellenzéki pártok fogják kisegíteni, mert, állítólag, a szocialisták és a demokraták ígéretet tettek arranézve. hogy azokban a kerületekben, ahol a bal oldal fölös számú ajánlást kap, a szelvények egy részét átengedik Friedrichéknek. így akarja a jobb- és baloldalig ellenzék közös erővel megbuktatni a városházán Wolffék ural­mát. Változatlan erővel folytatja a Dolgozó Polgárok Pártja agitációját a VII. kerületben, ahol önálló listán veszi fel a harcot. Nem vonul vissza a küzde­lemtől a Nemzeti Néppárt sem és egy új ala­kulat is feltűnt legutóbb: a Magyar Nemzeti Szocialisták Pártja. Az egész fronton tehát lázasan folyik a ké­szülődés a sorsdöntő ütközetre, ahol a főváros boldogulásáért folyik az élet-halálharc. A hely­zet most úgy alakul, hogy nincs kizárva, hogy az új törvényhatósági bizottság még karácsony előtt megtarthatja alakuló ülését.

Next

/
Thumbnails
Contents