Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-11-05 / 44. szám
o Listák és jelöltek... írta: PÓSTJi SÁNDOR 4 fővárosi választások súlyos árnya nehezedik a telkekre. Már tudniillik bizonyos telkekre! Mert hiába mondják, hogy a polgárság teljes nemtörődömséggel, érdektelenül, közömbösen tekint a választások elé. Nem áll! Sokkal többen törődnek a választással, mint valaha. Soha annyi polgári párt, soha annyi törvényhatósági biz. tag-jelölt nem szerepelt, mint most. Persze ezzel is úgy van a dolog, hogy „van, aki bevallja, van, aki tagadja!“ Napjában jó egynéhány emberrel akad beszédes dolgom. De én nem tudom, hogy van az, akivel szót váltok, rögtön begombolkozik, ha a a városi politikát hozom elő. Kijelenti, hogy őt ez az egész cécó nem érdekli, nem is érti, hogy komoly ember ezzel is foglalkozhatik, mikor az egész erőlködésnek semmi értelme sincsen! Úgyis az fog történni, amit a Wolff és Kozma akar, no igen, hát a szociktól óvakodni kell, mert ma mindenki, titokban szocialista, de, kérem, az egész ügyhöz nincs semmi kedve, mert fő a megélhetés! Igaz ugyan, hogy nehéz dolog tétlenül nézni, hogy a várospolitikába már minden ember bele akar avatkozni, akinek pedig fogalma sincs arról, mi fán terem a kommunális koncepció. És nekem, de csak nekem, a legszigorúbb diszkréció alatt elárulja, hogy bizony valamennyi párt megtette már neki az ajánlatát, hogy kegyeskedjék ezt vagy azt a kerületi listavezetői helyet elvállalni, de ő mindegyiknek kitérő választ adott, illetve meggondolja magát. És igaz, hogy rendkívül nehéznek látszik a kínos feladat végleges elhárítása, mert eddig körülbelül tizennyolc küldöttség kereste fel a célból, hogy a listavezetést vállalja el, akiknek nem is adhatott határozott refüt, mert azt, úgyebár, mégsem teheti az ember, hogy a polgártársak megtisztelő bizalmát briiszk módon visszautasítsa. Szóval: nehéz helyzetben van, nagyon nehéz helyzetben! Rögtön ezután terjedelmes „közgazdasági és szociálpolitikai“ fejtegetésbe kezd, megmagyarázza, hogy a fővárosi választási piacon forgalomban lévő négyszázhuszonhat program közül egyetlenegy sem jó, és tisztán, kizárólag az ő általa megkonstruált négyszázhuszon- hetedik program az egyedül üdvözítő, melyből Budapest, „szociális jóléte“ fakad! Ez különben természetes, mert hiszen akken' nem volna neki hatezer olyan aláírása, amely csak arra a pártra adja le mind a hatezer szavazatát, amely párt neki, már mint a magát oly nehezen elhatározni tudó egyetlennek, a listán a holtbizonyos helyet garantálja. Természetesen írásban! Az aláírók között ezúttal ott kell legyem Wolff, Kozma, Friedrich, Rassay, Fábián, Peyer, Szemere, Ncményi, Sipőc, Ripka és amennyiben kellő időre Ankarából megérkezik, — Bethlen! Nem fog ártani, ha Mussolini és Kemál is aláírják a garancialevelet, akkor még valószínűbb, hogy elfogadja a listán neki felajánlott helyet! Ez az egyik fajtájú listahiéna! A másik talán még ennél is rosszabb! Az a bizonyos hűséges párttag, aki a párt fennállása óta lelkiismeretes katonája a pártnak. Részt- vesz az összes pártvacsorákon, lelkesen tapsol az elnök úr beszédei során, senki nálánál hangosabban az elnök úr viccein nem nevet, ő segíti fel az elnök úr kabátját, az agitációs körút alkalmával ő gondoskodik autóról, és évek óta minden ismerőse tudja, hogy tagja a pártnak! Mindig szerény volt, elég volt neki, ha nevét nyomtatásban látta valahol a póttagok sorában! Most azonban, eleget várt, eleget hallgatott! Nem tűrheti, hogy mások, akik csak beszélnek, könyveket bújnak, és a főváros költségvetését, egyéb ügyvitelét tanulgatják, ezúttal is megelőzzék, — pusztán azon a címen, hogy tehetségesek, jó szónokok. Itt az ideje annak, hogy ő is megfelelő helyen jelöltessék. Mert ha nem, — nos, akkor, sajnos, kénytelen levonni a konzekvenciáját a dolognak!!! A pártelnök természetesen biztosítja az illetőt a legmesszebbmenő támogatásáról, és szegény majd beleőrül a gondba, hogy mikép állítsa össze a listáját. A pártelnök naív ember és azon töri a fejét, hogy lehetőleg olyan embereket szerepeltessen a párt listáján, akik nemcsak a párt szempontjából. hasznosai:,, hanem akik a választóközönség előtt is alkalmasaknak látszanak. Minő tévedés! Minden önjelölt a saját hervadhatatlan érde- mein kívül, — a választók tömegeinek egyedül ob eléje helyezett bizalmára, hivatkozik, és ha a sajat bemondása nem, elég, akkor következik a görögtűz! A jelölt-görög tűz! Illető úr összeszedi, a sógorságot. a fűszerest, a tejest, akitől vásárol, a szabót, a cipészt, akinek tartozik és küldöttséggé alakítva, rá,küldi az elnök úr nyakára, hogy a, választók szívbéli kívánsága, Illető úr biztos helyre való jelöltelése,! A listán való egy jelölés, húsz lemondást von maga, után. Szomorú_ sora, van ilyenkor a, pártvezéreknek, meri, nincs rá m,adjuk, hogy az igazán teFüggetlen Budapest Budapest, 1930 november 5. hetséges, az igazán arra való emberek lehessenek a, választottak, ki kell egyezniük a csábosokkal, az erőszakoskodókkal, a sértődőkkel, és ezer veszély között állít,gat,ják a listájukat össze, — írva és törülve, az utolsó percig. ígérgetés, ravaszkodás, szobába zárkózás, izgalmas rábeszélés, rekompenzációkon való fejtörés és bizakodóan mosolygó álarc mögé rejtett pukkasztó dühöngés a pártvezér élete. Eredmény: a lista, amellyel senki megelégedve nincs, legkevésbé a választó! Mennyivel több értelme lenne a, mindenki által perhorreszkált, lajstromos választásnak, ha a pártokon belül is a komoly, az egyéneken fölülálló fővárosi érdek lenne az úr, és a pártoknak módjában állna, hogy csak a legtehetségesebb, a várospolitikára legalkalmasabb tagjaikat vihetnék be a törvényhatósági életbe. Ez azonban csak egy magasabbrenclű politikai életben a magasabbrendű pártember kitermelésével lesz lehetséges! Vájjon ez az idő eljön-e valaha?! NAGY ANTAL bútorgyára Budapest, Vili., Víg u. 22. Tel.: J. 438-64 Lakásberendezések művészi tervek után. \ Kelenföldi elektromos centrale hatalmas iejlödese Az üzemi bizottság megtekintette a kelenföldi centrálét A világítási és vízvezetéki ügyosztály mellett működő üzemi szakbizottság Becsen Antal elnök vezetésével a múlt hét szerdáján Deutsch Lajos vezérigazgató és Borvendég Ferenc tanácsnok kalauzolásával megtekintette a főváros leghatalmasabb közüzemét: a kelenföldi centrálét. Az Elektromosműveknek ez a telepe az utóbbi években hatalmas arányú fejlődésen ment át és a fejlesztési munkálatok állandóan folyamaiban vannak. A bizottságnak Deutsch Lajos vezérigazgató szolgált szakszerű magyarázatokkal és felvilágosításokkal. A bizottság egyértelműen a legnagyobb elragadtatással nyilatkozott a látottakról és teljes elismerését nyilvánította Borvendég Ferenc tanácsnoknak és Deutsch Lajos vezérigazgatónak. Deutsch Lajos vezérigazgató közölte a bizottsági tagokkal a kelenföldi telep teljesítőképességének adatait. Eszerint a telep évi szénfogyasztása (1929. évben) 1,536.943 q; kazánok száma 14 darab: kazánok összfülőfelülete 11.021 négyzetméter; gőzturbinák száma 6 darab; a generátorok teljesítőképessége 80.000 Kw; évi termelt árammennyiség (1929. évben) 148,655.250 Kwó; évi maxnnális leadott teljesítmény (1929. évben) 40.000 Kw; a háromfázisú hálózatra kapcsolt izzólámpa Aeqivalens 18.933 Kw; a háromfázisú hálózatra kapcsolt motor Aequiva- lens 109.633 HP. Az Elektromosmüvek mindhárom telepének teljesítőképessége: évi szénfogyasztása 2,989.775 q; a generátorok teljesítőképessége 125.070 Kw; évi termeli árammennyiség (1929. évben) 214,630.680 Kwó; évi maximális leadott teljesítmény (1929. évben) 71.000 Kw. Ez a nagyszerű közintézmény jogosan büszkesége a fővárosnak, de becsületére is válik a magyar mérnöki tudomány világszerte elismert hatalmas előretörésének. A választások utáni tisztújításra Készöl a városháza A belügyminiszter még mindig nem hagyta jóvá az ügyosztályon szétválasztásáról szóló Közgyűlési határozatot A községi választások közeledtével előrenyomul a tisztújítás időpontja is. A városházán nagy izgalommal tekintenek a nagy esemény elkövetkezése elé és úgy számítják, hogy január végén a tisztújítás megkezdődhetik. Eddig mindig abban reménykedtek a tisztviselők, hogy az új fővárosi törvény állás-szaporodással jár, de most már erről a reményről kénytelenek lemondani. A nagy takarékosság-mozgalomnak áldozatul esett a városházi létszám- szaporítás is és legfeljebb arról lehet szó, hogy 2—3 új tanácsnokkal és egy új alpolgármesterrel bővül a tisztviselői kar. Ez is csak akkor következik be, ha a belügyminiszter most, utólag, jóváhagyja azt a közgyűlési határozatot, amely a városházi ügyosztályok szétválasztásáról szód. Annakidején ugyanis a belügyminiszter függőben tartotta az állásfoglalását és a fővárosi törvény életbeléptetése idejére halasztotta döntését. A főváros most feliratban kéri a minisztert, hogy a döntést hozza meg és lehetőleg kedvezően határozzon, mert az egyre növekedő városházi feladatkör ellátása a mai helyzet mellett már lehetetlen. Remélik, hogy a belügyminiszter még ez évben ilyen érteleimben határoz is, úgyhogy a tisztújítás már az új vezetőállások figyelembevételével bonyo- lódhatik le. Ami a választás programját illeti, elsőnek a főpolgármesteri állás kerül betöltésre és alkalmasint itt lesz az első döntő küzdelem. A közgyűlés csupán a főpolgármestert, a, polgármestert. az alpolgármestert, az árvaszéki elnököt, a tisztifőügyészt és a tiszti,főorvost választja, míg a többi vezetőállások betöltése már a törvényhatósági tanácsra vár. Köztudomású, hogy a, tanácsnokokat is a törvényhatósági tanács választja majd élethossziglan. Előrelátható, hogy a főváros mai vezetőségének csak egy töredéke kerül vissza újra a város élére egyrészt, mert a tisztújítás mindig egy kis rostálással is szokott járni, másrészt azért, mert a főtisztviselők egy része már úgyis elérte a nyugdíjazási korhatárt. A főváros nyugdíjterhe alaposan megszaporodik a tisztújítás nyomán, mert legalább 250—300.000 pengőt jelent majd az új nyugdíjak terhe és legalább ugyanannyit az újonnan megválasztandó tisztviselők fizetéstöbblete. Minden túlzás nélkül állítható, hogy a tisztújítás minimálisan 600.000 pengővel emeli majd a főváros személyi kiadásait. A főváros jövőévi költségvetésében ezekre a bekövetkező nyugdíjazásokra számítottak is és mintegy 450.000 pengővel emelték a nyugdíj- kiadások előirányzatát, melynek nagy része< a tisztújítás folytán beálló rendkívüli nyugdíjazásokra esik. A rendes személyi kiadásokra azonban még az eddiginél is kevesebbet irányoztak elő a jövő évre, úgyhogy a megszorított költségvetés keretében nagy nehézséget fog okozni a tisztviselő- választással előálló többkiadások előteremtése. Az új fővárosi törvény szerint egyébként, ha valamely tisztviselő még nem érte el a nyugdíjazási korhatárt, de a tisztújításon kibukik, fizetését tovább kell folyósítani mindaddig, amíg eredeti megbízatása le nem jár. A tényleges nyugdíjazás csak 1932-ben következhetik be a tiszt-újításon kibukó fiatal tisztviselőknél. I tffo O. M. T. K. védjegyű I palackiéi ben az erö|
