Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-10-29 / 43. szám
4 Független Budapest Budapest, 193« október 29. A főváros sürgeti a Karteltörvényt, amely, szerinte már el is Késett A főváros alapos felterjesztésben válaszol a KeresKedelmi miniszterneK a KarteleK ügyében hozzáintézett Kérdéseire A. karteltörvény ügye változatlan érdeklődéssel foglalkoztatja a közvéleményt. _ A kereskedelmi miniszter annakidején a fővárosnak is megküldte a törvényjavaslat tervezetét és véleménynyilvánításra kérte fel a 'polgár- mestert. A közgazdasági ügyosztály az üzemeket és intézményeket felszólította hozzászólásra és ezek alapján, valamint a mag’a tapasztalatai nyomán, elkészítette a miniszterhez felterjesztendő válasziratot, melyben örömmel üdvözli a kartelek megrendszabályozását célzó javaslatot, egyben megteszi a főváros észrevételeit is. Az előterjesztés megállapítja, hogy a tör; vényjavaslat megalkotása éveken át tartó társadalmi mozgalom eredménye, amely viszont az egyre súlyosbodó gazdasági helyzet következménye. Eltekintve a nagyipari érdekképviseletektől, a termelő és fogyasztó gazdasági helyzetünk rosszabbodását elsősorban a kartelek működése következményének tekinti. A főváros már behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel. Leszögezi, hogy a kartelek törvényhozási úton való szabályozását az egész közvélemény egyöntetűen kívánja. A rendezés ellen egyedül a nagyipari érdek- képviseletek szólanak, melyek a szabályozást célszerűtlennek, sőt veszedelmesnek mondják. A nagyipar álláspontja szerint a karteleknek hatósági úton való szabályozása időszerűtlen. A főváros erre nézve megjegyzi, hogy a szabályozás tényleg időszerűtlen, de nem a nagyipar értelmezésében, hanem azért, mert a kérdés rendezésével már amúgy is elkéstek. Köztudomású, hogy egyes iparcikkeink ára jóval a világparitáson felül áll és a belföldi fogyasztóknak nagy áldozatokat kell hozni az ipari és bányászati kartelek érdekében, melyeknek működése nem jár azzal a nemzet- gazdasági előnnyel, melyet az áldozatok révén el lehetne várni tőlük. Különben is a karteltörvény javaslat nem kívánja kartelek alapítását megtiltani, csak azokat bizonyos fokig a nyilvánosság ellenőrzése alá akarja helyezni. Az érdekeltségek, fontos ellenérvül, az iparosodás kérdését hozzák fel, mely szerintük a karteltörvény megalkotásával veszíteni fog eddigi gyors fejlődéséből. A főváros szerint egyáltalán nem valószínű, hogy a külföldi tőke azért kerülné el Magyar- országon az ipari alapításokat, mivel itt a kartelek működése ellenőrzés alatt áll. Az idegen tökét elsősorban a befektetés biztosítása és a prosperitás érdekli. A nagyipar további ellenérvül külföldi példákat hoz fel. Szerintük a külföldi államokban sehol sem vált be a kartelek szabályozása. Németországban, ahol 1926 óta van ilyen rendelkezés, 3000 kartelszerű szervezet áll fenn és számuk egyre növekszik. Erre vonatkozóan a főváros megjegyzi, hogy az a körülmény, hogy egyes államokban a törvényes intézkedések a kartelek ellen nem sok eredménnyel voltak felhasználhatók, nem azt bizonyítja, mintha^ a kartelek szabályozására nem volna szükség, hanem azt, hogy az egyes törvényes intézkedések nem tökéletesek. Megnehezíti az eljárást az is, hogy a kartelek egy része nemzetközi. Ha az egyes államok a kartelek szabályozására komolyan törekednek, úgy keresniök kell a nemzetközi jog által elismert minden államban egyformán alkalmazott rendszabályok megalkotásának a lehetőségét. Az érdekeltségek veszedelmesnek tartják a karteltörvény következtében kialakuló árvizsVárosházi körökben az utóbbi napokban híre terjedt, hogy a főváros le akarja bontatni a vigadótéri Hangli-kioszkot. A hírt bizonyos oldalról igyekeztek megcáfolni, megállapították azonban, hogy hivatalos városházi körök csakugyan komolyan foglalkoznak a Hangli lerombolásának gondolatával. A vigadótéri kioszk bérleti szerződése a jövő év tavaszán lejár. Az épület már eléggé megrongált állapotban van és helyreállítása tekintélyes költséget igényel. A főváros nem akarja ezt a kiadást vállálni, hanem inkább a kioszk lebontására tesz javaslatot. A takarékossági szempontokon felül városrendezési okok is közrejátszanak ennél az elhatározásnál. Sokain kifogásolják, hogy a Vigadó gyönyörű épülete nem érvényesülhet az előtte levő Hangli és a kioszkot körülvevő hatalmas fák miatt. Még a budai Dunapartról is csak a Vigadó teteje és a legfelsőbb homlokzata látszik, úgyhogy a gyönyörű épület egész perspektívája elvész. Másrészt a Hangli bérjövedelme■ nem olyan maOETL ANTAL I VASÖNTÖDE ÉS GÉPGVÁR R.-T, I i Budapest, X., Asztalos Sándor-üt 9. sz. j TELEFON : József 308—32 és József 308—31. 1 gálatot is. A főváros szerint ez az aggodalom sem helytálló. Megállapítja a főváros azt is, hogy a törvényjavaslat nem kartelellenes, mert nem, akadályozza meg újabb kartelek létesítését. E javaslat alapján a kartelek az eddigi jogrendkívüliségből bevonulnak a jog területére, helyet kapnak a magyar törvény- könyvben, miáltal működésük törvényesen elismert lesz. A törvény használni is fog a karteleknek, ahol arra szükség van és a közvéleményben sokszor túlzott kartel- ellenes hangulat a rendes mederbe terelődik. Az a titokzatosság, amely eddig a karteleket körülvette, megszűnik és mindenki megnyugvással veheti tudomásul ríj kartelek alakulását, mert azokat az államhatalom is elismeri. Az előterjesztés ezután részletesen foglalkozik a törvényjavaslat egyes pontjaival. A főváros a kereskedelmi miniszterhez intézendő felterjesztésében felhívja a figyelmet arra, nem volna-e célszerű, ha a magyar kormány kezdeményezőleg lépne fel oly irányban, hogy a kartelek kinövései ellen nemzetközi megállapodások létesülljenek. j gas, hogy emiatt érdemes lenne ennek a város- j rendezési hibának a korrigálását elhalasztani. A Kioszk a Vigadó kávéházzal együtt évi 28.01M pengő bérjövedelmet hajt a fővárosnak és ezért az összegért a Dunapart egyik legszebb része, a legforgalmasabb tere van elfoglalva. Arra számítanak, hogy a Hangli lebontása nem is jelentene jövedelemcsökkenést a fővárosnak, mert akár a Vigadó kávéház bérlőjének, akár] i más kávésnak megengednék, hogy a kiürített I térségen asztalokat állítson fel és terraszszerü kávéházat vagy vendéglőt tartson fenn. Az el- ! foglalt területért ugyanannyi bért kaphatna a főváros, mint most a Hangliért. A költségvetés letárgyalásával kapcsolatban fel is akarják vetni ezt a tervet és valószínű, hogy már nem kerül sor a lejáró béllel meghosszabbítására, vagy új kiírására, hanem tavasszal a Hanglit lebontják. Égy másik érdekes fővárosi bérlet körül is folynak már'a csatározások a városházán.- A városligeti Néparéna bérlete jár le december végén és Schmidt Mihály cirkuszigazgató, a jelenlegi bérlő, már beadványban kérte a fővárost, hogy újabb pályázat mellőzésével hosz- szabbítsa meg a szerződést. Tekinteve, hogy már eddig is sok reflektáns jelentkezett, a főváros a nyilvános pályázat kiírása mellett döntött. A jövő hónapban a, pályázati hirdetmény már meg is jelenik. Hír szerint Czája birkózóbai- nok, Jancsi bohóc, Zerkovitz Béla zeneszerző és még több más —- a művészvilágban ismert — személyiség lesz a pályázók között. Lebontják a Hanglit Versenytárgyalást írnak ki a A ép aréna bérletére nézve minden pénzkiadás személyi és a személyi kiadással szembeállítva: dologi kiadás egyáltalában nincsen. Bizonyítsunk? Nagyon egyszerű. Pénz a világon a kutyának sem kell, csak az embernek; az ember pedig a modern korban személy, vagy legalább is annak kellene lennie. Bizonyítsunk még? Halmozd össze az országnak összes értékeit, a munkaerőt is, az eg'yik oldalon, s a pénzek fedezetéül szolgáló aranyat a másik oldalon. Miért kell ez az arany, hogy az értékekhez jussak? Azért, mert akik az értékekre rátették a kezüket, jelenleg csak arannyal bírhatok rá, hogy engedjenek át is valamit azokból az értékekből; csak arannyal kábíthatok el annyira, és megint csak arannyal csiklandozhatok meg oly célból, hogy jókedvű adakozókká váljanak. S mivel a legnagyobb érték az emberi munka, az emberek csakis a legkapósabb értékszerzővel, az arannyal bírhatok rá, hogy dolgozzanak. Bolond dolog ugyan, de úgy van. A pénzkiadás tehát mindig személyi kiadás. Modern szemmel! Hát római szemmel talán nem ? Hat igen, úgy is, csakhogy akkor még hozzá kell tennünk, hogy a rómaiaknál a dolog- nem az a dolog, amely a modern korban dolog. A római dologban, a res-ben, benn volt a, munkás is, a. servus és vele szemben állt a perszóna, az ni ; a parancsoló és élvező, a költő és a lovag, aki bizony a servusnak nem mondta azt, hogy „szervusz s még kevésbé azt, hogy „alászoí- gaja ! He ezek után a modern korban alaptalannak kell mondanunk a dologi kiadások fogalmát, felmerül a kérdést, mit állítsunk helyébe? Hisz a költségvetést valami szerint csak fel' kell osztani, hogy áttekinthető legyen! Itt van a modern, világos és praktikus feloszlás: Ellem szolgálta tá,sós és Nem ellen szolgáltaiásos kiadások. Vasy: Megtérülő és meg nem, térülő kiadások. Mert hát mégis csak nagy különbség van amaz egymillió pengő kiadás között, amelyen a város erdőt vesz és amaz egymillió pengő kiadás között, amelyet segélyképpen ad ki! Az aktív tisztviselő fizetése a költségvetési évben ellenszolgáltatásps, a nyugalmazott tisztviselőé azonban nem. Az ő munkája is valamikor értékes volt, megérdemli tehát, hogy nyugdíjat élvezzen; nem erről van szó. De a folyó évben az általa felvett pénzért a város máú semmit sem kap! A könyvekért kiadott pénz megtérülő kiadás, itt a könyvek a vagyon; de I az iskolákra kiadott pénz nem ellenszolgáltatá- sos, mert a gyereek csak akkor értékek, amikor már érnek valamit és hasznos polgáraivá lesz- | nek — az országnak. A kölcsönvett tőke visszafizetése nem is'kiadás, hanem visszaadás; a kamatok azonban ellenszolgáltatás nélkül való kiadás. Így azután végig lehet menni az egész költségvetésen egyszerűen annak a kérdésnek világítása mellett: Kap-e a város a pénzéért valamit, vagy nem kap? Ha kap, akkor a pénzen szerzett érték megvan s az egészen más kiadás, mintha a pénzkészletét csökkenti, de érte semmi értéket nem vesz be. A másik felosztás pedig a következő: Szükséges kiadások és felesleges kiadások. De ez a felosztás természetesen nem a pénzügyi osztály által kiadott költségvetéstervezeté, hanem — a kritikáié! Borzasztóan felületes dolog az, ha valaki mindig a takarékosságon nyargal s azt tenné- ! szetesen a jelenlegi felosztás szerint a személyi j kiadásoknál akarja elérni. így aztán könnyű j B-listákat és fizetéscsökkentéseket kitalálni, j Csakhogy nem, mindig okos is az, ami könnyű! | Tessék azon gondolkozni, mi felesleges a követ- j kező évben és mi nem felesleges. Felesleges j lehet az emberi 'munka akárhol, hivatalokban is, gyárakban is; de nem felesleges sohasem a - megélhetés! A legnagyobb embertelenség pedig az országnak keretein belül, ha valakit az egyik csoportban elbocsátanak anélkül, hogy vagy a másik, csoportban foglalkoztassák, vagy Pedig az ország keretein belül a megélést szá- j máim valami módon biztosítsák. A pénzkiadás léhát sohasem felesleges, mert kell a megélésre, 1 csak arról lehet szó, vájjon itt felesleges-e inkább, mint amott. íme a példa. A fejlődésre leginkább képes hivatal a statisztikai hivatal. A viliág végéig mindig ki lehet találni valamit, amit össze lehet számolni és azután számok szerint csoportosítani. Nagyon szép dolog- nemcsak azt tudni, hány ember, ház, lakás, bárom van az országban, hanem azt is, hány fa, hány rágcsáló, hány bogár. Foglalkoztatni lehetne tehát minden embert, sőt kevés is volna. Csak az a kérdés, van-e erre szükségünk. Ép így lehetne cipőt is csinálni túlon-túlig, minden embernek nem évi négy párt, hanem minden hétre egyet. Ismét csak az a kérdés, kell-e az. Ne csóválja tehát a fejét senki azon, hogy — jaj Istenem! — az állami költségvetésnek kiadási összegéből 50.5%-ot a személyi kiadások „emésztenek fel“. Hát mi eméssze fel, ha nem a személyi kiadások? Talán a hegyek és a völgyek? Minden kiadást személyi kiadások emésztenek fel! És a városnak se a személyi kiadások okozzanak gondot! Ez tisztán a költségvetéseket csináló hivatalnokoknak a dolga, akik az ügyosztályokban a. számokat ebbe vagy abba a rovatba írják be, téterjesztik a pénzügyi osztályba, ez a polgármester elé s a polgármester a törvényhatósági tanács útján a közgyűlés elé. Azon kell gondolkozni előszói*, hogy a lakosság minden tagjának elég húszfil- léres jiisson arra, hogy a társadalom automatáiból ételt, lakást, ruhát, tüzelőt, újságot, könyvet és tiszta levegőt csalhasson ki. Érdeklődni kell másodszor aziránt, mennyit ad a város és az állam a bányászoknak, kőfaragóknak, mezőgazdáknak, kőműveseknek, lakatosénak, asztalosoknak, mérnököknek, hivatalnokoknak, íróknak és művészeknek azokból az összegekből, amelyeket oly erélyesen be tud szedni. Végül harmadszor el kell határozni, hogy a különböző per számúkat és szír évszakai inkább azzal foglalkoztassuk-e, hogy Dunnvízmegfigyelő és l'el- legirányíló állomásokat építsenek, vagy pedig azzal, hogy utakat, lakóházakat, kerteket és k órhiázakát építsenek.
