Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-10-29 / 43. szám
HUSZONÖTÖDIK jubiláris évfolyam 1930 október 29 43. szám Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési éra a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám éra 60 fillér Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIFPAY GYULA Dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 345-82 Postatakarékpénztár! csekkszámla: 45470 Együtt vagy egymás ellen A megindult választási harcban most már résztvesznek a városháza uralkodó pártjai is, amiből az következtetik a kívülállók, hogy mégis megtartják a decemberi választásokat. A pesszimisták még mindig nem bíznak a választások megtartásában, ! azt hangoztatják, hogy a kormány a mai j viszonyok közt nem teheti ki magát Buda- j pesten egy titkos választás esélyeinek, illet- I ve kudarcának, de azért készülődnek, szer- j vezkednek és áll a harc oly erővel, mintha ; szó sem lehetne már a választások elhalasztásáról. Az ellenzék már teljes erővel dolgozik hetek óta és most, hogy a kormánypártok is munkába álltak — hacsak félgőzzel is — csak nyert erőben és intenzitásában a szervezkedés. A stratégiai felvonulás tehát megtörtént, a hadseregek kibontakoztak és most már aligha lehet számítani arra, hogy az eddig hadbavonult pártokon kívül még újabbak is jelentkeznének. A kép most már tiszta és meglepetést legfeljebb csak az okozhatna, ha egyes pártok, amelyek külön listával (de szószerint azonos programmal és ilyen sok van!) indultak el, fuzionálnának, vagy listájukat közös nevezőre hoznák. A plakátokon és pártgyűlésekep folyik a harc, de a kulisszák mögött sincs szünet és na- i gyón valószínű, hogy a mai tizenegy párt | kevesebb listával jelenik meg végűi, mint i amennyivel elindult. Az ellenzék plakátjai offenzív hangúak. Támadják a városházi rendszert és ami kevés eredményt mégis el lehetett érni, azt — a maguk sikerének könyvelik el. A Kozmapárt plakátja békét, alkotó munkát hirdet, de eredményekre, sikerekre nem hivatkozik. Legfeltűnőbb a Wolff-párt harci kiáltványa, feltűnő, mert Wolf fék elvesztették a hangjukat, csendesek, meglapulók: hol van a régi, hírhedt öblös hang, a támadó szellem, a parancsoló gőg, a lenéző fölényesség?! ... Sehol. Védekező, magyarázgató plakát ez, hosszadalmasai! ismételgeti, hogy a városháza kereszténységéért küzd és végül is megkérdezi: lehet-e a mai helyzetért felelőssé tenni a pártot? Az eddigi egyoldalú pártdiktatúrának befellegzett a városházán, mert a Wolff-párt nem fog akkora erővel visszatérni a küzdelemből, mint amilyennel elindult. Siránkozásra, védekezésre, a felelősségrevonás alól való kitérésre minden oka megvan, mégis: ott a reménység, hogy a polgári ellenzék széthúzása és az ellenzék széttöredezettsége. mellett, mint a legnagyobb polgári párt tér vissza a városházára és megtartja, ha nem is régi hatalmát, de legalább annak foszlányait az új közgyűlésben is. A polgári ellenzéknek fel kell ismernie a helyzet komolyságát. Tudatára kell ébrednie annak, hogy nemcsak önmagáért van, hanem a főváros népéért. Az ellenzéknek meg kell találnia az együttműködés útját, hogy ne egymás ellen küzdjenek elsősorban, hanem a közös ellenség, a régi, tízéves szellem, megbuktatásáért. Nem az a fontos, hogy Rassayék hány szavazatot vesznek el a demokratáktól és viszont, hanem hogy mindannyian együtt hányat a kormányzó pártoktól, a városháza eddigi diktátoraitól. A Dolgozó Folg úrnők Pártja önmaga erejére és tiszta gazdaságpolitikai és szociálpolitikai programjára támaszkodva veszi fel a harcot. Nem küzd jelszavakkal, politikai frázisokkal, nem tartozik a vizet prédikáló, bort ivók közé. A polgári front egységének értékét azonban nem becsüli le és éppen ereje tudatában, szeretné, ha nem a testvérpártok elleni küzdelemben folyna le a választási harc, hanem a közös, nagy fronI ton, amely most még nem látszik. Ezt a j frontot létre kell hozni. Ennek meg kell j lennie: a polgárság erejét nem szabad belső harcokkal felőrletni, hanem egységes akarattal szilárdabbá, mindent elsöprőn erőssé kell tenni. December elején megtartják a választásokat A jövő héfen tűzik ki a választások határidejét — A kormánytámogató pártok is aktivitásba léptek A községi választások kérdésében óráról- órára változik a helyzet. Röviddel ezelőtt még a leg'komolyabb helyen is a választások elhalasztásáról tudtak, ma pedig’ már mindenütt biztosra veszik, hogy a választást még jóval karácsony előtt — a jelek szerint december első napjaiban — megtartják. Az illetékes tényezőknek ilyen irányú döntését nagymértékben igazolni látszik az a körülmény, liog’y az elmúlt napokban megjelentek végre az uccákon a Woiff-párt és a Községi Kormánypárt plakátjai is és ezt komoly jelnek tekintik arranézve, hogy most már csakugyan választani fog Budapest' Jőpe. A politika berkeiben egyébként sok intimitás jár szájról-szájra a választások kulissza- titkairól. A mende-mondák szerint Kozma Jenő még most is a választás elhalasztásáért harcol, mert az időpontot alkalmatlannak találja a polgárság véleményének megkérdezésére. Ripka Ferenc főpolgármester sem lelkes híve a decemberi választásnak, de az elhalasztást, már a kormány presztízse szempontjából is, lehetetlennek minősíti és inkább hajlandó belemenni a bizonytalan választási küzdelembe, mintsem viselje annak a vádnak súlyos konzekvenciáit, hogy a kormány fél a választástól. Wolfíek nagy bajban vannak a Fried- rich-féle sikeres szervezkedés miatt, de jól informált helyen arról suttognak, hogy az utolsó percben sikerül a két vezér között a békét helyreállítani és a keresztény front egységét biztosítani. Ha a béke nem jön létre rövidesen, úgy ez kétségtelenül nagy csapást jelent W olffékra. Beavatott politikai körökből származik a híradás, hogy a belügyminiszter november első napjaiban fogja közhírré tenni a választások napját és ezzel hivatalosan is megindul a választási agitáció. Addig is az ellenzéki pártok egyre fokozódó erővel folytatják a szervezkedést. A házak falai plakátoktól virítanak és naponta legalább egy tucat ellenzéki gyűlés van a. különböző kerületekben. Azok az újabb pártalakítások, melyekre az utóbbi nap ok tan kísérletet tettek, nem sikerültek. A régi pártok már annyira megdolg’ozták a polgárságot, hogy úgyszólván minden választó aláírta valamelyik párthoz való csatlakozását és az újonnan felbukkanó alakulatok már képtelenek aláírásokat szerezni. A mostani agitáció során, különben azért siettek a pártok az aláírások gyűjtésével, hogy a választások hirtelen kiírása esetén a megbízottak már megadott címeken mehessenek az ajánlási szelvényekért. Sok szellemi szükségmunkásnak két hónapra nyújt keresetet a pártok választási szervezkedése, az aláírások gyűjtése, mert a pártok fix összegeket fizetnek az aláírásokért és hír szerint a választópolgárok autogramja napról-napra drágább lesz. A most megindult olcsósági hullámban tehát egyetlen cikk van, amely ellentáll a bessznek: a választók aláírása. Protestáns szervezkedés a községi választásokra „Össze kell fogni a református érdekek védelmére" — írja a református egyház orgánuma — „hogy a budapesti reformátusságnak Is legyen helye a nap alatt* A községi választások közeledtével a harc kezd vallási térre, is átterelődni. Egyes pártok felekezeti alapon agitálnak és így igyekeznek politikai híveket toborozni a zászlók alá-. Ebbe a politikával kevert vallási harcba most beavatkoztak a reformátusok is és ebből az alkalomból a református egyház előkelő hivatalos orgánuma a következőket írja:- A budapesti roformátpsság komoly tényezője kell, hogy legyen a főváros életének, mégpedig ebben a „számarány“' szerint gondolkodó világban számarányán felül, a tényleges értéke szerint. Óriási felelősség terhe nehezedik a vállaira, melyet vállalnia kell. saját érdekében is, a főváros és az ország népe érdekében is. Hogyan teljesítette eddig feladatát a refor- mátnsság- a várospolitikában és hogyan teljesíteti.!* a város kötelességeit a reformátussággal szemben, egyszóval mi a ni éri ege. az elmúlt 10 évnek, mosl nem keressük. Tisztában kell lennünk már egyszer azzal, hogy a városnál, ereje szerint mérik, az embereket és ügyeket: magyarán ki mennyit nyom, annyi a súlya. Ebből világosan következik néhány kötelesség, I. A budapesti reformátusságnak komolyan kell vennie a várospolitikát, mert templomairól, gyerimekei vallásoktatásáról, a jövendő megalapozásának nagy lehetőségeiről van szó. Azt jelenti ez, hogy amikor a római katolicizmus a, főváros áldozatkészségéből egymásután építi fel négy- és hatszázezer pengős templomait és megalapozza évszázadokra a maga munkáját, nekünk nem\ panaszkodni és rekriminálni, hanem a magunk gyülekezeteit megépíteni, a kötelességünk. 2. A budapesti reformátusságnak szervezkednie kell, hogy súlya szerint érvényesüljön és össze kell fognia azokkal a protestáns testvérekkel, akiknek a múltban is hű os'ztályostársai s a jelenben is azonos feladatok előtt levő társai vagyunk. :i. Komolyan, és áldozatok árán. is törekedni kell arra, hogy az egyes választókereteken belül lehr löt cg az egész protestáns közönség egy táborban maradjon. Hogy melyik pártot támogassuk, erre nézve az a válaszunk, hogy ina nem annyira pártokra, mint személyekre kell szavazni.
