Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-10-22 / 42. szám
8 Független Budapest Budapest, 1930 október 22. , Döntés előtt a HÉV megváltásának ügye Az új ajánlat nem tesz szükségessé új tanulmányozást és kalkulálást Alighanem kedvező lesz a döntés A Helyiérdekű Vasutak megváltása ügyében — mint a Független Budavest azt már előre jelezte — a múlt hét végén beérkezett az új ajánlat a polgármesterhez. Az eladóérdekeltség a törzsajánlatot az eredetivel szemben, mintegy 10%-kal mérsékelte, úgyhogy tőkeértékben 23.5 millióra csökkent a a vasút vételára, de továbbmenő engedményeket is tettek az. ajánlattevők a törlesztés tekintetében is. Felajánlottak ugyanis 1.1 millió ■pengő készpénzmegtérítést a folyamatban léyő^ passzív verek és a még rendezetlen kisajátítási ügyek költségeinek fedezésére. Végeredményben 4.4 milliót tesz ki a nyújtott engedmény, az évi amortizáció vedig az eredetileg kéri 2.1 millió pengő helyett évi 1.960.000 pengőre csökken, tehát évente 140.000 pengővel kevesebb. Ha mindezt egybevetjük, több mint 15%-kai csökkentette az érdekeltség a megváltási ajánlatot, ami elég tekintélyes összegnek mondható, de a főváros szakvéleményének lényegén nem sokat változtathat. A Független Budapest egyik legutóbbi számában részletesen kimutattuk, hogy az egyes szakvélemények milyen eredményre jutottak a végzett v számítások alapján. A BSzKBt szerint a HÉV átvétele évente 1.907.000 pengő deficitet jelentene a fővárosnak, míg Lobrnayer tanácsnok előterjesztése szerint a deficit 442.000 pengő volna. Ezzel szemben a BSzKRt igazgatóságának különvéleménye és az eladóérdekeltség számítása többmilliós nyereségre mutat rá. Már most ezekkel az adatokkal szemben az új ajánlat csupán annyival jobb, amennyivel az új feltételek enyhültek. Nem jelent nagy differenciát ennél a nagy pénzügyi tranzakciónál az az évi 140.000 pengő megtakarítás, amely az új ajánlatban mutatkozik. A ajánlat tehát ezek után nem pénzügyi szempontoktól, hanem magasabb rendű közlekedési és városfejlesztési szempontokból bírálandó el. Lobrnayer Jenő tanácsnok már e héten újabb javaslattal fordul a kiküldött szűkebb- körű szakbizottság elé és miután most már nincs szükség hosszadalmas tanulmányozásokra. becslésekre és egyéb előmunkálatokra. néhány nap alatt a bizottság véleményét a közlekedésügyi bizottság plénuma elé terjesztheti. így tehát már csak napok választanak el a döntéstől és a jelek szerint ez a döntés a megváltásra. nézve kedvező lesz. A pártok még a választások előtt tető alá akarják hozni az ügyet. Január 1-én kerülne a HÉV a főváros birtokába és ugyanakkor kezdődnék a kamatok fizetése is. Tudvalevő, hogy az érdekeltség 7%-kal kamatozó. 30 éven át törlesztendő kötvényekben kéri a vételár kiegyenlítését, a kötvényeket pedig parin venné át. A főváros háborúelőtti adósságai Még mindig papirKoronában fizeti az államsegélyeKet a Kormány, de a clíringtar- tozást a fővároson teljes értéKben hajtja be — A főváros feliratban Kéri a Kormányt, hogy mentesítse a tartozás megfizetése alól A kormány sok fizetési kötelezettséget ró a fővárosra, viszont a maga kötelezettségeit nem hajlandó mindig elismerni. Itt van például a sok. törvényileg megállapított államsegély, amelyet még ma is papírkoronáikban utal ki a kormány és a valorizáicióród hallani sem akar. A fővárostól ellenben minden fillért behajt, amire igényt támaszt és ezek az igények most már évente többmillió pengőre emelkednek. A főváros teherviselőképessége elérkezett a végső határhoz, az állam azonban még most is újabb anyagi követeléseket támaszt és a jövő évtől kezdődően 35 éven át évente több mint 800.000 pengőt kitevő új fizetésteljesítést követel a fővárostól. A háborús klíringtartozások megfizetéséről van szó, amelyek a jövő évtől kezdve esedékesek, de a főváros most ennek az összegnek az elengedését kéri a kormánytól. A háború alatt esedékessé vált és a volt ellenséges államok alattvalóival szemben fennálló adósságára vonatkozólag ugyanis a főváros a kormánnyal egyességet kötött, amely egyezségnek a lényege az, hogy a főváros — miután a békeszerződés szerint a közvetlen adós az állam, — az állam által a főváros ezen adósságának törlesztésére kifizetett összegek felerészét az államnak visszatéríteni tartozik, úgy azonban, hogy a felerész 13,789.134 aranykoronánál nagyobb nem lehet. Ennek kiegyenlítésére a főváros 1931. évtől kezdődően az államnak 35 éven át maximálisan 700.000 aranykoronát tartozik fizetni. A megállapított maximális összegben a kamatok már bentfog] altatnak. A kormánnyal kötött egy esség kiterjed a főváros háborúelőtti összes kölcsöneiből, a volt ellenséges államok alattvalói, nevezetesen angol, francia, belga, olasz és USA állampolgárok tulajdonában, vagy birtokában volt azon címletekre és szelvényekre, amelyek már a háború előtt és a háború alatt, a békeszerződés hatálybalépéséig, folytonosan az illető államok polgárainak tulajdonában, illetőleg birtokában voltak. A klíringtartozásokkal kapcsolatban a polgármester rámutat arra a. körülményre, hogy a, főváros pénzügyi helyzete az egyezmény megkötése óta lényegesen rosszabbodott. Pedig annakidején, amikor a megállapodási létrejött, éppen ezért kellett az első esedékesség terminusát évekre kitolni, mert abban a hiszemben voltak, hogy a főváros helyzete javulni fog. Ez azonban nem következett be. Az egyezmény megkötése óta a fővárosra évi 3 millió pengő teher hárult rendőrségi hozzájárulás fejében, elvesztette az állami autóadó bevezetése föl utóin közlekedési adójának jelentékeny részét, amely vesztesén évi 1,200.000 vennének felel men, ezenfelül a közkórházi terhek évről-évre növekednek és mind nagyobb összeget vonnak el a község'i háztartástól. Ezzel szemben az államkincstár, fedezet hiányában, elzárkózik a korábban élvezett államsegélyek folyósítása, illetve valorizálása elől. A főváros 1931. évi költségvetése szemmel láthatóan bizonyítja, hogy a bevételek nagymérvű visszaesése folytán a főváros mén elsőrendű szükségleteit is csak a, lennannobb körültekintéssel kévés fedezni, nem méltányos tehát, hogy a főváros ezt a. terhet is viselje. A polgármester a pénzügyminiszterhez fel- terjesztést akar intézni, mely szerint a főváros háztartási helyzetére való figyelemmel a klí- ringtartozás címén megkötött egyezmény folytán a kincstárnak járó 810.976 pengő megfizetésétől tekintsen el és a fővárost ezen terhes kötelezettsége alól mentesítse annál is inkább, mert a főváros háztartási helyzetének alakulását hátrányosan befolyásolja, hogy kénytelen olyan terheket viselni, amelyek lényegileg az államkincstárt illetik. Magánkertészek a fővárosi Kertészet megszüntetését követelik MagánKertészek aheiója a temetői Kertészet ellen Az Országos Magyar Kertészeti Egyesület irányítja a mozgalmat A közüzemek elleni hadjárat változatlanul tart és mindig más-más üzem ellen irányul. A magánvállalkozás azt szeretné, ha közüzemek egyáltalán nem lennének és ezért minden lehető alkalmat felhasznál arra, hogy a közüzemek cl lep válogatás nélkül agitáljon. Legújabban a fővárosi kertészetet támadják és bár kétség sem fér hozzá, hogy egy város kertészeti rendezése, gondozása nem bízható magánvállalkozókra, mégis az érdekelt foglalkozási ágban kitartóan követelik a fővárosi házikertészet feloszlatását. Az ilyen irányú akció gyors sikerét azonban még maguk az érdekeltek sem várják és ép ezért más irányból próbálják ezt a célt elérni. Az Országos Magyar Kertészeti Egyesület legutóbbi ülésén hivatalosan elhatározta, hogy elsősorban a temetői kertészetek megszüntetéséért fog küzdeni, annak hangoztatásával, hogy a mai súlyos gazdasági helyzetben nem engedhető meg, hogy a főváros közüzemek módjára monopolizálja a temetővirág termesztését és árusítását és ezáltal milliókra menő összegeket vegyen el a nyomorúságosán vergődő kertészektől. Az egyesület felajánlja készségét arra, hogy a követelés teljesítése esetén a magánkertészek temetői virágárusítás jövedelmének bizonyos százalékát átengedik a városnak, ami által az gondok nélkül jutna jövedelemhez. Az egyesület azonban nemcsak Budapesten, hanem az egész országban magához akarja ragadni a temetői virágárusítást, ahol az szintén a községek kezelésében van. A temetők jövőévi költségvetéséből kiderül, hogy a balparti temetőkben 160.000, a jobbparti temetőkben 60.000 pengőt tesz ki a virágárusítás összes bevétele. Tehát 220.000 pengő az az összeg (a kertészek szerint sokkal több), amölyet a főváros ilyen módon a magánkertészettől elvon. Egyesült Tégla- és Cementgyár Rt. Budapest, V. kerület, Sas-utca 25. sz. Telefon: 230-71, 108-58, 141-52 Évi teljesítőképesség : 12.000 vágón cement, S.OOO vágón mész, 80,000.000 drb. tégla, 8,000.000 drb. cserép PorPandcementgyár : Lábatlan. — Mészégető: Lábatlan Téglagyárak: Buda, Kőbánya, Nyergesújfaiu. ■I iiiiiiiiiiimiii l Ilin mBru/tsu TUNGSRAM BARIUMCSOVET AJÁNLOK lUiÄiSVUQ I4BTT DlJNYUGTA-VISSZATÉRÍTÉS, 33% ÁRKEDVEZMÉNY VTlf-W* I HU llk!; OKTÓBERBEN IS. FELTÉTELEK A RÁDIÓNYUGTÁN
