Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1930-09-10 / 36. szám

Budapest, 1930 szeptember 10. Független Budapest 3 Az olajlámpától a villamos centráléíg Pásztor Mihály, kitűnő ujságírótársunknak a Statisztikai Közlemények sorozatában jelent meg- „A közvilágítás alakulása Budapesten“ című hatalmas munkája. Százötvenhárom óve, hogy a budai pocákon először jelent meg- néhány pislákoló olajmécses és ebben az esztendő­ben múlt 140 éve annak, hogy Pest városa is elhatározta, hogy olajlámpákat állít fel az uccu­kon. Mint- a könyv előszavában Hlye falvi J. Lajos dr. igazgató írja, ez a könyv a Statisztikai Hivatal „hódolata a főváros polgárságának, a. réginek és a mainak, mely munkával, szor- galómmal és tehetséggel a falu­szerű Pest-Budából megépítette a mai Buda­pestet“. A pestbudai világítási eszközök közt nem említi Pásztor Mihály a reflektort. Pedig ez a könyv az a világító sugár, amelynek fénye mel­lett láthatjuk csak meg igazán, hogyan él Buda és Pest 150 év óta és csak ha elolvastuk ezt a könyvet, akkor vesszük észre, milyen szükséges volt ennek a városnak ez a megvilágítása. Más­kép látjuk Budapestet Pásztor Mihály bölcs, világos fénye mellett, mint eddig láttuk. Nemcsak fölényes tudású közgazdasági szakmunka Pásztor Mihály új könyve, nem­csak adatgyűjtemény és nem is csak történelem. Több mind a háromnál: maga az Élet, ez a zsi­bongó, fejlődő, furcsa, titokzatos folyamat, amelyet magyarázni nem, csak ismertetni lehet. Pásztor Mihály ezt a biológiai folyamatot mu­tatja meg a százötven év előtti csírázástól egé­szen a mai, kamaszkorából már kivetkőzött Budapestig. Három főcsoportra oszlik a mű. Az első az olajlámpák kora, a második a gázlámpáé, a harmadik villanyvilágításé. Előttünk folyik le az embrionális Buda-Pest életének minden változása a inai tündérszép világvárosig. Nem először méltatjuk Pásztor Mihály nagyszerű írói erényeit, de még talán egyetlen könyvében sem ragyognak azok olyan teljesség­gel, mint ebben. Pásztor Mihály is elérkezett a villanyvilágításig, amelynél tökéletesebbet ma még nem ismerünk. Eddigi könyveit is párat­lan tudás, statisztikai érzék és nagyszerű újság­írói szem jellemezte, de ebben a lehiggadt fölé­nyességül, filozófiai magaslatra emelkedett, mun- kában még többet ad. Már nemcsak fotografál, nem hű topográfiai ismeretet, biztos térképet nyújt, hanem művészi remeket, melyet biztos vonalvezetés és káprázatos színesség jellemez. A reflektor fénye, melyet az elmúlt százötven esztendőre vet, elénk hozza, kiemeli a homály­ból ezt a másfélszázadot és a statisztikai és köz- gazdasági adattár csoportosítása meleg remény­séggel festi alá az elkövetkezendő századok ködbevesző hátterét. Nem magyaráz: a tények­ből következik mindaz, ami erőssé, bizakodóvá teszi az olvasót és éppen ezek a kvalitások teszik ezt a monográfiát rendkívüli értékűvé. Jellemző Pásztor Mihály emberi és írói sze­rénységére a könyv címe. „A közvilágítás ala­kulása Budapesten“ cím alatt annyit ad, amit mások tíz könyvbe szétosztva sem tudnának nyújtani és nagyképű tudományoskodással igyekeznének kamatoztatni. Pásztor Mihály bő­kezű, mert teheti, adakozó, mert van miiből és teszi ezt olyan egyszerűen, póz és pretenzió nél­kül, ami jellemző az igazi kiválóságára. Akik szeretik Budapestet, azoknak el kell olvasniok Pásztor Mihály új könyvét. Akik pe­dig még nem szeretnék — lehet, hogy vannak ilyenek —, azok megszeretik ebből a könyvből. Köszönet érte Pásztornak, az írónak, tudósnak, statisztikusnak, történetírónak és költőnek, ak’ megtanít bennünket arra, hogyan kell szeret­nünk és hogyan kell megismernünk Budapes­tet, mindannyiunk büszkeségét, szerelmesét. És köszönet iái' ki Hlye falvi J. Lajos dr.-nak, a Statisztikai Hivatal kitűnő igazgatójának is, aki alkalmat adott munkatársának a nagyszerű könyv megírására. (I. gy.) Pásztor Mihály l Geduldiger dugó bélyegzögyára, vésnök! műíníézete Budapest VE, Vilmos császár út 17 Zwi építész \ Hingen Gyula Budapest, VII.fCsengery-u. 30 Telefon : József 453— 69 SÁMUEL GYÖRGY egészségügyi berendező és bádogos Budapest, VI., Aradi-utca 45. szám. — Telefon : Automata 223-62. Szabályozzák a verseny- tárgyalások rendjét Felállítják a központi vállalkozói nyilvántartót — Legalább 30 napos terminust kell adni a versenytárgyalásokra — Egyes munkákra csak szakmabeli iparos pályázhat A közmunkák végre-valahára csakugyan nem a versenytárgyalási döntéseket követő na­megindulnak, de az iparosságnak mégis pana­szai vannak, mégpedig a közszállítással kap­csolatos eljárások miatt. Ügy látszik, a hatósá­gok a hosszas késlekedés után most sietve akar­ják vállalatba adni a munkákat és ép ezért olyan rövid terminusokat tűznek ki, hogy a pályázni szándékozó vállalko­zóknak alig van idejük az adatok be­szerzésére. még kevésbé alapos kalku­lációra. A fővárosnál is számos ilyen eset fordult elő, ami végül is a pályázati határidők kitolását tette szükségessé. Az ipari érdekeltségek pana­szára a kereskedelmi miniszter most rendeleti­leg intézkedett az iránt, hogy minden kiírandó versenytárgyalásnál legalább 30 napos határidőt keli meg­állapítani és csak nagyon kivételes, sürgős esetekben lehet a lejárati idő 15 napos. A határidőt attól a nap­lói kell számítani, amikor a pályázati hirdet­mény a Közszállítási Értesítőben megjelenik. Ezentúl fegyelmi felelősség terhe mellett fogják ellenőrizni a határidők pontos betartását. Sok panasz.volt amiatt is vállalkozói körök­ben, hogy az egyes pályázók szállítóképességét igazoló bizonylatokat csak késedelmesen állí­totta ki a Kereskedelmi és Iparkamara. A ke­reskedelmi miniszter felszólította a kamarákat, hogy a bizonylatokat rövid fitoü adják ki. A városházán különben rövidesen megvalósítják a központi vállalkozói nyilvántartást. melyről a Független Budapest már régebben hírt adott. A központosítás ellenére is ez a szerv mentes lesz minden bürokratizmustól és rövid úton jelöli majd ki szűkebbkörű versenytár­gyalásokon az ajánlattételre felszólítandó cége­ket. Röviddel ezelőtt új rendszert vezettek be a városházán, a bánatpénzek és letéti nyugták visszatartásánál is. A sok igazoló eljárás és utánjárás elkerülése végett most már nem ad­ják ki személyesen a feleknek a nyugtákat, ha­jún, a megbízást kapott cég kivételével, minden­kinek postán küldik el a bánatpénzről szóló nyugtát, úgyhogy a vállalkozónak csak a köz­ponti pénztárnál kell jelentkeznie a pénz felvé­telére. Az az akció is sikerrel kecsegtet, amely a vállalkozók köréből Indult ki és azt célozza, hogy csak szakmabeli iparos pályázhasson az egyes munkákra. Az utóbbi időben rendszerré vált, hogy egyes vállalkozók egész munkacsoportokra pályáztak, amit azután vagy alvállalkozóknak adtak ki, vagy alkalmi munkásokkal végeztették el. A vá­rosházán is súlyt vetnek arra, hogy minden munkát csak szakmabeli iparos kaphasson. Az egyes- iparos érdekeltségek külön fogják ellen­őrizni, hogy jogosulatlan vállalkozó ne kaphas­son szakmájához nem tartozó munkára megren­delést. Mozgalom indult az iparosok körében arrla vonatkozóan is, hogy mentesüljenek a közszál­lítási pályázatok nagy bélyegköltségétől. Egy- egy ajánlatra és mellékleteire tekintélyes ösz- szegű bélyeget kell ragasztani és amíg a sok eredménytelen pályázat után valaki közmunká­hoz jut, rengeteg pénzt kénytelen bélyegekre költeni. A vállalkozók most azt kérik, hogy csak az az iparos kötelezhessék a bélyeg illetékek, lerovására, aki meg is kapja a megbízást, úgy­hogy a többi, eredménytelen pályázó mente­sülne a felesleges- kiadástól. Teherautókarosszériák Teherauftépóf kocsik Autóbuszok NAY*sRÓNA Gép-, szállítóeszköz és szivattyúgyár rt* Budapest, X, Kápolna tér 27-29. Tel.: J. 463-88 Összehívták a szakbizottságokat BECSEY AMIM nyilatkozata az ügyosztályi szakbizottságokról — Mines még ügyrendjük és hatáskörük a bizottságoknak Az üzemigazgatóságok, úgy látszik, sokkal szorgalmasabbak, mint az ügyosztályok bizott­ságai, mert amíg az előbbiek csaknem kivétel nélkül megalakultak és több-kevesebb megelé­gedéssel működnek, addig az ügyosztályi bi­zottságok, egy-két kivételtől eltekintve, még meg sem alakultak. Nem alakult meg például a nagyüzemi bizottság sem, holott a nagy­üzemi beruházások is indokolttá tennék műkö­dését, és -nem alakult meg a pénzügyi bizottság sem,, amelynek pedig Wolff Károly az elnöke. Részben ez az oka, hogy a városházán szomorú tétlenség honol és egyetlen fontos kérdést sem intéznek el. A hivatalnok-vezetők, akik egyál­talán nincsenek megelégedve az új renddel és a közeledő választások, valamint a tisztújítás izgalmainak is hatása alatt vannak: nem na­gyon törik magukat az alkotásokért és miután a városatyákat is ugyanezek a kérdések izgat­ják, háttéribe szorulnak az elintézésre váró problémák. Az újonnan megválasztott bizottságok tag­jai sürgetik a. bizottságok megalakulását, bár nem tudják, hogy lesz-e mit tárgyalniok. Meg­kérdeztük Becsey Antalt, az egyik legfontosabb bizottságnak — a nagy­üzemi bizottságnak — az elnökét, mint véleke­dik a testületek működéséről és feladatköréről. Becsey Antal munkatársunknak ezeket mon­dotta : — Az ügyosztályi bizottságok megala­kítása nem halasztható tovább és az el­nökök részéről intézkedés is történt a tes­tületek mielőbbi összehívása érdekében. Én a XII. ügyosztály mellé választott szak- bizottságot szeptember 17—18-ára feltétle­nül összehívom, de úgy értesültem, hogy e hó második felében a még meg nem alakult bizottságokat már ösz- ! szehívhatják, amikor a megalakuláson kívül bizonyára akadnak majd olyan kérdések is, amelyek a bizottságok véleményezését kívánják. Az ügyosztályi bizottságok hatáskörét az új fővárosi törvény erősen megszűkítette és ezek a szervek csupán véleményező jogkört tölt­hetnek be. Hogy milyen ügyek kerülnek a bizott­ságok elé, az nincs tisztázva. Valószínűleg mindazok a tárgyak, amelyek a közgyűlés elé kerülnek, előzőleg az ügyosztályi bizott­ságok véleményezése alá bocsáttatnak. i Azonkívül az üzemigazgatóságok és az ügyosztályok más természetű javaslatai is ide kell hogy tartozzanak.- Az első teendő egyébként az ügy­osztályi bizottságok ügyrendjének meg­állapítása lesz, mert ügyrend nélkül tár­gyalni nem lehet. Már pedig most az a helyzet, hogy a bizottságok tárgyalási rendje nincs szabályozva. Értesülésünk szerint a bizottsági elnökök már érintkezésbe is léptek az egyes tanács­nokokkal és megbeszélték velük a bizottságok összehívásának idejét. Atekintetben is tárgyal- ! tak, hogy az első ülésre milyen programpon- 1 tokát vegyenek napirendre, elé sajnos a legtöbb ügyosztály nem tudott olyan ügyeket megjelölni, melyek a bizottsá­gok véleményét igényelnék. A jelek szerint.tehát- a szakbizottságok bizony­talan és jelentéktelen jövőnek néznek elébe.

Next

/
Thumbnails
Contents