Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1930-08-13 / 32. szám

4 Független Budapest Budapest, 15)30 augusztus 13. kikötéssel, hogy Kisfaludi Strobl legyen az alkotóművésze. Ma ereje és alkotóképessége teljében van a művész, aki még számos gyönyörű alkotás­sal fogja úgy a magyar művészetet, mlint a fővárost megajándékozni. VIGNALI RAFAEL ércöntő, aki ércbe öntötte a lilomos királyfi szobrát. KRAUSZ FERENC éí'C- Öntő, a szobor reliefjét, a koszorút, a címert és a szobor ,,levente'1 alakját ő öntötte bronzba. Kisfa hűli Strobl Zsigmond gyönyörű mű- rét két kiváló bronzöntő, Vignali Rafael és Irausz Ferenc öntötte bronzba. Vignali Rafael, a legismertebb bronz­öntők egyike, a fő­városban. 1904 óta dolgozik saját tele­pén, a Jász ucca 74. szám alatt és számos gyönyörű emlékmű­vet készített ez idő alatt. Ezek közül leg- k ismertebbek a Mil- & léniumi emlékmű ha­talmas bronzszobrai | és reliefjei, a város­ligeti Washington- szobor, a zalaeger­szegi Csányi-szobor, 10S . . . valamint számos más emlékmű. Krausz Ferenc, aki most 54 éves, 1923-ban alapította bronzöntő­telepét. Majd minden nevesebb szobrászművé­szünknek dolgozik. Egye­bek közt: Lányi, Ligeti, Kallós, Siclló, Teles Ede, Vas Viktor és egyéb kiváló művészünk mű­veit öntötte bronzba. Műhelyében most ké­szül a szentesi Kossuth- szobor. A Szent Imre szobor reliefje, a ko­szorú, a címer és a szobron látható levente, Krausz Ferenc pompás alkotása. Sághy Gyula ácsmester Budapest, V. kerület, Hold-utca 9. szám. ___________ Telefon : Automata 157—36. Kr ausz bronzöntö ­Budapest, VI, Babév u. SO Telefön : Jhitomata 932—26, srűm. Valnicseh Bcla és fia Első magyar gyógyszertárberendező és bútorgyára Budapest Vili. Erdélyi u, 4. Tel.: J.325-40 Vianáli Rafaello Budapest Lakás: Petneházyucca 75 b. Gyár: VI., Jász ucca 74. sz. Telefon: Automata 919 12. sz. íWWVWi/VWWWWWVWtVWW^WWWWWWWWVW Guth Hermann villanyszerelő, bádo­gos, légszesz- és vízvezetékberendező Budapest. VI. Dessewffy u. 2». Tel.: H9 91 -.f,' SEBM Javítások eHofjadtatnak. MüWBBBBrai Az összes fajta szíjkapcsok azonnal és legolcsóbban raktárról szállíthatók. Klug Nándor okleveles gépészmérnök műszaki irodája Budapest, Vili., Aggteleki ucca 11. sz. Telefon: József 359—32 Viharok évi négy pengő újabb adó körül A kisiparosok tiltakoznak az ellen, hogy a tanonciskolások tanszereit nekik kelljen fizetniök Egységesen foglalnak állást a tanonconkénti évi 4 pengős megterhelés ellen Budapest dolgozó népe olyan súlyos gon­dokkal terhelt a rossz gazdaságig viszonyok miatt, hogy minden újabb legcsekélyebb meg­terhelése is elegendő ahhoz, hogy felháborodás­sal tiltakozzék ellene. Most is egy apró, külön­ben jelentéktelennek látszó ügy izgatta fel az iparosságot, melynek tagjai nagy megütközés­sel tárgyalják a főváros egy legújabb intézke­dését, A tanonciskolái ifjak tanszerszükség- letének megteremtéséről van szó, amely ügyben a polgármester a napokban ren­deletet adott ki. A tanügyi ügyosztály javas­lata alapján elrendelte, hogy a tanoncok évi tanszer szükségletének költségeit az iparosok tartoznak fizetni és pedig minden tanonc után évi 4 pengőt. Az iskolák igazgatói szedik he ezeket az össze­geket és a szükséges tanszereket a központi anyagszertár útján szerzik be. Az előre befize­tett 4 pengőket a Községi Takarékpénztárnál kell betétként elhelyezni és a szükségletnek megfelelően vásárolnak ebből a pénzből az igazgatók tanszert a tanoncok részére. A rendelet arról is intézkedik, hogy amennyiben egyes tanonctartó mesterek a meg­állapított í pengőt nem fizetnék be, úgy az igaz­gató tartozik az illetőt a kerületi elöljáróság­nál feljelenteni és a hatóság gondoskodik arról, hogy az összeget közadók módjára, hajtsák be. Az iparosság nagyon el van keseredve a rendelet miatt és tiltakozik az ellen, hogy a tanoncok tan­szerszükségletének költségeit rájuk hárítsák, mert a mai nehéz világban ezek a 4 pengők is nagy megterhelést jelentenek akisiparosoknak. Az ipartestületek most egymásután állást fog­lalnak a főváros rendeletével szemben és tiltakozó lépésre készülnek. Egységes állásfoglalásra határozták el magu­kat. és a polgármesterhez intézendő memoran­dumukban rá fognak mutatni arra, hogy a mai idők cseppet sem alkalmasak arra, hogy az iparosokra újabb terheket rójjanak és hogy az iparosság ezeket az újabb terheket nem is ! hajlandó magára vállalni. Mivel indokolja a belügyminiszter az egyesületi segélyek önkényes megállapítását A belügyminiszter saját hatáskörében intézte el a segélyösszegek szétosztását A Független Budapest ismételten beszá­molt az ezidei egyesületi segélyügyek szomorú kálváriájáról és egyik legutóbbi számunkban megírtuk, hogy a polgármester soron kívül fel­terjesztette a többszörösen átdolgozott listát i jóváhagyás végett a belügyminiszterhez. A vá­rosházán el voltak rá készülve, hogy a határo­zat kormány hatósági jóváhagyása csak a nyári szünet után lesz meg. Az érdekelt egyesületek azonban — a szükség és a kényszer vitte rá őket — eljártak a belügyminisztériumban a soronkívüli jóváhagyás érdekében, minthogy legtöbbjüket egzisztenciájukban rendítette meg a segély kiutalásának elhúzódása. A közben­járásnak meg is lett az eredménye, mert a bel­ügyminiszter csakugyan soronkívül elővette a segélyügyekre vonatkozó fővárosi aktát és meghozta, döntését. Sajnos, ez a döntés több érdemes és régi egyesü­lettől és testülettől vonta meg az eddigi támogatást, másoknál viszont az összeget redukálta, úgy­hogy a miniszteri elintézés nem sok örömet keltett az érdekeltek körében. A segélyösszege­ket a főváros most már sietve kifizeti. A mi­niszter leirata azonban figyelemreméltó meg­állapításokat tartalmaz és ezért érdemesnek tarltjuk rendelkezése indokolásának rövid is­mertetését. A belügyminiszter leirata, többek között ezeket mondja: — Egyes hitfelckezetek részéről előter­jesztett és figyelmet érdemlő indokokra hozzájárultam ahhoz, hogy a felekezetek, egyesületek és intézmények segélyezésére fordítható összeg egymillióról 1,200.000 pen­gőre felemeltessék, és hogy az egyes fele- kezeteknek a főváros idei költségvetésében 669.500 pengő segélyt kiutalványozhasson. Eszerint a felekezeti és egyesületi segé­lyekre megállapított összeg levonása után segélyezési célokra még 530.500 pengő áll rendelkezésre az 1,200.000 pengőből. — Minthogy ennek az összegnek az ér­dekelt egyesületek és intézmények között való felosztására nézve a főváros törvény- hatósága, ismételt felhívásra, mindeddig elfogadható határozatot nem terjesztett fel hozzám, rétim hárult a feladat, hogy ebben az ügyben vagyonfekigyeteti hatásköröm­ben intézkedjem. A végből tehát, hogy a fő­város közönségének a segélyek megszava­zásával kitűzött közérdekű céljai mielőbb megvalósuljanak, és hogy a megfelelő ösz- ,szegek további késedelem nélkül az érdekelt intézmények és egyesületek rendelkezésére álljanak, a különböző szempontok és mél­tánylást érdemlő indokok mérlegelése után az említett összegek felosztása tekintetében úgy intézkedem, hogy az ide mellékelt ki­mutatás szerint a még megmaradt segélyösszegből a közgazdasági egyesületek segélye­zésére 14.392, a közoktatásügyi intéz­mények részére 145.409, a népjóléti és szegénygondozó intézeteknek és közmű velőilési segélyeknek 2.52.008, közegészségügyi intézinények részére 192.000 pengő esik. — Az egyes intézmények részeltetésénél először is a törvényhatósági bizottságnak az 1930. évi költségvetés megállapítása al­kalmával e részben megnyilvánult elhatá­rozását vettem figyelembe és amennyira az a főváros pénzügyi helyzetének, sokirányú kötelezettségének és az adófizetők nehéz helyzetének mérlegelésével megállapított keretben egyáltalán lehetséges volt, a segé­lyezendők sorába felvenni igyekeztem mindazokat az egyesületeket és intézménye­ket, amelyek köztudomás szerint is üdvös és eredményes működést fejtenek ki és ame­lyek amellett tevékenységükkel közvetve a fővárost is kisebb-nagyobb mértékben te­hermentesítik. Az egyes segélyösszegek megállapításánál egyrészt korlátot szabott elém a rendelkezésre álló összeg, másrészt az a körülmény, hogy olyan sok egyesület és intézmény sorakozott fel igényeivel és a fővá­ros törvényhatósága is oly nagy­számú intézményt kívánt támogatá­sában részesíteni, hogy némely intéz­ménynek teljes mellőzése méltány­talannak látszott és fontosabb érde­kek sérelmével járt volna — így is sajnálattal kell megállapíta­nom, hogy a főváros pénzügyi érdekeinek védelmében több arra érdemes és elisme- résreméltóan működő intézmény vagy egyál­talában nem, vagy a tervezettnél kisebb- összegű támogatásban részesíthető. Meg kellett tagadnom jóváhagyásomat egyes intézmények részére szánt és jelentékeny összegekre rúgó építkezési, segélyektől. Eze­ket vagy teljesen töröltem, vagy kisebb összegekre mérsékeltem. Akkor. amikor a főváros szegényügyi ki­adásai amúgy is állandóan növe­kednek, amikor szellemi szükségmunkára az elő­irányzott összegnél, jóval több kiadás me­rült fel és amikor az inségakciók költsé­geinek részben való fedezésére inségadót kell kivetni, akkor nagyobbösszegű segélyek adása teljesen indokolatlan.- Annak ellenére, hogy előbbi rendeze­tem értelmiében az egyéb fedezetek terhére engedélyezett segélyeket is az 1,200.000 pen­gőre felemelt, összegből kell fedezni, nem támasztok nehézséget az ellen, hogy az V. kerületi Közjótékonysági Egyesület részére 30.000, a Népházat kezelő V. kerületi Általá­nos Közjótékonysági Egyesület részére 12.000, a Budapesti J. kerületi Általános Közjótékonysági Egyesület részére 12.000 pengő rendkívüli segély az 1,200.000 pengő keretén kívül legyen kiutalva. A belügyminiszter leiratából kitűnik, hogy az egymilliós segélykeretet több mint egynegyedmillióval felemelte, úgyhogy a főváros a segély probléma elintézé­sén nem sokat takarít ott mrg. mert a várható megtakarítás terhére bonyolították le a szellemi szilkségmunkaakciót is.

Next

/
Thumbnails
Contents