Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-07-23 / 29. szám
Független Budapest Budapest, 1930 július 23. Gallérokat csak a Király gőzmosoda tisztít kifogástalanul A biztag díjazása írta : POSTA SÁNDOR Legyünk őszinték! Mielőtt a törvényhatósági tanács, nemkülönben az üzemi igazgatósági választások lezajlottak, arról, hogy ezen munkakörök ellátása díjazással járjon-e, vagy sem, sok szó nem esett, legalább hangos nem. Most, hogy mindezen túl vagyunk és a helyzet kialakult, napr ól-napra fokozódik a föl- háborodás azon, hogy bizottsági tag bármilyen címen díjazást kaphasson. Lehet valaki rosszmájú, és azt mondja, hogy a polgári erkölcsöt e téren azok hangoztatják, akik a díjazásokkal elgondolt munkakörökből kimaradtak, akad, aki azt állítja, hogy agitációs eszköz a többségi pártok ellen a téli hónapokra beígért választási kampányra. Tény az, hogy míg a baloldal egy része a legnagyobb vehemenciával veti magát a kérdésre, hogy úgymondjam. — teljes erővel kilovagolja, addig a többségi pártok részéről csak igen óvatos nyilatkozatok hangzanak el. Az utóbbi nyilatkozatok közül az első időben a fősúly azon volt, hogy a tanácstagok díjazást ne kapjanak, — legalábbis az átmenet idején nem. Egyik délutáni lap szerint a főpolgármester oda nyilatkozott, hogy mindennemű díjazásnak ellene van és ebben a ciklusban erről szó sem lehet! Így állván az ügy, két kérdés látszik föltétlenül tisztázandónak. Az egyik az, hogy miért marad nyitva az a lehetőség, hogy az új ciklusban legyen dija- záis? Most nem. Miért nem? A beígért választások miatt? Mert „az átmenetben nem“ csak akkor érthető, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a díjazás kérdése egy választási harc esetén agitációs tehertételnek számít, amelynek az esetleges hatóerejét már most kisebbíteni kell! Ez azonban olyan álláspont, amely sem a többségi pártok erejéhez, sem a főváros polgárságának az értelmi nívójához nem méltó! Egy párt sem idegenkedik attól, hogy párt- politikai szolgálatok ellenében jól, vagy kévé sbbé jól dotált állásokat juttasson értékes párthíveinek, sőt mindegyik arra törekszik, hogy lehetőleg mindenhova a saját embereit ültesse be, akik azután vagy lojálisán, vagy kénytelen-kelletlen, de az őket protegáló pártot kiszolgálják. Ahhoz viszont a pesti 'polgár sokkal felnőttebb. hogy tisztában ne legyen azzal, mennyi magánérdek húzódik meg a pártérdekek mögött, teljesen tudatában van annak, hogy — különösen a, mai elképzelhetetlenül nyomasztó gazdasági viszonyok mellett — ahhoz, hogy érvényesülhessen, politikai befolyásra van szüksége. Már most föltehető az a kérdés, szabad-c a bizottsági tagok díjazásából választási jelszót faragni, vagy pedig teljes nyíltsággal elvi kérdéssé kell deklarálni, és az elv fontosságához méltó komolysággal és tárgyilagossággal kell-e benne dönteni? A demokrácia alapelveihez tartozik, hogy a társadalomban minden ember a tehetségéhez és tudásához méltó munkakört kapjon, minden vonalon a szabad verseny érvényesülhessen, munkájáért mindenki megfelelő díjazást kapjon! A demokrácia nobile officiumokat nem ismer. ilyet senkitől nem kér, megköveteli azonban, hogy a vállalt, vagy rábízott munkakört kiki a legjobb tudásával és erejével lássa el. Mindenek fölött nem tekinti a közéleti munkát olyan úri passziónak, amelyet félkézzel, félerővel, fél készült ség gél látnak el! A mai közéleti munka sok készültséget, sok tanulmányt és egész odaadást követel. Mindezt kizárja az a körülmény, ha a közéleti munkásnak mással is kell törődnie, — példáid a saját megélhetésével, családja, eltartásával. — mint polgártársainak ezer gondjával, bajéival. Ebből az következik, hogy vagy csak az vállalhat közéleti munkát, akinek anyagi függetlensége megengedi, hogy idejét polgártársai ügyeinek szentelhesse és ebben az esetben törvénnyel kell biztosítani azt, hogy csak gazdag, illetve anyagilag teljesen független emberek Iegyenek választhatóik. Azokat a polgárokat, akik tehetségük, rátermettségük és készültségük miatt a közéleti munkára- alkalmasak, de szegények, a közéleti munkából ki kell hagyni, mert vagy nem végezhetnek egész munkát, vagy teljesen tönkremennek. (Azokat a kivételeket, akik gazdagodnak, kihagyom az elvi kérdésből, ezeket mindenképpen ki kell hagyni!) De ha a tehetségeseket és rátermetteket a közéleti munkából nélkülözni nem aláírjuk, ha a közéleli munkát a vagyon patentjához kötni nem akarjuk, akkor nem zárkózhatunk el az elől, hogy ez a munka is megfelelő díjazásban részesüljön. Elvileg ez a helyzet. A gyakorlatban azonban túlsók az országgyűlési képviselő, aki munkájáért dijazáist kap és sok a bizottsági tag, akit díjazni kellene. Le kell szállítani a közéleti munkások számát arra a minimumra, amely mellett a közéleti munka hiánytalanul elvégezhető, csak a legkiválóbbakat kell odaállítani, akkor megvan az alapja annak, hogy a polgárság javainak érdekében százszázalékos munkát kapjon, amelynek a méltányos díjazása sem föl-háboro- dást nem okoz, sem haszontalan többletkiadást nem jelent. Nagyméretű, egységes tervek alapján végre elindul Budapest-Fürdovários ügye Tervpályázat a Gellérthegy körüli fürdőváros érdekében — A főpolgármester által egybehívott nagy értekezlet megállapodott a legsürgősebb teendőkben Eddig' nem sok történt Budapest-Fürdővá- ros megvalósítása érdekében, de remélhető, hogy a legközelebbi jövőben hatalmas lépéssel jut előbbre a fürdőváros megteremtésével kapcsolatos sok elgondolás. Ripka Ferenc főpolgármester — aki egyik legnagyobb propagálója az eszmének — közvetlenül elutazása előtt nagy értekezletet hívott egybe, amelyen megvitatták a Gellérthegy körüli hatalmas fürdőterület kialakításának terveit és elhatározták, hogy a kivitelre alkalmas eszmei terv elkészítésére nyilvános pályázatot írnak ki. Ezt a pályázatot az Idegenforgalmi Tanács bonyolítja le. Az értekezleten ott volt Rakov szky Iván, a közmunka tanács elnöke, a fővárosi fürdők igazgatósága és a város illetékes vezetősége. Egyhangúan elfogadták az előterjesztést, úgyhogy a tervpályázatot rövidesen kiírják és annak alapján a Gellérthegyet képező fürdőváros rövidesen kialakul. A nagy érdekességül tervekről és azok végrehajtásáról a következőkben informálták a Független Budapest munkatársát: — Bár a- budai gyógyfürdők évszázadokra visszamenő múlttal bírnak és a legjobb gyógy- eredményeket mutathatják fel, mégis mind- ezideig nem tudtuk elérni azok nemzetközi elismerését, de még azt sem', hogy a magyar orvosi kar kellőképpen ismerje és értékelje fürdőinket. Ennek oka részben az átütő erejű propaganda, hiánya, de főképpen az, hogy a budapesti gyógyfürdők szétszórtan fekvő fürdőépületek, amelyek minden egységes fürdőpolitika nélkül fejtik ki működésüket és nem nyújtják azt az üdülést, meg szórakozást, amelyet a közönség elvár. A Nemzetközi Orvosi Hydro- lógiai Társaságnak és a Nemzetközi Reuma- ellenes Ligának múltévi kongresszusán legelsőrangú. szaktekintélyek egyértelműleg állapították meg, hogy Budapestnek, mint fürdővárosnak versenyen felül álló jövője lehet, ha a természetadta lehetőségeket céltudatos fürdőpolitikával javunkra tudjuk fordítani. Ennek első feltétele a gyógyfürdőknek bizonyos mértékű koncentrációja, az egységes és nagyvonalú fürdőfejlesztő program megállapítása és keresztülvitele, valamint a helyesen irányított kollektív propaganda megindítása. — A Gellérthegy körüli déli forráscsoport fürdővárossá, alakítása ezidőszerint a legaktuálisabb. A természetadta szépségek és gyógy - kincsek nagy gazdagsága mellett aránylag kevés az, amit az emberi kéz munkájának itt alkotnia kell. így mindenekelőtt a Horthy Miklós út — Orlay uccu — Kelenhegyi út és Ke- menes ucca által határolt nagy telekkomplexumon tervezzük a (»0—80 ágyas reuma-gyógyosztály építését, amely földalatti folyosó útján lenne összekötve a Gellért gyógyfürdőivel. A Horthy Miklós úti városi telkeken két nagyméretű bérház felépítésére lenne szükség, oly módon, hogy az azokban levő lakások fokozatosan szállodai dependence részére legyenek átalakíthatok. A Gellért gyógyfürdő forrásai felett meg kellene építeni az ivócsarnokot, amelynek termeit Lux Kálmán és Sebestyén Artúr építészek már régebben elkészítették. Az ivócsarnok felépítése megoldaná a Barlang-templom feljáróját, az itt szükséges villamos várócsarnokot és hozzájárulna a jellegzetes térikiképzéshez. A G eltért tér rendezését is mielőbb végre kell hajtani. El kell távolítani a helyiérdekű villamos végállomását és olyan burkolattal kell ellátni a teret, hogy a forgalom zai nélkül, a gyógyszálló nyugalmának biztosításával legyen lebonyolítható. A Műegyetem és a Rudas-fürdő közötti Dumapartiul ki kell telepíteni a homok- lerakodóhelyeket és a szénlerakodókat. Hogy az itt keletkező por, meg füst, az anyagot szállító kocsik lármája mennyit árt a gyógyfürdő környezetének, az bővebb magyarázatra nem szőrül. — Elválaszthatatlan a környék rendezésétől a Gellért- és a Itudas-fiirdők közötti Dunapart megoldása. A helyzet ma az, hogy a sziklák alatt kiképzett. kerti sétány a közönség’ elől el van zárva. A vaskerítés melletti gyalogjárót a közvetlen közelében nagy sebességgel száguldó villamosok használhatatlanná teszik. A Dunaparton való séta a homokhegyek, a kotrógépek füstje, a kirakodóvásár lármája miatt élvezhetetlen. A Rudas forráscsoport kincseket érő rádiumos forrásait a felettük levő szennyvízcsatornák, a különböző csövek veszélyeztetik, épúgy, mint a termálvíz tisztaságát és a vízhozamot. Az eddig felmerült tervek szerint a Gellérthegy alatti lépcsős rakodópartokat függőleges rakpartokká építenék át és a villamos, meg egyéb járműközlekedés a kiszélesített gyalogjáró alatt', viaduktszerűen történnék. Ily módon a járműforgalom nem zavarná a sétány nyugalmát. A jelenlegi kocsiút park-kiképzést kapna. — A Rudas-fürdő kazánházát és régi igazgatósági épületét sürgősen le kell bontani. Ugyanitt egy 30—40 szobás modern, de egyszerűen berendezett gyógyszállót lehetne létesíteni. A fürdőben versenyek tartására is alkalmas uszoda épülne. Mindezekre már kész tervek állanak rendelkezésre. A Hungária Ásványvízüzem töltőhelyiségeit látványos módon helyeznénk el, míg a manipulációs helyiségek és a kocsiba való berakás az úttest alatti földalatti helyiségekben találnának elhelyezést. — A Tabán rendezése szintén összefügg a Gellérthegy körüli fürdőváros kialakulásával, Kétségtelen, hogy a Vargha-féle szabályozási terv ma már idejét múlta. A túlnagy koncepciójú, újabban felmerült tervek keresztülvitelét pénzügyi szempontok még sokáig meggátolják. Ezért inkább arra kellene törekedni, hogy közös belső kerttel, kis telkeken, stílusban a régi Tabán hangulatát visszaidéző, kisebb, penzióknak alkalmas házak épüljenek, amelyek átmenetet alkotnának az alsó körút magasházai és a hegyoldal villái között ésmegóvnák a gyógyfürdők kedves környezetét. — Egy nemzetközi elismerést igénylő gyógyfürdőhely elengedhetetlen kelléke a „Kursaal“. A világfürdők versenyeznek annak mentői nagyszerűbb és fényűzőbb kiképzésében. Ha mi ebben a versenyben egy újabb, hatalmas palota megépítésével akarnánk részt- venni, úgy olyan nagy befektetéssel kellene számolnunk, amely sohasem lenne rentábilis. Megvan a. lehetőség, hogy kevés költséggel monumentálitásban, festői hatásokban és a kilátás szépségében is utolérhetetlen gyógy!érmünk legyen az Alpár-féie tervek szerint átalakított Citadellában. A Gelfért-hegyre vezető síklóvasútra is vannak tervek. Amidőn sokkal kisebb városok, amelyeknek egy-egy jelentéktelen kilátó pontjuk van., meg tudták építeni az odavezető siklót, nekünk is módot kell találnunk, hogy a Gellérthegy csodás panorámáját mindenki számára hozzáférhetővé tegyük, Javaslatunk alapján a felmerült tervek megvizsgálására és kiegészítésére szakértő bizottság alakult, amely elkészíti a nyilvános terv- pá l vázat feltételeit.
