Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-06-18 / 24. szám
Budapest, 1930 június 18. Független Budapest 7 Ha a népjóléti miniszter nem szünteti meg a 14 milliós kórházi deficitet, a közigazgatási bírósághoz fordul a főváros — mondja Némethy Béla tanácsnok Havi 600.000 pengő hozzájárulást és visszamenőleg megtérítést kér a főváros a kormánytól A kórházi ápolási' díjak körüli harc. mint a Független Budapest már múlt heti számában jelezte, döntő fordulathoz ért. Annak idején megírtuk, hogy a népjóléti miniszter a legutóbbi négy esztendő ápolási diját 5 pengőben állapította meg és a betegápolási pótadó terhére felszámítandó díjak összegét évente 3.6 millióban kontingentálta, ami azt jelenti, hogy akármilyen nagy is a beteglétszáni, a főváros 3.6 millió pengőnél nagyobb összegű megtérítést nem kaphat az államtól. A népjóléti miniszter ezt a rendelkezését időközben egy újabb leirattal felfüggesztette és közölte, hogy végleges elhatározását a főváros adataitól teszi függővé. A tárgyalások ebben az ügyben még nem indultak meg s így a főváros mind a mai napig bizonytalanságban van az ápolási díjak mértéke tekintetében. Hogy a kérdés megoldásának előbbrevitelét szolgálja, a főváros közegészségügyi ügyosztálya rajost feldolgozta mindazokat az adatokat, amelyekkel a város a miaga igazát bizonyíthatja. Az adatokat tartalmazó előterjesztést a polgármester rendelkezésére bocsátották, úgyhogy a tárgyalások során a főváros minden kétség-et kizáróan igazolhatja, hogy jogosak azok a követelések, amelyeket a főváros ápolási díjként számít és mellettük egy fillér feleslege sem marad. Az országos betegápolási alap terhére gyógyított betegek az összes betegek 60%-át teszik ki, úgyhogy az idei előirányzatot számítva, még 5 pengős ápolási díj mellett is évi 5.850.000 pengőt kellene kapnunk az államtól. Önköltségi áraink 7,430.000 pengőt tesznek ki, tehát a népjóléti miniszter csak a felét térítené meg az ápolási díjaknak. Ha ez az eset bekövetkeznék, évente 4,620.000 pengőt fizetnének rá a kórházakra, sőt még 263.000 pengővel többet, mert ha a népjóléti miniszter ragaszkodik az 5 pengős díjhoz, úgy a magánbetegektől sem kérhetünk többet. — Mindezek alapján, anyagi érdekeink megóvása céljából, tiltakoznunk kell a népjóléti miniszter átalányozási szándéka ellen és arra kell kérnünk, hogy ehelyett tárcája terhére eső gyógydíjakra havi 600.000 pengős előleget utalványozzon. Nem áll meg a népjóléti miniszternek az a kijelentése, hogy az országos betegápolás! alapból többet nem fizethet, mert a főváros polgársága évente több mint 10 milliót fizet betegápolási pótadó címén, tehát megvan a fedezet e költségek teljes viselésére. Némethy Béla BUDAPEST, VI., TüRÉZ KORÚT 43. SZ. — Azt hiszem, a főváros nagy áldozatkészségét nem kell alátámasztanom annak megemlítésével, hogy a főváros törvényes kötelezettség nélkül 40 millió aranykoronát fordított kórházak építésére és berendezésére, újabban pedig 1,800.000 pengőt költött a kórházak tatarozására. Tüdőbeteggondozóintézetek fenntartására 800.000 pengőt, a közegészségügyi és bakteriológiai intézetre évente 160.000 pengőt, a köztisztasági szolgálatra pedig 6 milliót áldozunk. A főváros tehát nagyrészt állami feladatkör teljesítésében anyagi erejét messze meghaladó áldozatokat hozott és hoz ma is a közegészségügyért, de további terhek viselésére képtelen. — Ezen az alapon kérjük a népjóléti minisztert, térítse meg az ápolási díjnak alacsonyabb megállapítása folytán támadt több mint 14 milliós hiányt, utalja ki a 3,714.000 pengő költséget, hagyja jóvá az általunk kimutatott önköltségi díjat és adjon havonta 600.000 pengő előleget a tárcája körül felmerülő költségekre. — Ha várakozásunk ellenére a kérdést gyökeresen nem lehetne rendezni, a főváros kénytelen lesz az 1907. évi XL. tc.-kel biztosított jogával élni és a sérelmes intézkedések ellen orvoslásért a közigazgatási bírósághoz fordulni. Teljes zavart okoz az új törvenij a kúzszailf tasok es monkúk kiadásánál. mert senki sem tudja, melyik farumra tartozik ezeknek az ügyeknek intézésé A régi bizottságok megszűntek, újak még nincsenek: megakadt a munkák kiadása NÉMETHY BÉLA tanácsnok, a közegészségügyi ügyosztály vezetője, ebben az ügyben a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Nem akarok a kérdés előzményeivel foglalkozni, miután azok úgyis eléggé ismeretesek. Sajnos, ez a kórházi ápolási díj- probléma sohasem veszít aktualitásából, sok gondot okoz a fővárosnak. Nem tudni mi okból, a népjóléti miniszter nem ismeri el a főváros álláspontjának helyességét és az ellentétek folytán anyagi deficitünk sok millióra emelkedett. Legutóbb, amikor a népjóléti miniszter továbbra is csak az öt- peng’ős ápolási díjat hagyta jóvá, azzial vélte a mi előnyünket szolgálni, hogy megengedte a magánbetegek részéről fizetendő díjszabás tetszésszerinti megállapítását. Ezt a felhatalmazást azonban törvényellenes voltánál fogva nem vehetjük igénybe, miután a törvény világosan kimondja, hogy a a, kórházakban csak egyféle díj számítható és a betegek között nem lehet ilyen tekintetben különbséget tenni. A múlt évig visszamenően 14,117.000 pengőre emelkedett a kórházak deficitje és ez a teher elviselhetetlenül nyomja a főváros egész háztartását. — Adataink igazolására összeállítottuk a kórházak szükségleteinek békebeli és mostani árstatisztikáját, és ebből megállapítható, hogy amíg az élelmiszerekben, gyógyszerekben, fehérneműkben és minden más szükségletben az árak néhol 100%-kai is magasabbak, mint a háború előtt voltak, ezzel szemben a kórházi ápolási díj — a háborúelőtti 4.26 pengővel szemben — csak alig valamivel emelkedett. Meg kell említeni, hogy a népjóléti minisztérium ellenőrzése alatt álló intézményekben az ápolási díj sokkal nagyobb, mint a fővárosi kórházakban. Más kórházakban is 7—10 pengő a napi ápolási díj. Összehasonlítva a külföldi kórházak által felszámított költségeket, ahol különböző osztályok vannak, Berlinben 6—16.60, Kölnben 5.50—14.40, Frankfurtban 6—20 pengő az ápolási díj, ami a békebelivel szemben 80, sőt 100%-os emelkedést jelent. — Rátérve a népjóléti miniszternek azon kijelentésére, hogy az országos betegápolási alap terhére csupán 3.6 millió pengő számítható fel: megállapítható, hogyha ez a rendelkezés gyakorlatilag is érvényesül, a fővárost újabb óriási terhek sújtanék. A fővárosi törvény egyes részleteinek életbeléptetése sok zavart és bizonytalanságot támasztott a városházán. Mindenki tanácstalanul áll és nem tudja, hogy az ügyek intézése ezek- utáni melyik fórum elé tartozik, mi tartozik a bizottságok, vagy a törvényhatósági tanács elé, mit intézhet a polgármester és milyen hatáskörük lesz az ügyosztályvezető tanácsnokoknak. Miután a szakbizottsági ülések megszűntek, megállt az egész adminisztráció, és amíg a helyzet nem tisztázódik, nem is történik semmiféle fontosabb ügyben döntés. Különösen nagy a bizonytalanság abban a tekintetben, hogy az autonómiának melyik szerve fogja a jövőben a közmunkák vállalatba adását intézni. Eddig, mint köztudomású, az ügyosztályok szerint illetékes albizottság vizsgálta át elsőfokon az ajánlatokat és tett javaslatot a munkák, meg' a közszállítások odaítélésére, magút a vál- lalatbaadást pedig a tanács intézte, amelynek határozata döntő volt. Most azonban senki sem tudja, melyik fórum hatáskörébe fog tartozni ezeknek a kérdéseknek az intézése. Egyesek szerint a közműnkaodaítélések és közszállítások minden bizottság megkerülésével a polgármester jogkörébe tartoznak, aki az ügyosztály javaslata alapján intézkedik. Mások szerint a törvényhatósági tanács határoz a közmunkák kiadásáról, de bizottsági ülésbe ez esetben sem kerülnének az ajánlatok, hanem a törvényihatósági tanács közvetlenül az ügyosztályi előterjesztés alapján döntene. A kérdés körül napok óta folynak a viták városházi körökben és a bizottsági tagok természetesen azt követelik, hogy a közmunka- és közszállításodaítélések továbbra is a szakbizottságok előzetes tárgyalásán menjenek át és az ott hozott javaslatokat érvényesítse a törvény- hatósági tanács. Érthető a bizottsági tagoknak ez az akciója, mert a közszállításoknál sok olyan érdek merül fel, amelyek hatalmat és tekintélyt jelentenek a bizotstág tagjainak. A fontos kérdést még eddig nem döntötték el az illetékesek, aminek az a következménye, hogy a közinunkakiadásokbau most kényszerű szünet állt be. A szakbizottságok feloszlottak, az újak még nem alakultak meg, amíg tehát az intéző szervek működése vissza nem tér a régi kerékvágásba, nem\ lehet tárgyalni a közszállítások és közmunkák vállalatbaadásáról. A vállalkozó cégek körében szintén feszült érdeklődéssel várják e tekintetben a hatóságok intézkedését. E helyen említjük meg, hogy a közszállításokban résztvevő iparosság kívánságának megfelelően, a kereskedelmi miniszter rendeletet bocsátott ki, mely szerint a 15.000 pengőnél kisebb értékű közmunkák kiírási nyomtatványait a jövőben díjtalanul kell a vállalkozóknak rendelkezésükre bocsátani. Eddig tekintélyes összeget követeltek a közhatóságok az ilyen hivatalos nyomtatványokért, úgyhogy a nyomtatványok árusítása egészen jelentős jövedelemforrássá fejlődött. Később az önköltségre kellett leszállítani az árakat, de ez sem jelentett a vállalkozóknak nagy könnyebbséget, mert a hatóságok elég magas önköltséget számítottak fel. Most azután az új rendelet az említett határon alul eltörölte a. nyomtatványokért szedendő díjakat, amit a vállalkozók bizonyára megelégedéssel vesznek tudomásul.
