Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-05-07 / 18. szám
HUSZONÖTÖDIK jubiláns évfolyam 1930 május 7 18. szám Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizeti*« ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 60 fillér Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LiPPAY GYULA Dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 345-82 Postatakaréknénztári csekkszámla: 46476 Harc a hatalomért Soha, egy percig sem voltunk elragadtatva az új fővárosi törvénytől és most, amikor a papirosból, amelyre a törvény- j tervezetet írták, élő valóság válik, amikor a festett kép kilép kereteiből, hogy öljön és pusztítson, még kevésbé gyönyörködünk j benne, mint eddig. A mai főváros napjai | meg vannak számlálva, a haldokló körül ott j állnak már a siratok, de egyben ott leselkednek az örökség koncvárói is, hogy elvegyék azt, amit meg tudnak menteni profitként a maguk javára. Hiszen azért kergették halálba, hogy hasznuk legyen belőle és továbbtengethessék a maguk életét, amely már veszendőnek indult ! És mint ahogy ez rendesen történni szokott: az örökségvárók, mielőtt a beteg meghalt volna, máris- összevesztek egymásközt a koncon. Még él, még lélekzik az önkormányzatú Budapest, még csendesen kellene járni a betegágy körül és lélekzetvisz- szafojtva kellene reménykedni, hogy hátha | sikerül még valami csoda útján megmenteni j az életét, de nem, a mohók és éhesek nem j tudnak várni, a kapzsi örökösök, már ölre mennek egymással, mert nem tudnak megosztozni azon, ami — még nem is az övék. Ennek a harcnak egyes fázisai nyilvánosan folynak le és mire tényleg megvalósul az új fővárosi törvény által teremtett helyzet, akkorra egészen más lesz a családi kép, mint amilyen most. A szegény örökösök, azok, akik a baloldalon állnak, nem jutnak szóhoz, nincs is sok keresnivalójuk, legfeljebb a köteles rész illeti őket. De a gazdagok, azok már marakodnak, azok a gazdagok, akik eddig összetartozóknak és legközelebbi rokonoknak érezték egymást és akik középről és a betegágy jobboldaláról siettetik a haldoklást. Érdekes kép és egyre változó. Amikor j prédáról van szó, nincs tekintély, akik eddig bálványok voltak, most hirtelen agyagbálványoknak bizonyulnak. Tíz évig volt diktátor, teljes hatalmú úr Wolff Károly, aki szigo- pyával Poseidonként uralkodott a főváros hol háborgó, hol csendes vizei felett. Nem volt nagyobb, döntőbb szavú hatalom nála, annyira, hogy az új fővárosi törvény is az Ő képére készült, azzal a célzattal, hogy biztosítsa továbbra is, lehetőleg az idők végéig, az ő uralmát, ő diktálta a paragrafusokat, ő engedélyezett, meg törölt egyes rendelkezéseket és mire elkészült a nagy mű, amikor azt hitte, hogy most már megpihenhet hatalmával babérágyán, egyszerre meginog alatta a föld, mert feltámadtak a vizek szellemei, amelyek eddig némák voltak és láthatatlanok. Milyen szép a családi élet, amikor nincs, ami megbolygassa a rokonságot! Mint galambok a fészekben, úgy éltek együtt Wolffék Kozmáékkal, csupa megértés, csupa összetartás. És maguk, az egyes családok tagjai is hogy szerették egymást, milyen szeretettel csüggtek egymás kebelén! És most itt ez az örökség, egyszerre véget vet a szép harmóniának": testvér testvér ellen, gyermek a szijlő ellen fordul, nincs már atyai hatalom, nincs már béke és szelíd szépség. A törvényhatósági tanács húsz helyéről van most szó. A fóka csak húsz, de az eszkimó, jaj, nagyon sok és a kormánypárti, vagy kívülről támogató eszkimók nagyon megszokták, hogy nékik egész foka jut. Új Krisztus kellene, hogy ezzel a húsz kenyérrel száz meg száz embert lehessen jóllakatni, de az eddigi Krisztusról kiderült, hogy már nem hisznek benne a hívek, hit nélkül pedig nincsenek csodák. Mi, szegény rokonok, még sírunk, siratjuk azt, ami most elvész, siratjuk a főváros haldokló Autonómiáját. Könnyeink őszinték, nem is lehetnek mások, hiszen magunkat, a főváros népének jogát siratjuk, mi nem kívántuk egyetlen gondolatunkkal, egyetlen idegszálunkkal sem ezt az új törvényt, ők kívánták, ők csinálták, reánk nem vár egyéb szerep, mint az, hogy passzív rezignáció- val figyeljük őket, amint bírókra kelnek az örökségért. Amit elvesznek, tőlünk, a polgárságtól veszik el, de hogy kinek mi jut belőle, azt most már ők se tudják, ők, akik elindították a szellemet, amellyel már most sem bírnak. Nem örülünk a képnek, amely elénk I tárul. Amikor pusztul az ősi ház, amely any- nyi évtizeden át adott hajlékot, amelynek falai annyi sikert és megpróbáltatást álltak ki, nem tudunk örülni, csak bánkódni tudunk. örüljenek azok, akik felgyújtották és most az égő ház füzénél akarnak melegedni és pecsenyét sütni, örüljenek, ha tudnak .. . Kettős tanácsnokválasztás előtt Heves harc Csupor és Solty tanácsnokok örökéért — Utoljára választ új főtisztviselőket a közgyűlés A Csupor József és Solty Lajos nyugdíjazásával megüresedett két tanácsnoki állásra Ripka Ferenc főpolgármester sietve kiírta a pályázatot és a legrövidebb határidőt állapította meg, amennyiben május 15-én délben a pályázati határidő már le is jár. Ugyanilyen gyors tempóban akarják lebonyolítani a választást is, úgyhogy e hó második felében, alkalmasint május 21-én a közgyűlés megtarthatja a választást. Ez lesz a törvényhatósági bizottság utolsó ilyen ténykedése, mert a jövőben az új törvény szerint már az intéző- tanács választja a tanácsnokokat, már pedig ez a szerv — mint jelentettük - egy hónap múlva már életbelép. A pályázat kiírásától a választás megtartásáig mindössze három rövid hét áll rendelkezésre és ez idő alatt a jelöltek mindent elkövetnek, hogy a győzelmet maguknak kivívják. A jogtanácsnoki állásért igen erős harcra, van kilátás két kitűnő főjegyző, Szendy Károly és Schuler Dezső között, akiknek egyike sem érdemelte meg, hogy mint vetélytársak álljanak szemben egymással. Mindenki abban bízott, hogy ez a két kiváló, egyformán tehetséges főtisztviselő mindenkor együtt fog felfelé haladni pályáján és egyszerre jut az őket megillető tanácsnoki székbe. Csak sajnálni tudjuk, bogy most a fővárosnak ez a két kitűnő tisztviselője párviadalt kénytelen vívni azért az egy állásért, amely Csupor József nyugdíjazása folytán kerül most betöltésre. A közgyűlés tagjainak rendkívül nehéz feladatot kell megoldaniok, amikor Schuler Dezső és Szendy Károly között választaniok kell, mert Szendy Károly legszívesebben mindenki mindkettőnek ajándékozná az „igen“-t jelentő fehér golyót. Szendy Károlynak nagy előnye az. a körülmény. hogy ügyes osztályvezetői képességeit önálló hatáskörben egy év óta a gyakorlatban is bemutatta és működésével mindenki elismerését kivívta, Schuler Dezső javára szól nemcsak idősebb kora és hosszabb szolgálati ideje, hanem azok a nagy érdemek is, melyeket a közelmúlt és a jelen súlyos viszonyai közt a szociális feladatok megoldása terén nagy emberszer etetővel és jóságával a maga számára kivívott. A jogi tanácsnoki állásért tehát heves küzdelem lesz, amelynek kimenetelét illetően nem bocsátkozhatunk jóslásokba. Még a pártok sem foglalhatnak egyöntetűen állást Szendy Károly vagy Schuler Dezsőt illetően, mert mindkét jelöltnek az összes pártokban vannak őszinte híveik, akiknek állásfoglalását nem befolyásolhatja az előzetes korteskedés, hanem elhatározásukat a választás délutánján a pillanatnyi hangulat dönti majd el. Hasonló, nagy csatára van kilátás a műszaki tanácsnoki állásért. Solty Lajos távozása után a legnagyobb káosz uralkodik az egész műszaki karban. A választás megtörténtéig mint semleges bíró C sármán Ferenc tanácsnok őrködik a középítési ügyosztály ügyei felett, ez azonban — ismételjük — csak a választásig tart, ami 2—3 hét múlva már megtörténik. Amíg a jogi szakon csak két érdemes jelölt küzd a pálmáért. akiket bizonyára más pályázók — a kilátásta- lanság tudatában — nem is fognák zavarni, addig a műszaki tanácsnoki állásért már több jelölt veszi fel komoly sánsszal a küzdelmet. Elsősorban kell említeni a két legkomolyabb rel'lektánst, Lavotta Gyulát és Wossala Sándort, akik eddig is mint tanácsnok-helyettesek állottak a középítési ügyosztály élén. , Wossala Sándor egyike a legkiválóbb építészeknek, aki a kislakásépítés lebonyolításánál szerzett nagy érdemeket, jelenleg pedig az új autobuszgaráz^ és az új szeretetház építkezésének irányítója. Lavotta Gyula széles látókörű, nagykoncepciójú tervező építészi tehetségét itthon és a külföldön is elismerték. Az új, modern iskolaépítkezések Lavotta Gyula képességeit dicsérik és az ő művészi elgondolása alapján épült és fej 1 ődött Balatonkenesse, amely ma kétségtelenül a Balaton legmodernebb, legszebb A közgyűlésnek tehát ennél a választásnál Wossala Sándor fii rdőtelepe. Lavotta Gyula Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SAMTORIUM SZÍV- ÉS ÉRBETEGEKNEK ÚJ OSZTÁLY BUDAPEST, VIII. VAS-UTCA 17. SZ. Idegbetegek, üdülők gyógyhelye, víz gyógyintézet, nap- és légfürdők. Schwier Dezső
