Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-13 / 7. szám
1929- február 13. Független Budapest 9 Iskolaorvosok — iskolaigazgatók. (Levél a szerkesztőhöz.) A Független Budapest egyik legutóbbi számában ismertettük az iskolaorvosi szabályrendelet végleges tervezetét. Ügy látszik, az érdekeltek nincsenek elragadtatva a tervezettől, amit a szerkesztőségünkhöz intézett alábbi levél igazol: Végre valahára elkészült az iskolaorvosok végleges szolgálati szabályzata, mely rendkívül gondos és körültekintő munka eredménye. Egyetlen része azonban sok félreértésre adhat alkalmat, ami az egész intézmény lealacsonyítását vonhatja maga után. Az igazgatók jogait és kötelességeit tárgyaló paragrafust valamennyi igazgató holtbiztosán úgy fogja értelmezni — s ezt legjobban az iskolaorvosok tudják, — hölgy ellenőrizheti például az iskolaorvosok reggeli bejövetelének pontosságát. Tíz-tizenöt perces késésért például „megintik" ötét, később följelentéssel fenyegetőznek s így tovább. Miután az iskolaorvosoknak összes jelentéseit láttamozni fogják, sokszor csak egészen apró formai korrekció miatt azokat nap-nap után vissza fogják adni az orvosoknak. Ez pedig az egész intézmény elbürokratizálódásához vezet. Szóval az igazgató urak főnökösdit fognak játszani náluknál sokkal magasabb kvalifikációval rendelkező emberekkel, és ismételjük, minden kis hibájukból bűnt fognak kovácsolni. : Ez. küiönösen nekünk, idősebb férfiorvosoknak, igen nagy megalázást jelent s azonkívül munkánkat is nagymértékben hátráltatja. Ellenőrzésre sem szorultunk rá, különösen nem az igazgatók részéről, kikkel e miatt állandó összetűzéseink lesznek, ami semmiféleképen nem eredményezheti az intézmény népszerűségét. Precízen körvonalazni kellene az igazgatók jogait s kereken kimondani, hogy az igazgatóknak az orvosokkal szemben feljebbvalói jogaik nincsen, őket nem ellenőrizhetik, csupán a vizsgálatok rendjére, illetve ezeknek időbeli beosztására van joguk befolyást gyakorolni. Egy öreg iskolaorvos. A pesti városháza. PillaiiiitíVlTÓtoIck a varoNhaxa «** a uii'ONháziak életó rol. Irta: György Endre, illusztrálta Madaras László. ..Gyűjtöttem én már (persze reges-régen!) számolócédulát, bélyeget, gyűjtöttem gyufaskatulya teleiét és most itt tartok: mozaikot gyűjtök, mozaikot, fehér, fekete, lila és arany kőkockákat a városháza ódon falából, hosszú és visszhangos folyosójának burkolatából, idö- rágta tetejéről, mert oda is fel kúszom egy-egy színes apróságén, mint a vásott gyerek a magas fára madártojásért." Ezeket írja magáról György Endre. A Pesi Városháza írója, könyvének előszavában. Színesebben és mégis egyszerűbben aligha lehetne jellemezni ezt a könyvet, amely most jelent meg a szerző kiadásában és amelyet méltán nevezhetnénk a városháza tükörképének. Nem torzító tükör György Endre könyve, jóllehet írója a humor gyengéd lehelletével aranyozta be ezt a kedves könyvet, hanem a jószemű és jótollú újságíró leikének kamera obseuráján át kivetített fénykép, amely megmutatja a megfigyelő lencse élességét, a kitűnő újságíró biztos érzékét. A városháza krónikása, — mint György Endre írja, — ott él az események mellett. Nincs szava, amikor az események készülnek a boszorkánykonyhán, de mindent lát és hall, mindent feljegyez és a névtelen jegyzők, az új Anonymusok krónikája kelti új életre az eseményeket. De nemcsak az események mellett, de az események felett is ott áll az újságíró, mert az új, névtelen jegyző már nemcsak száraz krónikás, hanem kritikus is, biztató, vagy korholó ellenőr is, akinek a városháza eseményei élményt is jelentenek, nemcsak feljegyezni való adatokat. György Endre könyve elejétől végéig élmény, érezzük a szubjektív embert mögöttük, a toll katonájának szíve verését akinek nem közömbös, hogy miként dübörögnek el szeme felett (vagy inkább alatt?) az események, amelyeket nem irányíthat, csak — elkísérhet. Színes, tarka, kedves olvasmány ez a könyv, ezek a „pillanatfelvételek“ nem a pillanat szármára készültek. Emlék, amely a mostani közgyűlést albumba foglalja és úgy adja át a későbbi nemzedéknek. Öröm lapozni az emlékek közt, amelyek még most frissek, de holnap már a múlt távolából ködlenek felénk rózsaszínűén György Endre szelíd humorának csillogó köntösében. Madaras László, a fiatal rajzolóművész készítette a könyv rendkívül ötletes címlapját és az ő keze György Endre. Föelárusitás: BUDAPEST, VI., MOZSÁR-UTCA 9. SZÁM. Telefon: 76—02, 99—02. A Független Budapest eddigi évfolyamai, 1906-tól kezdődően kaphatók a kiadóhivatalban BUDAPEST, VII., Szövetség-utca 22. sz. tisztít szárazon kosztümöket, fest minta szerint mindenféle öltönyöket, felöltőket, ruhaneműt. Tisztviselőknek nagy kedvezmény! Telefonhívásra minden tételért elküldünk! Gvár: VII., Thököly-út 33. Telefon: ]. 394-41 és]. 446-72 müvei azok a pompásabbnál pompásabb karikatúrák, amelyek kiegészítik a mai városháza életét ábrázoló tükörképet. Madarast nem kell bemutatni ezeken a hasábokon, a Városházi Rádió állandó rajzolója ő, de erős szálak fűzik György Endrét is a Független Budapesthez, régi, meghitt munkatársa volt sokáig ezeknek a hasáboknak, amelyekhez most is a szeretet és baráltság szálai fűzik. György Endre könyve, „A Pesti Városháza" a Független Budapest útján is megrendelhető. Ára 10 pengő.
