Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-25 / 52. szám
Független Budapest 1929 december 25 Önkormányzat: „FŰIT!“ Szívesen üdvözölném a Független Budapestet derűs örömmel abból az alkalomból, hogy életének Virágh-korába szökkent. Ebben csupán az a sajnálatos körülmény akadályoz, hogy a Független Budapest születésének negyedszázados ünnepe összeesik az ötvenhétéves független Budapest halálozási idejével. Vadak meg szokták kegyeletes gyermeki kötelességből ölni elaggott szüleiket, hogy az öregkor szenvedéseitől megváltsák. Gróf Bethlen István és Sci- lovszky Béla urak nyílván iigy érzik, hogy Budapest autonómiája már elaggott s így elérkezett az idő, hogy véget vessenek kínlódásának. Egyéb okot ugyanis nehéz volna a fővárosi törvény reformjára találni. Ha a közgyűés néha zakatolt is, azért mégis simán haladt előre a közönség érdekeinek szolgálatában. Igaz, néha megtörtént, hogy határozatot hozott a sajtószabadság védelmére, vagy a demokratikus politika érdekében. De ebből se történt baj, mert a jó belügyminiszter gondoskodott róla, hogy se sajtószabadság, se demokrácia ne valósuljon meg. Minek hát a »reform«, miért kell kivégezni az autonómiát? Talleyrand, az öreg róka, aki egyforma hűséggel szolgálta a forradalmat, Napóleont és a restaurációt, mondotta, hogy a szavak a gondolatok elleplezésére készültek. Hazai vágású Talleyrand- jain kszerint a törvények hivatása, hogy leplezzék az abszolutizmust. Szegény autonómia még néha nyikkanni mert, ha nem is túlnangosan, mégis e le- tompitott közvéleményt sem bírják el a reakciónak érzékeny fülei. Azt ugyanis felnőtt, épeszű emberrel nehéz volna elhitetni, hogy amit a »reform« meghagy, autonómiának lehet nevezni. Legalább is nem több joggal, mint bikának az ökröt vagy kakasnak a kappant. Önkormányzat széles e világon csak ott van, ahol a polgárok által szabadon választott képviselőtestület szabadon és szuverénül intézi a törvényhatóság gazdasági és szellemi közigazgatását. Másszóval, ahol a polgárság úr a maga portáján. Ez a javaslat pedig a polgárságot nem önmaga árává, hanem a kormány szolgájává teszi. Ezentúl a választott bizottsági tagok legfeljebb a pöcegödörtisztítás módszerei felől folytathatnak elméleti vitákat, díszpolgárrá választhatja Haynaut vagy a mindenkori miniszterelnököt, de a főváros ügyeinek intézésére csak annyi jussa van, amennyit a kormány törvényhatósági éredkkép- viselete megtűr. Ne kukoricázzunk tehát, jó urak, hanem mondjuk ki őszintén, hogy az önkormányzatot odatemették a városligeti ismeretlen halott mellé, akinek sírkövét csak egy szó díszíti: fűit. Nagyon sajnálom tehát, hogy a Független Budapest elvesztette függetlenségét. De Jézus tetemei pest elvesztette függetlenségét. De Józzus tetemei fölé is súlyos követ hengerítettek, mégis föltámadt. Nem kétlem, hogy a székesfőváros szabadsága is föl fog támadni. Eég elporladtak már a mai kormány- nagyságoknak halhatatlanságba festett freskói, de Budapest függetlensége élni fog. Mert az önkormányzatot temető urak sok mindent tudnak, ami a reakció szellemi fegyvertárához tartozik, csak azt nem tudják, hogy a tömegek szellemi ereje még mindig erősebbnek bizonyúlt a rendőr- és csendőrszuronyoknál. Még akkor is, ha c szuronyokat a törvény türelmes papirosába csomagolják. Az egyszerű szolgabíró is hiába szedette le a zsidótemető kapujáról a »Feltámadunk« felírást azzal az indokolással, hogy »még csak az kellene«, — akár zsidó, akár keresztény szellemekről van szó, azok mindig sikeresen dacoltak szolgabírói végzésekkel. Ha ez a feltámadás bekövetkezik, akkor fogja a Független Budapest ünnepelhetni igazi jubileumát. Yámbéry Eusztem. A magyarországi laKK- és festéKgyártás fejlődése az elmúlt 25 év alatt írta : LUSZTIG JENŐ, a Lutz LaKK- és FestéKgyár Részvénytársaság igazgatója Midőn kezembe veszem a tollat, hogy a Független Budapest 25 éves jubileuma alkalmából a festék- és lakk gyártás elmúlt 25 évéről dióhéjban megemlékezzek, megilletődést érzek, mert ez az évforduló egyben a vezetésem alatt álló Lutz festékgyár budapesti fennállásának is 25 éves évfordulója. Mikor a Lutz-festékgyár közel 20 éves fennállása után Pozsonyból 1905-ben Budapestre költözött, a magyar lakk- és festékipar még a kezdet nehézségeivel küzdött. Főleg két ok hátráltatta szakmánk fejlődését és tette nehézzé helyzetünket. Az egyik gátlóok, hogy a mesterek idegenkedtek a kész festékek és lakkfestékek használatától, mert akkor még minden nagyobb munkáslétszámmal dolgozó mester önmaga készítette anyagait, éppen rigy, mint ahogy a festőművészek most is maguk szeretik készíteni művészfestékeiket. A festő- és mázolóipar egyik legfontosabb nyersanyagát: a lenolajkencét, nem a kence- íozdéből szerezte be, mint manapság, hanem a mázolómester maga vette a nyers lenolajat, ezt hosszabb ideig állni hagyta, hogy megtisztuljon, azután körülményesen megszűrte, lefejtette és kivitte a város szélére, ahol ősz idején több napig a kencét főző táborok tanyáztak. A másik ok, mely küzdelmessé tette festék- és lakkgyáraink számára gyártmányaik bevezetését, az volt, hogy gyártmányainkat felhasználó ipar, ha már kész lakkot, vagy zománcot vásárolt, úgy ezt Ausztriából, Németországból, és főleg kocsilakkokat nagy meny- nyiségben Angliából szerette beszerezni. Hatalmas összegek mentek így ki külföldre olyan anyagokért, melyeket legalább olyan minőségben és sokkal olcsóbban, itt is be lehet szerezni. Az iparosok és kereskedők csak lassan, céltudatos munka után és az önálló vámtarifa hatása alatt kezdték a kész és bevált hazai gyártmányokat használni. Amikorra az iparosok és a közönség ellenszenvét végre sikerült legyőzni és mindenütt nagy erővel meginduló óriási magán- és hatósági építkezéseknél, hidaknál, vasszerkezeteknél, kórház- és közintézményeknél mindenütt bebizonyítani a magyar gyártmányok kiválóságát, kitört a világháború és egyszerre elvágta szépen fejlődő iparunk létalapját. Ma már a legnagyobb bizalommal dolgozik gyártmányainkkal a hazai iparos és ipar- vállalat, akármilyen speciális célra szolgáló olaj festéket, zománcot vagy lakkot nem szerez be külföldön, mert meggyőződött róla, hogy a hazai anyagok elismert, jóminőségűek. Sajnos, nem áll ugyanez a hatóságokról, mert ép az elmúlt hetekben olvastunk néhány esetről, amikor a bevált hazai gyártmányok mellőzésével, nagyhangú reklámmal feldíosért — és méregdrága külföldi anyagokat akartak feldolgoztatni. Ipari képviseleteink éberségén múlott, hogy ez a terv meghiúsultnak tekinthető. Kilátásaink, sajnos, nem nevezhetők rózsásaknak, ami az általános gazdasági helyzetben a magas kamatterhek alatt tétlenségre ítélt építőipar teljes pangásában és válságában leli magyarázatát. A hitelviszonyok szakmánkban, sajnos, nagyon elfajultak, mert míg a békeidőkben a pénz 3—4-szer is forgatható volt évente, ma már csak alig kétszer. A nagy verseny, a kis ország és kevés fogyasztó oly éles harcot jelent a piacon, hogy a haszonkulcs is messze elmarad a békenívó mögött. _ Reméljük azonban, hogy az új év megjavítja « viszonyokat és kedvezőbb feltételek között fogjuk a Független Budapest-tel együtt az 50 éves jubileumot megünnepelhetni! m FESTÉKEK ZOMÁNCOK laTTTk j SZIGETELŐK 9 W UTOLERHETETLENEK LUTZ LAKK és FESTÉKGYÁR R ÉSZVÉNYTÁRSASÁG BUDAPEST VII., ŐRNAGY UCCA 4 TELEFON: J. 393-46, 334-65 TUNGSRAM
