Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1929-12-25 / 52. szám

3 0 Független Budapest 1929 december 25 szaladgálsz, Izgulsz, észre se veszed, hogy a biztosítási rend szex* refor m- j á n a k követelése közben csendesen hull a véred, múlik az idő és torzonborz szemöl­dököd sötét sövényébe fehér szálak vegyülnek (en­gedd meg ezt is kérlek!) Mi ez Iíarátom, ha nem valami titokzatos elfogultság? Téged huszonöt év óta valami meg- szálltság tart hatalmában, gyötör valami közéleti szerelem, amelynek transzparensei hetenként becses lapod homlokán gyulladnak ki, s az embereket állandóan azzal izgatod, hogy amikor kezükbe veszik ezt a sajtóterméket, akkor a független Budapestben gyönyörködnek. így téveszted Te meg huszonöt év óta saját magad után kétségtelenül hű előfizetőidet és kedves olvasóid nagy táborát is. Mert azt csak nem tagadod le Te se, hogy Te se találkoztál még szembe azzal a Budapesttel, amelyet Te rajongásodban f ü g g ét­ié n n e k nevezel. Én bevallom őszintén, hogy eddig még csak a függő Budapesthez volt szeren­csém, különösen az utóbbi időkben s nem hallgatom el azt a víziómat se, hogy otthon néha percekig mereven bámulom nagyrabecsült lapod öreg fej­betűit s azt várom, hogy megelevenedjenek a betűk és e 1 i b é m rajzolódjék az a káp­rázatos valóság, amelyet Te huszonöt év óta olyan megbocsáthatatlan k ö ny­íl y e 1 m ű s ég g e 1 ígérgetsz ennek az időszaki sajtóterméknek az élén. Más kívánságom ezúttal nincs is és engedd meg, hogy szeretettel megszorítsam mind a két kezedet. Papp Jenő, a Magyarság fővárosi rovatvezetője. Egész kötetet tenne ki . . . Kedves Barátom! Megtiszteltél azzal, hogy a Független Budapest negyedszázados jubileumára a témák egész tömegé­vel láttál el, válasszak, melyik volna számomra a leginkább testhezálló. Most nem beszélek arról, hogy nem vagyok hozzászokva a témáknak ehhez a jubi­leumi bőségéhez, de engedd meg, bogy kihasználva a Te ünnepedet, megint tanuljak Tőled, az öregebb és jobb szerkesztőtől. Megtanulom, hogy a témákban való bőség is rossz szerkesztői taktika, mert akkor meg nem tud választani az ember. Igaz, hogy ez sincs egészen így, de az ember soha sem szokott és sohasem tud egész igazságokat mon­dani. Ezúttal mégis megkísérlem. Elmondom, hogy miért nem írtam meg a jubiláns cikket. Ügy, ahogy történt. Hozzáfogtam, hogy megírom Budapest huszonöt esztendejének történetét. Azét a negyedszázadét, amely fölött már a Független Budapest őrködött. Nem is olyan nehéz a dolog, csak azon akadtam meg, hogy az előzmények — már mint a Független Buda­pest születésének előzményei — egy kis kötetet kezd­tek kitenni. Hát csak nem hallgathatom el, hogy 1873-ban három várost egyesítettek és csak így állha­tott B. Virágh Géza Budapest mindnyájunk előtt szent érdekeinek szolgálatába? Azt sem lehet elhallgatni, hogy kik játszottak valaha szerepet a városházán. Valaha, akkor, amikor a Független Budapest kriti­kája még- nem tudta rájuk teríteni a vizeslepedőt. El kell ezt mondani a pragmatikus történetírás törvé­nyei szerint, mert különben nem lehet megállapítani a különbséget; hogy mentek a dolgok a városházán, mielőtt Te megalapítottad kitűnő lapodat és hogy mennek, mióta virgáccsal, cukorkával, bozontos szem­öldökkel ott állsz a városháza kapujában. Aztán kiegyeztünk, hogy jó: hát ez sok lenne, írok inkább a három polgármesterről, akik azóta kormányozták Budapestet, amióta Te a Független Budapestet. Egyszóval m egén eklem Bárczy Istvánt, Bódy Tivadart és Sipőcz Jenőt. Hát Istenem, én már -6 agy két esztendő előtt elblicceltem a huszonöt esz­tendős újságírói jubileumomat, de még mindig azt hi­szem, hogy nálam csak öregebb emberek vannak Pes­ten, fiatalabbak nincsenek. Hát hogy az ördögbe ne emlékeznék akkor mindenki a derűs, a drága, bohém Bárczy Istvánra, Budapest nagy építőmesterére? Vagy a pártatlanul táléntumos Bódy Tivadart, Buda­pest adminisztrációjának legkitűnőbb ismerőjét fe­dezzem fel? Aztán írjak Sipőcz Jenőről? Hát azt csak nem kívánhatod, hogy ezen a Te jubiláris ünnep­napodon azzal szórakoztassam az olvasóközönséget, hogy egy hebehurgya, a politika mérgével fertőzött újságírónak miként változik meg a véleménye pár esztendő alatt? Nem, ezt sem lehet csinálni. Általában pedig- va­gyok olyan illemtudó ember, hogy amikor Virágh Gézát és a Független Budapestet ünnepük, akkor én sem beszélek másról. (Ezért firkálok már félóra óta —■ magamról!) Hát ez az! Be is kell vallanom, hogy engem, jobban meghat a Független Budapest huszonöt esz­tendeje, mint azé a Budapesté, amelyről azt mondja az ellenzék, hogy éppen most veszi el a kormány a. függetlenségét. Egy újság életében rengeteg- idő ez, hiszen Berlinben már a házakat is csak huszonöt esztendőre építik. Na, de viszont a Független Buda­pestet nem berlini építészek, hanem Te szerkeszted mindenkor ragyogó újságírói érzékkel, becsületes el­vekkel, harcos, eleven szellemmel. Íme ez a hosszú élet titka, mert nekem az a meggyőződésem, hogy az ezüstlakodalom után az aranylakodalmat is megülöd. Szíves engedelmeddel, akkor majd én is megírom Budapest ötven esztendős történetét. Meleg barátsággal, őszinte tisztelettel mégegy- szer minden jót kíván ig'az barátod: Pogány Béla, a Budapesti Hírlap szerkesztője. A nagy ágyú . . . Negyedik esztendeje dolgozom a városházán. A Független Budapest 25 éves. Az a három esztendő, amit a fővárosi események közvetlen szemléletében töltöttem el, most a negyedik esztendő küszöbén egész korszaknak tűnik fel előttem. Huszonöt esz­tendő Budapest szolgálatában olyan hosszú emberöl­tőnek számít, ami csak a legkivételesebbeknek jut ki osztályrészül. A Független Budapest ott volt a békebeli, gazdag és hatalmas főváros égbeyiyúló palotájának alapkőle­tételénél, hordta a téglát és a maltert, és a széles nyitott Ablakokon keresztül szabad és friss levegőt vitt be e nagy épület minden zugába, Az irtózatos földrengés után lehullottak ennek a fényes palotának a falai is. S most ránk kis kőművesinasokra vár a feladott, hogy a romokon új életet teremtsünk: elöl­ről kezdjük a tégla- és malterhordást és szabad, tiszta levegőt juttassunk be a most épülő új város­házára, amelynek az ablakait be akarják zárni, előt­tünk. Nagy küzdelem előtt állunk. Küzdenünk kell azért, hogy ezért a fővárosért, mindnyájunk szerel­méért: Boldog Budapestért dolgozhassunk. Ebben a küzdelemben a nagy ágyú szerepét, játsza á 25 éves Független Budapest. A tüzérségi harc előkészítő csatározásait a közkatonák rajvona­lának bátor és fáradhatatlan rohama) teheti eredmé­nyessé. A Független Budapest 25 éves jubileumán a nagy ágyú előtt tiszteleg a városházi front egyszerű közkatonája Dr. Rátkai Károly, az Esti Kurír fővárosi rovatvezetője. Történelmi az a huszonötesztendő Kedves Barátom! Abban a megtisztelő felhívásban részesültem, hogy lapod fennálásának huszonötéves jubileumai alkalmából cikket írjak a Független Budapestbe valamely városi kérdés­ről. Ügy érzem, hogy ez a kérdés klasszikus jel­lemzője a Független Bu­dapest negyedszázados pályájának és a Te fő- szerkesztői működésed­nek. A házi ünnepen, az újság jubileumán, ami­kor a lapnak huszonöt esztendejét, fényes pá­lyáját, számtalan sike­rét kellene ünnepelni s amikor a legtárgyilago- sabb szemlélet is e gyö­nyörű ünnepség közép­pontjában kell, hogy kö­szöntse a Te illusztris személyedet, — Te ilyen­kor is a városra gon­dolsz és lapod jubiláris, ünneplő foliánsait is a város ügyeinek méltatá­sára kínálod föl. Ismétlem: ebben benne van minden: a huszonöt­éves évforduló egész ér­téke, jelentősége, a lel­kesedés, rajongás Buda­pest Székesfővárosért, a város ügyeinek minde­nekelőtt és mindenekfe- lett való szolgálata. Hu­szonöt esztendőn át har­colt a Független Buda­pest a főváros nagysá­gáért, fejlődéséért, har­colt a béke alkotó arany­korában, segítve a hi­vatottak emberfeletti munkáját és harcolt a zavaros időkben bátran, rettenthetetlenül, féléi­Adriai Biztosító Társulat Budapest, v., Erzsébel-Sér 9-10 (saját székház) A társulat budapesti bérpalotája VII., Eizsébef-körút 9—11. sz. (volt New-York palota) Alapítási év: 1838. Alaptőke 100 millió lira (erre befizetve 40 millió lira) A társulat garancia-tartalékai 589,000.000 lírát tesznek ki Elfogad , a iegújabb módozatok szerint és a felek részére iegeliEi3f©sei3t9 feltételiek mellett: Tűzbiztosításokat — Életbiztosításokat — Betö­résbiztosításokat — Szállítmánybiztosításokat — Üvegbiztosításokat— Jégkárbiztosításokat Üzemszünetelési biztosításokat (Chammage). |-FASOR-, SZANATÓRIUM BUDAPEST, VII., VILMA KIRÁLYNŐ-ÖT 9 TELEFON:JÓZSEF 315-26 és 326-21 SEBÉSZET BELGYÓGYÁSZAT NŐGYÓGYÁSZAT IGAZGATÓ-FŐORVOS: Dr. FREUD FRIGYES

Next

/
Thumbnails
Contents