Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-27 / 48. szám
HUSZONNEGYEDIK évfolyam V Egyes szám ára 50 fillér 1929 november 27 48. szám FűggdenBudapesl Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre !2 pengő Egyes szám ára 50 fillér Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA Dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon : József 345-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Lerombolják a bástyát A közigazgatás államosítása régi programja a magyar kormányoknak. Már a világháború előtt is többizben felmerült a kérdés, de akkor volt egy elháríthatatlan akadálya ennek a centralizálásnak: a törvényhatóságok autonómiájának alkotmányvédő ereje, amelyet nem lehetett megcsonkítani, mert Béccsel szemben a vármegyék és városok erejét a nemzeti közvélemény védte. A magyar közéletből a Aresztett háború kivonta Bécset és vele együtt eltűnt a törvényhatóságoknak az a feladata is. amelyet a nemzet szabott eléjük, mint „bástyák“ elé. A fővárosi törvényjavaslat ellen nem tiltakozik a nemzet. Bármennyire fáj is ezt beismernünk, a nemzeti közvélemény nem érzi át, minő fontosságú lenne az alkotmány szempontjából annak a garanciának' a fenntartása, amely ezer esztendő szörnyű megpróbáltatásaiban edződött meg és tartotta fenn a nemzeti életet. Fásultság, nemtörődömség kíséri a javaslat sorsát és csak egy kis ellenzék ragaszkodik ahhoz, hogy megmentsen valamit a főváros önállóságából, annyit, amennyi 1 lehet: a hatalom mindent magához akar kaparintani, az ország pedig nem törődik azzal, hogy mi lesz Budapest sorsa, mintha nem is az ország i fővárosáról, hanem idegen területről lenne szó. j A parlament vidéki képviselői teljes „desin- | teressement“-et jelentettek a javaslattal szem- l ben. Budapest képviseletének magárahagyott csekély ellenzéke egyedül harcol azért a fan- tómért, amely egy jobb jövő megmentésének lehetőségét jelentené, ha valóra válna és életet nyerne. Kétségtelen, hogy minden egyes intézkedése az új törvényjavaslatnak azt a célt szolgálja, hogy a főváros közigazgatását az állam kezére juttassa. A főpolgármester hatáskörének korlátlan túltengése, amely kezdődik a kijelölő választmányban részére biztosított túlsúlynál és az intéző, illetve törvényhatósági tanácsban biztosított többségnél, a kormánynak minden téren, még a költségvetés megváltoztatásának árán is biztosított hatalma és beleavatkozási joga még a látszatát is elvették a törvényhatóság eddigi önállóságának. A magyar főváros egyszerű függvénye lesz ezentúl a kormány- akaratnak .és a Budapest adminisztrációját képviselő városháza egyszerű városi depen- dence-a, a belügyminisztériumnak. A magyar alkotmányban többé semmi szerepe sem lehet a magyar fővárosnak, az az erő, amely eddig azzal a bizonyos, sokat emlegetett „bástya“ jeD leggel ruházta fel a töivénvhatóságot, az új törvénnyel megszűnik. Pedig kár így sietni ennek a bástyának a lerombolásával. Évszázadokon át jó volt, erős volt, kiállott minden vihart: mi biztosít bennünket arról, hogy többé nem lesz szükség sohasem érre a védelemre1? Mi biztosít benimm két arról, hogy többé nem lesz vihar, amely ellen védelemre van szükség? Semmi sem tart örökké, ez a kormány is megbukhatik egyszer és jöhetnek még olyan idők, amikor rendkívüli veszedelem lesz az országra, hogy minden erői minden hatalom a kormány kezében fut össze. Ez a mai generáció, amely még látta a régi. habsburgi Magyarországot, a háborút, forradalmakat, diktatúrát és ellenforradalmat, nagyon tudja, fájdalmasan tudja, hogy minden, minden változó, minden elmúlhat egyszer. Szabad-e ilyenkor lerombolni valamit, amiről tudjuk-, hogy jó volt, hogy kellett és amiről nem tudjuk, nem fog-e még kelleni valamikor?!' A kormány azt mondja: a törvényhatóságnak semmi köze az országos dolgokkal. Ez is álláspont, tiszteletreméltó lehet ez is. De mért veszi el azt az erőt is, amellyel a főváros á I maga, legsajátabb ügyeit intézi? Mért ne lehetne hatalma a törvényhatóságnak — a törvényhatóság dolgaiban? Azt mondják, az új fővárosi törvény épít. Mi úgy látjuk, hogy elsősorban rombol. Amit rombol, azt biztosan elpusztítja: a munkának ez a része eredményes lesz. A régi épületből, al szilárd bástyából nem marad semmi sem. Ez most már kétségtelen. De, hogy az új épület nem omlik-e össze, az nagy kérdés. Kérdés, amely elé aggodalommal és bizonytalanul néz mindenki, aki Budapest sorsát a szívén viseli. Kérdés, amelyre egyelőre nincs felelet. Passzivitásba vonalassal fenyegetőzni az ellenzéh Az egységes ellenzéki front megakadályozta, hogy ez évben tető aló kerülhessen a fővárosi reform — „Nem engedjük prostítuálni az autonómiát“ — mondják az ellenzéki oldalon — A kereszténypárt már májusban, a kormánypárt csak novemberben akar választatni Külön tör verni készült a letáró mandátumok újabb meghosszabbításáról Ma minden érdeklődés a fővárosi reform felé irányul, amelynek parlamenti vitájában) megmozdultak az összes erőtényezők. A reformjavaslat körül magasra csaptak a szén-) vedélyek hullámai, ami érthető, hiszen legalább hat hosszú esztendőre dől el e törvény révén Budapest székesfőváros sorsa. A bizottsági vita A képviselőház közigazgatási bizottsága egy hét óta tárgyalja a reformjavaslatot, pedig kezdetben mindössze húrom,napi vitára szám,i-> tottak. Délelőtti és délutáni parallel üléseken] akarták kifárasztani az ellenzéket, de a kormány csalódott — saját csapataiban. Azok ai képviselők, akik egyben törvényhatósági bizott-i sági tagok is, pontosan megjelentek valameny- nyi ülésen, a tanácskozásképességet azonban nem sikerült biztosítani, mert a vidéki képviselőket egy áltáléiban nem érdekli a fővárosi reform. Kitűzték az új választást Ami az ellenzék bizottsági csatározásait illeti, ezek kevés eredménnyel járnak. Helyenként sikerül egy-egy módosítást kiharcolni, ezek azonban nem nagy jelentőségűek: a törJ Vény tendenciáján nem\ változtatnak. Annyit mindenesetre sikerült elérnie az ellenzéknek' hogy a kormány kezd kifogyni az időből és minthogy most már karácsonyig a fővárosi reform nem emelkedhetik törvényerőre: egyszakaszos külön törvényjavaslattal kell gondoskodni az év végén lejáró mandátumok meghosszabbításáról. A fővárosi törvéyhatóság helyzetén már nem változtat az új egyszakaszos törvény, amely csak óvatosságból született meg. A ^ főváros központi választmánya a jelenleg érvényes törvényes rendelkezéseknek megfelelően köteles1 volt intézkedni az új választások kiírásáról* December 31-én ugyanis lejár a közgyűlési tagok felének a, mandátuma és az 1924. évi' XXVI. te., amely a fővárosi választásokról szól, úgy rendelkezik, hogy a lejáró mandátumokra a választást december 5—15-ike között kell kitűzni és e kitűzés ügyében még november 15-ike előtt határozni kell. Ez a döntés már megtörtént, A főváros központi választmánya december 14-ére és december 15-ére tűzte ki az új budapesti választásokat, ami azt jelenti, hogy abban az esetben, ha december 13-áig új törvény nem kerül tető alá, december 14-én és 15-én választani kelh Szendy Károly főjegyző, aki a főváros közjogi ügyosztályát vezeti, a mult héten felterjesztést intézett a belügyminiszterhez és ebben figyelmeztette a belügyi kormányt, hogy^ idejében gondoskodjék új törvényes rendelkezés statu- álásáról, különben az a kínos helyzet áll elő, hogy december 14-én és 15-én meg kell választani az új bizottsági tagokat. Scítovszky Béla belügyminiszter e felterjesztés alapján fontolóra vette, vájjon eddig az időpontig tető alá kerülhet-e o. reform, s mivel az ellenzék kitartó bizottsági csatározása ezt lehetetlenné teszi, úgy határozott, hogy benyújtja a mandátumok meghosszabbításáról szóló agyszakaszos törvény javaslatot, amit a fővárosi reform! előtt fog* a képviselőház tárgyalni, így azután sikerül megmenteni a helyzetet. A főváros jelenlegi törvényhatóságának működése szempontjából ez a fordulat nem jelent változást, mert hiszen a mandátumokat amúgy is meghosszabbították volna a reformtörvényben. X reform és a pártok A reformtörvény várható hatását illetően megoszlanak a vélemények. A kereszténypárt ma már úgyszólván semmiféle követelményt sem támaszt a javaslattal szemben, mert a belügyminiszter óhajtásaikat már előzetesen honorálta. Mégis nagy az ellentét a kormánytámogató kereszténypárt és a kormánypárt között Legmodernebb gyógy- 11 Ir.PAJOR-SANATORIII SZÍV- ÉS ÉRBETEGEKNEK TJJ 111 Rlin&PEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy'M VAS-IITCÄ17.SZ. helye, »ízgyógyintézet, nap- osztály légfürdők. intézet sebészi és bel- ^ betegek részére * ii ;; V -
