Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-06 / 45. szám
4 Független Budapest 1929. november 6. Súlyos sérelmek tömege az autonómia ellen az új autóforgalmi törvényben. A kormány nem közölte a javaslatot a fővárossal és sok olyan intézkedést foglalt a törvényjavaslatba, amely mélyen sérti a főváros jogait, valamint a városi vezetőség presztízsét. A főváros a felsőházi tárgyalás során reméli a reparáciőt. A képviselőházban az elmúlt héten rövid néhány óra alatt letárgyalták és elfogadták a közhasználatú gépjárművállalatokról szóló törvényjavaslatot. Ez a törvény a fővárost, mint az ország legnagyobb autobuszvállalatának 'tulajdonosát, tulajdonképen elsősorban érinti, azonban a javaslatot sem hozzászólás, sem pedig bemutatás végett a kereskedelmi minisztérium nem küldte el a tanácsnak. Pedig ez a törvény sok olyan rendelkezést tartalmaz, amely a főváros szempontjából siilyos sérelmet jelent és az önkormányzat hatáskörébe mélyen belenyúl. Nem veszi figyelembe a nem nyerészkedésre alakított legnagyobb üzemnek, a fővárosi autóbuszüzemnek különleges helyzetét, hanem általánosítva, azonosan bírál el kővár őst, vidéki várost és köziizemet és nyerészkedésre alakított magánvállalatot egyaránt. így többek közt sérelmes az a rendelkezése a törvénynek. hogy a főváros külső területén közlekedő gépjárómüvekre nem a polgármester adhat engedélyt, hanem a kormány. Belterületnek minősíti a törvény azokat a lakott részeket, ahol az utcának legalább egyik oldalán házak vannak. Budapesten tehát új térképpel kellene megállapítani, hogy melyek azok a területek, amelyek ilyenformán még belterületnek számítanak. Súlyosan sérelmes az az intézkedés, hogy a város külterületére csak a kormány adhat autóbuszközlekedési engedélyt. Ez a rendelkezés azt jelentheti, hogy a kormány a fővárosi autóbuszüzem ilyen kérését megtagadhatja és esetleg magánvállalkozóknak adhat külterületre közlekedési engedélyt. Az autonómia szempontjából, valamint közlekedési és városfejlesztési szempontból is a város külső területe éppoly fontos, mint a belterület és ezért a főváros a külterületek érdekeinek az elbírálását és kielégítését nem engedheti át más hatóságnak. Sérelmes az a pont is, amely a községi autóbuszüzem létesítését is, illetve az egyes vonalak engedélyezését is díjfizetéshez köti. Lehetetlen helyzetet teremt a törvénynek az a rendelkezése, amely szerint a polgármester által engedélyezett belterületi vonalak viteldíjának jóváhagyása a belügyminiszter, míg a külterületek tarifájának engedélyezése a kereskedelmi miniszter hatáskörébe tartozik. Tarthatatlan az a rendelkezés is, hogy az autóbuszüzem a vasúti és hajózási főfelügyelőség ellenőrzése alá kerüljön. Ez lenne a harmadik szerv, amely beleszólna a budapesti autobuszközlekedés irányításába. Erről a sok ellenőrző szervről azért gondoskodik a törvény, mert „a városi hatóságok a gazdasági viszonyok fejlődését, a forgalmi igények alakulását, ezek kielégítéseinek a technika haladása folytán felmerült új megoldási lehetőségeit nem képesek figyelemmel kísérni“. Fennállhat ez a megállapítás, esetleg egy vidéki várossal szemben, de méltatlan vád, ha a főváros polgármesterével, tanácsával, közlekedési bizottságával és ügyosztályával, valamint a fővárosi autóbuszüzem vezetőségével szemben akarják kijátszani. A törvény autonómia sértő rendelkezéseit — talán az idő rövidsége miatt — a főváros nem tudta a képviselőházi tárgyalás során kiparírozni, de mindent elkövet, hogy a felsőházi tárgyalás során megváltoztassák ezeket a súlyosan sérelmes szakaszokat. A budapestkörnyéki városok tiltakoznak a főváros tervezett vám revíziója ellen. Memorandumot intéznek a kormányhoz, amelyben felsorolják sérelmeiket. Legutóbbi számunkban bejelentettük, hogy a főváros a vámvonalak kihelyezésével egyidejűleg végre akarja hajtani a városi vámok revízióját is. Az ipari és kereskedelmi érdekeltségek, főként azonban a környékbeli, városok és községek részéről ugyanis régóta erőteljes akció folyik a fővárosi vámok mai rendszere ellen. A pestkörnyéki városok azt hangoztatják,^ hogy a főváros egyenesen megfojtja iparukat és kereskedelmüket a mai vámrendszerrel, képtelenné teszi őket a versenyre és ezért már azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy ellenvámvonalat léptetnek életbe és ők is megadóztatják a Budapestről érkező árucikkeket meg jármüveket. Az érdekeltek a kereskedelmi minisztériumhoz fordultak panaszukkal és a miniszter útján kérték a helyzet megjavítását. Lehet, hogy ennek a lépésnek eredményeként határozta el a főváros, hogy a vám- reviziót napirendre tűzi. Tény, hogy a városháza pénzügyi ügyosztályán már nagyvonásokban el is készült a szabályrendelet- módosítási tervezet. E szerint a főváros olykép akarja a revíziót keresztül vinni, hogy az olcsóbb tömegcikkek vámját leszállít ja, míg a nagyobb teherbíróképességü drágább árucikkek vámját felemeli. Ez tehát azt jelenti, hogy a főváros „arányosítja" a vámtételeket. Ezenfelül sokkal több osztályba sorozzák az árukat, mint eddig és — az elterjedt hírek szerint — a vámdíjak összege a rendes határvámok díjtételeihez igazodna. Ezt a készülő rendelkezést nagy elégedetlenséggel fogadják az érdekelt községek és városok, amelyek most újra a kereskedelmi miniszternél keresnek orvoslást sérelmeikre. Hatalmas memorandumot szerkesztettek, amelyet felterjesztés formájában juttattuk el az illetékes helyre. A memorandumban rámutatnak arra, hogy a fővaros egyáltalán nem gondol a vámdíjak mérséklésére, sőt inkább burkolt vámemelésre igyekszik felhasználni a vámreviziót, ami kitűnik abból is, hogy amíg tavaly 6 millió pengő vámbevétel volt előirányozva a főváros költségvetésében, a jövő évi előirányzat már 7-7 millió. A mai városi vámok háromszorosát teszik ki a békebelinek. . Most már semmi sem indokolja ezeknek a hatalmas vámtételeknek az emelését, sőt a fenntartását sem. Hivatkoznak a törvényre, amely szerint a városi vám nem lehet a főváros külön jövedelmi forrása, hanem csak az utak fenntartási költségeire fordítható. Már pedig a mostani vámtételek mellett a főváros sokkal nagyobb összegeket vesz be a vámokból, mint amennyit útfenntartásra fordít. Kifogásolják azt is, hogy a kész iparcikkek után vetik ki a legmagasabb díjtételeket. Ez annál súlyosabban érinti a pestkörnyéki városokat, mert innen majdnem kizárólag kész árucikkeket szállítanak a fővárosba és a magas vámok teljesen versenyképtelenné teszik e városok iparát és kereskedelmét. Úgy látszik, a főváros védővámoknak szánja magas városi vámjait. Mi lenne azonban, ha a környékbeli városok is ilyen eszközhöz folyamodnának a maguk ipara és kereskedelme érdekében? A vámvonalak kihelyezése miatt még nehezebb helyzetbe fognak kerülni ezek a helységek. Panaszkodnak a vámkezelés tarthatatlan állapotaira is. Rengeteg vitát okoz a sorompóknál, hogy a különböző cikkeket tartalmazó szállítmányokat mindig a legdrágább cikkekre eső tétel alapján vámolják el, a tranzitóáruk után nem térítik vissza a befizetést stb. A pestkörnyéki városok több pontban foglalják össze kívánságaikat a fővárosi vámok revíziójával kapcsolatban. így többek között azt követelik, hogy a vámtarifát a tételek számának csökkentésével egyszerűsítsék és a díjakat a békeparitásra mérsékeljék. A fővárossal egybeépült városokban üzletekkel rendelkező kereskedőknek a vámsorompón bevitt áruk után, valamint iparjogosultsággal bíró iparosok és gyárosok tengelyen szállított készítményeik után kedvezményes vámdijat állapítsanak meg, kérik továbbá, hogy a B-sorozatú budapestkörnyéki személyszállító autókra és motorkerékpárokra mondassák ki a teljes vámmentesség. A talyigákon, kézikocsikon behozott élelmiszerek és háztartási cikkek legyenek vámmentesek és csak a szállítóeszközök után áŰapiítassék meg 20 fillérnél nem nagyobb vám- díj. Kérik továbbá a kezelési és visszatérítési eljárások gyorsítását, a díjjegyzékben a vámköteles tárgyak oly módon való osztályozását, hogy a vámszedő közegek a kivetendő díjösszeget azonnal megállapíthassák. A városok kérik a kereskedelmi minisztert, hasson oda, hogy ezek a követelések teljesedésbe menjenek, mert nagy igazságtalanság, hogy „a főváros ~- törvény ellenére —- a magasan megállapított vámdíjakból idegen városok adófizető alanyai terhére külön jövedelmi forrást biztosít magának“. PROF. UNKERS: GÁZFÜRDŐKÁLYHÁI A LEGJOBB ES LEGMEGBÍZHATÓBB VILÁGHÍRŰ MELEG VÍZTERMELŐ - KÉSZÜLÉKEK MINDENÜTT KAPHATÓK! Kurzweil festék !! A VEZETŐ MÁRKA !! CZIBERE ISTVÁN FESTŐ ÉS MÁZOLÓ Budapest, L, Döbrentei-u. 8. Telefon : Aut. 571-35. Balczó Sándor mázoló-mester Elvállal minden e szakmába vágó munkát ízléses kivitelben. Budapest, III., Lajos-utca 85. Telefon : Aut. 624-28 SZOBAFESTŐ, MÁZOLÓ LIKTOR FEBESC Budapest, Vili., József-körút 77—79. szám. Telefonhívó: József 349—83. Menetig szobafestő, mázoló és díszletfestő Budapest, IX. kér., Lónyay-utca 7. szám, földszint 7. Műhely : IV. kér., Veres Pálné-utca 7. Telefon: Automata 856—40. Özv. Zoller Józsefné szobafestő és mázoló cég ItiMiupcst, V., Váci-út lö. sz. MINKOVITS MODERN CÉGTÁBLAFESTÖ Budapest, VIII., Víg-utca 24. Telefon: József 385-52. Krámer Adolf mázőlómesier Budapest, I. kerület, Lágymányosi-u. 4. szám. Telefon : Lá. 19-33. SCHÖFER ERNŐ és fényező Budapest, VIII., Horánszky-utca 25. sz. Telefon: József 378-92. Alapítva: 1911. évben. Mindennemű e szakba vágó munkák ízléses kivitelben eszközöltetnek. TAPÉTARAKTÁR, MENNYEZETDlSZ-GYÁR ZIMMERMANN ÉS LOVÁSZ FESTŐK ÉS DÍSZÍTŐK Telefon: József 424-si. Budapest, VIL, Almássy-lérl6 PSENICZKA TESTVÉREK és szobafestők Budapest, VIII., Baross-utca 123. Telefon : József 446—27. GOLDBERG SALOMON Kerékpárzoniáncozás és fürdőkádak fényezése Budapest, VII., Vörösmarty-u. Szolid árak 1 11/a. mázoló- és fényezőüzem Tel.: J. 381-16. és Dob-u. 100, Szolid árak 1
