Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-30 / 5. szám
6 Független Budapest 1929. január 30. A belügyminiszter szigorú bírálata a főváros gazdálkodásáról. Kritika és ílírsóirt. — A terheket esőkKeiftteiai. aa bevételeket iixoia.Kassa Biiéjsis eBBi^Ssai ^Kell8. - ItéwKl eteli. aa Sij<‘íük->'bííí 11 a* költség-retést jóvailiaa^.vé loirataíkál. A belügyminiszter most haevta jóvá a főváros 1929. évi költségvetését. Az erről szóló leiratot kivonatosan ismertették a napilapok, e helyen pedig alkalmunk van bő részletességgel közölni a fontos leirat tartalmát. A miniszter a költségvetéssel kapcsolatban hozzájárult ahhoz, hogy a községi pótadó kulcsát 50%-ban, a szabadfoglalkozást űzök általános kereseti adójának kulcsát 5%-ban, a szemétfuvarozási illeték -kulcsát az 192S. évi novemberi bérévnegyedben fizetett lakbérek négyszeres összegének 1-5%-ában, az in- ségadót az 1929. évi jövedelmi adó után 8%-ban, a fővárosi vízművek által szolgáltatott víz egységárát köbmétcrcnkint 18 fillérben, az elektromos áram díját hektovattonkint 5-4 fillérben, és a gáz árát köb- méterenkint 20 fillérben állapítsák meg az 1929. évre. Az inségadóra vonatkozólag mindazonáltal kikötötte a miniszter, hogy az e címen előirányzott összeg csak abban az esetben lesz igénybevehető, ha a népjóléti miniszter ennék az adónak az 1928. évi jövedelmi adó után az 1929. évben való szedését engedélyezni fogja. A közgyűlésnek az útépítési kölcsön felvételére vonatkozó határozatával szemben, amely kölcsönnek első részlete a Községi Takarékpénztárnál az 1929. évben felveendő folyószámla-kölcsön volna, a miniszter elhatározását függőben tartotta arra az időre, amíg a főváros 1928. évi kezelési eredményéről és annak az 1928. évi költségvetéssel szemben való alakulásáról a zárószámadás kapcsán tájékozódást nyert. A miniszteri leirat ezután részletesen foglalkozik a főváros költségvetésével és bírálata során a következő fontosabb megállapításokat teszi: Elismeri a belügyminiszter, hogy a főváros a nehéz gazdasági viszonyok között is anyagi erejének megfeszítésével nagy lendülettel folytatja közoktatási, közművelődési, egészségügyi és sziociális intézményeinek fejlesztését. Kénytelen azonban meg- állapítaiii, hogy a szükségletek kielégítésének aránya és sorrrendje nem mindig helyes és hogy a hozott áldozatok gyakran a megvalósított intézmény jelentőségével nem állanak arányban után pedig a miniszter intelme erre vonatkozólag nem vezetett eredményre, most már kijelenti, hogy az 1930. évi költségvetésben ilynemű segélyezési célokra összesen egymillió pengőnél nagyobb összeget fordítani nem szabad. Ennél nagyobb’ összegű előirányzathoz a miniszter hozzájárulni nem fog és már most figyelmezteti a fővárost, hogy az egymilliónál nagyobb előirányzati összeget az 1927. évi V t.-c. 42. §-ában biztosított jogánál fogva törölni fogja. Takarékoskodás a közigazgatásban. A közigazgatási kiadásokkal kapcsolatban hangsúlyozza a miniszter, hogy a főváros közigazgatásában és összes hivatalainál, intézeteinél és intézményeinél, valamint üzemeinél is azt a gyakorlatot kell meghonosítani, hogy jutalomban csak azok részesülhetnek, akik munkakörükben egészen kiváló teljesítményeket tudnak felmutatni és bármi néven nevezendő külön díjazás nélkül legalább is túlnyomó részben a rendes hivatali munkaidőn túl is el vannak foglalva. A közigazgatási kiadások közül a miniszter töröíte az új állások szervezésére előirányzott költségeket, helyesebben csak ahhoz járult hozzá, hogy az előirányzott összeg csupán oly mértékben vétessék igénybe, amily mértékben a státusrendezésre vonatkozó jóváhagyó leiratában engedélyezett állásokra szükséges. Hangsúlyozza a miniszter, hogy az átszervezés folytán az ideiglenes alkalmazottak létszámát emelni nem szabad. Viszont kívánatosnak tartja, hogy a főváros üzemeihez, vállalataihoz, intézeteihez és intézményeihez beosztott közigazgatási tisztviselőket és hivatalnokokat a főváros a köz- igazgatási szolgálatra fokozatosan rendelje vissza, iia pedig a jelenlegi beosztásban nem nélkülözhetők, akkor a közigazgatási szolgálatból el kell bocsátani és véglegesen a jelenlegi beosztásuk ágazata terhére kell alkalmazni. Csökkenteni kell a terheket. Azt az irányzatot, mely a kiadásoknak emelkedését elsősorban az adó természetű közszolgáltatások bevételeinek fokozásából kívánja fedezni, a miniszter elhibázottnak tartja, különösen azért, mert a fővárosnak az adókból és közszolgáltatásokból eredő nettó bevétele az állam által átengedett adójöve-_ delmekkel együtt több, mint kétszeresére rúg a háború előtti utolsó év ilynemű bevételeinek. Minthogy pedig a nehéz gazdasági viszonyokkal küzdő lakosság adófizetési képessége azóta nagyon megcsappant, a miniszter elérkezettnek látja az időt arra, hogy a főváros olyan pénzügyi politikára térjen át, amely a községi közterheknek lehető csökkentésére vezessen. Minthogy pedig az adófizetők teherviselési képessége a lehetőségig ki van merítve, és az adótermészetű bevételeknek a kiadások fedezésére nagyobb mértékben való igény-bevételére a jelenlegi gazdasági viszonyok mellett már ezért sem lehet számítani, mert a pótadónak és a kereseti adónak 24—24 millió pengővel történt előirányzata az 1927. évi zárszámadási adatokkal igazolva nincs és túlzottnak mondható, másrészt pedig kétségtelen, hogy a szükségletek a közeljövőben fokozódni fognak,' nevezetesen az osztendei egyezmény értelmében a külföldi tartozások után az 1931. évtől kezdve a kamatokat teljes összegben kell fizetni, az 1934. évtől kezdve pedig a tőketörlesztést is meg kell kezdeni, de a főváros kulturális, egészségügyi, városfejlesztési érdekeinek gondozási és a szociális feladatok is mindinkább nagyobb áldozatot követelnek: mindezeknél fogva kényszerítő erővel lép előtérbe az a feladat, hogy a főváros vagyonának jövedelmezősége és egyéb bevételi forrásai okszerűen kiaknáz- tassanak, továbbá, hogy úgy a közigazgatásban és <iz iskolákban, mint az intézetek és intézmények kezelésénél a. takarékosság, a munkaerők helyesebb kihasználásával és a dologi kiadásoknak a feltétlen szükségesség mértékére szorításával komolyan érvényesíttessék és hogy az üzemek gazdaságosabb üzletvitelre és a főváros háztartásához a jelenleginél nagyobbmérvű hozzájárulás beszolgáltatására kötcleztessenek. Sok a segély. A miniszter nem helyesli a társadalmi egyesüle- tek es a felekezetek segélyének állandó emelését és sajnálattal állapítja meg, hogy a főváros ezúttal ismét magasabb összeget irányzott elő segélyekre joilehcT a miniszter ismételten felhívta a főváros közönségét, hogy az egyesületek és intézmények ÄCZC^. .7^ alapos felülvizsgálat alá és e eszben koruitekmtessel járjon el, mert sok egye- Syett’ ,h%v működését a társadalom áldó- zatkeszségé-re alapítana, mindinkább fokozódó mértekben veszi igénybe a főváros támogatását MiA tanszemélyzetet nem szabad szaporítani. A közoktatásügyi kiadásokkal kapcsolatban a miniszter hangsúlyozza, hogy gátat kell vetni a személyzeti kiadások további emelkedésének és ezzel szemben a személyzet idejének és munkaerejének jobb kihasználására keli törekedni, mert csak így lehetséges, hogy a főváros a közoktatásügyhöz fűződő nagy és nemes célok kockáztatása nélkül feladatának megfelelhessen. Kijelenti a miniszter, hogy mindaddig, amíg a közoktatásügynél alkalmazott munkaerők jobb kihasználása érdekében a főváros megfelelő intézkedéseket nem tesz, és e részben a miniszter eredményt nem lát, a tanszemélyzet bármely kategóriájában sze- mélyzetszaporításhoz nem fog hozzájárulni. Az iskoláknál alkalmazott altisztek munkaerejének célszerűbb kihasználásával a házmesteri pótlékokat és takarítási díjakat is meg lehetne takarítani. A közraktárak iigye. Minthogy a közraktárak jövedelmezőségére a mai állapot fenntartása mellett nincs sok kilátás, a miniszter kívánatosnak tartja a Magyar Leszámítoló es Pénzváltó Bankkal kötött szerződés revideülását. Az üzemek és a főváros. Az üzemeknek és vállalatoknak a háztartási költségekhez való hozzájárulása nem kielégítő és nem áll aranyban az iizemekjiek biztos alapon nyugvó nagy bevételeivel és azzal a hatalmas vagyonnal, amely azokba fektetve van. Az üzemek gazdálkodása tekintetében az üzemi termelés gazdaságosságára kell törkedni és tekintettel a főváros pénzügyi helyzetére és arra a nagy vagyonértékre, mely az üzemekben fekszik, mielőbb módot kell találni arra, hogy ha már az üzemi szolgáltatások egységárát ezidőszerint mérsékelni nem lehet, a főváros legalább a nagyobb hozzájárulási összegekben kapjon kárpótlást. _ E végből elsősorban az alkalmazottak létszámát es az illetményeket kellene revízió tárgyává tenni. Ezzel kapcsolatban megjegyzi a miniszter, hogy az üzemek és vállalatok vezetőinek és főtisztviselőinek illetményei ügyében külön is tárgyalást folytat. A jövedelmezőség tekintetében elrendeli a miniszter, hogy az összes üzemek és intézmények vagyonáról egy éven belül új vagyonleltárt kell készí- teni, továbbá, hogy az üzemek céljaira igénybevett kölcsönök amortizációjára szükséges összegekkel az illető üzem költségvetését meg kell terhelni. Ezt az utóbbi elvet nemcsak az önájló vagyonkezeléssel bíró üzemeknél és részvénytársaságoknál, hanem a községi háztartás költségvetésében szereplő üzemeknél is érvényesíteni kell. 1 Tekintettel a Gell ért-gyógyfürdőnek és szállónak I a bennük fekvő nagy vagyonértékkel arányban nem álló csekély jövedelmezőségére, megfontolás tárgyává akarja tenni a miniszter, vájjon nem lenne-e célszerűbb ezt a két intézmény! bérbeadás útján hasznosítani. A Beszkárt és a főváros. .4 Beszkárt költségvetésével kapcsolatban elvárja a miniszter, hogv ez a vállalkozás, amely úgy pénzügyi szempontból, mint a lakosság érdekeit tekintve, a főváros legfontosabb vállalata, működésével és gazdaságos üzemvitelével a lakosság legszélesebb rétegeinek igényét kielégítse. Bár a Beszkárt ezúttal területhasználati díj fejében 3,842,000 pengőt, közlekedési adó címén 5,340,000 pengőt és osztalék fejében 125,000 pengőt juttat a fővárosnak, ezekkel a szolgáltatásokkal a miniszter még nem látja leróva a Beszkártnak a fővárossal szemben való kötelezettségeit. mert az nincs arányban a vállalat vagyonával, és jövedelmével és ezért felhívja a főváros közönségét, hogy az üzem vitelét, a személyzet létszámát és illetményeit, valamint az üzemi kiadásokat tegye vizsgálat tárgyává és az üzem vitelét kísérje állandó figyelemmel. A miniszter egyidejűleg elrendelte a szőllőtelep házi kezelésének megszüntetését, a zöldségárusító üzemnek a községi élelmiszerüzemmel való és már elrendelt egyesítésének végrehajtását, végül a tüzelőszerraktárnak a gázgyárral való egyesítését. A főváros részére nincs pénze az államnak. Ismeretes, hogy a főváros a költségvetés megállapításával kapcsolatban kérte a Soroksári-út külső részének fenntartásáért, továbbá a Váci-út külső részének fenntartásáért még a kilencvenes években megállapított államsegélyeknek, továbbá egyes iskolák fenntartásáért a háború előtt megállapított államsegélyeknek a valorizálását, végül a közlekedésrendészeti kiadásoknak az állam részéről való megtérítését. E kérelmekre vonatkozólag megjegyzi a miniszter, hogy a főváros közönségének kérelméhez képest a kereskedelmi és a kultuszminiszterhez megkeresést intézett, hogy a szóbanlevő államsegélyek valorizálására irányuló kérelmet a lehetőség szerint teljesítsék, viszont a közlekedésrendészeti kiadások megtérítését nincs módjában a belügyi tárca terhére elvállalni, mert arra tárcája keretében fedezettel nem rendelkezik. A miniszter végül figyelmébe ajánlja a főváros közönségének a költségvetési hitelek pontos betartását. felkéri, hogy azt saját hatáskörében is pontosan ellenőrizze és póthitelt csak kellően indokolt esetekben engedélyezzen. A leirat a következőkkel végződik: Intelmek a jövőre'- Bízom benne, hogy a főváros közönsége a leiratomban foglaltakat megértéssel fogadja, azoknak megfelelő érvényesítéséről mindenben gondoskodik és hogy a főváros haladása és a lakosság jólétének előmozdítására irányuló törekvésemben támogatni fog. Elismerem, hogy a főváros közönsége a költségvetés tárgyalásánál beható munkásságot fejtett ki és hogy gazdasági politikája a múlthoz képest haladást mutat. Gondoskodott a főváros mindazokról a szükségletekről, amelyek a korszerű haladás, a lakosság egészség- ügyi, kulturális és szociális érdekeinek ápolása körül felmerülnek, sőt az az áldozatkészség, amelyet a hitélet mélyítése és az iskolaügy fejlesztése érdekében tanúsít, megelégedést kelt. Szükségesnek tartom azonban figyelmét nyomatékosan felhívni arra, hogy a vagyonkezelésre irányuló minden elhatározásánál és intézkedésénél tervszerűen járjon el és minden melléktekintet kizárásával egyedül a közérdeket tartsa szemelőtt. E mellett a főváros pénzügyi helyzetére is tekintettel kell lenni, mert a leghelyesebb célkitűzéseket is összeomlás fenyegeti és a legnagyobb áldozatok is kárbavesznek, ha azok nem alkalmazkodnak a pénzügyi helyzethez és a lakosság teherviselőképességéhez. Ily módon nemcsak -a főváros pénzügyi egyensúlyát fogja megóvni, hanem a nehéz gazdasági viszonyokkal küzdő népnek is megnyugvást szerez, hogy minden fillérjét csak közérdekű, hasznos, de szükséges célra fordítja. iiiiicsi Eme épület- és mülakatosmesíer, takaréktüzhely- és kályhakészítő Budapest, VII., Rózsa-utca 39. Telefon : J. 312—30. ORNER J.ésTARSA W Gépgyár Részvénytársaság. Malomberendezések — Nyomdagépek — Láncgyár Vasöntöde. Telefon : L. 905-74, 905-75. Budapest, V., Váci-út 48. Alap. 1867. LEPTEK JÁNOS és vasárugyár BUDAPEST, X., ASZTALOS SÄND0R-UTCA 8. TELEFON : J. 333-60, 361-69. GVÁRT mindennemű híd- és középítési vasszerkezeteket, lakatosárukat, redőnyöket, kovácsárukat. — Egyedüli gyártója a Köpplinge r-rendszerű idomvasablakoknak.
