Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-30 / 5. szám

1929. január 30. if: XXIV; évfolyam. 5. szám. FUggetten Budapesl Várospolitikai és közgazdasági lap. megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3k5—82. Postatakarékpénztári csekkszám.a : 45.476. A leirat, mellyel a főváros háztartását méltatja a bel­ügyminiszter, olyan, mintha a tanielügyelő bácsi mondaná meg véleményét a rossz fiúról, aki ugyan a javulás útjára tért, de azért még mindig nagyon szigorú módon kezelendő. Az osztályzat, amellyel a fővárost illeti, ez a bizo­nyítvány „alig elégséges“, és éppen csak hogy meg nein bukott a főváros azon a vizsgán, amelyen a tanfelügyelő bácsi ráncos homlokkal tartotta kezében azt a bizonyos nádpálcát, hogy vagy lesújtson vele, vagy kettétörje annak jeieül, hogy „elvégeztetett“. Most egyelőre megelégszik azzal, hogy „aprókat ütöget" a fő­város iejere, de hozzáteszi azt is, hogy a jövő­ben pedig ilyesmi ne forduljon elő, mert külön­ben sokkal szigorúbb lesz és akkor jaj! ... A fölényes, az oktató, a megsemmisítő hang­nem csak egy helyen változik át gyengéd furulyaszóvá, esti szellő gyenge fuvallatává: ott, ahol a belügyminiszter kijelenti, hogy nem tudja megfizetni azt, amivel a fővárosnak tar­tozik. A főváros gazdálkodjék jobban, legyen több a bevétele, ne vegyen fel uj tanítókat, a tisztviselők fizetésén spóroljon, mert úgyis szörnyű módon „túlfizeti“ a tisztviselőit, nézzen meg minden egyes fillért, —- egyebek­ben azonban arra ne számítson, hogy a minisz­ter megfizesse a tartozását. Ö felettes hatóság, tehát nem fizet: ilyen szigorúság után csak nem vár talán még pénzt is a főváros? Ezzel a nemfizetéssel elrontotta a leirat az egész kritikát, amellyel a fővárosi gazdálko­dást illeti. Nem lehet kritizálni, nem lehet dor­gálni, nem lehet azt mondani valakinek, hogy miért nem vigyáz jobban a pénzére, miért könnyelmű és a végén kijelenteni, hogy arra pedig ne számíts, hogy én megfizetem neked azt, amit hiteleztél. Ha ez az egynéhány mon­dat el nem rontja a leiratot, úgy igaz és jogos annak legtöbb megállapítása, de így... ezzel a poénnel egy kicsit furcsán hat az erkölcs­bíró tanfelügyelő, aki a más szemében a szál­kát szálfának nézi, de a magáéból letagadja a gerendát is, amely pedig, mint a poén mutatja, tényleg ott van. Kritizálni könnyű és — valljuk meg — van is elég kifogásolni való itt is, ott is a költség- vetésben. A legtökéletesebb költségvetés se lehet tökéletes, és aki csak azt kutatja, hol köt­het bele az egyes tételekbe, az könnyen meg­találhatja azt a sok-sok Achilles-sarkot, ame­lyen a költségvetés is éppúgy sebezhető, mint minden más. Még csak rosszakarat sem kell hozzá — és ilyesmit nem is: tételezünk fel a belügyi kormányzat részéről — csak egy kis rnindenáronvaló szigorúság, egy kevés fegyel­mezni akarás és máris száz meg száz alkalom kínálkozik a megfenyítő eljárásra, amely ez­úttal még elmarad, de ígéret alakjában ott fenyegetőzik a leirat sorai közt A tanító bácsi megmondja, hogy „jó, jó, (ezúttal még elnézem, de többé ne forduljon elő!“ Hiába kerestük, hiába 'kutattuk hol van a leiratnak az a passzusa, lamely dörgő hangon vonja felelősségre a fővárost a VWenckheim- palota és a Károlyi-palota megvétele miatt. Nem találtuk. Pedig itt tényleg könnyelmű volt egy kissé a főváros, tényleg felesleges és rossz üzletet kötött és tényleg I sok az az összeg, amelyet a költségvetésbe'felvettek az átalakí­tási és törlesztési kiadásokra. Az, hogy erről a két objektumról hallgat a leirat, ez is olyan poén, amely erősen megrontja a többi, egyéb­ként egész komoly és jogos kritika hatását. A két felesleges és sok-sok milliót felemésztett vásárlás nem baj: az a baj, hogy sok a tanító és sok a segély. Segélyre néni szabad egy milliónál többet fordítani, de a felesleges mág­náspalotákat tessék csak nyugodtan megvásá­rolni, nem kell félni a Karácsonyi-palotától, egy szót sem fog szólni a belügyminiszter, ha a fő­város ezt is megveszi még „három a magyar“ kiáltással. Amikor ezt a néhány megjegyzést megkoc­káztatjuk a leirat mellé kísérő zenének, csak rá akarunk mutatni arra, hogy nem kell túlságo­san megijedni a leirat tartalmától. Nem is olyan A városi politikai' életben teljes a fejetlenség. A pártok bomladoznak, az egykor parancsot jelentő párthatározatokat semmibe sem veszik a hívek és akármelyik párt felé tekintünk, mindenütt káoszt, i bizonytalanságot látunk. Most már nemcsak a demokrata pártról lehet el­mondani, hogy bomlásnak indult, hanem a leg­nagyobb közgyűlési pártról, a Wolff-pártról is. Az elégedetlenség napról-napra nö a vezérrel szemben, aki már nem az a félelmetes hatalom, aki volt. Wolff Károly, a bálvány, leomlott a magasságból, olyan fejedelem lett belőle, akinek udvarában nyü­zsögnek a pártütők. A keresztény községi pártban egymásután bukkannak fel az alvezérek, ami vég­eredményben a demokrata párt sorsára juttatja az egykor hatalmas, uralkodó pártot. Láttuk ezt a leg­utóbbi elöljáróválasztáson is, ahol a „pártütők“ egy­szerűen fütyültek a párthatározatra. A különböző alfrakciók „destruktív“ gondolkozása egyre jobban aláássa a Wolff-párt omladozó épületét. Mindezek az események egyre jobban érlelik a helyzet tisztulását most, a választások küszöbén. Sciiovszky Béla belügyminiszter^ még a jcépviselő- ház karácsonyi szünetét megelőzően kijelentette, hogy a fővárosi reformot elkészítette és a parlament elé terjesztését már csak az a körülmény akadá­lyozza, hogy a belügyminisztérium törvényelőké­szítő osztályának tervezetét vélemény es jelentésté­tel és hozzászólás céljából megküldte a pénzügy­minisztériumnak. E kijelentés óta többször nyilatkozott a belügy­miniszter és e nyilatkozatokban kiemelte, hogy az új fővárosi törvény tervezete elkészült, csak a végleges megszövegezés munkája van hátra, amire akkor kerül sor, amikor a pénzügyminiszter elkészíti a maga hozzászóló jelentését. Hat hét telt el azóta, hogy a fővárosi reform- tervezet a pénzügyminisztériumba került, de mindezideig titokzatos homály fedi ennek a pénz­ügyminiszteri ellenőrzésnek egész hátterét. Törvény- javaslatok tervezetét mindig át szokták küldeni abba a társminisztériumba, amelyet valamely rendelkezés hivatalból! érdekel. A megkérdezett társminisztérium azonban ilyen esetben egészen rövid idő alatt, egy­két héten belül megadja< a szükséges felvilágositáso­zord a belügyminiszter, mint amilyen a hang, amelyen most a fővároshoz szólt. Nem vonjuk kétségbe egy pillanatig sem, hogy a kormány szempontjai közt sok a megszívlelendő, hogy nem egy helyen igazán fején találja a szeget, és hogy lehetne sokkal tökéletesebb a költség- vetés. De ki tökéletes és van-e munka, amelyet emberek készítettek, amely tökéletes lenne? Nem. Még a belügyi leirat sem tökéletes, még annak is vannak hiányai, mint azt fentebb megrajzolt ábráink mutatják. Ma már majd minden párt örömmel fogadná a törvényhatósági bizottság feloszlatását és az új választást elrendelő törvényt. Ha mást nem is nyernek majd a pártok az el­következendő választással, de legalább megbízható táborra tesznek szert. Egészen bizonyos, hogy az új közgyűlésbe a jelenlegi bizottsági tagoknak csak töredéke fog bejutni, bármennyi legyen is az új köz­gyűlés tagjainak száma. A pártok vezetői nagy gonddal fogják kiválogatni a jelölteket s csak az számíthat a listára jutásra, akit a párt minden körül­mények között megbízhatónak tart. Az új törvényről azonban egyelőre senki sem tud pozitívumot a kormány szándékait illetően. A kormány egyre ígéri az új törvényt, de ezek az ígéretek már annyira megszokottak, hogy senki sem bízik bennük s az új törvény megszületésében csak akkor fognak hinni, ha az csakugyan a parlament előtt lesz. Hogy ez mikor következik el, tavasszal-e, nyáron, ősszel, vagy csak a jövő évben-e, arra ma senki, még talán a miniszter sem tudna határozott választ adni. kát, legtöbbször azonban a két miniszter^ ejgymás között intézi el a vitás kérdéseket. A fővárosi re­formban azonban nem is lehetnek olyan rendelkezé­sek, amelyek végrehajtás tekintetében a pénzügy­minisztériumot érintenék. A fővárosi autonómiára vonatkozó törvényes intézkedések végrehajtója ki­zárólagosan a belügyminiszter, a pénzügyminiszté­rium véleményének kikérése tehát csupán a pénz­ügyi vonatkozású rendelkezésekre vonatkozhatik. Annál meglepőbb tehát, hogy hat hét alatt a pénzügyminiszérium nem készült el a válasszal, amely pedig csak véleménynyil­vánítás és tanácsadás lehet. A Független Budapest munkatársa e különös' jelen­ségekre való tekintettel beavatott politikai „körök­ben információkat kért a kulisszák mögött folyó titokzatos tárgyalásokról. Olyan helyről, ahol a pénzügyminisztérium felfogását hivatalból ismerik, azt a rendkívül érdekes felvilágosítást kapta a Füg­getlen Budapest munkatársa, hogy a felvárosi reformnak a parlament elé terjeszté­sét maga Wekerle Sándor pénzügyminiszter kés­lelteti. Legmodernebb gyógy­intézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJÖR-SÄNATORIUM BUDAPEST, Vili. VAS-UTCA 17.sz. SZXY- ÉS ÉRBETEGEKNEK TTJ OSZTÁLY Idegbetegek, üdülők gyógy­helye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők. A Wolff-párt bomlása. A inii'fok helyzete a választások előtt (?) — .Jleshizhatatlanok“ és (»ártotok a városháza (tártjaiban. Wekerle Sándor pénzügyminiszter késlelteti a fővárosi reformnak a parlament elé terjesztését. ll»t két óta fekszik a iieiizüsyiiiiiiiNxteriiiiiilian a rcfonii tme- *(‘te. — Wekerle pénzügyminiszter vétót emel minden létsziim- emelés ellen. — Kifogások az üzemi gazdálkodás rendszerevei szemben.

Next

/
Thumbnails
Contents