Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-21 / 34. szám
8 Független Budapest 1929. augusztus 21. Áll a harc a taxivállalatok és a pirostaxisok között. A iegújabb ütközőpont: az állomáshelyek kijelölése. — A pirostaxisok is tömörültek. — Egy táborban Martáék és Barossék, a másik táborban a pirostaxisok, a KIOSz, a KÉKOSz és a többi kisebb érdekeltség. A pirostaxisok és az autótaxi nagyvállalatok elkeseredett harcáról már írt a Független Budapest. Ez az ellenségeskedés mindinkább kimélyül és hovatovább nemcsak a hatóságok, de a nagyközönség is részesévé válik az érdekcsoportok üzleti háborúskodásának. Főként az állomások kérdése izgatja mind a két félt. Legutóbb az Autótaxi r.-t. állapodott meg a Békeíy- és Baross-féle taxivállalatokkal a közös standhasználatban. Ez nagyon fáj a pirostaxisoknak, kik szerint az ellenvállalat kapta az összes jó állomáshelyeket a mostani kiosztásnál s nekik csak az jutott, amit a nagyvállalatok a maguk számára nem találtak megfelelőknek. A piros- taxisok ezért most megfellebbezték azt a tanácsi határozatot, melyen a főváros a Haltenberger— Baross—Békefy-féle érdekeltségek közös standhasználati megállapodását jóváhagyta. A fellebbezésben azt kérik, semmisítse meg a tanács az említett jóváhagyást, mely különben is idő- előtti, mert a Baross-autók még eddig nem is álltak ki az utcára. A pirostaxisok fel akarják vetni a felelősség kérdését is az állomáshelyek szétosztása dolgában. Hivatkoznak Folkusházy volt alpolgármester egyik nyilatkozatára, amelyben állítólag kijelentette, hogy nem akar kizárólagossági jogot engedélyezni egy érdekeltségnek sem a standok használatára, hanem közös állomáshelyeket létesít. Ennek ellenére ez nem történt meg, hanem — mint panaszukban elmondják — „a nagyforgalmú exponált helyen levő standokról a pirostaxisokat kizárták és ezeket a jó helyeket a nagyvállalatok monopóliumaként biztosították“. Halálos sebei szenvedtünk mi pirostaxisok ebből kifolyólag, — mondja a beadvány, — amely oda- konkludál, hogy a Marta- és a Baross-csoport immár egyesült (?) és ezért történt meg a közös állomáshasználat is. Azt mondják a pirostaxisok, hogy ha a nagyvállalatok közösen használhatják a standokat, úgy engedjék azt meg nekünk is, vagy pedig minden érdekeltségnek külön állomáshelye legyen. Különben a pirostaxisok sem panaszkodhatnak, mert érdekcsoportjuk az új engedélyesek egész sorával szaporodott. Hozzájuk csatlakozott a KIOSz 30, a KÉKOSz 30, a hadirokkantak 20, a sofíőrök 15 és a bérautófuvarozók 10 új rendszáma. Ezek most már azon igyekeznek, hogy intézményeket szerezzenek meg állandó fuvarozásra. Megállapodást létesítettek ilyenformán a zsidó hitközséggel, hogy a papok és alkalmazottak temetéskor és más alkalmakkor kizárólag pirostaxit fognak használni. A viteldíjról az utas csak elismervényt ad a soffőr- nek, amit az az ipartársulatnál válthat készpénzre. A hitközségnek 10% árengedményt adnak a pirostaxisok a viteldíjból. Megállapodást létesítettek a zsidó szeretetházzal is, hogy az onnan távozó betegek, vagy kísérőik részére csak pirostaxit rendelnek. Utasították is a soffőröket, hogy a legnagyobb udvariassággal jelenjenek ott meg, mert a panaszokat szigorúan megtorolják. Amint látjuk: dll a harc a taxisok között', és nekünk ehhez csak az a hozzáfűzni valónk, vajha ez a harc a közönség javát és érdekeit mozdítaná elő. Emléktáblát Huny Domonkosnak. Irta: dr. Kovács Lajos. A főváros által tervbevett új vásárcsarnok- épülctek közül az egyik a Krisztina-téri piac befogadására van szánva. A Krisztina-téren levő piac megfelelő elhelyezése már régi probléma. A tér forlgalma állandóan növekedik, ennek a megnagyobbodó forgalomnak a lebonyolódását pedig megnehezítik az eiárusítóbódék és az ácsorgó élelmiszeres vidéki kocsik. Az új hely kiválasztásánál több üres télek került szóba; de egyik sem volt megfelelő, míg végül a Krisztina-körút 111. számú házat vásárolta meg a főváros az új vásárcsarnok céljára. Mikor az itt álló régi földszintes épületet átadták a vállalkozónak, hogy lebontsa, talán csak kevés embernek jutott eszébe az, hogy ebben vagy az előtte itt állott házban a magyarországi iparra és művészetre egyaránt jelentős munka folyt, itt működött ugyanis Kuny Domonkos por celláingy álra, az első gyár Pest-Budán e szakmában. Kuny Domonkos életét és működésének jelentőségét dr. Siklóssy László méltatta és dolgozta fel vaskos kötetben. Kuny édesapja még Cuny-nak írta a nevét és 1749-ben bukkant fel először Németországban. Később Lotlfaringiai Ferenc megbízta holicsi majolikagyárának vezetésével. Innét Cuny Tatára ment és ott saját gyárat alapított. Az ifjabb Kuny 1779-ben vette át a tatai gyár vezetését. Mivel úgy érezte, hogy fatan nem fejtheti ki eléggé tehetségét, körülnézett, hol találna megfelelő működési területre. Hosszas kísérletezés után 1785-ben Budára jött és itt alapította meg az új gyárát. A gyári épületet a már említett krisztinavárosi telken emeltette. Az általa választott telek első ismert tulajdonosa Pröbsti Károly volt, aki teleklevél nélkül birtokolta 1761-ig, ekkor tanácsi engedéllyel eladta Widermann György kádármesternek. A három holdas telek vételára harminc forint volt, ami ma nevetségesen csekély összegnek látszik, de magyarázatát találhatjuk abban, hogy a terület a beépített városrészeken kívül feküdt. Widermann halála után Kuny már 1,000 forintért vette az özvegytől, viszont ez a tény azt igazolja, hogy a Krisztinaváros megalapítása menynyire felértékelte a telkeket. Kuny a teleklevelet 1796-ban váltotta ki, mikor gyára már 11 esztendeje állott. Azt megállapítani, hogy a gyár eredeti éptilKete milyen volt, ma már nem lehet. Az a ház azonban, mely ez év januárjában lebontásra került, Kuny korában még valószínü- lüg..ne!.n.Volt meg a legutóbbi formájában. Frre a különböző régi helyszínrajzokból is következtethe- timk, amelyek a ház középső részének kiszökelését meg nem tüntetik fel. Ez ugyan még nem dönti cl a kérdést, mert a fennmaradt régi helyszínrajzok csak a környék egyes pontjainak szabályozásával foglalkoznak tüzetesen, a házakat pedig; csak mellékesen tüntetik fel. Fontos azonban az, hogy a mostanig fennállott épület stílusa egyáltalán nem jellemző a XVIII. század, végének épületeire, hanem inkább a XIX. század közepének építkezési stílusára jellemző. Ez azért nem jelenti azt, hogy Kuny gyárának egyes részei ne ájdottak volna fenn mostanig, mert a régi időkből sok példa van arra, hogy az eredeti épületnek csak egyes részeit bontották le, míg más részeket, így az alapot és egyes tűzfalakat érintetlenül hagyták. Minden valószínűség szerint ez az eset Kuny házánál is fennállott. Kunytól az ingatlant gróf Majláth Kép. János kir. kamarás, helytartótanácsi titkár vette meg. 16.0CO forintot és 100 dukát-aranyat fizetett érte, amely összegben Kuny szőlőjének ára is bennfoglaltatott. Ezenkívül biztosított Kunynak évjáradékként 150 forintot és 3 öl fát a haláláig. Majláth 1817-ben eladta a házat, amikor is két fivér, Svirák Pál és Antal vették meg, akik mind a ketten mészárosok voltak. A vételár 18,000 forint és 1.000 forint felpénz volt. A két testvéré volt az egyik szomszédos ház is. 1822-ben megosztoztak birtokaikon s ekkor a Kuny-féie ház Svirák Pálé lett. Az 50-es években Sviráktól Csik György vette meg a házat és az átépítés vagy az új tulajdonos, vagy Svirák Pál nevéhez fűződik. Ha maga az épület nem is volt olyan jelentékeny, hogy a városnak e fejlődő pontján fenn kellett volna tartani, azonban Kunynak a hazai iparra és művészetre jelentős munkássága megérdemelné, hogy e helyen megörökítsük emlékét. Kunynak a maga korában sok nehézséggel kellett megküzdenie, sok bajt okozott számária a hatóságok megnemértő magatartása. Segélyt nem igen tudott kapni és munkásait is sokat zaklatták. Később pedig egy szakvélemény a közegészségre veszélyesnek nyilvánította egy fémkeverékét, melyet a napóleoni háborúk miatt nehezen beszerezhető anyagok pótlására állított elő és e miatt elkedvetlenedve 1810-ben becsukta gyárát. Bár idővel elismerték igazát, a félbemaradt üzemet már nem tudta ismét folytatni és elfeledten halt meg 1822-ben. Nemsokára állni fog az új krisztinavárosi fedett piac, befejezett azonban csak akkor lesz, ha emléktábla fogja hirdetni róla a magyar ipar és művészet egyik tehetséges, szorgalmas és sokban úttörő hősének nevét. KÖZPONTI FŰTÉSEK és egészségügyi berendezések vállalata SZEPESSY SÁNDOR utóda SZEPESSY GYULA oki. mérnök, Bullapest, VII., Abonyi-u. 25. Telefon: J. 380-30. Telefonon is megrendelheti A LEGOLCSÓBB ÉS LEGJOBB REGGEL megjelenő napilapot a Magyar Hirlap-ot ELŐFIZETÉSI ÁRAK: egész évre 30.— P negyed évre 8‘— P fél évre 15'—-P egy hónapra 2-90 P Egyes példány ára: hétköznap tO f vasárnap 24 f TELEFONSZÁMOK: 106—06, 218—47, 236—86 Szerkesztőség és kiadóliivaiaí: Sradi-u. 14 BRÜNDL JÁNOS udvari szállító, egészségügyi műszaki berendezések gyára Budapest, VII., Péterffy Sándor-u. 34. Telefon: J. 315—19. Központi fűtés, melegvíz készítés, vízvezeték, csatornázás, gázderítő-telepek, városok vízmüvei, városok csatornái! RAU JÓZSEF ANTAL, TETŐFEDŐ VÁLLALATA Budapest, III., Kiskorona-utca 60. dlvállal mindennemű tetőfedési munkákat ú. m. pala-, cserép- és eternit-fedések szakszerű kivitelét. TOLLÁR LAJOS épület- és díszműbádogos, gáz-, vízvezeték-, fürdőberendezés és csatornázási-vállalat I Budapest, VI., Aradi-utca 29. Telefon : L. 983-32. SOLTY LÁSZLÓ kertépítő Kertészeti telepei: BUDAPEST TELEFON. SOLTSZENTIMRE II., Pasaréti-út 129. Aut. 644-31 Pest megye. Tervez, épít művészi kerteket, nyilvános városi és fűrdö- parkot, gyermekjátszóteret, hősök ligetet, temetőt, utcai fasorokat, gyümölcsös kerteket stb. Vállal mindenféle kertészeti munkát, szállít mindennemű kertépítéshez szükséges növényi anyagot. Faj t an eme s gyümölcsfák elsőrendű minőségben, igen olcsó árban kaphatók. Edényben nevelt fák kaphatók. 1/ÍPO RÓI*! OP Tál-PA kertépítő és kereskedelmi Mdd ŰKia 05 Idlad kertészeti telepeik ■ c ncr '■> A. ■ ” 3E » r«u, II., Pasaréti-út 77. sz. II., Hidegkúti-út 3. sz. Telefon: Aut. 644-02.
