Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-21 / 34. szám

Egyes szám ára 50 fillér HUSZONNEGYEDIK évfolyam. _______________1929. augusztus 21.______________________34. szám. Függe tlen Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap. megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Főszerkesztő: B. VIítÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPÁV GYULA dr.-----------------------------------------------------—------- 4»* —--------------------------------------------­Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3k5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. Az ismeretlen katona. Szent István hetében összegyűltek a világ diákjai is Budapesten és vagy 30 nemzet fiatal­ságának szolidáris együttérzése mutatja az utat a felnőtteknek. Európa jövője találkozott az el­múlt héten Budapesten és azok a fiatal diák­diplomaták, akik most az ifjúság problémáiról tanácskoztak, egykor talán országok és népek sorsát fogják igazgatni. Mert — mint egy régi példabeszéd mondja — a diák olyan valami, akiből minden lehet és a most Budapesten sze­replő fiatalok közt alighanem ott vannak a jö­vendő Briandjai, Mac-Donaldjai és Mussoliniiéi. Ma még a diákérdekekért harcolnak, holnap már az egész világ civilizációjáért és boldog­ságáért. A magyar kultuszminiszter beszédet mondott a diákok világparlaméntjének megnyitóján és ebben a . beszédben igen finom megértéssel fej­tette ki, hogy a diákság lelkét figyelniök kell a világ vezetőinek, mert ott nyilatkoznak meg a Ma problémái. Az ifjúságtól kell megtudniok az öregebbeknek, hogy mi ég a jövő lelkében. Beszélt az ifjúság feladatairól és minden, amit elmondott, helyes volt és szép volt. Csak az volt a baj, hogy vannak dolgok, fontos diákproblé­mák, amelyek ebben a beszédben nem szere­peltek. Olyan dolgok, amelyek sem nem szépek, se nem jók, de mégis megvannak, ámbár sze­retnék azokat letagadni. A budapesti nagy diák­kongresszus hátterében ott settenkedik egy sötét árnyék, az üléseken ott szónokol egy nem hallható hang, ott panaszkodik egy láthatatlan könny: azoknak a magyar diákoknak az ár­nyéka, néma hangja, vádoló könnye, akik . . . nem lehetnek magyar diákok. A kultuszminiszter nem beszélt a numerus claususról és jól tette, hogy nem beszélt róla. Klebeisberg Kuno gróf kultúrember, okos ember, modern ember: tudja, hogy ezzel a „kultúrtényezővel“, a numerus clausus-szal nem kell dicsekednünk, hogy szégyenünket nem kell a piacra vinnünk. De ha nem is beszélt róla, a numerus clausus ott volt ezen a kongresszuson, ott ült a padok közt és hangja keresztülsikoltott a beszédeken, túlkiabált minden udvarias és diplomatikus hangot: kár volt ezt a kongresz- szust itt Budapesten rendezni, kár, mert nem lehetett távoltartani tőle ezt a meg nem hívott, váratlan vendéget, ezt a tolakodó, kérlelhetet­len vádolót. Néhány év előtt divat volt a Láthatatlan Ven­dég. Most már nem divat, szinte el is felejtettük már. És most megjelent és helyet követelt, mert megilleti őt a hely azok közt, akik a diákság nemzetközi problémáit tárgyalják. A magyar diákság egy jelentékeny része — és még hozzá nem is a tehetségtelen része — külföldi egyete­meken nyomorog, mert az Alma Mater, a „ke­gyes anya“, a magyar egyetem, kegyetlen, igaz­ságtalan volt hozzá. Elüldözte ez a kegyes anya a fiait a hazából, koldus-űtra kényszeritette őket, de ez még a jobbik eSet volt, mert van egy rosszabb is: az, amikor nem lett egyetemi hallgató a diákból, amikor kettétört a pálya az elindulásnál, mert reménytelen és kilátástalan volt a harc, amelyet folytatni kellett volna azért, hogy a diák ... diák lehessen. Százakra, ezrekre megy ázoknak a diákok­nak a száma, akikből nem lehetett diák, akik elestek és most hősi halottjai a diákságnak. Isten tudja, mi lett belőlük, Hol, milyen pályán futkosnak a napi kenyér utáni a helyett, hogy a tudománynak élnének, ki tudjá, hol vannak ezek Hetekkel ezelőtt a Független Budapest hozta elsőnek azt a. hint hogy a főváros a három nagy közüzem további fejlesztésére újabb nagy beruházási kölcsönt szándékozik felvenni. Az erre vonatkozó tárgyalások és elő­készületek azóta serényen folytak és a bemutatott Programm alapján Lamotte Károly pénzügyi tanács­nok is hozzájárulását adta a jöve­delmező nagy beruházásoknak kölcsönpénzből való végrehajtá­sához. Ennek alapján az őszi köz­gyűlési szezon legelején Borven­dég Ferenc tanácsnok a törvény- hatósági bizottságnak is bemutatja a figyelemre­méltó fejlesztési terveket és felhatalmazást fog kérni a 80—100 millió pengős kölcsön felvételére. Az ezzel kapcsolatos tervekről és a három nagy­üzem új fejlesztési programmjáról Borvendég Ferenc, a világítási ügyosztály tanácsnoka a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Azok a nagyszabású beruházások, mélyek üzemeinknél most folyamatban vannak, csak első fejezetei a hatalmas fejlesztési terveink kivitelé­nek. A programmot természetesen egyrészt anyagi, másrészt technikai okokból csak fokozatosan hajt­hatjuk végre. Azok a munkálatok, amelyek e Programm keretén belül az amerikai 10 millió dolláros kölcsönből voltak előirányozva, rövidesen befejezéshez közelednek és ezért már most kell gondoskodnunk annak folytonosságáról, nehogy a fejlesztés megszakítása az egész, szépen felépí­tett tervet megbolygassa. A nagyüzemek, neve­zetesen az elektromos-, gáz- és vízmüvek vezető­ségei kidolgozták azoknak a munkálatoknak a sor­rendjét, melyek most következnek és a már meg­kezdett fejlesztésbe szervesen belekapcsolódnak. — Legelsőnek kell említenünk ezek között a Vízmüvek nagyszabású új be­ruházásait« melyek egyrészt Buda vízellátásának megjavítá­sát, másrészt az egész főváros vízszolgáltatásának biztosabbá tételét szolgálják. Köztudomású, hogy a budai városrészekben sokszor fordulnak elő víz­az ismeretlen katonák, akiknek szelleme meg­jelenik a kongresszus falán és sötét betűkkel írja a „mene tekel“-t a kultuszminiszter szeme elé. Elivatalosan nem szerepeltek a diákkon­gresszuson, még csak emlékkövet sem állítottak részükre megfelelő parádés beszédek kíséreté­ben, amint ahogy ez nálunk szokás. De ott voltak és ott is maradnak, csontkezűk ott kísért mindenütt, ahol az új Magyarországot építik: azok a csontkezek, amelyek itt feleslegesek, amelyek nem kellenek, amelyeknek nem szabad dolgozniok a nagy épületen, a magyar kultúra palotáján. szolgáltatási zavarok, ami annak következménye, hogy a. pesti oldalról kapják a szükséges vízmeny- nyiséget, tehát csak nagy kerülővel jut a víz a túlsó partra. Ezeket az állapotokat csak oly módon lehet gyökeresen megjavítani, ha megépül a végleges budai vízmütelep is, úgyhogy ez a nagy városrész önmagát láthatja el vízszükségletével és független lesz a megyeri tele­pektől. Ezek a tervek már régen készen vannak s mint ismeretes, előkészületek is folytak a végle­ges óbudai vízmű megteremtésére. A szentendrei sziget nyugati oldalán egész sor kutat fúrtunk, hogy a talajt és a terület vízviszonyait megvizsgáljuk és a kísérletek kielégítő eredménnyel végződtek. — Ezek eredménye alapján szeretnénk rövide­sen hozzáfogni e nagyszabású munkálatokhoz, amely abbpl állana, hogy a szentendrei sziget nyu­gati oldalán hat kilométeres vonalon úgynevezett csökút-sorozatot fúrnánk, amelyeknek vize táp­lálná a létesítendő óbudai vízmütelepet. Terveink szerint ezeket a kutakat csatornákkal összekötnénk a szentendrei sziget keleti oldalán meglevő kutak­kal, melyek a megyeri telep vízszükségletét látják el. Ezáltal a kutak között szabályos összekötte­tést hoznánk létre, ami biztosítaná azt, hogy sem a budai, sem a pesti oldalon a vízszolgáltatásban fennakadás nem állhat be, mert akár az egyik, akár a másik kútsorozatbán átmeneti vízhiány tapasztalható: az összekötő csatornák révén a hiányt a másik oldalról lehet pótolni. A sziget nyugati oldalán létesülő kutak vízmennyiségét hatalmas, járható alagúton, széles csatornákon fog­juk a Duna alatt a budai telepig számtani. Ez is a biztonság fokozására hivatott, mert a járható alagútban a legkisebb bajt könnyen lehet javítani, míg a megyeri telephez vezető vízcsatornák nin­csenek járható alagútban elhelyezve. A Vízmüvek­nek ez a nagyarányú és messzire kiható újabb beruházkodása 36—40 millió pengő költséget igényel. Az Elektromosműveknél szintén nagy feladatok várnak a közeljövőben megoldásra. A főváros áramfogyasztása állandóan és mind nagyobb mértékben növekszik, és hogy az igényeket kielégíthessük, lépést kell tartanunk a termelésben is ezzel a tempóval. Azok a nagy beruházások, melyeket a dollárkölcsönből eszkö­zöltünk, már alig elégségesek a mostani áram­igénylésre 100 milliós beruházási kölcsön a három nagy közmű fejlesztésére. Borvendég Ferenc tanácsnok részletes programmot ad a „Független Budapestének a beruházási kölcsön miképen való felhasználásáról. Borvendég Ferenc. Legmodernebb gyógy­intézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PA JOR-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. VAS-UTCA 17.SZ. SZÍV- l5s ÉBBETEGEKNE K TT.T OSZTÁLY Idegbetegek, üdülők gyógy­helye, vízgyógyintézet, nap­áé légfúrdök.

Next

/
Thumbnails
Contents