Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-14 / 33. szám
Egyes szám ára 50 fillér HUSZONNEGYEDIK évfolyam. 1929. augusztus 14. 33. szám. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3U5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. A külföld magyarjai. Szent István ünnepére megjönnek a világ magyarjai, akik elindultak a világ négy sarkából, hogy hitet tegyenek magyar szívükről. Észak, kelet, nyugat és dél magyarjai Budapesten találkoznak, szívük itt összedobban a miénkkel és érezzük, hogy a mi fájdalmunk az övék is, hogy reményünket, amelyet mi márna ár elvesztettünk, ők adják vissza nekünk, a külföld magyarjai. Valamikor, régen, még úgy írt a költő külföld magyarjairól, mint akik „fekélyek a hazának testén“. Fájdalommal és haraggal gondolt minden magyar a külföldön költekező magyar mágnásra, de ma, amikor a külföld magyarjai sietve gyűlnek össze Budapesten, hogy hitet tegyenek a magyar igazság mellett, ma már tudjuk, hogy ezek a magyarok színe-jav a a magyarságnak, akik nem élősködők, de ellenkezőleg: életet jelentenek számunkra. Az a magyar, aki elhagyta hazáját, hogy máshol keresse a boldogulást és megmaradt érzésben magyarnak, az ma elit gárdája a magyarságnak. Széles látókörű, harcos, küzdő emeberek egytől-egyig, csupa egyéniség, csupa erő. Aki kivándorol és máshol teremt magának exisztenciát, az értékesebb ember, mint az, aki itthon beül egy előre elkészített hivatalba és állásba és ott halad előre a szamárlétrán. Az ilyen külföldön élő magyar: értéke a magyarságnak és az emberiségnek, mert energia van benne, mert koncepciója van, mert megküzdőit az élet viharaival és amikor most visszatér a kikötőbe, amelyből elindult, tapasztalatokkal gazdagodva, tisztult szemmel néz körül ebben az elhagyott, mindenkitől elhagyatott régi hazában, amelyért odakint sem sziint meg küzdeni, amelyet nem tudott és nem akart elfelejteni. Amit itt lát, nem lehet vigasztaló. Mi magunk, akik idebenn élve már megszoktuk, vagy beletörődtünk helyzetünk vigasztalanságába, mi magunk is tudjuk, hogy az a horizont, amelyet mi ebből a kis körből látunk, nem felhőtlen, nem tiszta és nagyon szűk. De mennyivel inkább láthatják ezt ők, akik a szabadság klasz- szikus földjéről, Amerikából és a Nyugat nagy, boldog országaiból jöttek ide és felszabadult szemmel látják a láthatárnak azt a részét is, amely a mi szemünk előtt rejtve van: a napsugaras szabad eget. Ezt a napsugarat, ezt a szabadságot hozzák ajándékul nekünk a külföld magyarjai Szent István ünnepére. Az a néhány ezer külföldi magyar, akiket most könnyes mosollyal ölel keblére a magyar nemzet és Budapest főváros népe, magukkal hozzák a szabadság és felvilágosul tság illatát, amely méltó a nagy királyhoz, akit ezen a napon ünnepel a magyarság. Szent István tűzzel-vassal harcolt a reakció ellen, amelyet akkor a magyarság ázsiai erkölcsei jelentettek és a nyugat akkori friss levegőjét, kultúráját hozta közénk. Amerikai és európai véreink hozzák most magukkal azt a levegőt, amelynek meg kell tisztítania a mai fülledt atmoszférát és amely elhozza majd azt a nagy felszabadulást, amelyért buzgón könyörög millió és millió magyar lélek itt és túl Napok óta híre jár, hogy a tanács kész javaslattal jön az első őszi közgyűlés elé, amely javaslatban a három városi nagy üzem közös ügyvitelét kívánja megvalósítani. A hírek már befejezett tényről szóltak, .sőt az üzemek irányítására kiszemelt férfiú nevét is portálták. Minthogy köztudomású dolog, hogy a legilletékesebb szakférfiak is ennek a tranzakciónak hívei, szükségesnek tartottuk e kérdésben megszólaltatni Becsey Antal fővárosi bizottsági tagot, —■ akinek kiváló kvalitásait minden párton elismerik — és kikértük véleményét. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a városházán az egész kérdést embrionális állapotban levőnek tartják, de helyességét és életrevalóságát elismerik. Becsey Antal e kérdésben a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: —- Korunk egyik legtöbbet hangoztatott gazdaságpolitikai jelszava: a racionizálás. Célja: a termelésnek Taylorisztikus módszereit a gazdasági élet széles területein. alkalmazva a produkciót észszerűbbé és ezáltal a termelt javakat olcsóbbá és a köz számára hozzáférhetőbbé tenni — Európában, főleg német példa nyomán nálunk is megindult e gazdasági folyamat, mégpedig elsősorban a gyáripar területén. Ami egyébként természetes is. A gyáripar természeténél fogva fogékony minden új gondolat iránt, ami a szervezés tekintetében haladást jelent. Sajnos, az, ami nálunk eddig a gyáripari racionalizálás jegyében történt, nem mindenben örvendetes. Hatása a termelés olcsóbbodásában alig érezhető, ellenben felszaporította a munkanélküliek számát és bürokratizálta az üzemek adminisztrációját. — Közüzemeink vezetésében a racionalizálás gondolata bátortalanul tudott gyökeret ereszteni. Az első lépés ebben az irányban az üzemek önállósítása volt. Nagyüzemeink — a legutóbbi hónapban már a vízmüvek is — önálló vagyonkezelésű ■ üzemekké lettek. Ez azonban csak a kezdő lépés a fejlődés útján. És bármennyire ellenszenves is a részvénytársasági forma, a Beszkárt-nál szerzett tapasztalatok miatt, a fejlődés ebbe az irányba tereli üzemeinket. Úgy látom, hogy legifjabb részvénytársaságunk: a Községi Takarék- pénztár, mint üzemi forma, elég jól bevált. — Az üzemek kommerciális jellege nem tűri meg a közigazgatás merev béklyóit: de másfelől még kevésbbé tűri meg a pártpolitikai velleitásokat. Az a kereskedelmi, vagy üzemi vállalat, amelynek igazgatóságában nem szakemberek ülnek, hanem pártpolitikusok, pusztulásra van ítélve. A Községi Takarékpénztárban is ott vannak ugyan az egyes pártok kiküldöttjei, de az a tény, hogy a törvény- hatósági bizottság tagja nem lehet igazgatósági tag, erősen letompítja a pártpolitika túltengődét. Az autonómia ingerenciája ennek dacára biztosítva a határokon: mindenütt a széles világon, ahol magyarok élnek. Ezt várjuk a külföld magyarjaitól és hisszük, tudjuk, hogy nem hiába várunk. Azt a szent- istváni megújulást, amely újabb ezer évre biztosítja ennek az országnak nagyságát, becsületét és szabadságát. lehet, mert hiszen végeredményben az autonómia küldi ki az igazgatóság tagjait; csakhogy azok a fővárosi polgárságból kiszemelt szakemberek kell, hogy legyenek.- Az üzemi koncentráció, mint a racionalizálás egyik eleme szintén jelentkezett már üzemeink szervezése körül. Nevezetesen közlekedésügyünk területén. Egyre erőteljesebb formában jelentkezik a gondolat: koncentrálni, egységes igazgatásba tömöríteni a főváros összes közlekedési üzemeit. És bármily erős centrifugális erőt képvisel ezzel az irányzattal szemben az egyes üzemek autonómiájára való törekvés, ennek a centralizációnak szükségszerűen be kell következnie. Erre tanít a berlini példa is, ahol éppen a közelmúltban vitték keresztül a közlekedésügynek ily értelmű reformját. — A gondolat, hogy a három nagyüzem: a viz-, gáz- és elektromosüzem igazgatása bizonyos mértékben centralizáltassék, alapjában véve nem új. Az utóbbi években alig volt budgetárgyalás, melyen valamilyen formában szóba ne került volna az az anomália, mely ma e három üzem adminisztrációjában fennáll és amely a fogyasztó polgárság részéről is sokszor képezi kifogás tárgyát. — A fogyasztó polgár még abban az időben, amikor a három üzemnek három gazdája volt, megértette, hogy miért kell a három tizem közösen elvégezhető munkáját külön-külön végezni; amióta azonban a köztudatba ment, hogy mind a három üzem gazdája a Székesfőváros, ioggal eltűnődik rajta a fogyasztó, miért van az, hogy három egymástól független apparátus végzi a háromféle műszerek leolvasását és az inkasszót is. Joggal kihívja a kritikát a tapasztalat, hogy alig tette ki a lábát az egyik üzem embere, jön nyomában a másik, néha a harmadik; hogy ez a megoldás nem lehet éppen a leggazdaságosabb, azt bizony vitatni sem lehet. — Mindezek azonban csak az üzemigazgatásnak külső ismérvei. Képet alkothatunk magunknak arról az idő- és munkapocsékolásról, amelyet ez az eljárás jelent, ha figyelembe vesszük a három üzem fogyasztóinak számát. Ezek szerint: a Gázművek fogyasztóinak száma kereken 95,000, az Elektromosművek fogyasztóinak száma kereken 200,000, a Vízművek fogyasztóinak száma kereken 26,000. Összegszerűleg nehéz ugyan megállapítani, a megejtett becslések szerint azonban valószínű, hogy csupán a mérőleolvasásoknak és számla- behajtásoknak szervezettebb megoldása, illetve gyorsítása révén több mint kétmillió pengőre tehető a megtakarítás munkaórákban, nyomtatványokban, közlekedési költségekben stb. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SANATORIUM SZÍV- ÉS ÉRBETEGEKNEK UJ OSZTÁLY BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy- VAS-UTCA 17. sz. helye, vfzgyógyintézet, napés légfürdők. Becsey Antal szerint: elmaradhatatlan a nagy közüzemek koncentrációja. Csupán adminisztratív területen kétmillió pengőnél nagyobb ősszegre tehető a megtakarítás a három nagy üzem: az Elektrom&smüvek, a Gáz- és Vízmüvek koncentrációja esetén.
