Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-10 / 28. szám
1929. július 10. Független Budapest tádiO ;5S68s®53e»a I TT AZ UBORKASZEZÓN. A legteljesebb, legszabályosabb uborkaszezon. A városháza elárvult folyosóin minden lépés visszhangot ver fel, minden egyes kiejtett suttogó szót mennydörögve vernek vissza a vastag kaszárnyafalak, amelyek valamikor hangos vezényszavakat vertek vissza. Azelőtt a fiumei cápával kezdődött a nyár. Amíg Fiume a mienk volt, a kánikula kezdetén megjelent a hír, hogy Fiaméban cápát láttak a halászok. Ez jelentette a nyarat, mert a másik hír, a siófoki pofon mindig csak később következett, Az utóbbi években megváltozott a fiumei cápa. Elvette tőlünk Trianon, modernizálnunk kellett a cápáit is. Nyári újdonságról kellett gondoskodni, csonka-cápáról és most már meg is van: a lapok újból közölték, hogy a fővárosi törvény előkészítő munkálatait megkezdték a belügyminisztériumban. Most már teljes lett ezzel az uborkaszezon. Olvastuk a lapokban, hogy Nagykőrösön három pengőért adnak egy szekér uborkát. Ebből az olcsó portékából vásárolhatott Scitovszky is, hogy megkezdhesse a m arat. ...................... Po ntos háziasszony ez a Scitovszky. Tudja, hogy mit mikor kell befőzni, mikor besavanyítani. Tavaly is megjelent a fővárosi cápa-hír a lapokban, idén is. Csak az idén kissé óvatosabb formában. Most már arról beszél, hogy a besavanyítandó uborka csak a jövő nyárra érik meg: már most előkészíti a talajt a jövő nyári cápa részére. Hát jó, mi hiszünk a hírnek, hiszen az újságban olvastuk. Hiszünk a Scitovszky uborkájában. Csak egytől félünk: hogy nagyon savanyú lesz az uborka, nem tudjuk majd lenyelni. Jó lesz, ha már most megkérjük a kitűnő háziasszonyt, ne tegyen túlsók ecetet az üvegbe, mert könnyen elromlik a jövő nyárig az az uborka, amelyet most tesz el... * * * U JJONGÓ GYERMEKVONATOK gördülnek ki a pályaudvarokról, viszik a főváros gyermekeit a Balaton mellé, meg egyéb üdülőhelyekre. A nagyszerű Purebl boldogan küldi vidékre a sok kis penészvirágot, a pesti proletárgyereket, dallal, friss levegővel telnek meg a keshedt, városi tiidőcskék: boldogabb, egészségesebb nemzedékről álmodozunk, erős kis magyarokról, akik majd egy szebb, boldogabb országban fognak élni, mint mi, akiket a végzet a legboldogtalanabb sorsú magyarokul jelölt ki. Elmentek a gyermekvonatok, viszik a főváros gyerekeit. Csak kevesen maradtak itthon, csak éppen a legrosszabbak, akik nem viselték jól magukat. A fenegyerekeket nem vitték el nyaralni. Itthon hagyták többek közt Gál Jenőkét, amiért meg- hajigálta a villamoskocsikat, Fábián Béluskát, aki orrot mutatott Wekerle forgalmiadófőellenőr bácsinak, Lévai Sanyikét, aki rekordot ért el a távszónoklás terén, és a kis Bánóczy Lacikát, aki kívül ártatlan bárány képét viseli magán, holott szocialista farkas vagyon benne elrejtve. Olyan ártatlan képe van, hogy szinte Sipőczcel versenyezhetne, pedig... pedig igazán ... nem Sipőcz. Nem. A vonat elrobog és miközben elhagyja a pályaudvart, nagyot fütyül.. Meghallja ezt Gál Jenőke és bosszúsan fordul társaihoz: — Fütyülök a vonatra! — Ne bántsd, — mondja Fábián, — nem érdemes: nem is helyiérdekű ... * * * L ELEPLEZÉSRE KÉSZÜLNEK a temetőben: felállítják Ady Endre síremlékét. Évtizedek óta folyik a harc a halhatatlan poéta körül, vannak, még mindig vannak elfogult ellenfelei is, de mind kevesebben, ő már rég elcsendesedett, porrá és hamuvá vált a teste, csak a lelke röpköd itt felettünk, mint a sármánymadár, amelyet megénekelt. Nem lesz már jeltelen Ady sírja. A Közmunka- tanács nem akar róla utcáit elnevezni és nem ékesíti még a főváros utcáit méltó Ady-szobor, de síremléke mégis hirdeni fogja, hogy a magyarság leg- magyarabb géniusza pihen a hant alatt. A magyar panteonba már rég bevonult Ady Endre: ezt nem akadályozhatta meg a Közmunkák Tanácsa. Megjelent az új síremlék képe: kissé szokatlan, kissé meglepő. A kócoshajú, nagyszemű, álmodó költő szobra nem egészen azt fejezi ki, amit érzünk, mikor ezt a nevet halljuk, még kevésbbé mutatja azt az Adyt, akit ismertünk a „Három holló“-ból, meg a Palermo-kávéházból. Lehet tökéletes és tehetséges művészi munka, amely díszére válik Csorba Gézának, a fiatal szobrásznak: mégsem a mi Ady Endrénk, nem: egy hérosz, akit az isten — vagy a szobrász? — műmellekkel áldott meg, hatalmas műkebellel, amellyel első díjat nyerhetne akármilyen dajka-versenyen. De azért mégis Ady emlékét hirdeti és mi örülünk, hogy a főváros megtette kötelességét a legfájdalmasabb szívű magyar költővel szemben. Ami pedig azt illeti, hogy a Közmunkatanács nem vette 5 még észre Ady Endrét: nem baj. Ma nem fontos, hogy lesz-e Ady Endre-utca, Kiss József-utea, Désy Zoltán-utca, vagy esetleg — uram bocsá! Vázsonyi Viimos-utca... ■ ■ A LEGJOBB LIBERÁLIS ESTILAP @ ■ f • FŐSZERKESZTŐ : RASSAY KÁROLY p NEUSCHLOSZ E L E K téglagyára Városi Iroda: V., Pozsonyi-út 21—23. Telefon: 901—49. Helyszínre szállít la kis- és nagyméretű égetett agyagtéglát. Hidegkút, Máriaremete és Pilisvörösvárhoz legközelebb fekvő téglagyár. Karteien kívül! Gyári telefon : 626-60. HAUER JÓZSEF háztatarozási és tetőfedési vállalkozó I. Vár, Országház-utca 25. Telefon: Aut. 608-23. Csányi Pál kőművesmester, építési vállalkozó /., Tarcali-utca 6. Budapest MESTER ÉS KISS oki. építész és^építőmester BUDAPEST, VII., EGRESSY-ÚT 5. TELEFON: I. 382-02. M OOR GÉZA Ä Budapest, VI., Reiter Ferenc-utca 103. Telefon: Lipót 911-13. Kiőnigr György kőművesmester, építési viíllalkozó Budapest, VII., Hársfa-utca 17. Morbítzer Nándor építész és építőmester Budapest, Vili. kér., Ülfői-út 66 b. szám. Telefon: József 310—90. Makovsky Ferenc Fülöp Szász-Coburg Góthai herceg Ő kir. Fensége uradalmi építésze Budapest, VII., Abonyi-utca 4. Telefon: ]. 381-17. HIRMANN FERENC“; Budapest, VII., Csányi-utca 7-9. Telefon : József 460-49. Gyártmányai: Permetezők és ezek összes alkatrészei, rézsúlyok, háztartási mozsarak, gyertyatartők habüstök stb., továbbá »Pax« szab. kézi tűzoltó készülék stb.
