Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-16 / 3. szám
1929. január 16. Független Budapest 7 A székesfőváros történeti levéltára a Várszínházban. Irta: «Ir. Crärdoiiyi Albert egyetemi magántanár, székesfővárosi főlevéltáros. gondoskodni anyagának elhelyezéséről, a mi 199U-ig az előadottak szerint nem okozna problémát, mert a városházi raktárhelyiségek befogadó képessége bi) esztendő iratanyagának felel meg, ha a selejtezésre is igondot fordít a jövő nemzedék vagy célszerű ügykezelési eljárással gondoskodik az iratanyag csökkentéséről. Dr. Gárdonyi Albert. Némethy Lajos az Archae- ológiai Értesítő 1885. évfolyamában közölt dolgozatával megdönthetetlenül bebizonyította, hogy a mai Várszínház helyén a mohácsi vészig a ferencrén- diek Ev. Szt. Jánosról elnevezett temploma álllott, melyet IV. Béla király építtetett 1269- ben. Ebben a templomban temették el a középkori krónikások tdnusága szerint az utolsó ár pád házi királyt, III. Endrét, amely tény egymagában elegendő arra, hogy ezt az épületet megkülönböztetett tiszteletben részesítsük. A török hódoltság alatt a templom a szomszédos házban lakó budai basa mecsetjéül szolgált, Buda 1686. évi visszafoglalása után pedig előbb a jezsuiták, majd a karmeliták kapták meg, kik a régi templom, illetőleg mecset helyén Szent Józsefről elnevezett templomukat építették fel, illetőleg a régi templom maradványait kiépíttették. II. József császár 1784. szeptember 14-én megszüntette a budai karmelita kolostort s a templomot 1786. augusztus 23-án kelt rendeletével színházzá alakíttatta át. A templom becsértékét s az' átalakítási költségeket a császár a várossal fizettette meg s ezzel a Várszínház a város tulajdonába jutott. Minthogy ezek szerint itt nyilvánvalóan műemlékkel állunk szemben, melynek fenntartása a tulajdonos főváros kötelessége, nem lenne méltó a fővároshoz, ha az épületet átengedné a pusztulásnak. Ha pedig a főváros e műemlék fenntartását határozná el, kívánatos lenne annak oly módon való felhasználása, amely nem áll ellentétben az épület műemlék- jellegével. Történeti értékű műemlékről lévén szó, legcélszerűbb lenne azt történeti emlékek megőrzésére felhasználni. Ennek meggondolása indított azon terv felvetésére, hogy a főváros régi levéltári anyaga itt helyeztessék el. A fővárosi levéltár 1901 óta a Központi Városházán van elhelyezve s ámbár a 710/1901. kgy. számú szabályrendelet 4. §-a évről-évre egy újabb esztendő irattári anyagánaak átvételére kötelezte, a főváros mégis csupán annyi raktárhelyiséget bocsátott rendelkezésére, amennyi a levéltár és irattár különválasztása alkalmából a levéltári, tehát 15 esztendőnél régibb iratanyag befogadására elegendő volt. A nevezett szabályrendelet elgondolása szerint az évenkint átveendő irattári anyag számára selejtezéssel kellett volna helyet biztosítani, e munka elvégzésére azonban a szabályrendelet nem biztosított elegendő számú személyzetet a levéltár számára, mert a 15 esztendős irattári kezelési időszak megállapításával olyan iratanyagot helyezett a levéltárba, mely a gyakorlati közigazgatás céljaira állandóan szükséges s ezzel a levéltári személyzetet túlnyomóan iratkezelésre utalta. Egy ideig pótállványok felállításával s a rendelkezésre álló állványok jobb kihasználásával igyekeztek a helyiséfgihiányt pótolni, mikor azonban az 1911. évi közigazgatási reform következtében a mérnöki hivatal megszűnt, hivatali irattára teljes egészében adatott át a levéltárnak, amely ennek elhelyezésére kénytelen volt a levéltár melletti közlekedő folyosót raktárhelyiségül lefoglalni. Ilyen a rendes évi gyarapodáson kívül álló tömegesebb iratelhelyezés innen kezdve ismételten előfordult s a budapesti kir, törvényszéktől 1914-ben átvett 1871 előtti pestvárosi törvényszéki irattár, a főpolgármesteri hivataltól 1919-ben átvett főpolgármesteri és közigazgatási bizottsági irattárak, az árvaszéki irattárból kiszorult régi iratok s a számvevőség irattárában a selejtezés után fennmaradt könyvanyag lassankint teljesen megtöltötték az új raktárhelyiségeket. Az évenként átveendő irattári anyag elhelyezése tovább is probléma maradt, amelynek megoldására a levéltár megkísérelte ugyan a selejtezést s nagyobb selejtezést hajtott végre az 1899-ben megszüntetett adóügyi ügyosztályi s katonai és illetőségi ügyosztályi iratanyagban, ezt a selejtezési munkát azonban egyrészt a nagyobbarányú létszámcsökkentés miatt kénytelen volt redukálni, másrészt a végzett selejtezési munkák alapján nyilvánvalóvá vált az is, hogy a levéltári anyag sérelme nélkül olyan arányú selejtezést úgy sem lehet végrehajtani, mely az átveendő irattári anyag számára állandóan elegendő helyet biztosíthatna. Ennek következtében ma az a helyzet, hogy a levéltár raktárhelyiségei a legjobb esetben 1932-ig lesznek elegendők az átadandó irattári anyag elhelyezésére, ezentúl az irattári anyagot a levéltár raktárhelyiségeiben elhelyezni nem lehet. Ez is csupán az esetben lesz lehetséges, ha 1932-ig az irattári anyagon kívül más iratanyagot nem kell a levéltár raktár- helyiségeiben elhelyezni, már pedig a számvevőségi irattár selejtezésével! kapcsolatosan a közeljövőben is ilyen rendkívüli anyagátadás veszedelme fenyegeti a levéltárat. Egy szóval a levéltári raktárhelyiségek hiánya olyan probléma, amelynek megoldása alig halasztható tovább, mert ellenkező cselben a hivatali munka folytonossága veszélyeztetve lesz. K özponti fűtések vízvezetéki berendezések, ornamentikaai bádogos Alapítva 1885. munkák Fried Zsigmond Budapest, VIII., Barossutca 76. Telefon: 324-84. r GERÖ N. NÁNDOR ^ VII., ALPÁR-UTCA 8. Telefon : J. 315-29. Központi fűtés. Vízvezeték. Épület bádogosmunkák. ^ Ennek a tudata vezetett azon terv felvetésére, hogy a régebbi levéltári anyag, melyre a gyakorlati közigazgatásnak úgy sincs szüksége s amely ennek következtében a városháza számára értéktelen terhet képvisel, helyeztessék el a Várszínházból átalakítandó raktárhelyiségben. Ez lenne Budapest történeti levéltára, mely kizárólag a tudományos kutatás céljait lenne hivatva szolgálni. Ezzel szemben a közigazgatási értékű anyag tovább is a városházán maradna s az irattárral együtt s a közigazgatási levéltárat képezné, melynek legfőbb hivatása az iratanyagnak állandó selejtezése lenne. Az iratanyagnak ilyetén különválasztása a nyugateuröpai gyakorlatban nein' ismeretlen (Amsterdam, Düsseldorf, Köln, München) s ugyanazon gyakorlat szerint a történeti levéltár nem a városházán, hanem külön épületben van elhelyezve. Ezt a különválasztást nálunk az előadott inkább gyakorlati értékű indokokon kívül az is igazolná, hogy a történeti emlékek megbecsülése ma a törvényhozás különös gondját képezi s ebben a kúltúrmunkában a fővárosnak annál inkább részt kell ! vennie, mert középkori történeti emlékei a török hódoltság alatt megsemmisültek, a török hódoltság utáni emlékei pedig éppen azért nem részesülhetnek kellő gondozásban, mert az újabb, tehát nem történeti értékű anyaggal együtt kezeltetnek. Végül, ha a Városi Könyvtárban összegyűjtött budapesti vonatkozású nyomtatott emlékek beszerzése és megóvása érdekében jelentős áldozatokat tud hozni a főváros, az értékesebb s a pusztulás veszedelmének inkább kitett írott forrásanyag megóvása érdekében sem zárkózhatik el az áldozatoktól. Nem érzem magamat hivatottnak arra, hogy az új elhelyezéssel kapcsolatosan felmerülő műszaki kérdések ügyében állást foglaljak, ehhez a Várszínház mai állapotának pontos műszaki felvételének ismeretére lenne szükség: helyszíni szemle alapján azonban azon meggyőződésre jutottam, hogy a Várszínház eredeti ablaknyilásutíiak visszaállítása által a hajdani templomhajó és szentély mindkét oldalról annyi világosságot kapna, hogy levéltári raktár- helyiség céljaira az épület állagának minden sérelme íiélkiil felhasználható lenne. Ezenfelül a Várszínház fűtési, világítási és tűzbiztonsági berendezése is olyan, hogy némi átalakítással a levéltári raktár- helyiségek céljaira is felhasználható: ezzel szemben, ha az épület nem használtatnék fel, a fenti berendezésekre fordított költségek teljesen vagy nagy részben elvesznek a főváros .számára. Az egyetlen nagyobb költséget a levéltári raktárhelyiségek számára szükséges vasállványok beszerzése és felszerelése okozná, amely költségek azonban, az elmondottak szerint, 1932-ben úgy is fel fognak merülni, mert akkorra a ma még rendelkezésre álló levéltári raktárhelyiségek teljesen meg fognak telni. Az állványberendezé- sek mikéntjének és költségeinek megállapítása céljából azonban tanácsosnak tartanám, ha előzetesen az országos levéltár új raktárhelyiségeit szemlélnék meg, amelyek berendezése és költségei irányadók lehetnének a főváros számára. A levéltári problémának ilyetén megoldása határozott nyereséget jelentene nem csupán a levéltár, hanem a városháza számára is, mert mindenekelőtt vissza lehetne adni eredeti rendeltetésének azt a közlekedő folyosót, amely ma levéltári raktárhelyiségül van felhasználva s amelyre ezentúl nem lenne szükség. Ezenfelül tűzrendészen szempontból is kívánatos lenne a folyosón elhelyezett állványok eltávolítása, mert ezek miatt lehetetlen az ottani kémények tisztítása s ennek következtében tűzveszély fenyegeti a városháza épületét. Hozzávetőleges számításaim szerint a levéltár és irattár mai raktárhelyiségei, a folyosó nélkül, 50 esztendő iratanyagának a befogadására elegendők s ha ebben az anyagiban a selejtezés is végrehajtatnék, akkor körülbelül 60 esztendő iratanyagát fogadhatnák be. Ezzel szemben a Várszínház berendezendő raktárhelyiségeit elegendőknek tartom arra, hogy azokban, ugyancsak megfelelő selejtezés után, a mai levéltári és irattári anyag teljes egészében elhelyeztessék, vagyis a Várszínháznak levéltári raktárhelyiségül leendő átalakítása esetén a székesfőváros 60 esztendőre mentesittetnék az iratanyag elhelyezésének gondja alól. A történeti és közigazgatási levéltárak különválasztásának időszerűségét indokolná az is, hogy a küszöbön álló új fővárosi törvény az új ügykezeléssel kapcsolatosan valószínűleg új iratkezelési rendszert is fog kívánni, ami újabb irattár fölállítását fogja szükségessé tenni s ennek elhelyezésére külön helyiségre lesz szükség, ami a történeti levéltár kihelyezésével biztosítható lenne. Ámbár az előadottak szerint a történeti levéltár határesztendőjéül az 1929. esztendő szolgálna, a gyakorlati közigazgatás szempontjából még sem lenne megengedhető az 1929-ig terjedő iratanyag azonnali áthelyezése, hanem egyelőre csupán IS90-ig lennénk áthelyezendők az iratok a Várszínházból átalakítandó raktárhelyiségbe, 10 esztendő múltán aztán az 1900-ig terjedő iratanyagot lehetne áttérni s az 1929-ig terjedő iratanyag csak 1969-ben vitetnék át. Innen kezdve aztán a közigazgatási levéltárnak önállóan kellene FíítÉS, »ÍZ „í, Szentgyörgyi és Társa üÜ.L Budapest, Vili., Baross u. 88. Telefon : J. 308-97. IZSÁK ÖDÖN Mindenféle bádogos- és szerelési vállalat. Budapest, Vili., Mária°utca 20. szám. SZÁVA SÁNDOR egészségügyi berendezések gyára BUDAPEST, I. KERÜLET, BUDAFOKI-ÚT 73. SZ. Telefon: József 416—07. _______________
