Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-12 / 24. szám
Egyes szám ára 50 fillér HUSZONNEGYEDIK évfolyam. 1929. június 12 Xc. /#'( c 24. szám. Várospolitikai és közgazdasági lap. megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3!t5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. Tíz eve várjuk, tíz év óta hittel hirdetjük, hogy egyszer véget kell érnie a sötétségnek és el kell jönnie a magyar életbe annak a világosságnak, amit Kossuth Lajos neve jelent. Hirdettük ezt a legvalószínűtlenebb időkben is, akkor, amikor az elvakult ellenforradalom reakciója akkora volt, hogy szánakozva mosolyogtak rajtunk, akik Kossuth Lajoshoz való visszatérésről álmodoztunk és hirdettük később is, állandóan, fanatikusan, mert tudván tudjuk, hogy Magyar- ország csak akkor foglalhatja el méltó, fényes nevét a népek nagy közösségében, ha Kossuth Lajos felé fordul, ha őreá hallgat. Igen: mosolyogtak, nevettek rajtunk. Elviseltük ezt a fölényes mosolyt, el a szánakozó pillantásokat is, mert egy pillanatig sem kételkedtünk abban, amit hirdettünk. Az idő, ez a nagy ítélőbíró azután eltüntette a gúnyos mosolyt, és most, amikor körülnézünk ebben az árva, kis országban, azt látjuk, hogy már nem vagyunk magunkra hagyatottak, hogy napról- napra növekedik Kossuth Lajos tábora, amelyben — bármily hihetetlenül hangzik is ez ma —- rövidesen egyesülni fog egész Magyarország. Egy kutat avattak fel a héten Budapesten: Rothermere lord kútját. Ennek a kis kútnak csobogó, tiszta vizéből Kossuth Lajos eszméi üdítik "fél az eltikkadt magyar közéletet. Már rég nem állunk egyedül Kossuth Lajos mellett, hiszen amióta a mi harcunk is rámutatott arra, hogy Magyarország részére az az egyetlen út, amelyet Kossuth Lajos jelölt ki, napról-napra fedezik fel cikkek és vezércikkek százai Kossuth Lajost és óráról-órára növekszik az ő fenséges alakja, minden idők legnagyobb magyar zsenijének ragyogása. Ma már kezdenek megnyílni a behunyt szemek és eldugott fülek: „hogy nyilvánossá legyen az igazság, amely — útban van“. La veritée est en marche. Tavaly, amikor Kossuth Lajos szobrát leplezték le az Országháza előtt, nagy volt az ünneplés, rengeteg volt a díszmagyar, a küldöttség, a parádé és a beszéd. Akkor mi megmondtuk őszintén, hogy ez az ünnep még nem Kossuth Lajos ünnepe. Azok ünnepelték az ő szent emlékét, akiknek minden egyes cselekedete, minden legcsekélyebb gondolata — ellene irányult és irányul. Görögtüzes, nagy ünnepség volt, de igazság, őszinteség nem volt benne: ott volt mindenki, csak éppen — Kossuth Lajos hiányzott az ünnepségről. A tavalyi ünnep alkalmával még nem tért vissza száműzetéséből a turini remete. Vígan csobog a Rothermere-kút friss vize, s mi úgy érezzük, ho’gy ebből a kútból most már az igazság, e kossuthi szellem üdítő ereje gyöngyözik felénk. Nem, még nem jött el Kossuth Lajos országa, még sokat, nagyon sokat kel! szenvednünk, amíg odáig eljutunk, hiszen régi igazság, hogy nékünk a szenvedések ország- lítján ^ kell eljutnunk oda, ahová mások mosolyogva érkeznek el. Csobog, csobog a Rothermere-kút vize és arról beszél, hogy lesz még egyszer ünnep a világon. Rothermere lord gyújtotta meg a magyar igazság mécsesét, amelyet nem lehet már véka alá rejteni, világít az egész világnak. És ugyancsak ő, a mi lordunk gyújtotta meg újra azt a másik mécsest is, amely nekünk világít: Kossuth Lajos mécsesét. Ennek a fénye kezdi mindjobban széjjelszórni sugarait, hogy világítson szegény magyaroknak; kik még sötétségben tévelygőnk, mert nem látjuk még a fényességet, amely ragyog, egyre szebben, egyre fényesebben és egyre elolthatatlanabbul. Most tíz esztendeje a moszkvai vörös, reakció szörnyűségei alatt szenvedett a magyar nép. Azóta átment a poklok minden szenvedésén, látta balkáni csűrbe barbár hadait „diadalmasan“ bevonulni az ország fővárosába, látta a fehér reakció középkori garázdálkodását, aláírt egy szörnyű, öngyilkosságot jelentő békeokmányt és átment a gazdasági és politikai szenvedés minden poklán. Most, tíz év után megmossuk lelkünket az új, frissen csobogó kút A főváros három pénzintézetének, a Községi Takaréknak, a Takarék és Vásárpénztárnak és a Kisipari Hitelintézetnek tőkeemelése r. : zerdai közgyűlés legfontosabb pontja. Sokáig húzódott ezeknek a pénzügyi kérdéseknek a megvitatása, főként az anyagi fedezet előteremtésének nehézségei miatt, de azért is, mert a Vásárpénztár mait és jövőbeli működését a bizottsági tagok előbb teljesen tisztázni akarták. Miután az összes aggodalmak elsimultak és a pénzügyi ügyosztály a fedezet kijelölésére is megtalálta a módot, — amint arról Lamotte Károly tanácsnok a Független Budapest múlt heti számában beszámolt — ma már semmi sem áll útjában a nagyarányú tőkeemelésnek. Az új anyagi erőforrás birtokában a városi pénzintézetek fokozottabban vehetnek részt a gazdasági élet fellendülésében és minden remény megvan arra, hogy az erre fordított áldozatok meghozzák hasznos gyümölcsüket. A tanácsi előterjesztés is alaposan megindokolja a tőkeemelések szükségességét és vázolja várható hatásukat. A Községi Takarékpénztár mostani tőkeemelése csak első részlete a további tőkeemelési sorozatnak, mert a tervek szerint 20 millió pengőben akarják az intézet részvényalapját megállapítani. A további tőkeemelésre 3 év leforgása alatt kerül a sor. A Községi Takarék eddigi kis alaptőkéje mellett még nem foglalkozhatott olyan üzletágakkal, amelyek termékenyítő hatást gyakorolhattak volna a gazdasági életre. Az intézet rövid tevékenysége során kibontakoztak azok a keretek, amelyek között a Községi Takarék a jövőben működni fog- Ezek mind olyanok, amelyek a főváros népességének nagy hasznára lesznek. A Községi Takarék már eddig is megnyerte a közönség bizalmát, amint a magán- felektől származó betétállomány nagyarányú növekedése és egyéb üzletágak rohamos fejlődése biztosít. A magánfelek által elhelyezett betétek összege háromszorosa annak, amennyit a régi Egyesült Fővárosi Takarék kezelt. Jelentős befolyást gyakorolt az intézet a főváros pénzeinek kamatoztatására is. A városi pénztárakban csak a legszükségesebb készpénzkészlet fekszik, minden pénzfelesleg a Községi Takaréknál kamatozik. Az alaptőkééinélésből szármozó összegből 2 milliót parcellázási üzletekre, 2 milliót záloglevél- es községi kölcsön kibocsátásra, további 2 milliót a zálogleveles kölcsönök elszámolására, fordít az intézet. vizében, njegfiirösztjük Rothermere lord lelkében és új reménységet kapunk belőle: most, most elindult az igazság, most már útban vagyunk a feltámadás felé, mert Kossuth Lajos vezet bennünket Mózesként az új Kánaán felé. Nagy még az út, nehéz pusztaságon kell még átvergődnünk. De előttünk a szövétnek, mint a pusztaságban vándorló kiválasztott nép előtt: ez vezet bennünket és bizonyos, hogy elérkezünk vele az ígéret földjére. Erre a szövét- nekre: Kossuth Lajosra függesszük könnyes szemünket, ezt kövessük és akkor nem csalatkozhatunk. A Takarék- és Vásárpénztár az utóbbi időben nehezen tudott megfelelni hivatásának, mert elvesztette pénzügyi erőforrásait. 500,000 pengő alaptőke mellett 20 millió tőkét forgalmazott és ezt a hatalmas összeget kölcsönök útján volt kénytelen igénybevenni. Gazdáknak, bérlőknek, állat- kereskedőknek, mészárosoknak több mint IS millió hitelt folyósított az intézet. A forgalom és a saját tőke közötti aránytalanság már az intézmény jóhírnevét veszélyeztette és a Pénzintézeti Központ több alkalommal sürgette a Vásárpénztár alaptökeemelését. Erre azért is szükség volt, mert a kormány az ország vágóállat értékesítésének fejlesztésére nagyobb arányú akciót indít és ennek központjába a Vásárpénztárt akarja állítani. Ennek segítségével lehetővé válik, hogy a főváros nemcsak az ország állatkereskedelmének a központja, de a Balkán államok tranzitó- kereskedclmének is átmenő főállomása lesz. Valószínű, hogy a kis részvényesek egy része nem lesz abban a helyzetben, hogy az új részvényeket átvegye és ez esetben a főváros ezeket a részvényeket is magához váltja. A tőkeemelés során egymillió pengő takaréktőkéje is lesz az intézetnek. ami elegendő lesz arra, hogy az elmúlt inflációs korszakból s a gazdasági dekonjunktúra megrázkódtatásaiból származott nehézségeket kiküszöbölje és újult erővel folytathassa közgazdasági tevékenységét. A főváros a múltban elszenvedett üzleti veszteségek ellenére is a legteljesebb bizalommal néz a tőkeerőben megúihodott Vásárpénztár jövő működése elé, melynek eredményei az elmúlt gazdasági korszak károsodásait hamar kiegyenlítik és kipótolják. A Kisipari Hitelintézet tőkeemelése minden baj nélkül, símán kerül lebonyolításra. A kibocsátandó új részvények „A" sorozatúnk lesznek, melyek kizárólag a főváros birtokába kerülnek. A 400,000 pengős tőkeemelés, ha nem is nagy, de mindenesetre nem megvetendő könnyítést fog teremteni a kisipari hitelellátás sokat panaszok frontján. Három alaptőkeemelés a szerdai közgyűlésen. A Községi Takarék, a Vásárpénztár és a Kisipari Hitelintézet tokozott mértékben fogja szolgálni a gazdasági életet az alaptőkeemelés után. — A Községi Takarék alaptőkéjét három éven belül húszmillió pengőre emelik fel. Legmodernebb gyógy- jjTjt,, Qj| HjífSp I? Ä M ITSÍ^Í 13111 BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógyintézet sebészi és bel- ill. i AtJÍÜ äs"ÖA™A 3 UBIIUIh VAS-UTCA 17. sz. helye, vízgyógyintézet, napbetegek részére sxív- és érbetegeknek xjj osztály és légtiirdők. »k——— .......i V ~T —— ' ■■■■" .............................................. ................... ■ ' —
