Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-15 / 20. szám
B ACH.MANEKRÖL már eleget írtunk a Független Budapest-ben, most azonban átvonul Bach- manek a „Városházi rádió“-ba, mert legújabb szereplése már csak ideutalja. Kemény legény ez a Bachmanek, akit alighanem valami titkos rokonság fűz a Schlézingerekhez, akik ugyancsak nem hagyják magukat. A Schlézingerekkel azonban ezúttal nem foglalkozunk, elvégezte ezt helyettünk a múlt héten Szabó László kollégánk egyik csillagos cikkében, de Bachmanekhez ragaszkodunk, mert mi lenne a „rádió“-rovatból, ha Bachmanekek nem lennének? Bachmanek hitelrontási pert indított a városgazda- sági ügyosztály ellen. Erről a perről mindenki tud. a tárgyalási tudósítások elmondták, hogy hogyan és miképen folyt le a tárgyalás és közölték a felmentő ítéletet is. Mi csak egy kis epizódról akarunk megemlékezni, amely nem is a tárgyaláson, hanem a déli ebédszünet alatt történt. Fdes Endre vádlott lejött a törvényszéki épületből, hogy valahol a közelben megebédeljen a szünet alatt. Ugyanekkor ért le az utcára Bachmanek is. Mindketten megálltak egy pillanatra, amikor Bachmanek örömtől sugárzó arccal csapta össze a két kezét és boldogan kiáltott fel: — Hála Istennek! — Mi az? — kérdezte Édes.- Hála Istennek, — felelte Bachmanek, — most már bizonyos, hogy megnyerem a pert! — Miért bizonyos? — Hát nem látja? Itt jön két kéményseprő: szerencsém lesz! Ezek után egy érthetetlen csodáról kell beszámolnunk. Mondják még nekünk, hogy nincsenek csodák! Ugyanis az történt, hogy Bachmanek — a kéményseprők dacára — elvesztette a pert, Édest felmentették. Hát nem csoda? Úgy járt Bachmanek, mint az egyszeri cigány, aki, miközben akasztani vitték, négylevelű lóherét talált... * £ * H usvéttól egészen mostanáig titok volt a történet, most azonban kipattant. Ennélfogva el is mondjuk. Még a télen kezdődött, amikor egy szegény, munkanélküli ember felkereste a városháza folyosóján Schwet Henrik kollégánkat azzal a kéréssel, protezsálja be hókaparó, vagy más hasonló munkára. Schwet kollégánk bevitte az illetőt Szlovák Palihoz, a polgármesteri hivatalhoz (azóta főtitkárrá avanzsált) és Szlovák Pali révén kapott is a szegény valami hókaparói munkát. Sajnos, havat kaparni nem mindig lehet. Eljött húsvét ünnepe és a hálás ember nem feledkezett meg Szlovák Paliról és arról a háláról, amellyel neki tartozik. No, meg talán kicsit arra is gondolt, jó lesz ápolni a barátságot, nem rossz dolog, ha valakinek a polgármesteri titkár a komája. Ennélfogva a húsvét hétfőjének reggelén beállított Szlovák Pali magánlakásába. — Még nem kelt fel a nagyságos úr, — mondta a szobaleány. — Nem baj, — mondta a korai látogató, — mégis be kell mennem hozzá. — De nem lehet, — tiltakozott a szobaleány. — Dehogynem, — felelte az idegen és félrelökve a szobaleányt, egyenesen berohant a hálószobába, ahol Szlovák Pali és felesége aludtak. — Jó reggelt, kellemes húsvétot kívánok! — kiáltott a boldog ünneplő és ezzel kivett a kabátja alól egy egyliteres tejesüveget, amelyben rózsavíz volt. — Jaj, ne! — kiáltott Szlovákné. De hiába. Az idegent nem lehetett visszatartani attól, hogy háláját ki ne öntse teljes mértékben. Úgy, ahogy volt, az egész liter rózsavizet odaöntötte kettőjükre: hálátlannak érezte volna magát, ha csak egy csepp is marad az üvegben. * * * A RÁKOSI JENÖ-szobor tehát mégis az Erzsébet- körutra kerül, szembe a Newyork-kávéházzal. A város legforgalmasabb utcájának közepén fog állni Rákosi Jenő ércbeöntött alakja, mintegy szimbolizálva azt, hogy újságíró szobra ez a szobor, újságíróé, akinek helye ott van az élet, a lázas, tomboló mindennap kellős közepén. A szobor helyén most még egy zöld vasházikó áll, amely el fog onnan rövidesen tűnni, hogy a teret rendbehozhassák, mire a szobor elkészül. Egy nénikének azonban fáj az, hog}' a házikó eltűnik, mert magában ekképen morfondíroz:- A Newyorkkal szemben lebontják a kolléganő üzletét, mert a Rákosi-szobor jön a helyére. A Jókai- téren meg már egészen bedöglött a kollégámnak, úgy el van dugva a Jókai-szobor mögé. Mit akarnak tőlünk a magyar írók? Miért üldöznek bennünket? Ha így megy tovább; az egész szakma beadhatja a kulcsot... És miközben ezeket' gondolja, így szól egy úrhoz: — Tessék a kulcs, nagyságos úr. Mert ez a szakma már régóta abból él, hogy beadja a kulcsot... Legjutányosabb árban szállít sodronykerítést vidéken is) Hicker és Társa cég Budapest, IV., Ferencz József rakpart 23. sz, Alapíttatott 1876. Telefon : Aut. 826—83. Seffer Antal tornaszerek- és sporteszközök gyára BUDAPEST, IV., Kammermayer Károly-utca 3., IV., Kecskeméti"!!. 14. Telefon: Aut. 891—31, Aut. 896-94. GYÁRT ÉS SZÁLLÍT: Svéd- és más rendszerű tornaszereket, elemi-, közép- és főiskoláknak, hadsereg, tornaegyesüle- tek, ortopédiai, intézetek, szanatóriumok és magánlakások részére. ^\JDA ßröhücA ^ALL/DY-u. 5/(3 - TELEFON - 0r SPECIÁLIS GYÁRTMÁNYAI: . , SZAB.PÁMCÉLREDÖNYACÉLREDÖHYFAREDOMYYASZONREDONY ZAB.AJTÓCSUKÓ-BŐST WIGH-TOLÓRÁCS*NAPELLENZŐ - SZERKEZETEK
