Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-15 / 20. szám
Egyes szám ára 50 fillér XXIV. évfolyam. 1929. május 15. 20. szám. Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal s Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Telefon: József 31*5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. Tündöklő volt a tavaszi vásár hete, szerencséje volt ennek a városnak ez a friss, tavaszi hét. Minden, ami körülvesz bennünket, minden, amit napról-napra láttunk, erősíti azt a pesszimizmust, amely benne el ma ennek a szerencsétlen városnak és országnak minden egyes verejtékező polgárában, nem volt enyhítő momentum, sehol egy oázis. Még délibáb sem mutatkozott, amely csalóka ragyogásával legalább néhány pillanatra enyhítette volna a reménytelenség sötétjét: most megjelent a délibáb és a tavaszi vásár hete álmokba ringatott mindenkit. Hátha mégis! Hátha mégsem olyan reménytelen az élet, a küszködés, mint amilyen sivár és kétségbeejtő ^ j 0|0 I Ripka főpolgármester injekciónak nevezte ezt a Vásárt, amely felüdítette a főváros beteg szervezetét. Injekciót kapott a haldokló kereskedelem, ipar, a fuldokló színházak, az elmeríi- léssel viaskodó kávéházak és vendéglők, de nem ez a pillanatnyi injekció adja meg a vásár értékét, nem az a forgalom, amely egy hétre megváltoztatta az egész város képét. Nem ez, hanem az a másik, amelyikre Ripka főpolgármester is gondolt, amikor a Vásár jelentőségéről nyilatkozott: reménységet adott, a jövő fátyolát lebbentette fel, megmutatta, hogy érdemes dolgozni, kínlódni, hogy az elcsüggedés- nek nem szabad végképen úrrá lennie rajtunk, van más segítség is, nemcsak a Duna hullámai, a Veronái és a revolver. Ez a kis, egyheti optimista fellángolás a huszonnegyedik órában érkezett. Rövid volt és talán nem is veti el fénye messzire a sugarakat, amelyek ma még ragyognak, mégis jólesett, mégis megmentette hitünket egyidőre. Eltesszük, gondosan elraktározzuk ezt a kis, meleg hitet, szükség van rá és szükség lesz rá a jövőben is, olyan kevés okunk van hinni saját magunkban, hogy Harpagonként kell vigyáznunk a bizakodásnak legkisebb fillérjére is, amelyet a jószerencse elénk vetett. Mert a tavaszi hét előtt és után újból sötétség vesz körül mindent. Egy tüneményes karrierü nagy bankár bukása döbbenti fel a várost álmodozásából és ez nem a legjobb vigasztalás a mai budapesti embernek. A nagy bukás hírére nem húzódnak gúnyos mosolyra az ajkak, nincs káröröm, hogy, no, lám, megbukott a pénzkirály, a tőzsde Napóleonja, mindenki saját magára gondol és azt mondja magában: „No, lám, még a Krausz Simi is, még ő sem bírta, hát akkor én, a kicsike, vergődő, hogy bírnám el én azt, ami van?“ Mert inog itt minden és mindenki. Sőt, már a főváros háztartásának képe sem olyan ragyogó, mint volt, holott a magángazdaság összeomlásával szemben az állam és a főváros háztartása kiáltó bőségével mégis legalább valami biztatást adott, hogy mögöttünk ott áll ez a két nagy szervezet a maga biztonságával és rendíthetetlen anyagi erejével, ami legalább kifelé bizalmat keltett, ha befelé nem is tudott sokat használni. De ne fordítsuk szemünket az árnyék felé, nézzük a fényt, amelyet ez a gyönyörű májusi hét áraszt felénk. A Vásár hetét egy másik hét követi, amely a magyar könyvé. A magyar gondolat, az írói zseni hete ez a mostani: mentsük meg a magyar lelket, amely íróinkban van megtestesítve, mert ez a lélek is a pusztulás szélén áll. A múlt héten a Dunába ugrott egy magyar író, nem bírta a nyomorúságot, amely a magyar író sorsa és eldobta magától azt az életet, amely a magyar géniusz sorsát szimbolizálta. Most kiáll a magyar társadalom az utcára, hogy ott terjessze a magyar kultúra gondolatát és megmentse a Duna habjai elöl a nemzeti lélek megnyilvánulását: a magyar irodalmat. Jön a pünkösd hete, a tavasz legédesebb, legbájosabb ünnepe. És messziről már ragyog felénk a szentistváni hét tarka képe, amely újabb injekciója lesz a főváros életének. A Vásár hete a tavaszé, Szent István ünnepe a nyáré. Az ősznek és a télnek nipcs ünnepi hete Budapesten, holott nagyon, nagyon kellenek ezek az injekciók, amelyek megmenthetik azt, ami még menthető. A főváros vezetőségének fokozott erővel kellene fáradoznia azon, hogy az ipar és kereskedelem megkapják ezeket az injekciókat. A tavaszi vásár hete felhívta a figyelmet arra, hogy végképen rendezni kell a kiállítási terület- ügyét, nem szabad akadályként merednie a Vásár intézősége előtt a terület problémájának. A Szent István-hét propagálását — szerencsére - maga a főpolgármester vette kezébe, és így ennek a nyári ünnepnek sorsa jó kezekben van. De új, meg új hetek kellenének, amelyek idehoznák a külföldet és a vidéket, mert, hogy igaz munkával ide lehet édesgetni őket, azt megmutatta az elmúlt hét, amikor nemzetközi várossá lett néhány napra Budapest a tavaszi vásár jóvoltából. Nem vagyunk optimisták, de pesszimisták se vagyunk. Tudjuk, hogy lehetne itt sok minden, ami nincs, mert Budapest adottságai arra predesztinálják ezt a várost, hogy Európa egyik centrumává legyen. A tavaszi vásár hete újból az optimizmust erősítette, amelyet már-már majdnem egészen legyűrt a pesszimista hangulat, amely megmérgezte Budapest lelkét. Szomorú perspektívát mutat a főváros lövő évi költségvetése. A polgármester körrendeletét bocsátott ks as egyes ügyosztályokhoz a költségvetések előkészítése tárgyában. — Az előirányzatokat Június 15-ig kell a pénzügyi ügyosztályhoz benyújtani. A főváros tanácsa legutóbbi ülésén foglalkozott a jövő 1930. évi költségvetés előkészítésének és összeállításának ügyével. A határozat alapján Búzáik János alpolgármester körrendeletét adott ki az összes hivatalokhoz, üzemekhez és intézményekhez, melyben felhívta azok vezetőit, hogy május 31-ig, illetve június 15-ig a költségvetési előirányzatokat teljesen elkészítve nyújtsák be a pénzügyi ügyosztályhoz. hogy kellő idő álljon az anyag feldolgozására rendelkezésre. Az 1930. évi költségvetést a legelső őszi közgyűlésen már tárgyalják. Különös figyelemmel és nyomatékkai mutat rá a rendelet a főváros súlyos helyzetére, ami megköveteli, hogy a hivatalok és üzemek az új költségvetés elkészítésénél az eddiginél nagyobb körültekintéssel járjanak el és a legmesszebbmenő takarékosságot tartsák szem előtt. —- A főváros 1928. évi zárószámadásából kitűnő- leg — mondja a polgármesteri rendelet —- a törvényhatóság elérkezett teljesítőképességének határához és bár e számadások kedvező képét adják a háztartásnak, mindazonáltal megállapítható, hogy a községi háztartás újabb terhek elvállalására nem képes. Már pedig a költségvetési egyensúlyt az 1930. évben is biztosítani kell és minthogy a közszolgáltatásokból folyó bevételek fokozására sem mód, sem lehetőség nincsen, ríj adókkal pedig a polgárság áldozatkészségét még kevésbbé hallandó a tanács igénybevenni, ezért szigorúan alkalmazkodni kell az idei évi keretekhez. A kiadások előirányzásánál különösen figyelemmel kell lenni arra, vájjon az egyes szükségletek feltétlenül a fővárost terhelik-e, tényleg és teljes összegükben felmerülnek-e, nem lehetne-e a személyzeti kiadásokat a munkaerők jobb kihasználásával csökkenteni, továbbá, hogy a fenntartási munkák elvégzése feltétlenül szükséges-e és hogy a fogyasztási anyagoknál az évi szükségletet nem lehetne-e a meglévő anyagokból fedezni. Már most megjegyzi a tanács, hogy csak azokat a költségvetési előirányzatokat, vagy kiadási többleteket lehet a költségvetésbe felvenni és bizottsági tárgyalás alá bocsátani, melyeknek felvételéhez a pénzügyi ügyosztály előzetesen hozzájárul.- .Minthogy ugyancsak az 1929. évi zárószámadásból kitűnőleg a községi háztartás, illetve a folyó bevételek terhére végrehajtott beruházásokat csak az a körülmény tette lehetővé, hogy az előző évi zárószámadások eredményeként a főváros 38’2 millió pengő háztartási felesleggel rendelkezett, rmnthogy továbbá ez a felesleg a már engedélyezett beruházások figyelembevételével 2'2 millió pengőre apadt le, újabb beruházásokat csak elkerülhetetlen szük- , ség esetén és a legnagyobb óvatossággal szabad előirányozni. Különben is a fővárost oly elvállalt kötelezettségek terhelik, mint a kórházépítés, az új szeretetházépí- tés, iskolaépítések stb., hogy ezek fedezetéről is csak nagy áldozatok árán tud gondoskodni. A beruházások előirányzatát lehetőleg azért is mellőzni kell, mert a városok háztartásáról szóló 1927. évi törvény is előírja, hogy nagyobb beruházások csak a konnányhatóság előzetes jóváhagyása után irányozhatok elő. Ezt a rendszert most a főváros is alkalmazni fogja, mert szakítani kell azzal a rendszerrel. amely a hosszas engedélyezési és jóváhagyási eljárás következtében csak a fenntartott hiteleket duzzasztotta meg a nélkül, hogy a tervezett beruházások végrehajtattak volna.- Tekintve, hogy a belügyminiszter az idei költségvetést jóváhagyó leiratában már eleve kijelentette, hogy a jövő évi költségvetésben egyesületek és intézmények támogatására csak egy millió pengőt engedélyez, a tanács a kilátásba helyezett miniszteri beavatkozásnak elejét veendő, az előző évi átlagok figyelembevételével megállapította az egyes ügyosztályok költségvetésében felvehető segélyösszegek keretét. így az I. ügyosztály 4,400. a IV. ügyosztály felekezeti segélyekre 372.200, az V. ügyosztály köz- gazdasági egyesületek és intézmények támogatására 16,800, a VII. ügyosztály a közoktatásügyi intézetek és sportegyesületek segélyezésére 168,500, a IX. ügyosztály a népjóléti és szegénygondozó intézmények, valamint közművelődési egyesületek segélyezésére 294,700, a X. ügyosztály a közegészségügyi intézmények segélyezésére 140,700 pengőt fordíthat. Legmodernebb gyógy Hl IÁD C AII ATflDIIIII BUDAPEST, Vili intézet sebészi és bel- U|. rAŰUIf ”uAllA I UlllUivI VAS-UTCA 17.sz betegek részére szív- és érbetegeknek tt.t osztály Idegbetegek, üdülők gyógyhelye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők.
