Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-08 / 19. szám
Egyes szám ára 50 fillér XXIV. évfolyam. 1929. május 8. 19. szám. Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Főszerkesztő: B. VIKÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal s Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3k5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. Megújult a természet, friss tavasz köszönt a zord tél után és ez a tavasz szimbolizálja az elmúlt hét eseményeit. Budapestet át meg átlengi ez a tavaszi zsendiilés, megújult a vérkeringés a poshadó erekben és úgy tűnik fel, mintha ez az élet-halál harcát vívó város kezdene fellélekzeui és a jövőbe nézni, a jövőbe, amely felé idáig nem is mertünk reménykedni. A jövő felé mutat a tavaszi Árumintav ásúr. Mintha testet kezdene ölteni az az álom, amely mindnyájunkban él Budapestről, a keleteurópai nagy empóriumról. A múltban, a vérrel itatott nemzeti történelemből Budapest és Magyar- ország földrajzi helyzetét szerencsétlennek, fájdalmasnak láttuk. Itt ütközött össze kelet és nyugat, mi voltunk az a bizonyos védőbástya, amelynek meg kellett védenie a nyugat polgári kultúráját a vad kelettel szemben, mi voltunk az a szirtes partoldal, amelyet állandóan ostromoltak a támadó hullámok. Ez a vásár most arról beszél, hogy ami a múltban olyan végzetes volt, az a jövőben szerencsévé válhatik: földrajzi fekvésünk itt nyugat és kelet határán kivételesen kedvező helyzetet teremt a magyar ipar és gazdaság számára és a sok-sok kiontott magyar vér most arannyá fog változni. A lipcsei vásár Budapesten járt igazgatója a pesti Áruminta- vásárban a Balkán lipcsei Messejét látja és a ragyogó tavasz friss hangulata azt hirdeti, hogy nem hazudnak álmaink, valósággá válhatnak és Budapestnek van jövője is, amiben már-már álig mertünk hinni. A jövő felé mutat a hét egy másik eseménye, a Budapest-Fürdőváros ankétja is. Nem földrajzi fekvésünk az egyetlen természeti kincs, amelyre ezt a jövőt felépíthetjük, itt a másik nagyszerű adomány is, Budapest remek hévvizei és egyéb természeti adottságai. A fürdőváros is csak álom volt eddig, és mi szívesen álmodtuk ezt az álmot, nem gondoltunk^ azzal, hogy talán fel is lehetne ébredni és abból, ami csak ábránd, valóság is lehet valamikor. Messze, nagyon messze út áll még előttünk, de már elindultunk ezen a végeláthatatlan úton. A természet megadott mindent, amit csak ránk pazarolhatott, az emberek tehetsége is megvan és nem elbizakodottság, ha azt mondjuk, hogy nincs tehetségesebb városa a világnak, mint a miénk, most már csak az kell, hogy felkeljünk végre-valahára abból a fotöjből, amelyben idáig álmodoztunk és két kézre fogjuk a munkát. Úgy látszik, hogy megértették ezt azok, akikre ennek a gyönyörű feladatnak a vezetése vár és Biida- pest-fürdőváros elindul a jövő napsütéses, tavaszi útjára. A jövő felé mutat a harmadik esemény is: az 0. M. K. E. huszonöt éves jubileuma. Mikor elindult egy negyedszázad előtt az a kis csoport a maga útjára, hogy kereskedelmet teremtsen ebben a jogász-országban, ajkbiggyesztés és gúnyos mosolygás kísérte. Ma már tudjuk, ma már látjuk, hogy sem az agrikultúra, sem az ipar nem élhet meg nagyszabású, jól megalapozott kereskedelmi élet nélkül, de tudjuk azt is, hogy kereskedelem nélkül el sem képzelhető az igazi jólét és igazi kultúra. Lehet a földünk áldott, lehet a népünk szorgalmas és becsületes: mindez hiábavaló, ha nem áll mögötte a megszervezett, szilárd kereskedelem a maga mozgékonyságával, szervezett összeköttetéseivel és mindenre reagáló kalkuláló érzékenységével. Agrárország vagyunk és mégis egész gazdasági életünk ott dől el, hogy milyen nívójú a kereskedelmünk, mert hiába termelünk, hiába dolgozunk, ha nem funkciónál ennek a munkának a vérkeringése, a nagyvonalú kereskedelmi ütőérhálózat. Az 0. M. K- E. jubiláns gyűlésén elhangzottak azt mutatják, hogy már világosabban látnak a szemek és hangosabban hallanak az elzárt fülek, a magyar kereskedelem kezdi elfoglalni azt a helyet, amely megilleti az ország életében és nincs messze az az idő, amikor mindenki ráeszmél arra, hogy a kereskedelem nem másodrangú, hanem elsőrendű fontosságú, mert a munkánál és értéktermelésnél is fontosabb, hogy el is tudjuk adni azt, amit produkálunk. Egy festőA városi biztosítások körül meginlt fekete varjak kóvályognak. Csak a legutóbb emlékeztünk meg arról a tanácsi előterjesztésről, amely lényegében azt tartalmazza, bogy a főváros hat esztendőn keresztül való évenkinti tartalékolás után kellő alaptőke birtokában 1936-ban térjen át az önbiztosítás rendszerére. A tanács igen kimerítő és igen alapos jelentésben kiterjeszkedik a biztosítás különféle nemeire, összehasonlító táblázatokat ismertet évekre visszamenően, és mint legelőnyösebbet és legcélszerűbbet, az önbiztosítás rendszerét tartja megvalósítandónak. A Független Budapest, amely a városi biztosítások kérdését a biztosítási törvény életbeléptetése óta nem csupán figyelemmel kíséri, de napirenden is tartja, állandóan azt hangoztatta, hogy a biztosító társaságok, vagyis azok a magánvállalatok, amelyek a város biztosításai révén a főváros száz és; százezer pengőjével gazdagodtak, mindent el fognak követni, hogy ettől a zsíros üzlettől a jövőben se essenek el. Már-már ügy látszott, hogy a tanácsi előterjesztés, amely nagyon lassan, két esztendő alatt készült el, nyugvópontra juttatta ezt a kérdést és a biztosító társaságok kénytelen kelletlen belenyugszanak abba, hogy a főváros az évenkinti biztosítási díjakat nem fogja magánvállalatoknak juttatni. Féltésük és aggodalmaskodásuk —mint az alábbiakból kitűnik — alapos és indokolt volt. A Független Budapest teljesen megbízható és hiteles forrásból arról értesül, hogy a biztosító társaságok újabb akciót indítottak, amelynek célja, hogy az egész tanácsi előterjesztést halomra döntse, az önbiziosííás gondolatát egyszersmindenkorra elüt a sits a és a városi biztosítás ügyét más formában bár, de továbbra is a magánvállalkozás kezén hagyja meg. A magánbiztosítók ezt a szándékukat igen ügyesen a Községi Takarékkal hozzák kapcsolatba és arra számítanak, hogy il'yeténképen megvan annak a látszata, mintha a városi biztosítások a jövőben a város kezében összpontosulnának. Három biztosító társaság, az Adriai biztosító tárművészt megkérdeztek egyszer, mi a különbség a festészet és a képeladás közt, mire az illető így válaszolt:- Festeni — művészet; eladni — kunszt. Ezt a „kunsztot“ kell produkálnia a magyar kereskedelemnek, mert a munka és tehetség még nem ment meg bennünket akár attól, hogy éhenhaljunk, akár pedig attól, hogy saját zsírunkban meg ne fulladjunk. A három esemény, amelyre jóleső érzéssel mutattunk rá, a jövő horizontját nyitotta meg előttünk. Itt a tavasz, itt a jövő, tágulnak a perspektívák és friss lomb zöldéi a májusi fákon: gyerünk, hagyjuk abba az álmodozást, hív a magyar munka, amelynek útját most már egyengetve látjuk. saság, a Fonciére pesti biztosító intézet és a Triesti Generáli biztosító — a Független Budapest értesülése szerint — közös ajánlatot nyújtottak be a Községi Takarékpénztár igazgatóságához, amelynek lényege a következő: a Községi Takarékpénztár saját kebelében biztosító osztályt létesít, amelynek vezetését az ajánlatot tevő három intézet közösen vállalja és amely átveszi a főváros összes hivatalainak, intézményeinek, ingó és ingatlan vagyonának kárbiztosítását, sőt azoknak az üzemeknek a biztosítását is, amelyek a tanácsi előterjesztés szerint az önbizosítás rendszerét a jövőben sem hajlandók igénybe venni. A fentemlített három biztosító társaság a Községi Takarékpénztár minden egyes fiókjába saját költségén egy-egy tisztviselőt delegál, akire a biztosítással járó ügyek intézkedése bizatik. Ennek a delegált tisztviselőnek fizetését és ellátását a három biztosító társaság vállalja, viszont a főváros a Községi Takarékpénztárt bízza meg a városi biztosításoknak az egyes biztosító társaság közötti elosztásával. A három biztosító társaságnak ez a beadványa a Községi Takarékpénztár igazgatósága előtt fekszik, amely e kérdésnek tanulmányozására és előkészítésére szőkébb bizottságot küldött ki. Nem tudjuk, mi lesz e bizottságnak javaslata a beadvány dolgában, az ellen azonban már most felemeljük tiltakozó szavunkat, hogy a városi biztosítások ügye olyan megoldást nyerjen, amely az egész ügyet kiveszi a város kezéből és továbbra is magánbiztosító társaságnak juttatja a főváros százezreit. Azt is furcsáljuk, hogy olyan biztosító társaságok tesznek ilyen irányú javaslatot, amelyek magyar társaságoknak a legjobb akarattal és szándékkal sem mondhatok, mert tőkéjük és vagyonuk külföldön van elhelyezve és már maga a közszállítási szabályzat is parancsoló módon rendelkezik olyan irányban, hogy közhatóságoknak, vagy közintézményeknek csak magyar vállalkozást szabad táimo- gatniok. A városi biztosítások ügye ezzel az új ajánlattal olyan fordulatot vett, amely után jól fel kell készülni mindenkinek, hogy a városi biztosításoknak évenkinti sok százezer pengőnyi tételeit a főváros javára meg lehessen menteni. A biztosító társaságok újabb kísérlete a városi biztosítások visszaszerzéséért. Néhány biztosító intézet közös szervezetet akar felállítani, hogy megmenthessék maguk részére a többszázezer pengős városi biztosítást, amelyet most veszélyeztet a főváros önbiztositási tervezete. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJORBUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógyszívVAS-UTCA 17. sz. helye, vfzgyógyintázet, napÉS ÉRBETEGEKNEK TJJ OSZTÁLY és légfürdök.
