Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-24 / 17. szám
XXIV. évfolyam. 1929. április 24 17 . szám. Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 345—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. Uj tervek feküsznek a középítési bizottság asztalán, város- rendező tervek készülnek a közmunkatanácsnál és a városháza illetékes ügyosztályán. Budapest jövője a vajúdás stádiumába jutott, hogy rövidesen megszülessenek azok az új eszmék, amelyekre a világvárosi Budapestet akarják felépíteni. A városszabályozásnak két vezérlő elv alapján kell elindulnia. Egyik a szükségesség, a praktikus rész, a másik az esztétika. A praktikum megköveteli, hogy azok, akiknek az a dísz jutott, hogy dönthessenek a város fejlődésének vonala fölött, minden olyan tényezőt, amely ezt a haladást előmozdítja, vagy gátolja, gondosan mérlegeljenek és ügyeljenek arra, hogy a készülő tervek mindenképen az élet érdekeit szolgálják. Az esztétika pedig azt diktálja, hogy a természet adottságait még káprázatosabbá tegyék a művészet eszközeivel, hogy a modern Budapest szellős, tiszta és szép legyen. Budapest építésében hiányoztak eddig a nagyvonalú tervek. Szinte ötletszerűleg épült a magyar főváros, hol itt, hol ott ragasztottak hozza egy-egy új városrészt: csupa részlet, csupa kicsinyesség, sehol egységes elgondolás. Most is ez történik, új városrészek keletkeznek, amelyek önmagukban sem hordanak egységes vezetőgondolatot, de még kevésbbé szolgálnak ilyent a város egyetemes haladását illetően. Azelőtt néha még akadt nagyobbstílíí elgondolás, amely döntően hatott a város egységes fejlődésére, — mint például a hetvenes években az Andrássy-út megteremtése, amely központi főútvonallá lett azóta, — de mostanában ilyen terveknek nyoma sincs, amit legjobban bizonyít az, amit az Erzsébet-sugárúttal kapcsolatban hallunk és olvasunk. Az Erzsébet-sugárútra — mindegy, hogy ez iesz-e a végleges neve —- szükség van. Ez kétségtelen. Kell egy sugárút, amely áttörje az Erzsébetváros dohos és kiöregedett malterrengetegét és elvigye a budai hegyek friss levegőjét a Csikágőig. De miért marad megint elzárva a Belváros? Miért akad meg minden terv, mint a hogy annak idején az Andrássy-út is megakadt a régi Pest bástyafalai előtt? A modern közlekedés teljesen csődöt mondott a Belváros szűk utcáin és minden útépítésnek alap- feltétele, hogy valahonnan valahová vezessen a készülő út. Az Erzsébet-sugárútnak a Dunáig kellene mennie és onnan ki, egészen a Keleti pályaudvarig, de az, amikor csak arról veszekszenek, hogy teret tegyenek-e a Károly-körútra, vagy sem, azt bizonyítja, hogy kicsinyes érdekharcról van csupán szó, nem pedig olyan nagyszabású városátalakításról, amely megszabadítaná Budapestet azoktól a közlekedési viszonyoktól, amelyek most fojtogatják. Nem vagyunk városrendezési szakértők. De — úgy látszik — a bizottság sem nagyon az, mert a Közmunkatanács elnökén kívül nem mondott ott senki sem egyetlen olyan szót sem, amely azt gyaníttatná, hogy nagyobb elgondolás bántaná képzeletét. Ma elsősorban közlekedési útvonalakra van szüksége Budapestnek, mert a fő közlekedési vonal, a Rákóczi-út már nem bírja el mai terhét. Mindenekelőtt a Keleti pályaudvar felé vezető forgalmat kell levezetni a város belsejéből és ezt nem látjuk megvalósítva az új tervben, akár térben végződik is majd a sugárút, akár nem. Szerintünk: a Dunánál kell kezdődnie és valahol messze, messze, kint, a város határain túl kell végződnie. Az új sugárút példáját ázért ragadtuk ki, mert ezen a héten újból aktuális a terv. De ez csak példa, elrettentő példa arra nézve, hogy ilyen kisebb toldozgatással bem lehet megoldani sem a modern közlekedés helyet parancsoló követeléseit, sem pedig az egységes váHosszas előkészítés után megwr-íéi+t végre a döntés a városi biztosítások jövő sorsáról. B. Virágh Géza bizottsági tag a főváros közgyűlésén vetette fel elsőnek a gondolatot, hogy takarékossági okokból célszerű lenne revízió alá venni a városi biztosítások mai rendszerét és lehetőség szerint az egész vonalon az önbiztosítási alapra kellene áttérni. A városgazdasági ügyosztály részletes tanulmányozás után, terjedelmes előterjesztés kíséretében, bizottság elé vitte a kérdést, amely az elmúlt héten meg is hozta döntését. Ezzel kapcsolatban Édes Endre tanácsnok, a városgazdasági ügyosztály vezetője a következőkben ismertette a biztosítási ügy reformját a Független Budapest olvasói részére: — Huzamosabb ideje foglalkozunk a fővárosi ingatlanok és értékek kárbiztosításának rendezésével. A közgyűlésen B. Virágh Géza bizottsági tag több ízben szóvá tette ezt a problémát és sürgette az ügyek reformjának mielőbbi keresztülvitelét. Miután a közgyűlés is elfogadta B. Virágh Géza indítványát, a gazdasági hivatallal együttesen kidolgoztuk az erre vonatkozó nagyszabású javaslatot. Elkészítettük egyidejűleg több évre visszamenően a részletes kimutatást arról, hogy az évek folyamán a főváros és a városi üzemek mit fizettek ki biztosítás címén és mi került vissza kártérítések fejében. Ez adatok megismerésénél azonban szükséges azt is tudni, hogy a városi épületek legtöbbje csak a teljes érték egy részére van biztosítva, még pedig! építkezésük szerint 30 —50%-ra és csak a favázas bar okokat biztosítjuk értékük 100%-ára. — Legutóbb elkészültek az új becslések és az új biztosítási szerződést már ezek alapján kötöttük meg. A gazdasági hivatal kimutatásaiból kitűnik, hogy a közigazgatási célokat szolgáló és lakásul használt városi épületek biztosítása kifizetődött, mert amíg 1913. és 1925. között biztosítási díjak címén 115,512 pengőt fizetett ki a főváros, addig kártérítések címén a társaságok 133,884 pengőt fizettek nekünk vissza. E szerint a biztosító intézetek 18,372 aranykoronát fizettek rá 13 év alatt a városi épületek tűzbiztosítására. rosfejlesztés szükségességét. Az Andrássy-út példája megmutatja, hogy a legszebb terv is csődöt mond, ha valamely útvonal sehonnan sehová nem vezet, mert az Andrássy-útnál sem gondoltak arra, hogy egy útnak céljának is kell lennie. Nincs tulajdonképeni célja az Erzsébet- sugárútnak sem, mert az nem cél, hogy a Károly-körútról a Ligetig egy új út létesüljön. Az új sugárútnak Budától a Keleti pályaudvaron túl fekvő ipari városrészhez kellene vezetnie, akkor lenne igazán célja. Ne toldozgassunk. Ne vesztegessünk energiát és pénzt részletmegoldásokra. Tegyük el mindkettőt akkorra, amikor nagyot és igazán hasznosat alkothatunk, mert e nélkül marad minden a régiben és alkotásainkkal semmit sem alkottunk. Ezzel szemben azonban az üzemi célokid szolgáld, erősen tűzveszélyes épületek biztosítása a városra nézve járt nagy anyagi hátránnyal. Ezeket a tűzveszélyes épületeket teljes összegben kell biztosítani és a legutóbbi években a kifizetett biztosítási összegek 672,628 aranykoronát tettek ki, míg a visszatérült tűzeseti kártérítések csak 101,542 aranykoronát. Ilyenformán az üzemek 571,086 aranykoronát fizettek rá a biztosításra, amit önbiztosítás esetén tartalékolhattak volna. Általában az üzemeknél sohasem fordul elő olyan nagyarányú káreset, amely arányban lenne a kifizetett biztosítási díjakkal. Ugyanez a helyzet a betöréses lopás és a gépkocsik szavatossági biztosításánál is. Végeredményben kitűnik a statisztikából, hogy a kifizetett biztosítási díjaknak csak 18*7%-át kapja vissza a főváros kártérítések címén. A legutóbbi évben is 282,809 pengőt űzettünk ki biztosítási dijakban, ami igen nagy összeg. Mielőtt végleges javaslatot tettünk volna az ügy miként való reformjára nézve, felhívtuk az üzemeket, mondják el véleményüket a kérdésben. A válaszok be is érkeztek és azokból kiderült, hogy az üzemek nem nagyon lelkesednek az önbiztosításért, sőt bizonyos tekintetben a rendszer alkalmazását teljesen kizártnak tartják.- Így a Beszkárt tudomásunkra adta, hogy üzemviteli szerződése értelmében összes beruházásait köteles a valóságos érték erejéig minden károsodás ellen biztosítani, tehát már a szerződése sem ad módot az önbiztosításra való áttérésre. Ha a váialat egyik vagy másik telepe leég, sok milliós kár származhatik és a helyre- állítási munkát rögtön meg kell kezdeni, nehogy a forgalom sokáig korlátozva legyen. Már pedig nincs kilátás arra, hogy a vállalat egyhamar olyan hatalmas önbiztosítási alapot tudje-n létesíteni, melyből az ilyen károk megrázkódtatás nélkül fedezhetők volnának. — Az autóbuszüzemnél a legjelentősebb az autóbuszok szavatossági biztosítása, ami különösen most, a kocsik szaporítása következtében nagy kockázattal jár, hiszen számítani kell a balesetek szaporodására. A fejlesztés alatt álló tőkeszegény üzem nem vállalhatja azt a kockázatot, hogy épp A városi biztosítások ügye. A kifizetett biztosítási dijaknak csak 18*7 százalékát kapta vissza a főváros. — Az üzemeknek nem kell az önbiztosítás. — Egy év múlva mégis áttérne a főváros az önbiztosításra, de csak tűzkár ellen. — Hat év alatt meg lehet teremteni az önbiztosftási alapot. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PA JOR-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. VAS-UTCA 17. sz. SZÍV- ÉS ÉRBETEGEKNEK UJ OSZTÁLY Idegbetegek, üdülők gyógyhelye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők.
