Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-12-19 / 51-52. szám
A városháza krónikásai felelnek a felíeít kérdésre: Ml volt az elmúlt esztendő legkiemelkedőbb városház! eseménye? Alább megszólalnak azok, akik leghívebb hívei a városházának: a sajtó szolgái. Változik a közgyűlés, változhatnak az összes polgármesterek, a tanács, a tisztviselők, változhat mindenki: az újságíró az marad a maga őrhelyén változatlanul és mint a jó orvos, ott tartja kezét a városháza pulzusán, hogy minden egyes érlüktetésről hírt adjon a nyilvánosságnak. Ezeket a kollégáinkat — a városháza hűséges krónikásait most megkértük, mondják el, mit tartanak a városháza elmúlt esztendeje legkiemekedőbb eseményének. A válaszok rendre beérkeztek és belőlük az egyes kollégák gondolkozása, egész egyénisége tisztán látható. Van köztük komoly, objektív válasz, van tréfás, szellemes, van mérges, van böl- cselkedő: ahány ember, annyiféle, de mind érdekes, mind egyéni, mind — újságírói. Az egyes vélemények a következők: Dacsó Emil. — Kedves Barátom! Parancsot kaptam Tőled, hogy válaszoljak arra a kérdésre, hogy: Mi volt az elmúlt esztendő legkiemelkedőbb városházi eseménye az én felfogásom szerint? Miközben a feltett kérdésen elgondolkozom, eszembe jut az ismert, régi adoma. Két felvidéki izraelita, az egyik Lévára, a másik Nyitrára valósi, vitatkoznak egymással. — Nincs Nyitrán egyetlenegy becsületes zsidó sem, — mondja a lévai polgártárs. — Micsodi? Szörnyülködik nyitrai felebarátunk: elsorolok neked húszat is. — Hát akkor halljuk a neveket! így a lévai. A nyitrai ember töri a fejét. Sorbaszedi a belvárosi kereskedőket, az iparosokat, majd a kültelki nincsteleneket, de hosszas töprengés után önmagában megállapítja, hogy bizony mindegyik lelkiismeretéhez odatapad valami erkö'csi defektus. Végre, minden hiába, elkedvetlenedve megszólal: — De hát, mond kérlek, muszáj az illetőnek, vont, nyitrainak lenni? Ilyen fogas kérdés a Tiéd, kedves Barátom. Mert vegyük sorra a szőnyegen levő és megvalósításra váró városi problémákat: központi kórház, új sze- recet-otthon, menhelyek, Erzsébet-sugárút, Tabán, halálsorompók, a pályaudvarok rendezése, kétmillió négyzetméter út kiépítése, száz autóbusz és az új autóbuszvonalak, üzemi alkalmazottak nyugbérellá- tása, üzemi szabályrendelet, két új Dunahíd, kerületi fürdők, dispanserek, további iskolák, kerületi élelmiszerpiacok, még sok új kislakás, a tengeri kígyóvá nőtt új fővárosi törvény és egyebek. Mindezeket csak úgy kapásból sorolom föT, a tervek és előkészítő munkálatok mind ott nyugszanak a különféle hivatalok körülárkolt papírtemetőjében. Kérdem tehát: — Az 1928. év legkiemelkedőbb eseményét muszáj, vont, a városigazgatás köréből megneveznem? Inkább megőrzőm és elteszem a kérdést a jövő év végéig. Remélem, akkor biztosabban válaszolhatok reá. Addig szíves türelmedet kérem. Ölel! barátod DAC SÓ EMIL, a Fővárosi Hírlav szerkesztője. * * * — Kedves kollégám, azt kérdezi tö.em, hogy mi volt az elmúlt. esztendő legkiemelkedőbb városházi eseménye az én felfogásom szerint? Nos, túlmenően az Egyesült Fővárosi megvásárlása ellen indított obstrukción, a Községi Takarék megalkotásán, vagy az autó- taxiügy szenvedelmes viharain, én azon a véleményen vagyok, hogy a néhány nap múlva lezáródó 1928-as év legfontosubb városi eseménye a segítőulav megszervezése és felállítása. Ez az intézmény ma talán még a szokásos gyermekbetegsége ket éli át, de fejlődése és céljai arra mutatnak, hogy rövidesen maradéktalanul betölti azt a nemes hivatását, amelyet az intézmény vrogarmmjául a polgár- mester úr nemes elgondolása, Lamotte Károly' és Dr. Doby Andor. Gallina Frigyes barátaink tudatos és komoly munkája kitűzött. A köztisztviselői pálya rögös és nehéz országútién, melynek végén a keserű vénség int, menedékház a segitőalap, orvosságot nyújtva a betegnek, üdülést az arra szorulónak, pénzbeli segélyt a szegénynek. Szíves üdvözléssel: Dr. DOBY ANDOR, az Uj Budapest felelős szerkesztője. adóm dr. Légrády Ottó nyújt a maga imperiális vagyoni fölényével, szabadságszeretetével és függetlenségével s felelős szerkesztőm, Lenkey Gusztáv az ő nagy újságírói erényeivel, de ez a korszellemet teljesen megváltoztam nem tudja. Ma, a besúgás és terror nerói korszakát éli az újságírás és ez a főváros hírszolgálatát majdnem egészen megbénítja. FEHÉR! ARMAND, a Pesti Hírlap fővárosi rovatvezetője. — Mi volt a legkiemelkedőbb esemény? Nem könnyű a felelet, mert -— szerintem — nagyon bővelkedtünk olyan nagyfontosságú eseményekben, amelyek között válogatni lehetne. De mégis. Minden politikától elvonatkoztatva, én két, talán jelentéktelenebbnek látszó eseményt láttam a legfontosabbnak, legkiemelkedőbbnek: Az egyik: Egy nyári délelőtt nem pártszenvedélyektől fütött bizottsági tagok ültek a közgyűlési terem tömött padsoraiban. Idegen, de mégis ismerős arcok. A bőrük napbarnított, a kezük munkában cserzett. Messzi útról1 jöttek, az Óceán másik partjáról. Sokan ott is születtek s először jártak életükben a Duna táján. A hatalmas Unió önérzetes rátarti polgárai és e csonka, vérző, megalázott kis ország édes fiai. Amerikai magyarok. Az elnöki emelvényen idegen színek. Büszke amerikai metropolisok lobogói. Elszakadt véreink új tűzhelyének üdvözletét hozták a zászlók s összeölelkeztek a magyar színekkel. Lélekbe markolón nagyszerű volt ez a furcsa „közgyűlés“. Mennyire biztatóbb, mint a legutóbbi. Friss hitet öntött belénk, hogy mégsem vagyunk annyira árvák, annyira egyedülvalók. Szivárványod épült Eliz-Izland és a Váci-utca között. A másik ez volt: Bágyadt őszi verőfényben a Lenke-úton egy kis tündérvilág tárta ki kapuit. És „beengedték rajta a kisdedeket“. Utána mégl öt anya- és csecsemővédő intézet nyílt meg hamarosan szerte a perifériákon. Háromszáz csecsemő és apró gyerek a boldog részese egyelőre ezeknek a hófehéren csillogó kis oázisoknak. Most csak 300, de talán hmuarosan három ezer, ha sikerül Liber Endrének nagy szere- tetét pénzre váltani. A magyar jövendő melegágyaira sugározzák fényüket^ az éltető, modern kvarc-lámpák. Megtörtént az első döntő lépés az összefogó, nagy, szociálpolitikai munka megvalósítása felé. És az én szerény hitem szerint ez mindenné] fontosabb. .4 Gyermekek. A jövendő építő mesterei, elvesztett álmaink, vágyaink trónörökösei ők. Minden kevés, amit értük áldozunk. DUNAY ÖDÖN. a MOT. fővárosi rovatvezetnie * * * A Független Budapest szerkesztősége azt a kérdést intézte hozzám: szerintem a Pesti Hírlap fővárosi rovatvezetője szerint mi volt az elmúlt évben a városháza legnagyobb eseménye? A kérdésre kérdés a felelet: ki tudja azt megmondani, hogy mi volt a legnagyobb esemény, amikor megszűnt a lapok régi kipróbált értesiitsége? Titokban megy végbe minden a városházán, az ott levő újságírók elfásultan végzik napi leendőjüket. Ugyan miért cselekednének máskép? Ami sajtó- szabadság még van, azt maguknak tartják fenn a szerkesztői tekintélyekkel szövetkezeti kiadóhivatali nagyságok (nem tisztviselők, vagy ügynökök, hanem a szó modern értelmében vett nagyságok), ők a legújabb évek kiadóhivatali szerkesztői. Az új rendben nem a lapkiadó és szerkesztő állapítja meg, hogy mi jelenjék meg és mi maradjon el, hanem a kiadóhivatali nagyság, aki ily szomorú viszonyok között a helyzet ura. A legérdekesebb tudósítás, vagy cikk, ami a közérdeket szolgálná, elmarad, a fővárosra veszélyes, olykor valótlan híradások napvilágot látnak. így azután kivész a fővárosi rovatvezetőből az ambíció, sőt sokszor azt is szégyenli, hogy újságíró,, A sajtó e sivatagában nekem szép oázist nyújt az a régi vágású sajtószabadság, amit főszerkesztőm és kiDunay Ödön. — A múlt évi városházi kampány kimagasló eseménye szerinLm: a közgyűlési biíifé átépítése volt. Bár nem tartozom a gourmandok csoportjába, akik a hideg vesepecsenyét többre becsülik Repold^ bácsi indítványánál, mégis kénytelen vagyok a biiífét minden taxi- iigynek, kórházi panamának és egyéb történeteknek elébe helyezni. Ugyanis nem szabad olyan szigorú komolysággal venni a derék városatyákat, akik bent a közgyűlési teremben az öklüket rázzák egymás feié, de kint a büiíében párolgó sonkáscsülök és habos sör mellett békésen összekoccintanak, mivel a bornak és sörnek nincsen pártállása és nincsen kijárója. A büffé hozzászoktatta az embereket, hogy fontos kérdéseknél jelen legyenek, már tudniillik abban az értelemben, hogy amíg a szónokok a közgyűlési teremben dörögnek, ok a biiíiében várják, hogy mikor szólal meg az elnöki csengő — a szavazásra. A büffében tartalékolt szavazók ilyenkor otthagynak csapot, papot, csülköt és disznósajtot, rohannak be az ülésterembe bizalmat szavazni a tanácsnak. De különben is minden elmúlik: a taxibotrány, a kórházi penama, minden elszáll, mint a Pátria- vagy a Flórián-garázs taxijainak a benzin illata. A sonkáscsülök és a disznósajt azonban mindig megismétli önmagát, mint a városházi biíifé kimagasló eseménye. FÖDOR T1BÖR, a Magyar Hírlap fővárosi rovatvezetője. * * * — Kimagasló esemény? Ilyet aligha tudok a múló esztendőből. Hacsak nem lehet kimagasló eseménynek nevezni, hegy újra beszélni kezdtek a Rókus-kórház kitelepítéséről, amiről már negyven esztendeje beszélnek, de sajnos, csak beszélnek. Kimagasló esemény-e az elektromos mü új alapdíjas rendszere, amely azt a kiváló kedvezményt nyujtia a fogyasztóknak, hogy választhatnak: vájjon ezt, vagy a régi rendszert akarják-e? Ezt az új bonyolult áramdíjelszámolási rendszert nevezte az egyik városatya röviden „kedvenc tarifájának“. Azt már hallottam, hogy valakinek kedvenc lova, vagy kedvenc agara legyen, de az, hogy valaki „kedvenc“ viüanytarifájáért rajongjon, merőben új előttem. Éppen ezért újszerűségénél fogva talán ez a legkimagaslóbb esemény. Egyébként pedig parancsoljanak választani és saját maguk eldönteni, hogy melyiket tartják annak. Én sok ilyen „eseményt“ tudok, csak nem vagyok képes telljes határozottsággal erre, vagy amarra reávágni: Igen, ez az, kimagaslásban ez. veri az összeseket! 1928-ban választottak e'őször nőt tiszti orvossá, ebben az évben avatták fel nagy ünnepélyességgel a közgyűlés modernizált büfféjét, ahol a szegény gyomorbajos városatyáknak nem muszáj többé csak felvágotton élni, mert húsleves után „csülökre“ felkiáltással csülköket is fogyaszthatnak. Ugyancsak a tovatűnő esztendőben „zajlott le“ a hetekig tartó obstrukció a Községi Takarék körüli De hol van már a tavalyi hó? Ki emlékszik erre? Hány hasonló botrány és izgalom zajlott le azóta? Hogy csak közeli példát említsek: itt van mindjárt azon frissiben a taxiügy ... De, hagyjuk ezt... Ugorjunk be stílusosan egy taxiba és száguldjunk vele vissza az idő ország- útján ... íme itt következnek kronologikus felsorolásban az idei nagy események: 1928-ban ötvenéves lett a városligeti artézi-forrás; meghalt a margitszigeti lóvasút; (Élt 63 évet. — Béke poraira!) kis párduccsemetét hozott a világra az állatkerti párducmama; 70,000 pengőért csipkeGyörgy Endre. Fodor Tibor.
