Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-12-12 / 50. szám
XXIII. évfolvam. 1928. december 12. 50. szám. Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 305—82. Postatakarékpénztári csekkszám.a: 45.476. Az autőtaxi-ügy még nincs befejezve, s ki tudja, milyen izgalmak várnak még ebben az ügyben a fővárosra, de egy dolog már eddig is bizonyos: valahol valami hiba történt, hiba, amelyet meg kell látni, hogy többé ilyesmi elő ne fordulhasson. Nem ült még el a zaj a taxi körül, de a konzekvenciákat már most is levonhatjuk, amikor még forrnak az indulatok s javában viharzik a felkavart botrány. Egy régi rendelkezés a tanácsra bízta a rendszámok kiosztását s a tanács Folkusházynak adta át a feladat végrehajtását. Az autonómiának, a főváros népének nem volt módja beleszólni az ügy elintézésébe s csupán a néző szerepe jutott neki ebben a fontos dologban: a tanács teljes hatalommal döntött, ő volt az elsőfokú bíróság és ő volt a Kúria, amelynek ítélete ellen további fellebbezésnek helye nincs. Ebben a mostani esetben Folkusházy alpolgármestert olyan hatalommal ruházták fel, amely azonos a pápai csalhatatlansággal. Bármennyire tiszteljük is Folkusházy képességeit, mégsem tudjuk elképzelni, hogy döntése nyomán megelégedés és nyugalom következzék be, mert ugyanilyen zavar és botrány keletkezett volna akkor is, ha másképen dönt, legfeljebb nem azok zajonganának, akik most sérelmezik a döntést. Láttuk a listát, amelyen csodálatos tarkaságban tolakszanak a legkülönbözőbb és legkülönösebb nevek, azok nevei, akik rendszámra reflektáltak és ez a rengeteg jogosult és még több jogosulatlan igénylő sehogy sem tud belenyugodni abba, hogy a római pápáén kívül még egy második csalhatatlanságot is el kelljen ismernie. Ha a közgyűlés, illetve az autonómia döntött volna és nem a tanács, akkor mindenkinek bele kellett volna törődnie a változhatat- lanba s mindenki hallgatással vette volna tudomásul, hogy így vagy úgy döntött a közgyűlés, mert alkotmányos gondolkozással nem is lehet másféle döntést véglegesnek és megnyugtatónak elképzelni. Ezen a helyen minket nem a döntés személyi része érdekel, hanem annak alkotmányos része. A főváros tanácsa tényleg fel volt ruházva a rendszámok kiosztásával, és így jogi szempontból kifogástalan az, hogy ezzel a jogával — vagy kötelességével? — élt. A hiba ott van, hogy az autonómia ezt a jogot a tanácsra ruházta és nem tartotta fenn magának. A tanács ennek alapján mint legfelső fórum, mint korlátlan hatalmi diktátor döntött a taxik dolgában, azt csinálta, amit akart és nem tételezzük fel róla, hogy nem a legjobb szándék vezette, amikor döntését meghozta. A tanács helyett Folkusházy vállalta az egész felelősséget, és mi sem természetesebb, mint az, hogy egyetlen ember döntésében nem tud megnyugodni az a sok ki nem elégített ember, aki taxirendszámot akart, és még kevésbbé tud ebbe a diktátori döntésbe belenyugodni az a demokratikus érzés, amely az autonómiát tartja egyedül jogosultnak az ilyen ügyekben való döntésre. De a döntés megtörtént, mégpedig jogilag nem kifogásolható módon. A közvélemény nagy1 része nincs megelégedve az eredménnyel, és , az ellenzék nagy harcot indít ellene. Itt azonban már olyan dologról van szó, amely fölött vitatkozni lehet, érveket lehet felhozni a döntés mellett és ellene is, és Folkusházy éppúgy meg tudja indokolni a maga döntését, mint ahogy az ellenzék is a magáét. Egy ponton azonban nem lehet vitatkozni s ez az autonómia kéráése. A közgyűlésnek nem lett volna szabaá ezt a jogot kiadni a kezéből, s ha kiadta, most már későn veszi észre, mit tett, most már nem tud a befejezett eseményeken változtatni, holott úgy érzi, hogy megsértették az akaratát és máskép döntöttek, mint ahogy ő döntött volna. Még ha a tanácsnak bizalmatlanságot szavaz a közgyűlés, még az sem változtat a megtörtént tényeken, mert a döntést ez már nem reparál- hatja, legfeljebb a jövőre nézve lehet figyelmeztetés: vigyázzon a tanács, amikor a ráruházott joggal él, mert a tanácsnak a közgyűlés akaratát kell követnie, nem pedig a maga külön, egyéni meggyőződését. A taxiügy körül való kavarodás nagyon jó intelem és a tanulságot feltétlenül le kell vonnunk belőle: nincs megoldás, amely kielégítő lehetne, ha azt nem demokratikus alapon hozzák és vigyázzon magára a közgyűlés, amikor ilyen jogokat kiad a kezéből, mert az autonómia ellenségeinek malmára hajtja a vizet. A taxiügy memento azoknak, akik féltékenyen óvják a főváros autonómiáját. Scitovszky Béla belügyminiszter lényeges változtatásokat eszközöl a főváros jövő évi költségvetésében. Nem adtak be fellebbezést Budapest 1929. évi költségvetése ellen. — Jóváhagyás előtt alaposan átvizsgálják a költségvetést, mert a belügyminiszter a fővárosi büdzsét labilisnak tartja. — Csak karácsony után dönt a belügyminiszter a jóváhagyásról. A községi háztartások ellenőrzéséről szóló törvény kötelességévé teszi a mindenkori belügyminiszternek, hogy a főváros költségvetését — amelyet minden évben legkésőbb november 15-éig föl kell terjeszteni — áttanulmányozza, felülvizsgálja és a takarékosság elveinek érvényesítése szempontjából ellenőrizze. Ez a törvény azonban nemcsak kötelességet ró a belügyminiszterre, hanem jogot is ad a költségvetés megváltoztatására. A belügyminiszter minden külön indokolás kötelezettsége nélkül törléseket eszközölhet, új tételt vehet föl, vagyis tetszése szerint megváltoztathatja az autonómia költségvetését lényegbevágó kérdésekben is. Ez kétségkívül széleskörű jog, amellyel azonban minden belügyminiszter csak rendkívüli esetekben és alapos indokok alapján élhet. Amikor a képviselőház a községi háztartások ellenőrzéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalta, Scitovszky Béla belügyminiszter kijelentette, hogy ezzel a joggal csak nagyon komoly körülmények között fog élni. Tavaly — bár sok kifogás merült föl a belügyminiszter részéről a főváros 1928. évi költségvetése ellen — nem került sor változtatásra. Scitovszky Béla belügyminiszter azonban a költségvetés jóváhagyásáról intézkedő leiratában kifogásainak egész seregét sorakoztatta fel és megszívlelésre való tanácsokat adott. Tekintettel azokra a súlyos nehézségekre, amelyek a jövő évi költségvetés összeállítása és letárgyalása során fölmerültek, élénk érdeklődés előzi meg Scitovszky belügyminiszter döntését, amit a legközelebbi napokban hoz meg Budapest 1929. évi költségvetésének jóváhagyását illetően. A főváros jövő évi költségvetését kétnapi késéssel, november 17-én terjesztette föl Sipőcz Jenő polgármester a belügyminiszterhez. A fölterjesztés — a vita elhúzódása miatt — a nélkül történt meg, hogy a kéthetes fellebbezési terminust betartották volna. Így tehát ezt a törvényben megszabott terminust a költségvetés a belügyminiszter íróasztalának fiókjában várta meg. A fellebbezés időpontja a múlt héten járt le. A Független Budapest szerkesztője érdeklődött a belügyminisztériumban egyrészt aziránt, hogy adtak-e be föllebbezést a költségvetés ellen, másrészt aziránt érdeklődtünk, mikorra várható a belügyminiszter jóváhagyása. Scitovszky Béla belügyminiszter környezetében ezeket a fölvilágosításokat kaptuk: — A törvényben meghatározott időpontig senki sem adott be fellebbezést a főváros 1929. i évi költségvetése ellen. A költségvetést egyébként már tanulmányozás alá vette a belügyminisztérium városi ügyosztálya, amely részletes referátumot terjeszt Scitovszky Béla belügyminiszter elé. A belügyminiszter, mielőtt meghozná döntését, átteszi az egész anyagot a pénzügyminisztériumba, amelynek költségvetési osztálya azt pénzügyi szempontból vizsgálja fölül. A költségvetési osztály véleményes jelentése után maga Scitovszky Béla belügyminiszter veszi vizsgálat alá a költségvetést. Scitovszky Béla belügyminiszter előreláthatóan lényeges változtatásokat eszközöl a költségvetésen. A belügyminiszter ugyanis semmi esetre sem hajlandó jóváhagyni deficites költségvetést. A főváros jövő évi költségvetése deficitmentes ugyan, de az úgynevezett biztonsági koefficiens rendkívül labilis. Attól lehet tehát tartani, hogy az év folyamán beálló esetleges változások következtében az előirányzott bevételi tételeknél csökkenés fog mutatkozni. Scitovszky belügyminiszter, aki a költség- vetés bizottsági és közgyűlési vitáját élénk figyelemmel kísérte, minden eszközzel arra törekszik, hogy a költségvetés biztonsági koefficiensét megerősítse. Ez pedig nem történhetik másként, mint egyes kiadási tételek törlése útján. Ez az információ, amelyet kitűnő forrásból kaptunk, nem hagy kétséget a felől, hogy Scitovszky Béla belügyminiszter ezúttal élni fog törvényben biztosított jogával és használatba veszi a vörös ceruzát. Ez lesz az első eset Budapest életében, amidőn az autonómián kívül álló tényező változtatja meg a költségvetést. Ami a jóváhagyás terminusát illeti, ez előreláthatóan eltolódik. Scitovszky Béla belügyminisztert most törvényelőkészítési munkálatok foglalják le, legkorábban tehát csak karácsony után történhetik meg a döntés a költségvetés jóváhagyásáról. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SANATORIUM SZÍV- ÉS ÉRBETEGEKNEK TT.T OSZTÁLY BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy- VAS-UTGA17. sz. helye, vlzgyógyintézet, napés légfürdők.
