Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-11-28 / 48. szám
1928. november 28. Független Budapest 5 sí B RIÁREÜSZRŐL TUDJUK, hogy száz keze volt. Buddhát is szokták rengeteg kézzel ábrázolni, valamint Visnunak, az egyik hindu istennek is van jóegynéhány száz karja azokon a kis bronzokon, amelyek minden müveit hindu ház asztalán helyet foglalnak. A mi házi Briáreüsziink Folkusházy. Vau olyan keze, amellyel autótaxi-ügyeket intéz, van olyan, amelyeket csak akkor használ, amikor elnököl valamelyik bizottságban, van villámszóró és villámhárító keze, van olyan, amely állandóan ökölbe van szorítva és van barátságosan simogató tenyere is. Most ez a sok kéz mind elvonul a városházáról, el az a kéz is, amellyel a gyeplőt fogta a városháza Briáreiisze, az is, amellyel annyifelé és annyifélét dolgozott. Hát ez baj. Azaz az még nem is lenne olyan nagy baj, hogy a kezek elmennek. Nagyobb az, hogy a fej is elmegy. Mert kezeket még csak lehet találni, de fejeket... * £ * E BER ANTAL nemrégiben elverte a port a tanügyi ügyosztályon. A tanítókat addig csak a sors verte, most Éber Antal a sors mellé állt: hadd dolgozzanak együtt. A „tanbetyár“ fogalma már kiment a divatból és a nádpálca nem tanítási eszköz többé. A héten azonban elővették a tanítók a nádpálcát a tanügyi múzeum polcairól és Éber ellen fordították. Kiporolták a nadrágját, mint valamikor — a felejthetetlenül szép, régi időkben — a miénket. Megnyugtatták, a derék Szlovákot, hogy a megjelentek megelégednek azzal is, ha csak egy szőkébb küldöttséget fogad a polgármester, mire Szlovák beszaladt Sipőczhöz és egy perc múlva már vissza is jött azzal, h'ogy a polgármester tálalva van, a kiil- áöttség előállhat. Minden párt képviselve volt a Sipőcz elé járult küldöttségben, amely aztán, mint mondani szokták, megnyugvással vette tudomásul a polgármester válaszát. Amikor a küldöttség kivonult a polgármesteri szobából, Ágoston Géza árvaszéki elnök éppen a sorára várt, hogy bejusson Sipőczhöz. Becsey Antal volt a küldöttség vezére, őt kérdezte meg Ágoston: — Remélem azért, hogy maradt még egy rendszám az én részemre is? Ágostonnak ez a tréfás kérdése zajos derültséget keltett. Pedig nem is olyan tréfás ez az autótaxi-ügy és a kérdés, amelyet Ágoston felvetett, sem egészen humoros. Mert, ha Ágostonnak nem is kell rendszám, sokan vannak, akik részére nem jutott, holott juthatott volna, ha nem volnának mindig ott a nagy halak a városháza vizeiben, azok a nagy halak, amelyek felfalják a kis halakat. * ❖ * N EM MONDTUNK IGAZAT az előbb, amikor azt írtuk, hogy az összes pártok képviselői támogatták az autótaxi-ügyben felvonult kisemberek kérését. Nem, mert a szocialisták távoltartották magukat az ügytől, mégpedig nem is véletlenségből, hanem — amint ezt a „Népszava“ szükségesnek tartja hangoztatni — elvi okokból. Elvi okokra gyakran szoktak hivatkozni mindenfelé, különösen olyankor, amikor ezek az okok a valóságban nem is any- nyira elviek, mint praktikusok. A szocialisták — úgy látszik — jobb szeretik, ha nem kisemberek kapják az tautótaxi-rendszámokat. Mert ha valakinek rendszáma van, már nem proletár, nem „kizsákmányolt“, hanem burzsnj, míg ha nagy- vállalatok kapják az engedélyeket, könnyebben lehet töltik annak idején — így gondolkozik az igazi szocialista — elvenni a rendszámot és a köz tulajdonává tenni. Különben is többet ér háromszáz megszervezIrigyeljük Ébert. Hej, ha még egyszer ott tarthatnánk, hogy a tanító bácsik elverik rajtunk a port! Sajnos, ezeknek az időknek egyszersmindenkorra vége, álom csupán az egész, amely a múlt rózsaszínű ködképéből ragyog felénk. Ma már nem is érdemes gyereknek lenni: nincs nádpálca az iskolában! Csak Éber számára, és ez se üt sajgó sebeket, mert Ébernek ki van tömve ezek ellen ruhájának az a része, amely kedvence volt a mi időnkben a tanítói pálcának. * * * R ÉG NEM ÉÁTOTT a városháza akkora küldöttséget, mint'az autótaxi-ügyben múlt héten felvonult hadsereget. A kisemberek hatalmas hadseregéhez a városatyák egész tömege csatlakozott és nemcsak a polgármesteri előszoba telt meg a küldöttség tagjaival, de tele volt velük a folyosó is, sőt még a lépcsőt is elfoglalták a küldöttség résztvevői. A nagy zajra kijött Szlovák Pali, a polgármesteri titkár és amikor meglátta a nagy tumultust, rémülten kiáltott fel: — Szent Isten, csak nem akar ez az egész tömeg a polgármesteri szobába vonulni! hető soffőr, mint háromszáz önálló ipart űző bér- f'uvaros, akikről egyáltalán nem biztos, hogy tagjai lesznek a szocialista pártnak. Persze, ezekre az okokra nem hivatkozik a Népszava, de az „elvi okok“ mögött ezek a kalkulációk rejtőzködnek. Ennélfogva a szocialisták nem törődnek az egész autótaxi üggyel. íga-z, kellene nekik az a látszat, mintha a kisemberek érdekeit képviselnék, de a másik érv fontosabb és így fulladjon csak meg az autótaxi. Úgy vannak ők ezzel, mint a Kohn a Grünnel. MOTFONAT A LEGJOBB KERITESANyAG. KüLLERICHmi BUDAPEST. IV.fERENC- JÓZSEF RAKP. 21. Egy fillérje sem volt Kohnnak és Grünnek, amikor vándorlásuk közben egy folyóhoz érnek. Ahogy a hídra lépnek, egy figyelmeztető tábla állítja meg őket, amelyen a hatóságok tudtul adják, hogy aki egy fuldoklót kiment a vízből, húsz pengő jutalomban részesül. — Nagyszerű ötletem van, te Grün, — mondja a Kohti, — kereshetünk húsz pengőt. — Hogyan? — kérdezi a Grün. — Ügy, hogy te beugrasz a vízbe, fuldoklasz és én kimentelek téged. — Rendben van, — mondja a Grün és már ugrik is a vízbe. Fuldoklik, kapkod, kiabál, de a Kohn zsebredugott kézzel röhögve nézi, hogyan vergődik a Grün. Ez végre kimászik a partra és dühösen formed rá a Kohnra: — Na, tőled akár meg is fulladhattam volna, te gazember! Hát ebben állapodtunk meg? — Nem — mondja a Kohn — de azóta végig elolvastam a táblát, nézd, mi van ideírva a húsz pengő után. És olvassa: „Aki pedig egy hullát húz ki a vízből, az negyven pengő jutalomban részesül." Hát ezért nézik mosolyogva az autótaxi-dolgot a szocialisták.
