Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-11-21 / 47. szám
Függeilen Budapest 1928. november 21. WEäSl JÓZSEF és FBA BUDAPEST, V., HONVÉD-UTCA 38. - Alapítási év: 1869. Bárány igazgató véglegesen elhagyja az autóbuszüzemet. Nem sikerüli: eloszlatni az autóbuszüzem vezetőségében felmerült ellentéteket. — Körmendy aligazgató lesz Bárány utóda. Az autóbuszüzem vezetőségiében felmerült differenciákat, amelyekről annak idején megemlékeztünk, máig sem lehetett elsimítani. A Független Budapest annak idején megírta, hogy Till Antal nyug. tanácsnok, ügyvezető igazgató és Bárány Ervin igazgató között véleménykülönbségek keletkeztek, ami arra vezetett, hogy 'Bárány hosszabb időre szabadságoltatta magát. Első alkalommal csak rövid szabadságról volt szó, mert a polgármester is azt hitte, hogy hamarosan sikerül a békét helyreállítani. De amikor az első szabadságolás letelt a nélkül, hogy a helyzet közben megjavult volna, Bárány Ervin Barbár módon kezelik a kiásott történelmi emlékeket. A tanács felhívása a földmunkák során felbukkanó régiségek megmentésére. A földmunkák során, különösen az út- és csatornaépítkezéseknél sokszor találnak a fővárosban értékes, régi leleteket. A munkások kevés gondot fordítanak ezekre a régiségekre és így legtöbbször a leletek megrongálva, összetörve kerülnek ki a földből. Legutóbb is a Berend-utcai csatornaépítkezésnél rendkívül értékes római feliratos sírkövet találtak, amelyet azonban a munkások gondatlansága miatt csak darabokban emelhettek ki a földből. Az acquincumi múzeum csak később értesült az értékes leletről és megdöbbenve tapasztalta annak megsemmisülését. Tekintve, hogy a munkások, és még inkább a felügyeletre köteles vállalkozók és hatósági közegek gondatlansága, vagy figyelmetlensége miatt igen jelentős értékek mennek ilyenformán veszendőbe. noha azokat kellő óvatosság mellett megmenthetnék, a tanács szükségesnek tartotta, hogy az összes építkezési és útépítési munkálatokkal kapcsolatban a főváros történelmének és építéstörténetének előkerülő emlékeit megóvja az elpusztulástól. Ezért a főváros tanácsa felhívta az összes hatóságok figyelmét, hogy a különféle földmunkáknál, különösen a régebben beépített területeken, tehát a Várban, a Belvárosban, Óbudán, amennyiben ilyen történelmi szempontból értékes építészeti leletekre, falak romjaira, sírokra, vagy egyebekre bukkannak, azt azonnal jelentsék a Fővárosi Múzeumnak, vagy az Aquincumi Múzeumnak. Különösen hangsúlyozni kell Óbuda területének ebből a szempontból való fontosságát, mert itt állandóan találnak falmaradványokat, régi sírokat, sírköveket, amelyek a római város topográfiájának és történetének kutatása szempontjából felbecsülhetetlenek. A tanács utasította a Fővárosi és az Aquincumi Múzeumot is, hogy ilyen értesítésre 24 órán belül szálljon ki a újabb hathónapi szabadságot kért és kapott „betegség“ címén. Most novemberben jár le ez a félévi szabadságmeghosszabbítás, mely után, mint értesülünk, Bárány Ervin igazgató végleg megválik az autóbuszüzemtől s a főváros szolgálatától. Bárány Ervin, mint értesülünk, már el is helyezkedett az egyik nagy budapesti vállalatnál, mégpedig vezetői pozícióban. Ami az autóbuszüzemnél megürülő állást illeti, azt Körmendy .lenő aligazgatóval fogják betölteni, akinek előléptetése mindenütt megelégedést kelt. helyszínre és nyilatkozzék a további eljárás iránt. A múzeum azonban egy hétnél hosszabb időre csupán a tanács engedélyével állíthatja meg az ott folyó munkálatokat. Ki lesz az Állatkert új igazgatója? Lendl Adolf is pályázik az igazgatói állásra. — Kieselbach Gyula fővárosi vegyészt emlegetik hivatalos jelöltnek. — Hilbert aligazgató nyugalomba vonul, utódja Szeifí Károly lesz. Még karácsony előtt nagy választási mozgalom lesz a városházán. Nemcsak a közgyűlés, de a tanács is több állás betöltéséről intézkedik. A -polgár- mester kiírta már a pályázatot 25 állásra, amelyek a közélelmezési és számvevőségi szakon várnak betöltésre. Ezekre az állásokra november 30-ig pályázhatnak az érdekeltek. Természetes, hogy most is csak kebelbeliek számíthatnak a megválasztásra, mert ezek az állások tulajdonképen előléptetés útján töltetnek be. Lesz azonban rövidesen olyan tanácsi választás is, amely általános érdeklődésre tarthat számot. Hosszas halogatás után végre betöltik a Lend Adolf nyugdíjaztatása óta üresen álló állatkerti igazgatói állást, melyre már a múlt évben hirdettek pályázatot. A Független Budapest azóta is már többször foglalkozott ezzel az üggyel s megírta, hogy a tanács nem tudott megegyezni az új igazgató személyében s ezért az állás betöltését függőben tartották. A pályázatot nem semmisítették meg, hanem egész mostanáig ' halogatták a döntést. Most azután végleg elhatározták, hogy a tavalyi pályázatot megsemmisítik és a közeli napokban új nyilvános pályázatot hirdetnek. December végén ugyanis Hilbert Rezső állatkerti aligazgató végtag nyugdíjba megy s az intézmény a főváros legelőkelőbb helyén BUDAPEST, IV. KÉR., FERENCIEK-TERE 7. ♦ * Margitszigeti palotája étterem, kávéház, bar, zene, tánc. ♦ ♦ KÁVFHÁ7 3ÓZSEF-KÖRÚT 37-39. SZ. **** ® ^ n Esíénkinf cigányzene ! teljesen vezető nélkül maradna. Ezért akarják tehát még ez évben eldönteni, hogy ki legyen az új igazgató. Egyidejűleg a megürülő aligazgatói állást is pályázat útján töltik be. Egyesek szerint Kieselbach Gyula fővárosi vegyész, aki egyben kiváló, neves zoológus is, a Nemzeti Múzeum állattárának őre fesz az intézmény igazgatója. Érdekében befolyásos lépések is történtek. De a háttérben olyan személyeket is portálnak az állásra, akiknek neve nagy meglepetést főig kelteni. Tudomásunk szerint ugyanis a volt igazgató, Lendl Adolf is pályázik az igazgatói állásra. Kísérletek történnek olyan irányban is, hogy az ál'latkert igazgatói állását hozzá nem értő protekciós egyénnek juttassák. Az aligazgatói állást az egyedüli jelölt Szeiff Károly adóhivatali főtiszt, az állatkert jelenlegi főkönyvelője nyeri el, aki eddig is tevékeny részt vett az intézmény adminisztrációs ügyeinek vezetésében. MEINL UJTERMÉSŰ TEA QUEEN’S BLEND A legnemesebb aranylevelű fajták (Golden tips) keveréke. A legfinomabb Darjeeling erőteljes ízével. Gyönyörű sötét felöntés. — Kb. 1/4 angol font P 4 40 A Ferenciek-terén állott közkút és a pesti Dunafürdők története. A száz év előtti Pest még oly szegény volt köztereit díszítő emlékművekben, hogy Dor finger 1827. évi Wegweiser-jében csupán a Szervita-téri Mária- szobrot és a Sebestyén-téri Sebestyén-szobrot tartotta megemlítendőnek. E szobrok közül a Szervitatéri Mária-szobor még ma is eredeti helyén áll, ellenben a Sebestyén-szobor a Sebestyén-térrel együtt eltűnt az 1897—98 évi nagy városrendezéskor. Annál figyelemre méltóbb az a néhány ma is meglévő kút- szobor, melyek nem állanak ugyan eredeti helyükön, de első tanulságai a polgári műízlés fejlődésének. A Ferenciek-terén állott közkút eredetileg fából épült és csak 1828-ban, mikor újjáépítése vált szükségessé, foglalkoztak először kőből való rekonstrukciójával. Az erre vonatkozó 1828. június 16-án kelt bizottsági jelentés abból indult ki, hogy a Feréiciek- tere Best város legszebb köztere és ennek következtében művészi kivitelű kutat kíván. Felhívtak tehát több építő- és szobrászművészt, hogy készítsenek terveket és költségvetéseket és a felhívásra Lanáau Lénárt rajztanár, Pollák Mihály építőmester, Kronberger János kőfaragómester, Dunaiszky Lőrinc szobrászművész, Kauser József kőfaragómester, Kasselik Ferenc építőmester és Bauer Mihály szobrász adtak be kútterveket. E tervek közül három, tudniiil'lik a Kronberger Jánosé, Bauer Mihályé és Dunaiszky Lőrincé nyerték meg a városi tanács tetszését és további tárgyalásra a gazdasági bizottmánynak adták ki az ügyet. Az elfogadott tervek mind monumentális jellegűek voltak. Kronberger Neptun-kutat, Dunaiszky Mózes-kutat, Bauer pedig Ferenc császár-kutat tervezett, amint eredetiben fennmaradt rajzaikból látható. Éppen ezért a gazdasági bizottmány azon álláspontot foglalta el, hogy a tervezett kutak túl nagyok a kisméretű Fcrcneiek- teréhez viszonyítva és felszólította a tervezőket, hogy bemutatott terveiket kisebb méretekre dolgozzák át. Az ily módon átdolgozott tervek közüli a városi tanács 1S2S. október 21-én tartott ülésén a Dunaiszky Lőrinc tervét fogadta el kivitelre, a választott polgárság pedig azon óhajtást csatolta hozzá, hogy az új kút márványból készítendő el. Ézzel az ügy egyelőre lezárult és csupán 1834. március 11-én került újból napirendre, amikor is a gazdasági bizottság ülésén újból foglalkozni kezdtek a kút helyreállításának kérdésével. Minthogy a kútnak fából való helyreállítása 300 forintba került volna és 1828-ban már megegyeztek a kútnak kőből való rekonstruálásában, amire különben a szépítő bizottság is ismételten felhívta a város figyelmét, minthogy továbbá Feszi József kőfaragómester hajlandó volt 1.120 forintért a kivitelt ilyen formán elvállalni, hogy a költségben az Uhrl által' végzendő szobrászmunkák is bennfoigjaltattak, minthogy végül a szobrászmunkák végzésére úgy sem volt szokás árlejtést hirdetni, a gazdasági bizottság Feszi József ajánlatának az elfogadását ajánlott i, annál is inkább, mert a felmerülő 1,120 forintból 200 forint magánadományokból gyűlt össze és a városi pénztárból csupán 920 forintot kellett e célra rendelkezésre bocsátani. A felmerülő költségek engedélyezésére a magyar kamara volt hivatva és a-városi tanács 1834. március 24-én bejelentette a kamarának, hogy a kút helyre- állítására múlhatatlanul szükség van és a nádor útmutatásának megfelelően kőkutat kívánnak a régi fakút helyére. A kamara nem támasztott nehézségeket a kivitel elé' s 1834. június 18-án megadta az engedélyt a kút felépítésére. Ezzel1 azonban csupán a feladat egyik része nyert megoldást, mert a kút szivattyúszerkezete elavult és az 1835. február 4-én tartott árlejtésen Sturtz József kútmesteri bízták meg a munka kivitelével, amihez a kamara szintén hozzájárult. Ilyen formán az 1836. esztendő tekinthető a Ferenciek-terén állott közkút keletkezési idejének és I ez a kút mindaddig őrt állott, míg a nagy'városszabályozási munkák útjába nem jutott és ki nem vitték Kőbányára, ahol most is áll. * * * Pest városának nem voltak olyan gyógyforrásai, amilyenekkel Buda dicsekedhetett s ennek következtében sokáig közfürdői sem voltak. Övé volt azonban a Duna tekintélyes partszakasza s így azt kellene hinnünk, hogy ezt a természeti kincset használták fel fürdők céljaira. A valóságban azonban ez nem történt meg, mert 1827-ben a városnak még egyetlen Danafürdöfe sem volt. 1827-ben egyedül Pfeiffer Ignác fürdőjében értékesítették a Duna vizét. A fürdő a jelenlegi Pesti Magyar Kereskedelmi Bank palotája helyén állott s ezután nevezték el a mai Tisza István-utcát Fürdő-utcának, amely nevet a legutóbbi időkig viselte. Iiaeufler 1854. évi monográfiája szerint az első és 1840-ig egyetlen Dunafiirdőt csak 1829-ben állították fel és 1840—44. között még két Dunafiirdőt építettek, melyek közül a Depiny fürdője volt a legjobban berendezve. Volt ezen felül még 1854-ben a Dunán három polgári uszoda is, melyek egyike kizárólag nők számára volt berendezve. Ezek az uszodák abban különböztek a Dunafürdőktől, hogy semmiféle biztonsági berendezésekkel nem voltak ellátva és a gyakori balesetek elhárítására Haeufler a Clark Ádám által feltalált biztonsági készülék alkalmazását ajánlotta, melyet egyedül a Kanimermayer-féle uszoda használt. A Dunafürdők és uszodák számának emelkedéséből nem csupán a lakosság számának a szaporodására következtethetünk, hanem a kultuszszínvonal emelkedésére is, mely a fürdőket hasznothajtó vállalkozásokká avatta. AUER IGNÁC papirosáruk, Üzleti könyvek gyára, vonalozá intézet, könyvnyomda BUDAPEST, VIII., MÁRIA TERÉZIA-TÉR 15. SZ. Telefon : József 386—02.
