Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-10-31 / 44. szám
1928. október 51. Független Budapest 5 A DEMOKRATAPÁRT BOMLÁSA nemcsak a parlamenti folyosók népét izgatja, hanem talán még ennél is jobban a városházi folyosót. Mindenki tudta, hogy bajok vannak a demokratáknál, de hogy ezek a bajok ilyen hirtelen fognak felfakadni és egyszeriben ekkora pusztítást fognak végezni, erre senki sem számított. Rassay, a demokraták fővezére (mert a többi vezér csak alvezér Rassay szerint) rendet akart teremteni. Leültek az asztalhoz és Rassay kijelentette, hogy kesztyűs kézzel szabad csupán harcolni, mert a fontos a kesztyű, a harc, az mellékes. Felhúzta kezére kedvenc harci kesztyűjét és úgy vezette az ülést. Elmondta, hogy a demokrata abroszból egy darabot le kell vágni, mert az nem szép, sérti a szemet s mindjárt vette is az ollót, hogy levágja a csúnya, illojális darabot. Csakhogy nem számított arra, hogy kesztyűs kézzel nem lehet abroszt vágni, különösen, ha az az abrosz már régi, foszlós, elkopott. Ahogy az ollót belevágta az abroszba, hogy kétfelé vágja, egy nagyobb és egy kisebb darabba, az történt, hogy hat darabra szakadt az abrosz, és nemcsakhogy nem lett szebb, hanem egészen tönkrement: most már nem lehet többé használni, semmire se jó, nem is abrosz többé. így lett Rassay egyszerű vágásából „hatvágás'. A demokratapárt egyik buzgó újságírója így magyarázta a városházi folyosón az eseményeket:- Az a baja a demokratapártnak, hogy sok benne a tehetséges ember. Amíg Vázsonyi élt, addig csak egy tehetséges ember volt: Vázsonyi. De amióta ő nincs, egyszerre mindenki tehetséges lett, már pedig ennyi dudás nem férhet egy csárdában. Majd hozzátette:- Bethlen, aki jó politikus, tudja, hogy a tehetséges ember kellemetlen. Nem is tűr meg tehetséges embert az egységes pártban, mert az ilyen mindig veszélyes, mint azt Kállay Tibor esete is mutatja. Rassay is rendet akart teremteni, és minthogy Fábiánnak nagy sikerei voltak a forgalmi adóügyek és a jövedéki rendelet körül, elhatározta, hogy kiirtja a pártból. Mire egy kormánypárti érzelmű újságíró megjegyezte: — Es ez olyan jól sikerült neki, hogy Fábián megmarad, de a párt az elpusztult. Mert megnyugtatlak benneteket: Fábiánt nem lehet olyan könnyen kiirtani, rrip.t egy pártot. * * * H OGY MIT HOZ a közeli jövő, azt szeretné tudni mindenki. Soha annyi próféta nem volt a városházi folyosón, mint most. Végre az ő konjunktúrájuk is felvirradt s most kedvükre jósolgathatnak, kombinálhatnak. Csupa folyosói Konrád, csak az a kár, hogy nem lehet térképet csinálni és ide-oda tologatni a zászlócskákat: „Ez a Rassay-hadállás, ez a Baracs- front, ez meg a Bródy-vonal. Most előrenyomul a Rassay-front és a Fábián-csoport új védelmi vonalra vonul vissza, a Sztraoyavszky-szakadék mögé.“ Nem, térképen nem lehet figyelemmel kísérni a nagy mérkőzést, de azért így is sok a kibic. Ez már így szokás Pesten: nevezetesebb párbajoknál megtelnek a vívótermek, a boxmérkőzésekre meg minden jegy előre el van adva. Hát csak természetes, hogy sok a nézője ennek a harcnak is és mindenki izgatottan drukkol az egyik, vagy másik félnek. Csak egy kibic van, aki messziről nézi az egész viadalt. Felülről, a felhők fölötti magasságból, ahová nem hat el a földi zaj és lárma, ahol nincs személyi érdek és nincs egyéni tülekedés. Nézi, nézi a harcit, amely az ő örökéért folyik, s amelynek vége csak az lehet, hogy elprédálódik minden, amit ő örökül hagyott. És szomorú lesz Vázsonyi mindig gúnyos, csűfondáros arca, amikor ezt a viadalt látja, mert kicsinyben az történik itt most, ami a húnok birodalmával történt, amikor Attila nem volt többé: elvész. elpusztul minden, amit egy nagy tehetség alkotott, mert a gyenge utódok csak arra jók, hogy elpusztítsák — egymást. * * * A PÉNZÜGYI BIZOTTSÁGBAN terített asztalok. Mi ez? Nem egyéb, mint a polgármester gavallériája. Amikor a legutolsó ülés a késő esti órákig elhúzódott, vacsorára, mégpedig remek vacsorára invitálta meg a bizottság és- a sajtó tagjait. Külön terítettek a bizottsági tagoknak, külön a tisztviselőknek és külön a sajtónak. De volt a sok között egy asztal: az antialkoholistáké, amelynél hárma,í ültek. Bizony, csak hárman, a törpe minoritás, míg a nagy többség a „nedves“ asztalhoz ült. A szárazuk persze szocialisták voltak. Kis Jenő, Bláskó Arthur és Szerdahelyi Sándor kollégánk. Szerdahelyi a „Népszava“ fővárosi tudósítója, akiről mindenki úgy tudja, hogy antialkoholista, aki folyadékban csak a levest szereti. Most leleplezzük. Szerdahelyi ál-száraz. A humora, az tényleg száraz, de a torka nem mindig, néha megöntözi. A „száraz-asztal“ mellett Szerdahelyi ezúttal csalt. Kivételesen ivott. Mégpedig meg nem engedett, bűnös italokat, sört és bort. Persze suttyomban, hogy a másik két elvtárs észre ne vegye, gyorsan, de annál nagyobb kortyokban. A példát ehhez a csaláshoz Amerikából vette, ahol csészékben és tálakban teszik a meg nem engedett italokat a vendégek elé. Emlékszünk hasonló esetre a kommün idejéből is, amikor voltak kis korcsmák, ahol teáskannákban tették a vendégek elé a bort. Megboldogult Gara József újságíró kollégánkkal történt meg az alábbi eset. Guru nem vetette meg a bort s alkoholtilalom ide, alkoholtilalom oda, szorgalmasan eljárt rendes törzskorcsmájába a Józsefvárosban, ahol teáskannában tették eléje a rizling- fröccsöt, amelyet teaszűrőn keresztül öntött csészéjébe a derék Gara. Már a harmadik vagy negyedik ilyen „teát“ hozta a pincér. A vendéglői teremben majd mindenki „teázolt“, úgyszólván alig volt más ott, mint törzsvendég. Gara megkóstolta a teát és mérgesen szól rá a pincérre: — Kérem, hányszor mondtam már, hogy ne ásványvízzel, hanem szódával kérem a — teát! Szerdahelyi nem szólta el magát a pénzügyi bizottság lakomáján. Egyszerűen azért nem, mert ö tisztán, szódavíz nélkül issza a — teát. R ITKA ESEMÉNY TÖRTÉNI' az elmúlt héten: két bankigazgatónak nem kellett az igazgatósági tagság. A két lemondott igazgató Rassay és Sándor Pál; meg vannak sértve, mert nem respektálták az ő akaratukat. Mint kisebbség, nem tudtak boldogulni és így inkább lemondtak. Nem állítjuk, hogy^ ez parlamentáris eljárás. A kisebbség többnyire nem tudja érvényesíteni az akaratát, de ez még nem jelenti, hogy ezért el kellene hagynia a helyét. Különben se szoktak a demokraták olyan nagyon ügyelni mások kisebbségi érzékenységére, mint ezt éppen mi nagyon jól tudjuk. Dehát ők így határoztak, nem kell nekik az igazgatósági tagság és Folkusházy gúnyosan köszön el tőlük a kapuban, mint aki arra gondol, hogy „nem erőszak a disznótor“. ANTAL-BIMOID-UTAK a legtökéletesebbek ! BIMOID: a legnemesebb hideg aszfalt. Anyagszállítás. Ut- és járdaépítések. Financirozás. ANTAL LÁSZLÓ-BIMOID-MŰVEK Alma-utca 1. szám. BUDAPEST. Telefon: 506 — 43. Budapest, VII., Nagydiófa-utca 3. Szállít műjeget llmlapestre és vidékre minden mennyiség 1»en 970 méter mélységből 74° melegen tör elő ama radioaktív hőforrás, amely a Széchenyi Gyógyfürdőt táplálja. Csúz, izületi gyulladás, ischias ellen páratlan hatású. SOVANYITO GYÓGYTORNA a Szent Gellért Gyógyfürdő legtökéletesebben berendezett gyógytorna (Zander) termében. Mérsékelt árak.
