Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-10-24 / 43. szám
Várospolitikai és közgazdasági lap. megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 31/5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. Diákok tüntetnek a pesti utcán, ami magában véve nem volna baj, mert tüntettek a diákok máskor is, egyébkor is, a diák általában véve szeret tüntetni, a baj ott van, hogy az a pesti utca, amely azelőtt mindig egyetértett a diáksággal, most ellene fordul és megveri, ha el-elkap egy-egy tüntető diákot. Ez pedig nemcsak az illető diáknak baj, de az egész tüntetésnek, mert azt mutatja, hogy a diákság tüntetése szemben találja magát a pesti utca közhangulatával. Pest nem szimpatizál a mai tüntetőkkel, holott régen, valamikor a tüntető diák és a pesti utca egyek voltak: a diák, a temperamentumos ifjú fejezte ki a dolgozó, rá nem érő pesti ember érzéseit. Ma idegenek a pesti utcán tüntető diákok: haragszanak rájuk és megverik őket. Nagyon egyszerű dolog lenne azt mondani, hogy a zsidók haragszanak csupán a diákokra és azért verik meg őket, hogy visszaadják azokat az ütlegeket, amelyeket a zsidó diákok kapnak az egyetemeken. De nem így van a dolog. Azok a pesti taxisoffőrök, akik leszállnak a volán mellől, hogy megverjék a diákot, nem zsidók és nem a numerus clausus fáj nekik. A dolgozó ember szállt le bennük az autóról a kiabáló, rendetlenkedő, okvetetlenkedő embei megfékezésére. Az, hogy van-e, vagy legyen-e zsidó diák az egyetemen, nem érdekli sem a sofíőrt, sem a munkást: sem ők, sem pedig a fiaik nem tanulnak a főiskolákon. Az igazságtalansággal szállnak szembe, amikor a tüntető diákokra vetik magukat, mert az emberekben benne van az igazságszeretet ellenállhatatlan érzése, amely kielégítést követel. A színházban • és moziban megköveteli ez az érzés, hogy a végén bűnhődjék a gonosz, és a jó nyerje el a jutalmát és ugyanez az érzés kényszeríti a pesti utcát, hogy most szembeszálljon a tüntető diákkal. A pesti utcát nem lehet jelszavakkal megtéveszteni. A dolgozó ember lelki visszhangja nem rezonál azokra a parlamenti szólamokra, hogy „szeretni kell az ifjúságot“, mert az ifjúságot nem lehet nem szeretni, de viszont nem lehet azt követelni a dolgozó emberektől, hogv jobban szeressék a nem dolgozó és tüntető egyetemi ifjúságot, mint a dolgozó és éhbérért robotoló fiatal banktisztviselőt, munkást, vagy más dolgozó ifjat, aki kenyeréért harcol akkor, amikor a diákok Az Est kirakatát zúzzák be és rabolják ki. Az-emberekben benne van az igazság és egyenlőség érzete, nem értik, mért kell a diákot numerus clausus-szal, meg külön szeretettel körülbástyázni akkor, amikor a másikat, aki épp olyan fiatal, senki sem védi s az magára hagyatva kénytelen harcolni a létért a gyárban, az irodában, a volán mellett, vagy egyéb munkahelyén. Az ifjúságot igenis szeretni kell, de ezt a szeretetet nem lehet az egyetemek korlátái közé lokalizálni. Aki igazságtalan ügyért harcol, az ne menjen ki' az utcára, mert az utca igazságszerető. A színházban, moziban megbukik az a darab, amelyben a köz nem kap igazságot és amelynek végén a szerelmesek nem lesznek egymáséi. Ezt'mindenki tudja és egyetlen színházi vagy moziigazgatónak se jut eszébe dacolni a közhangulattal és az embereknek ezzel a primitív, veliikszületett igazságérzetével. A legrégibb népmesék is azzal végződnek, hogy igazságot szolgáltatnak az elnyomottnak és szenvedőnek, mert az igazság diadala lelki alapszükséglete az embernek. A tüntető, aki kimegy az utcára, ne remélje azt, hogy az utca vele fog érezni akkor, amikor ő a maga egyéni érdekét akarja megvédeni az igazsággal szemben, mert elfogult politikusokon kívül senki sem fogja elhinni a tüntető diáknak, hogy jogos az ő egyetemi verekedése és utcai felvonulása annak érdekében, hogy csak ő tanulhasson és a másik nem. Ezt semmiképen sem tudja az utca népe megérteni. Ugyanez az igazságszeretet ébred fel az emberekben akkor is, amikor azt olvassák, hogy ötvenen rohannak rá egy-egy zsidó diákra az egyetemen, hogy megverjék. A lovagiasság éppúgy veleszületett ösztönös érzése az embereknek, mint az igazságszeretet, amelyből fakad. A soffőr felháborodik azon, hogy ötvenen támadnak egy emberre és amikor elkap egy-két diákot az ötvenek közül, akkor A szegény városi tisztviselői kar fizetésjavításról és drágasági segélyről ábrándozik és aggodalmasan várja a tanács, még inkább a kormány válaszát, vájjon hozzájárul-e reményei teljesedéséhez. A kormánynál nem a legjobb ajánlólevelük van a fővárosi alkalmazottaknak, akikről odafenn mindig azt hangoztatják, hogy sokkal jobbail vannak ellátva, mint az államiak. Különösen az üzemi tisztviselőket tekintik féltékeny szemmel, mert ezek állítólag különféle pótlékot kapnak nagy fizetésükön felül, míg az üzemek igazgatói óriási részesedést is kapnak. Ezek a hírek, úgy látszik, még most is hitelre találnak az államiak fülében, sőt — mint a tények igazolják — ez a kósza híresztelés a belügyminiszter fülébe is eljutott. Ennek azután az lett a következménye, hogy a napokban leirat érkezett a belügyminisztériumból a városházára s abban a miniszter felhívta a főváros vezetőségét, hogy záros határidőn belül tegyen jelentést, hogy az A baloldali pártoknak hónapok óta folytatott szívós küzdelme a budapesti polgár súlyos terheinek könnyítéséért, egyik sikeres állomásához érkezik novemberben. A baloldal álláspontját — mint jólinformált helyről értesülünk, — a villaniostarifa ügyében magáévá teszi a Wolf- párt többsége is, mert belátja, hogy a mai villamosviteldíjak magasak s a baloldalnak igaza van, amikor a mérséklést követeli. Baday Dezső egyedül marad azzal a véleményével, hogy a jelenlegi tarifához hozzányúlni nem szabad s most már maga a Keresztény Községi Párt mutatja ki, hogy a feleslegesnek látszó kiadások csökkentése folytán 20—25 százalékkal lehet leszállítani a villamostarifát. A párt még nem döntött arról, hogy százalékos tarifacsökkentés mellett foglal-e állást, vagy pedig a mostani rendszer megszüntetésével az egységes viteldíj bevezetéséi fogja javasolni. Értesülésünk szerint Wolf Károly szintén a tarifareform mellett kötötte le magát, mert méltányosnak tartja a viteldíjak csökkentését. Eriedrichók ezt a körülményt nagy sikerként könykielégíti azt a követelést, amelyet az igazságszolgáltatás ösztöne kelt fel benne. A régi diáktüntetőket szerette Budapest. Akkor a szabadságért, a függetlenségért, a haladásért, az igazságért tüntettek a diákok. Ma a szabadság, a haladás, az igazság ellen tüntetnek. Ne várják a diákok, hogy az utca melléjük áll, mert az utca nem elfogult, mint a politikusok, az utca igazsága a lelkek ösztönös megérzéséből fakád és ezért nem állhat a diákok mellé. A pesti utcán nincs keresnivalójuk a diákoknak. Most legfeljebb haragot és antipatiát kaphatnak ott. egyes városi közüzemek vezetői névszerint milyen javadalmazásban részesülnek, mennyi a törzsfizetésük, szerződésileg járó tmtiéniük, családi pótlékuk, lakbérük, vagy bármi címen járó más javadalmazásuk. Azt is jelenteni kell, hogy az illető üzemvezetők mióta állanak a főváros szolgálatában, milyen minőségben lettek alkalmazva és szerződtetésük mikor jú-' le. A városházán úgy tudják, hogy a belügyminiszter vugyonfeliigyeleti jogánál fogva revízió alá akarja venni a fővárosi üzemek vezetőinek illetményeit és a tanácsnokok és a többi főtisztviselők mintájára az üzemigazgatók jövedelmét is határok közé fogja szorítani. A hír természetesen nagy meglepetést keltett, de a tanács a leiratnak haladéktalanul eleget tesz s már folyik is a szükséges adatok összeírása. vélhetik el, mert az ő csoportjuk kezdeményezte az akciót. A" pártvezetőség a tarifacsökkentő javaslat elkészítésére felkérte egyik közlekedési szakértőjét: Sármezey Endre bizottsági tagot, aki minden részletre kiterjedően vizsgálta meg a BESzKÁRT ügykezelését s arra a megállapodásra jutott, hogy különösen a személyi kiadások csökkentése révén lehetne megteremteni a tarifareform lehetőségét. Sármezey az egységes 20 filléres jegytípus kérdését is behatóan tanulmányozta, de lehetséges, hogy pártja elé alternativ javaslatot terjeszt. A kereszténypárt rövidesen tárgyalni fogja ezt a javaslatot s ez alkalommal a vezetőség felveti ismét a beruházási költségek problémáját. A párt többségének véleménye szerint sem lehet a folyó bevételeket beruházásokra fordítani s egy generációval viseltetni a villamosvasúti, több évtizedre szóló beruházások terheit. Amint Wolf Károly az útépítést külön kölcsönnel akarja elvégeztetni, a BESzKÁRT-nál ugyanilyen elvet akarnak alkalmazni, aminek következtében beruházási kölcsönt venne fel a villamosvasút vezetősége. Novemberben ezt a kérdést napirendre tűzik. A baloldal, mint ismeretes, — 12 filléres szakaszA kereszténypárt is követeli a villamostarifa leszáilitását. Friedricliék nyomása alatt Wolf Károly is a tariíarevizió mellé állt, — Húsz-huszonöt százalékos tarifamérséklés, vagy húszíilíéres egységes tarifa. — Novemberben napirendre kerül a tarifareform. Az üzemi javadalmazásokat revízió alá veszi a belügyminiszter. A belügyminiszter a fővároshoz intézett leiratában részletes jelentést kér a városi közüzemek vezetőinek javadalmazásáról, akiknek illetményeit korlátozni kívánja. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr.PAJOR-SANATORIUM B" SZÍV- ÉS ÉRBETEGEKNEK uj osztály Idegbetegek, üdülők gyógyhelye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők.
